Október utolsó munkanapja a Takarékossági Világnap. A dátum az 1924-es milánói nemzetközi pénzügyi konferenciának állít emléket.

A világ takarékpénztárainak 1924 októberében Milánóban rendezett nemzetközi konferenciáján Európa, Ázsia, Ausztrália 28 országa takarékpénztárainak küldöttei fordultak a világ takarékpénztáraihoz, hogy ünnepeljék a jövőben október utolsó munkanapján a takarékosság világnapját. A Takarékbankok Világszervezetének (World Savings Banks Institute, WSBI) legfőbb célja a tagok képviselete a nemzetközi szervezeteknél, mint a Nemzetközi Valutaalap, a Világbank, az Európai Unió. A nemzetközi szervezetnek jelenleg több mint 80 országban vannak tagszervezetei.

A Takarékossági Világnap a generációk között más és más érzelmeket, emlékeket ébresztenek. Van, aki jó érzéssel emlékszik vissza, hiszen az általános iskolás években a tanárok próbálták a kisdiákokat ösztönözni a takarékosságra, több-kevesebb sikerrel.

A tanárok mellett még a szülői, nagyszülői háttér is befolyásolta, kinek mennyire sikerült a takarékosságot elsajátítani, aztán a „felnőtt” önálló éveiben megvalósítani.

Napjainkban, a nyugati mintát követve szinte mindent hitelekre vásárolunk (tv-t, hűtőt, karácsonyi ajándékot, stb.) és így késztetve, mondhatnánk úgy is kényszerítve vagyunk a takarékosságra, de már a kamatokkal és kezelési költségekkel megnövelve. Ha még él a családunkban 70-80 éves nagyszülő, nagynéni, nagybácsi, ők igazán tudták milyen az amikor, „addig szabad csak nyújtózkodni, amíg a takaró ér”.

Érdemes körülnézni a saját „spájzunkban” hogyan is tudjuk megfogni a guruló Forintjainkat egy kis kreativitással, odafigyeléssel.

 

Íme néhány pénz nélkül megvalósítható tipp:

-Ne vásároljunk hirtelen ötlettől vezérelve, hanem jól tervezzük meg előre, hogy mit, mikor, mennyiért és főleg miért vásárolunk.

-Ne dobjunk ki olyan dolgot, ami még használható vagy átalakíthetó csak azért, mert már régóta megvan.

-Ne dobjuk ki az elkészített ételeket. Igyekezzünk előre megtervezni azt a mennyiséget, amit egyszerre elfogyaszt a család. Ha megmarad az étel, akkor egy kis rafinériával más étel kiegészítéséhez felhasználhatjuk.

 

Talán a legfontosabb tanács azonban mégis az, hogy az igényeink összhangban legyenek a lehetőségeinkkel. Ha ez megvan, akkor a belső harmóniánk is jól működik, s akkor könnyebben átvészeljük a nehezebb, spórolósabb időszakokat is.