Agrárpólus formálódik Gödöllőn

A nemzeti felsőoktatás fejlesztéspolitikai irányai (NFFI) dokumentum szerint a kormány leválasztaná a Szent István Egyetemről (SZIE) a Békés-megyei karokat, a Budapesti Corvinus Egyetem (BCE) kertészeti karait pedig a gödöllői székhelyű intézménybe integrálnák - mondta el Solti László.

A SZIE rektora szerint várhatóan június 30-ig kiderül, hogyan alakul a karok további összetétele - addig kell ugyanis benyújtani az intézményfejlesztési tervet. Solti Lászlóval és Fodor Lászlóval, az Állatorvos-tudományi Kar dékánjával az ÁOTK 225. évfordulója alkalmából beszélgettünk.

 

Az, hogy a kormány radikálisan lecsökkentette az államilag finanszírozott férőhelyek számát, hatalmas harcot indított a hallgatókért. Nem vezet ez minőségromláshoz?

 

Solti László: Ennek az intézkedésnek az eredményeként változatlan létszámnak kellene kevesebb helyre bejutnia. Sajnos azonban Magyarország demográfiai mutatói katasztrofálisak, így egyre kevesebb a bejövő hallgató - tehát, ha az intézmények hallgatókat akarnak szerezni, ennek érdekében minőségi engedményekre kényszerülhetnek. Az szintén elgondolkodtató, hogy az egyik budapesti gimnáziumban például van egy évfolyam, melynek 80 százaléka külföldre jelentkezett továbbtanulni. Arra kéne törekedni, hogy a legjobb képességű gyerekek itthon és ne külföldön tanuljanak, ugyanis vannak arra vonatkozó statisztikák, hogy akik kint járnak egyetemre, nagy részben külföldön is maradnak. Itthon pedig be kell érni a gyengébbekkel. Vándorlás mindig is volt, de ez most elért egy kritikus mértéket.

 

Fodor László: Az állatorvosokra minimális mértékben jellemző az elvándorlás, ugyanis itthon meg tudnak élni a szakmájukból - el tudnak helyezkedni, tehát nincsenek rászorulva arra, hogy elvándoroljanak. Ha itthon nem lehetetlen a frissdiplomás helyzete, akkor kis időre ugyan kimegy külföldre, aztán visszajön. Akkor marad kint, ha nincs meg a megélhetés lehetősége itthon. Mi lenne a jó megoldás.

 

S.L.: Be kellene vezetni a tandíjat olyan ösztöndíjrendszerrel karöltve, amellyel egy átlagos magyar családból származó hallgató el tudja végezni a tanulmányait. Jó tanulmányi eredmény esetén az ösztöndíj és a tandíj nagyjából egészítsék ki egymást. A SZIE is tervezi, hogy ösztöndíjakat hoz létre; a fenntartó kérésére most írjuk össze, hogy karonként milyen ösztöndíjakkal tudjuk segíteni a rászoruló hallgatókat. Ez hosszú távú befektetés, amire áldozni kell. A tandíjat azért tartom jó ötletnek, mert tiszta helyzetet teremt: tudom, hogy mennyit fizetek, és ezért mit kapok. Az ösztöndíj segítségével pedig a szegényebb hallgatóknak is van lehetőségük a társadalmi mobilitáshoz. Egy ösztöndíjjal kombinált tandíjmentesség teljesítményösztönző, ami minőségi versenyt indítana el a hallgatók között.

 

A tervek között szerepel, hogy 13 pólusba szervezik a felsőoktatási intézményeket. A SZIE tervez integrációt? Hogyan fogja kezelni a kialakult helyzetet?

 

S.L.: Nem terveztünk integrációt, de A nemzeti felsőoktatás fejlesztéspolitikai irányai (NFFI) című dokumentumban - ahol a pólusokat is megnevezték - szerepel az intézményünk. A tervek szerint leválasztanák tőlünk a Békés-megyei karokat, amelyek egyébként 2009-ben csatlakoztak a SZIE-hez. Ezt sajnálattal vettük tudomásul, ugyanakkor egyet kell értsek azzal, hogy az adott karok földrajzilag inkább a dél-alföldi pólushoz tartoznak. A másik, hogy a BCE kertészeti karait viszont hozzánk akarják csatolni. A kertészeti karok 2004-ig a SZIE karai voltak, csak akkor bizonyos okok miatt csatlakoztak a Corvinushoz. Már a korábbi intézményfejlesztési tervünk is azt tűzte ki célul, hogy átfogjuk a mezőgazdaság és élelmiszertermelés teljes vertikumát. Az ugyanis nem vitatható, hogy az agrár-vertikumba a tájépítészet, a kertészet és az élelmiszer beletartozik, így a kormányzati koncepció minket érintő részeivel egyet tudok érteni. Június 30-ig kell benyújtani a stratégiához szükséges intézményfejlesztési tervet - addigra tehát tisztában kell lennünk azzal, hogy az intézményfejlesztési tervben a Békés-megyei, valamint a kertészeti karokkal is számoljunk-e.

 

Hallgatói és finanszírozási szempontból ez mit jelentene?

 

S.L.: Sem gazdagabbá, sem szegényebbé nem tenne minket. A hallgatói létszám a jövőben kevésbé fog számítani a finanszírozásnál, mert nem lesz akkora súlya a hallgatói normatívának - ezt jónak tartom, mert az intézmények nem lesznek anyagilag érdekeltek abban, hogy minden hallgatót, akármilyen gyenge, magukhoz csábítsanak és bent tartsanak a rendszerben egészen a diplomáig. Más kérdés, vajon a finanszírozás mértéke elegendő lesz-e az intézmény fenntartásához - pillanatnyilag ugyanis nem elegendő. Ha az állatorvosi karnak nem lenne idegen nyelvű képzése, már 15 éve bezárhatott volna. Amire ténylegesen kellene pénz, arra nincs. Amire van pályázati forrás, nem arra lenne a legfontosabb költeni. Mondok egy példát: a diplomás pályakövetési rendszerre (DPR) nem biztos, hogy százmilliókat fordítanék, de mivel célzott pályázati pénz áll rendelkezésre, így megcsinálják a felsőoktatási intézmények. Viszont nagy szükség volna rá, hogy Gödöllőn az elavult gőzfűtéses rendszert lecseréljük egy korszerű, energiatakarékos technológiára - de erre nincs pénz. Továbbá égetően nagy szükség volna kutatási pályázatokra, amikből az egyetem tudományos presztízsét tudjuk emelni - szabadalmak, publikációk formájában - ehhez kellene forrás.

 

Az Állatorvos-tudományi Kar 225 éves jubileuma alkalmával rendezett ünnepségen beszélgetünk. Mi a siker titka?

 

S.L.: Rendkívül büszkék vagyunk az Állatorvos-tudományi Karra és arra, hogy az Európai Állatorvosképző Intézmények Szövetségének rektorai és dékánjai szinte hiánytalanul jelen voltak az évforduló alkalmából tartott háromnapos rendezvényen. Ez az elismerés nemcsak a mi munkánknak szólt, hanem mindenekelőtt azoknak az elődeinknek, akik az intézményt naggyá tették. Az külön büszkévé tesz minket, hogy idén az angol és német nyelvű fizetős képzésünkre kétszeres túljelentkezés van, így felvételiztetni kell a jelentkezőket.

 

F.L.: Összességében 1200 hallgatónk van, az oktatás pedig 3 nyelven folyik: magyarul, angolul és németül. A kar különlegessége, hogy a teljes hallgatói létszám 54 százaléka külföldi diákokból áll - a maradék oszlik meg a két magyar nyelvű szak között, az állatorvosi és a biológia szak között. A titok abban rejlik, hogy a képzésünk a kiegyensúlyozott alaptudás átadására törekszik. Ha valaki egyetemre megy, jó esetben a 20-as évei elején szerez diplomát, tehát hozzávetőlegesen 40 évet tölt majd a munkaerőpiacon - nincs ma olyan ember, aki meg tudná mondani, hogy ennyi idő alatt milyen változások következnek be akár az állategészségügyben, akár máshol. Viszont, ha szilárd alapokkal indítjuk el a frissen végzett szakembereket, akkor ők a 40 év múlva felmerülő problémákat is képesek lesznek megoldani - mert meglesz az ahhoz szükséges tárgyi tudásuk és a gondolkodásmódjuk. A gyakorlati tudás már meglévő elméleti tudás és orvosi szemlélet birtokában pedig bármikor bővíthető. Tehát elsősorban az elméleti alapok számítanak.

 

Miért halljuk mégis lépten-nyomon mindenhonnan, hogy a felsőoktatásnak inkább a gyakorlati tudásra kellene épülnie?

 

S.L: A kritika, mely szerint a felsőoktatás elszakadt a gyakorlattól, és elefántcsonttoronyban oktatunk olyan dolgokat, amelyekre egyáltalán nincs is szükség, csak részben jogos. Ugyanis az egyetem feladata nem olyan technikusok képzése, akik egy adott mechanizmus, egy munkafolyamat megoldását képesek csak elvégezni. Nekik olyan hallgatókat kell kibocsátaniuk, akik szilárd alaptudással rendelkeznek, így életük során bármikor, folyamatosan fejleszteni tudják magukat. Elsősorban értelmiségieket kell nevelnünk. Ha egy állatorvosképző intézmény csak állatorvosi szakismeretekkel vértezi fel a hallgatóit, akkor az nem végzi jól a dolgát. Ugyanígy, ha a Műegyetem csupán műszaki ismereteket és matematikát tanít a hallgatóinak, akkor nem jó munkát végez. Az értelmiség fogja ugyanis az országot vezetni, tehát olyan embereket kell kibocsátani a felsőoktatási intézményekből, akik nem dőlnek be a hordószónoklatoknak és nem irányíthatóak szólamokkal, hanem határozott véleménnyel rendelkeznek és képesek az ország felemelésére.

 

F.L.: A hallgatóknak a szakmát kell ismerniük, de nemcsak a tényeket, hanem az összefüggéseket is látniuk kell - így megvan az esélye, hogy a később felmerülő problémákat meg tudják oldani. Elképzelhetetlen, hogy kész embereket bocsásson ki a felsőoktatás. Ha azonban megvan a megfelelő elméleti tudás, akkor bármilyen változás történik az adott szakmában, az ember képes lesz átírni a tapasztalatait.

 

Adnow banner

loading...

Ciráda zenekar - Hazám hazám

 

Facebook diákmeló - Box Middle

Online Toborzás hírek
Új lap - 1