Százdolláros laptop

"nem számítógép, hanem időgép"?

 Újabb mérföldkövéhez érkezett a "százdolláros" XO-1 laptop története.

A számítógép, amelytől azt remélik, megváltja a fejlődő országok hátrányos helyzetű iskolásait, végre az Amazonon is elérhetővé válik. Szerkesztőségünk egy ifjú tesztelővel karöltve vizsgálta meg, mire is jó a százdolláros gép 2008 végén.
 Százdolláros laptop: "nem számítógép, hanem időgép"?
 
Újabb mérföldkövéhez érkezett a "százdolláros" XO-1 laptop története. A számítógép, amelytől azt remélik, megváltja a fejlődő országok hátrányos helyzetű iskolásait, végre az Amazonon is elérhetővé válik. Szerkesztőségünk egy ifjú tesztelővel karöltve vizsgálta meg, mire is jó a százdolláros gép 2008 végén.

Nem számítógépet, hanem időgépet kapnak az OLPC (One Laptop Per Child)-programban résztvevő fiatalok, derül ki abból a beszédből, amely a brit konzervatív Nirj Deva, az EU Fejlesztési Bizottságának egyik tagja intézett az ENSZ szeptember 25-i közgyűléséhez. A laptopok ugyanis szerinte a sors ajándékai, amelyek birtokában a fiatalok rájöhetnek, miként is javíthatják meg életüket, valamint motivációt kaphatnak ahhoz, hogy kiszakadjanak a tudatlanság, az elhagyatottság és a kiszolgáltatottság éveiből és képesek lesznek ők is arra, hogy csatlakozzanak egy globális hálózathoz, a középkorból egyenest a 21. századba repülve.

© Kéner Eszter
Míg Deva beszéde kellően mozgósító erejűnek hat - beszédében a 2000-ben megalapított Millennium Development Goal fejlesztési kezdeményezés újabb pontját terjesztette be, egy olyan világalap létrehozását javasolva, amely finanszírozná az OLPC által is támogatott célokat -, a fejlődő országok gyermekeinek szánt laptop három éves fejlesztési periódusa során az állóvizet és a nyugalmat is képes volt sokszor megkavarni a nyugat-európai véleményezők fejében: a készülék ugyanis olyan egyedüálló, zárt platformként jött a világra, amely oktatásra jó ugyan, de a diákokat nem vezeti be a jelenlegi alkalmazások és operációs rendszerek, standardok világába, minőségét pedig sokszor megkérdőjelezhetőnek tartják.

Az OLPC-programot 2005 januárjában hívta életre Nicholas Negroponte építész, az MIT Médialaborjának alapítója azzal a céllal, hogy olcsó, oktatási célokra alkalmas számítógépet hozhassanak létre a fejlődő országok számára. Az XO-1 elnevezésű laptop első példányait 2007-ben kezdték megkapni az iskolások, miközben a sajtóban számos helyen azt lehetett hallani: a "százdolláros" készülék előállítási költsége már 188 dollár. A kiszállítási és logisztikai problémák következtében (illetve amiatt, hogy az új készüléken a Linux operációs rendszeren alapuló újszerű, ultraminimalista kezelési felület, a Sugar fut) az XO megrendelései azonban korántsem feleltek meg az elvárt számoknak, nem sikerült ugyanis annyi megrendelést leadni, aminek révén  alacsonyabb árakat is ki lehetett volnacsikarni a beszállítóktól.

Mégsem elég a Linux
Némi előnyt jelenthet az OLPC-gépek életében a tény, hogy a Microsoft külön ezekre optimalizált egy változatot a Windows XP-ből, ezeket a közeljövőben mutatják majd be Peruban.
A minilaptopokat a G1G1 (Give One Get One, azaz adj egyet, szerezz egyet) akció keretén belül próbálták meg értékesíteni, miután nem sikerült a kellő számokat hozni - az akcióban résztvevő amerikai vásárlók egyszerre két gépet kellett, hogy megvásároljanak: ezzel nemcsak egy fejlődő országban élő gyermek számára garantáltak egy gépet, amelyet az OLPC alapítvány juttatott volna rendeltetési helyére, hanem egy kereskedelmi forgalomba nem kerülő gépet is beszerezhettek. November 17-től az Amazonon is elérhető lesz az akció keretén belül az XO, de mivel elektronikai készüléket Magyarországra nem szállít a cég, ezért csak egy amerikai családtag vagy barát segítségével tudjuk beszerezni a készüléket.

XO-1: kellemetlen perceket takarítunk
meg olvasóinknak: a gép az antennák
felhajtásával nyitható
© Kéner Eszter
Ha ez nem lenne önmagában elég az OLPC-projekt szorult helyzetéhez, csak rá kell nézni a piacon kapható hordozható számítógépek jelenlegi választékára. Az XO-1, illetve az Intel Classmate PC-jének párharca kvázi újraélesztette a netbook, illetve a sub-notebook fogalmát, a munkára-netezésre használható, ultrakönnyű, standard alatti méretű számítógépét: az elmúlt egy évben meglehetősen sokat hallani és látni az Eee, Aspire One- vagy a Wind-szériás mini-gépekről. Ennek ismeretében nem is csoda, hogy már több kép is napvilágot látott az XO következő generációjáról. Az XO-2 (más elnevezésben: XOXO) állítólag 75 dolllárba kerül majd, feleakkora lesz mint a mostani változat, valamint nem lesz benne sem billentyűzet, sem egér: maga a gép igazából két érintőképernyőből áll majd, amelyeken akár egyszerre tíz ujjunkkal is zongorázhatunk. Fogyasztása az elképzelés szerint ultraalacsony lesz: míg egy normál laptop 20-40 watt között fogyaszt, az XO-2 működéséhez elég összesen 1 watt; mindezt 2010-re ígéri az OLPC alapítvány.

Teszteltük az XO-1et: mire képes a százdolláros?

Tíz év
Az XO-1 nemcsak szerkesztőségünk tagjai között járt: egy hétre átengedtünk két ilyen laptopot tízéves teszterünknek, Bencének, aki az alábbi YouTube-videóban is részletezi, mit is gondolt a készülékről.
Az XO-1 első látásra rendeltetésszerű külsővel bír: láthatóan strapabíró műanyagkülseje, valamint zöld-fehér kialakítása inkább óriási szendvicssütőre emlékeztet, mint laptopra: kinyitása pedig rovatunk munkatársait is heves gondolkodásra késztette. A készülék már sok laptoprajongót kergetett az őrületbe, felnyitása ugyanis nem annyira egyszerű, mint gondolnánk: a készülék két oldalán elhelyezett wi-fi antennát kell felnyitnunk ahhoz, hogy felhajthassuk a képernyőt. (Ifjú tesztelőnk ezt a feladatot fél perc alatt teljesítette, egy felnőttnek ehhez legalább kétszer ennyi idő szükséges.)

© Kéner Eszter
A képernyő 180 fokos fordulattal visszahajtható a géptestbe, így akár elektronikus könyvek olvasására is használhatjuk, a képernyő mellé helyezett gombbal pedig 90 fokban váltható a kép nézete, az ilyen módban történő böngészést a képnézetváltó mellett elhelyezett további navigációs gombok segítik. Nagyobb meglepetést okoz a gép billentyűzete: ahogyan ezt teszterünk is megjegyezte: szokatlan számára a gumiműanyag billentyűzet, ami teljesen eltér a gépelés hagyományos érzetétől, a gumifelületnek ugyanis semmilyen tartása nincsen, nem lehet rajta vakon gépelni. Felnőtt kézzel ez kifejezetten nehéz is lenne a billentyűzet kialakítása miatt; a tízujjas vakgépelést gyakorlatilag el is felejthetjük, viszont nem okoz semmilyen problémát a véletlenül ráömlő folyadék. Ugyanígy gyerekujjakra lett tervezve az egérpad és az alatta elhelyezett, véleményünk szerint túl vékonyra sikerült két egérgomb is.

Európának nem jó, Afrikának igen
Hiába kritikusak az európai véleményezők, az OLPC jelentései szerint az XO gépek nagy sikernek örvendenek többek között  Nigériában, Tunéziában vagy Peruban - a diákok még a hétvégéken is a gépek előtt akarnak ülni és meg akarják osztani anyagaikat egymással.
Az első dolog, amivel szembesülhet a gép használója, hogy bármilyen hordozható és gyerekszemnek dizájnos is, ez nem PC: a Sugar névre keresztelt felhasználói felület Linux-alapú felület önmagában nem jelent túl sokat problémát annak, akinek a számítástechnika még új és egy kicsit is beszél angolul. Az operációs rendszerben ugyanis minimalizálva lett az angol nyelv használata, így gyakorlatilag ikonokon és piktogramokon is keresztül el tudunk navigálni a gép belsejében - feltéve, ha megvan hozzá a türelmünk. A 433 MHz-es Geode processzor ugyanis kifejezetten lassúnak bizonyul, a rendszer beindulásához kell egy jó másfél perc, a belőle való szakszerű kilépés pedig legalább ennyire hosszú, bár a gyermeki türelmetlenséget és sietséget elnézve a monitor lehajtása sokszor egyszerűbb megoldás.

Forrás: hvg.hu

Adnow banner

loading...

Ciráda zenekar - Hazám hazám

 

Facebook diákmeló - Box Middle

Online Toborzás hírek
Új lap - 1