5 dolog, amitől több kedve lesz tanulni

„Kapj rajta vala­kit, amint éppen jól csi­nál vala­mit, és ezt mondd el neki. Így szü­let­nek a kiemel­kedő tel­je­sít­mé­nyek.”

A sok közül, egyik ked­venc mon­dá­som Robert Dilt­stől. Arról írtam már, hogy miért nem tanul­nak a gye­re­kek, most néz­zük meg, mi kell ahhoz, hogy tanuljanak.

Alap­vetően semmi, hiszen vele­szü­le­tet­ten belé­jük van prog­ra­mozva, hogy mint egy szi­vacs szív­ja­nak be min­dent magukba. Ennek elle­nére 1–2 év alatt sike­rül elvenni a ked­vü­ket. Azok a kis lények, akik képe­sek tel­jes való­juk­kal rászí­vódni vala­mire, amit érde­kes­nek tar­ta­nak, szép las­san elhi­szik, hogy figyelni fáj­dal­mas, és erő­fe­szí­tést igé­nyel. Pedig nem tanulni is elég nehéz: be kell csukni mind­egyik érzék­szer­vün­ket, és zárva kell tar­tani, nehogy valami bejus­son, keresni kell a pót­cse­lek­vési lehető­sé­ge­ket, hall­gatni a belső han­go­kat, ame­lyek azt mond­ják, mennyire bénák és ügyet­le­nek vagyunk, és a még­is­csak beszökő infor­má­ci­ók­kal folya­ma­to­san vitat­koz­nunk kell. Nem tanulni kemény harc, de sok gye­rek ezt választja.

Szülő­ként akár napi 2–3 órá­nyi ener­giát is fek­te­tünk a küz­de­lembe, hogy cse­me­ténk végre leül­jön tanulni. Van, aki meg­ta­nulja helyette a ver­set, meg­írja a lec­két. Ettől a gye­rek sem oko­sabb, sem szor­gal­ma­sabb ne lesz. Mi lenne, ha ugyan­ezt az ener­giát más­hogy fek­tet­nénk be?

Akkor tanu­lunk,
1. Ami­kor jól érez­zük magun­kat. Az isko­lai tanu­lás elég gyor­san össze­kap­cso­ló­dik rossz érzé­sek­kel, amit ott­hon csak foko­zunk az állandó vesze­ke­dés­sel. Ezt vissza kell for­dí­ta­nunk. Fek­tes­sünk pél­dául egy kis ener­giát a fizi­kai kör­nye­zet kiala­kí­tá­sába. Legyen az ott­honi tanuló kuckó iga­zán klassz és menő, ahol jó lenni. Egy bab­zsák, vagy táb­la­fes­ték­kel lekent fal darab is meg­te­szi, de egy kis fan­tá­zi­á­val olyan biro­dal­mat ala­kít­ha­tunk ki, ahon­nan nem tud­juk többé kirob­ban­tani a gye­re­ket. Hasz­nál­juk a humo­run­kat! A gye­rek­ne­ve­lés egyik leg­ha­té­ko­nyabb esz­köze. A köl­kök imád­ják, jó érzé­se­ket kelt és higgyük el, hogy min­den hülye­ség­ben benne van­nak. Ha nem megy más­hogy, írjuk át a meg­ta­nu­landó vers szö­ve­gét. Olvas­suk fel az angol lec­két külön­böző akcen­tu­sok­kal, nekem az alma­bo­ros texasi a ked­ven­cem és raj­zol­junk baj­szot a tör­té­nelmi figu­rák­nak. Így 15 perc röhö­gés után 5 perc alatt meg­írja majd a meg­írni valót.

2. Ami­nek hasz­nát vesszük. Az isko­lá­ban vala­hogy sosincs idő arra, hogy kide­rül­jön, mire is jó, ha tudod, hogyan kell egy négy­szög terü­le­tét kiszá­molni, vagy hogyan pár­za­nak a gilisz­ták. Fek­tes­sünk ener­giát ott­hon abba, hogy értel­met adjunk a tan­könyv­szagú témák­nak. Néz­zük meg mennyi­ért tud­nánk eladni a lakást, miután kiszá­mol­tuk az egyes szo­bák alap­te­rü­le­tét, tenyésszünk gilisz­tát a horgászathoz.

3. Ami­kor elhisszük, hogy meg tud­juk tanulni. A leg­több gye­rek azért nem tanul, mert fél a kudarc­tól. A siker­él­mény igen fon­tos része a tanu­lás­nak. Semmi ked­vünk olyas­mibe bele­fogni, amiről tud­juk, hogy úgyis kudar­cot val­lunk majd vele. Ennek elle­nére mégis min­dig azo­kat a tan­tár­gya­kat eről­tet­jük, ame­lyek­ben gyer­me­künk kevésbé jó. Minek? Kezd­jük azok­kal a dol­gok­kal, ame­lyek­ben jó, amik érdek­lik, hogy legyen siker­él­mé­nye. Ez előbb vagy utóbb meg­hozza a gyü­möl­csét és a többi terü­le­ten is hoz egy kis élénkülést.

4. Ami­kor a magunk mód­ján tanul­ha­tunk. Van, aki jár­kálva sze­ret, van, aki hason fekve, ne ragasz­kod­junk az író­asz­tal­hoz. Vegyük észre azt is, hogy egyre keve­sebb ideig tud­nak kon­cent­rálni a gye­re­kek. Ha 15–20 per­ces eta­pokra oszt­juk a lec­ke­írás ide­jét, ame­lyek között pél­dául fociz­hat egyet, mind­járt nem lesz olyan félel­me­tes dolog leülni. Vége­ze­tül vegyük figye­lembe azt is, hogy gyer­me­künk melyik érzék­szer­vét sze­reti hasz­nálni a tanu­lás­hoz. Az isko­lai mód­sze­rek az írás-olvasás kon­ti­nu­um­ban meg­ra­gad­nak, miköz­ben a gra­fi­kus lát­vány, a beszél­ge­tés, vagy a köz­vet­len tapasz­ta­lat a leg­több gye­rek­nél nagyobb hang­súlyt kap. Szán­junk ener­giát arra, hogy a lec­két lefor­dít­suk a meg­fe­lelő érzék­szerv által fel­fog­ható élmény­szerű információra.

5. Ami­kor valami való­ban a miénk. Min­denki tehet­sé­ges vala­mi­ben, van egy terü­let, amit iga­zán szívből és ter­mé­sze­tes érdeklő­désből követ. Segít­sünk ezt fel­fe­dezni, ha pedig már meg van, hagy­juk ebben kitel­je­sedni. Sokan poten­ci­á­lis bün­te­tés­ként hasz­nál­ják a gye­rek hob­bi­ját: majd akkor jár­hatsz gitá­rozni, ha javí­tasz matek­ból! Nem, ezzel épp az ellen­kező­jét érjük el. Inkább segít­sünk meg­ér­teni, hogyan kap­cso­ló­dik a matek a gitá­ro­zás­hoz. Ha fana­ti­kus roc­ker, lássa be, miért van szük­sége a Tank­csapda tag­ja­i­nak arra, hogy tud­ja­nak össze­adni meg kivonni. És végül, ha már segí­teni nem tudunk, leg­alább hagy­juk békén. Ne páro­sít­sunk célo­kat a sze­re­tett tevé­keny­ség­hez, mert ezzel csak elvesszük a ked­vét tőle.

Pethő Orso­lya, pszichológus

Ha neve­lési gond­jaid van­nak, keress meg, segí­tek: www.kolyokszerviz.hu

 

Forrás:piknikmagazin.hu

Adnow banner

loading...

Ciráda zenekar - Hazám hazám

 

Facebook diákmeló - Box Middle

Online Toborzás hírek
Új lap - 1