Ballagási ünnepség

Idő: kb. 25 perc

Instrukciók:

Javasoljuk, hogy a ballagási ünnepség délelőtt 9 órától kezdődjön. Előtte a gyülekezés, fényképezkedés, virágátadás ideje alatt kellemes, lágy zenével szórakoztassuk a vendégeket, hozzátartozókat. Fél kilenckor csendüljenek fel a ballagó osztályok által választott zeneszámok, annyi, ahány osztály van. Majd a ballagás közeledtét jelezve az Omega együttes Hajnali óceán című zeneszáma hangozzék el. Kilenc órakor hosszú csengetéssel kezdődjék az ünnepség.

A ballagási dalokra az osztályok végigjárják a tantermeket. Az útvonal végén felsorakoznak egymás és az iskola zászlója mögött.

Adott jelre indulnak el a hetedik osztályosok sorfala között a kijelölt helyükre, miközben a sorfalban állóknak a szereplők átadják virágaikat és felállnak a színpadnak kijelölt helyre.

Javasoljuk, hogy a szereplőktől jobbra üljenek az osztályok, balra a zeneszolgáltatás legyen, a szereplők előtt a zászló átadás-átvételt végző tanulók és az eseményeket rögzítő videó felvevő helyezkedjen el.

A nyolcadikosok bevonulását szépen aláfestő zene a Légy jó mindhalálig című musical Az élet szép, az élet minden kezdetű betétdala lehet.

A ballagási műsorban hetedik és nyolcadik osztályos diákok vegyenek részt.

 

 

1. narrátor 7. o.:

Ma búcsút vesz a … Általános Iskola … nyolcadik osztályának … tanulója.

 

2. narrátor 8. o.:

Ballagási ünnepségünkön szertettel köszöntjük nevelőinket, szüleinket, hozzátartozóinkat, vendégeinket és iskolás társainkat!

 

1. narrátor:

Énekeljük el közösen a Himnuszt!

 

Zene:

Erkel-Kölcsey: Himnusz – énekkar zenei kísérettel

 

1. szereplő 7. o.:

Kiss Kálmán: Szonett ballagóknak

 

Néktek ragyog ma, tiétek az ünnep,

A szó, a könny, a mosoly, a virág,

Körétek gyűlik szinte a világ

S mi néktek adjuk búcsúzó szívünket.

 

Az életet, mely jutalmaz és büntet,

S melyben az ember örökké diák,

Most jelképezze zöld májusi ág …

S halljuk: reménytől szívetek hogy lüktet.

 

Szép lassúsággal búsan szól az ének,

föl-fölrepülne, leszáll, tétováz,

A sok kopott pad integet felétek.

 

Tán könny is csordul –, nem tudni okát,

Elsápadva a messzeségbe néztek …

 

2. szereplő 8. o.:

Vozák József: Az én iskolám

 

Olyan az én iskolám is

Akárcsak a többi ház,

S mégsem olyan, mert abban a

Szellem lakik, a tudás.

 

Ott ismertem meg a könyvet

A betűt a számokat,

Ott szőttem a jövendőről

Szép és komoly álmokat.

 

Szeretettel gondolok rá

S ha előtte elmegyek

Mint hű fia, tisztelettel

Meghajtom a fejem.

 

Olyan az én iskolám is

Akárcsak a többi ház,

S mégsem olyan, mert abban a

Szellem lakik, a tudás.

 

3. szereplő 7. o.:

Reményik Sándor: Mondom néktek: mi mindig búcsúzunk

 

Az éjtől reggel, a naptól este,

A színektől, ha szürke por belepte,

A csöndtől, mikor a hang zavarta fel,

A hangtól, mikor csendbe halkul el,

Minden szótól, amit kimond a szánk,

Minden mosolytól, mely sugárzott ránk,

Minden sebtől, mely fájt és égetett

Minden képtől, mely belénk mélyedett,

Az álmainktól, mik lassan kihűltek,

A tűnő tájtól, mit vonatról láttunk,

A kemény rögtől, min megállt a lábunk.

 

Mert nincs napkelte kettő, ugyanaz,

Mert minden csönd más, - minden könny, - vigasz,

Elfut a perc, az örök Idő várja,

Lelkünk, mint fehér kendő leng utána,

Sokszor könnyünk se hull, szívünk se fáj

Hidegen hagy az elhagyott táj, --

Hogy eltemettük: róla nem tudunk.

És mégis mondom néktek:

Valamitől mi mindig búcsúzunk.

 

4. szereplő 8. o.:

Reményik Sándor: Akarom: fontos ne legyek magamnak.

 

A végtelen falban legyek egy tégla,

Lépcső, min felhalad valaki más,

Ekevas, mely mélyen a földbe ás,

Ám a kalász nem az ő érdeme.

Legyek a szél, mely hordja a magot,

De szirmát ki nem bontja a virágnak,

S az emberek, mikor a mezőn járnak,

A virágban hadd gyönyörködjenek.

Legyek a kendő, mely könnyet töröl,

Legyek a csend, mely mindig enyhet ad.

A kéz legyek, mely váltig simogat,

Legyek, és ne tudjam soha, hogy vagyok.

Legyek a fáradt pillákon az álom.

Legyek a délibáb, mely megjelen

És nem kérdi, hogy nézik-e vagy sem,

Legyek a délibáb a rónaságon.

Legyek a vén föld fekete szívéből

 

Egy mély sóhajtás fel a magas égig,

Legyek a drót, min üzenet megy végig

És cseréljenek ki, ha elszakadtam.

Sok lélek alatt legyek a tutaj,

Egyszerű, durván összerótt ladik,

Mit a tengerbe visznek mély folyók.

 

Legyek hegedű, mely végtelenbe sír,

Míg le nem teszi a művész a vonót.

 

5. szereplő 8. o.:

Szabó Lőrinc: Káprázat

„Hinni a szépet, lehetetlent,

Hogy egyszer valóra válik,

Hinni a vágyban akaratunkban,

Ha kell, hát bízni halálig.

 

Múlik minden,

Szaladnak az évek,

Búcsút intünk fájó

Diákévek.”

 

6. szereplő 8. o.:

„Meg kell hát tanulnunk újra lélegezni,

S a nagy hideg sötétben lépegetni,

Árnyékot nem látni, nem nézni hátra,

Csak menni, bátran menni.

Az álomnak vége, mit is mondhatnék,?

Az álom a tegnappal véget ért …”

 

7. szereplő 8.o.:

„A végtelenhez mérve semmi sem tökéletes

Az ember nyughatatlanul mégis mindig keres

Az örökös vándorút véget soha nem ér

S ha nincsen gyökerünk – elvisz a szél.”

 

8. szereplő 8. o.:

Kedves Iskolánk, Tanáraink, Iskolatársaink! Kedves Vendégeink! Kedves, Drága Szüleink!

 

Várva várt, mégis nehéz nap számunkra a mai. Néhány évvel ezelőtt még irigykedve néztük idősebb diáktársainkat ballagásukon. Akkor még nem gondoltunk arra, hogy ez a nap egyszer számunkra is eljön. Nem gondol- tunk arra, hogy egyszer mi is itt ülünk kisírt szemekkel, ennek az ünnep-

nek a középpontjában. S akkor még arra sem gondoltunk, hogy ezen a napon lezárul életünk egy szakasza.

 

9. szereplő 8. o.:

Nagyon vártuk, s csak az utolsó napokban éreztük át igazán, hogy mennyire biztonságban voltunk itt. Ismertük tanáraink szokásait, iskolánk rendjét, tudtuk, kihez fordulhatunk segítségért, mit hol találhatunk, kiben bízhatunk. Otthon voltunk. A mai nap döbbentett igazán minket rá arra, hogy itt az idő: mennünk kell.

 

10. szereplő 8. o.:

Ma búcsúznunk kell tanárainktól, társainktól, iskolánk falaitól. Most, hogy végigjártuk a virággal feldíszített tantermeket sok-sok kedves emlék jutott eszünkbe. Nyolc évvel ezelőtt mint kis óvodásokból lett iskolások nagy izgalommal léptük át az iskola kapuit. De a tanító nénik féltő szeretettel fogták meg kezünket, s segítségükkel elsajátítottuk a betűvetés tudományát, az olvasás titkát és bevezettek a számok rejtelmeibe is.

 

11. szereplő 8. o.:

Aztán nemsokára felsősök lettünk. Új tanárokkal, új környezettel, új osztálytársakkal ismerkedtünk meg. Tudásunk gyarapodott, mi növekedtünk: mások lettek a gondjaink, mások a céljaink. S az idő csak egyre múlt …

 

12. szereplő 8.o.:

Most itt állunk, ballagó nyolcadikosokként. Az együtt eltöltött hosszú évek emlékei kavarognak bennünk. A versenyek erőpróbái, a kirándulások, táborozások vidám pillanatai, a játékok izgalmai. A feleletek, dolgozatok szívdobogtató próbatételei. Megannyi vidám és szomorú emlék.

 

13. szereplő 8.o.:

Búcsúzunk Tanárainktól! Köszönjük, hogy nyolc évig tanítottak, neveltek bennünket! Köszönjük a szeretetüket, türelmüket, önzetlenségüket! Köszönjük, hogy elnézőek voltak csínytevéseinkért! Fogadják hálánk, megbecsülésünk, tiszteletünk és szeretetünk jeléül e néhány kedves sort!

 

14. szereplő 8. o.:

Kiváltságosan szép, de nehéz és különlegesen felelős hivatás a pedagógusé. Ott áll az élet mindig tiszta forrásánál, s gyönyörködhet a gyerekek romlatlan szépségében. Bármilyen sok rosszat lát is a felnőttek világában, mindig új reményt ébreszthet benne az, hogy a gyerekek okosabb, megfontoltabb, igazabb felnőttek lesznek a szüleik nemzedékénél.

 

15. szereplő 8. o.:

Csak a tanító van hozzánk illő aggódással. A tisztes nép becsülete őrzi őket. Tudjuk mi ezt egymás közt. Nincs nekünk más példabeszédünk, csak a tanító élete. Napkelettől napnyugatig bármily nagy a járás, üres itt ez a világ nélküle. Mert bár tisztességet megadván, mi úrnak üdvözöljük, mégiscsak ő a mi- hozzánk lehajló gondoskodó.

 

16. szereplő 8.o.:

„Akik vezettek: áldás életükre!

Lelkünk önzetlen buzgóságuk tükre;

Ők kertészkedtek nyolc esztendőn át

S gyümölcsöt a fa mégis nekünk ád.

 

S ha nyújt sikert később a földi pálya:

Ragyogjon őrájuk legszebb sugára;

Mert bár derék, ki jó úton halad,

Még derekabb, ki jó ösvényt mutat.”

 

17. szereplő 8.o.:

Búcsúzunk tőletek kedves diáktársaink! Köszönjük az együtt töltött éveket! Köszönjük azt a sok-sok kedves emléket, mely diákéveinket színesítette: vidámmá, gazdaggá, feledhetetlenné tette!

Köszönjük a hetedikeseknek, hogy a mai napra ünnepi díszbe öltöztették iskolánkat!

Visszatérünk még hozzátok egy-egy kedves, meghitt beszélgetésre!

 

18. szereplő 8.o.:

Drága Szüleink!

 

Köszönjük, hogy felneveltetek bennünket! Köszönjük, hogy taníttattatok! Köszönjük a mindennapi törődést! Ígérjük, hogy igyekszünk helytállni a középiskolában is, s megtalálni helyünket a nagyvilágban!

 

Zászlóátadás

2. narrátor 8.o.:

Kedves hetedik osztályosok!

 

Most, amikor átadjuk nektek iskolánk zászlaját, kívánjuk, hogy tetteitekkel, cselekedeteitekkel szerezzetek méltó, új érdemeket iskolánknak! Legyetek mindig vidámak, törekvőek és jólelkűek egymáshoz! Megígérjük, hogy megőrizzük az együtt töltött évek emlékeit, s jó szívvel térünk mindig vissza hozzátok!

 

Fogadjátok tőlünk búcsúzóul a következő néhány gondolatot:

 

19. szereplő 8.o.:

„A kék madarat nem kell távoli országokban keresni. A kék madár mindig velünk van, ha szeretjük egymást, és örülünk az élet legkisebb ajándékainak is. De mindig elrepül, ha bántjuk egymást ha irigykedve figyeljük a mások örömét. Mert a kék madár maga a boldogság, és kalitkája, az emberi szív.”

 

2. narrátor 8.o.:

Most pedig kérünk benneteket, vegyétek át tőlünk a zászlót!

 

Zene:

Presser Gábor – Adamis Anna: Arra születem, hogy kisgyerek legyek

Lehetőleg Szinetár Dóra előadásában – a zászlóátadás végéig szól.

 

 

 

 

Insturkció:

A zászlóátadásakor a nyolcadik és a hetedik osztályos zászlótartók és kísérőik (egy fiú két lány) lassan lépnek egymás felé. Néhány lépéssel egymás előtt megállnak. A nyolcadikos fiú előre lép, átadja a hetedikesnek a zászlót, majd visszalép a helyére.

A hetedikes fiú előre billenti a zászlót és az egyik nyolcadikos lány ráköti a búcsúzó nyolcadikosok szalagját. A hetedikes fiú is visszalép a helyére. Majd egyszerre hátraarcot végeznek, és lassan visszamennek a helyükre, ahol ismét szembefordulnak egymással.

 

1. narrátor 7. o.:

Kedves ballagó nyolcadikosok!

 

Ígérjük, hogy méltó hordozói leszünk a zászlónak! Tanulmányainkban, céljainkban követni fogunk benneteket. Reméljük, azzal, hogy elballagtok, nem felejtitek el a kondorosi általános iskolát! Sok sikert kívánunk elkövetkezendő tanulmányaitokhoz és az életetek további alakulásához is!

 

20-21. szereplő 8.o. – egymásnak felelgetve:

Boldog Teréz anya: Himnusz az élethez

 

Az élet egyetlen esély – vedd komolyan

az Élet szépség – csodáld meg

az Élet boldogság – ízleld

az Élet álom – tedd valósággá

az Élet kihívás – fogadd el

az Élet kötelesség – teljesítsd

az Élet játék – játszd

az Élet érték – vigyázz rá

az Élet vagyon – használd fel

az Élet szeretet – add át magad

az Élet titok – fejtsd meg

az Élet ígéret – teljesítsd

az Élet szomorúság – győzd le

az Élet dal – énekeld

az Élet küzdelem – harcold meg

az Élet kaland – vállald

az Élet jutalom – érdemeld ki

az Élet élet – éljed!

 

22. szereplő 8. o.:

Babits Mihály: Örökkék ég a felhők mögött

„Hiszek abban, hogy élni érdemes. Talán nincsen célja és értelme, mert cél és értelem emberi fogalmak. A világnak nincs rájuk szüksége. A világ több, mint minden emberi. Hiszek a világban, mert eszem el nem éri. Én hiszek a harcban, az ész harcában. Hiszek a művészetben, mely kinyitja elénk a világot. Hiszek a lélekben, mely szereti a világot. S hiszek a békében. Hiszek a harmóniában, melyre vágy a lélek. A szépségben, melyért kiáltoz az anyag. A szeretetben, melyért epednek a népek. Ember vagyok, s hiszek az emberben.”

 

23. szereplő 8.o.:

„Szóljak bár emberek vagy angyalok nyelvén,

Ha szeretet nincs bennem,

Csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom.

Legyen bár próféta tehetségem,

Ismerjem bár az összes titkokat és minden

tudományt,

Legyen akkora hitem, hogy hegyeket mozgassak,

Ha szeretet nincs bennem, mit sem érek.

 

24. szereplő 8.o.:

A szeretet türelmes, a szeretet jóságos,

A szeretet nem féltékeny,

Nem kérkedik nem gőgösködik,

Nem tapintatlan, nem keresi a magáét,

Haragra nem gerjed, a rosszat föl nem rója,

Nem örül a gonoszságnak,

De együtt örül az igazsággal.

 

25. szereplő 8.o.:

„Mindent eltűr, mindent elhisz,

Mindent remél, mindent elvisel.

 

A szeretet soha el nem múlik.

 

Törekedj a szeretetre!”

 

Az igazgató búcsúztató beszéde

 

Zene:

Az Emberek együttes Mama indulnom kell című száma szólal meg.

 

Instrukció:

A nyolcadik osztályok a fenti zenére sorokban hagyják el helyüket. Oszlopokban felsorakoznak egymás mellett. Közben hetedik osztályosok héliummal felfújt léggömböket osztanak ki közöttük. Adott jelre a léggömböket egyszerre elengedik.

Zene:

Demjén Ferenc Honfoglalás című száma csendül fel a szerző előadásában

 

Instrukció:

A nyolcadikosok lassan, fegyelmezetten elhagyják az ünnepség színterét. A zenével párhuzamosan hangzik el a hetedikesek búcsúverse.

 

26. szereplő 7.o.:

Jobbágyi Károly: Virághalál

 

Nézzetek még utánuk egy kicsit, amíg a nóta elvékonyodik,

amíg az utca sarka eltakar, ott hallgat el majd ijedten a dal,

ott maradunk magunkra teljesen, ott próbálunk hajózni új vízen,

kezdünk új, bátrabb evezőcsapást …

s ott látjuk meg, hogy másként nem lehet,

először mindent úgy teszünk, amint tőletek láttuk, ifjú „öregek”

ti, általunk százszor megtagadottak,

„ősök” … szülők, s fáradt tanáraink.

 

Zene:

Vangelis Tűzszekerek című szerzeményét javasoljuk zárásként és levezetőként.

 


 

Készült Békés Megye Közoktatási Közalapítványának támogatásával.

Készítette: Petőfi Sándor Általános Iskola, Diákotthon és Zeneiskola

(Kondoros)

Adnow banner

loading...

Ciráda zenekar - Hazám hazám

 

Facebook diákmeló - Box Middle

Online Toborzás hírek
Új lap - 1