Ismét első helyen végzett a Budapesti Fazekas Mihály Általános Iskola és Gimnázium a HVG által rangsorolt száz legjobb gimnázium és középiskola között. Ennek apropóján beszélgettünk az iskola igazgatóasszonyával, Hámori Veronikával, aki elmondta:

„a pedagógusok és a diákok célja ugyanaz: minden diák tanulmányai végére jusson el a képességei szerint elérhető legmagasabb tudásszintre.”

A HVG-rangsorában elért első helyezésnek köszönhetően pozitív reklámot kapott a gimnázium. Ön mit gondol: szüksége van az intézménynek a reklámra?

Természetesen minden iskolának szüksége van reklámra. A munkánk, amelyet az iskolarangsorban elért első hely fémjelez, csak egyik (nagyon lényeges) összetevője a Fazekasnak. Mi nagyon büszkék vagyunk a gyerekek teljesítményére, de emellett az iskola légkörére, a színes, változatos diákéletre, kórusaink, zenekaraink, színjátszóink, sportolóink teljesítményére, és még sok mindenre, ami egy iskolát vonzóvá tehet.

Ön szerint minek tudható be az eredmény?

Érdeklődő, motivált, a tudást és birtokosait tisztelő diákok jönnek iskolánkba, akiket szakmailag-módszertanilag kiválóan felkészült pedagógusok tanítanak. Gimnáziumunk alkotóműhelyek sokasága. A pedagógusok és a diákok célja ugyanaz: minden diák tanulmányai végére jusson el a képességei szerint elérhető legmagasabb tudásszintre.

Évről évre rengeteg diák jelentkezik Önökhöz, a gimnázium szinte a kezdetektől fogva jó hírnévvel büszkélkedhet. Hogy látja, mi ennek az oka?

Nem jelentkeznek annyian hozzánk, mint azt gondolják. Önszelekció eredményeként csak azok mernek jelentkezni, akik általános iskolájukban nagyon jó eredményeket értek el. Sajnos sokakat lebeszélnek arról, hogy olyan magas követelményeket támasztó iskolába járjanak, mint a Fazekas. Pedig ez hibás kiindulópont: a követelményeknek összhangban kell lenniük azzal, amit az iskola ad a gyereknek. A jó iskola sok ismeretet ad, képességeket fejleszt, személyiséget gazdagít. Ez a lényeg.

A követelmény nem más, mint annak elvárása, ösztönzése, hogy a gyerek elfogadja és befogadja mindazt, amit nyújtanak neki a későbbi élete szempontjából fontos területeken.

Hány olyan diákjuk van, aki nem a kerületből, a környékről jár Önökhöz, hanem messzebbről érkezik?

Teljesen vegyes a kép, és évente változik, hogy melyik kerületekből, az agglomeráció, mely területeiről hányan jönnek hozzánk. A gimnáziumválasztásban már nem játszik szerepet az, hogy a lakóhelyhez közel van, vagy távol. Ha valaki meggondoltan választ középiskolát, tagozatot, az kevéssé törődik azzal, hogy mennyit kell utaznia. Van néhány szerencsés, aki ebben a kerületben lakik, de a többség messzebbről jár ide.

Ön szerint a számos diákolimpián, OKTV-n elért jó helyezés vagy a kiváló oktatás miatt – melyeknek ezek az eredmények köszönhetőek –, döntenek úgy a szülők, hogy gyermeküket Önökhöz íratják be?

A Fazekas a „szellemi elit” iskolájának vallja magát. Ez nem esik egybe a gazdasági elittel. „Értelmiségképző” gimnázium a mienk. A szellemi értékekre igényes szülők irányítják ide gyerekeiket. Ehhez nem kell, hogy a szülő diplomás legyen, persze sok diplomás szülő gyereke jár ide. Nagyon büszkék vagyunk arra, hogy sok első generációs értelmiségit indítunk el a pályáján. Természetesen sok olyan szülő van, akit az iskola hírneve, eredményei vonzanak. „Öregdiákjaink” is nagy számban íratják hozzánk gyerekeiket.

Ha a szülői becsvágy találkozik a gyerek képességeivel, ambícióival és szorgalmával, akkor sikertörténet lesz a középiskola. Ha a szülő nem a gyerekének választ iskolát, hanem az általa kiválasztott iskolába erőlteti a gyerekét anélkül, hogy mérlegelné: boldog diákkora lesz a gyerekének, vagy minden napja kínszenvedés lesz, akkor baj van. Ilyenkor hónapokig, néha évekig küzdünk, hogy beláttassuk a szülővel: tönkreteszi a gyerekét, ha nem olyan iskolába járatja, ahol örömmel és görcs nélkül tud eleget tenni a követelményeknek, ahol azt tanulja és olyan mélységben, amit és ahogyan szívesen, megerőltetés nélkül teheti.

Ön szerint nem demotiváló egy diáknak, ha felvételi eredményei nem érik el a kívánt ponthatárt, és ezért nem veszik fel az általa kiválasztott gimnáziumba?

Amikor egy gyerek középiskolába jelentkezik (saját elhatározásból, nem szülői presszióra), azzal a hittel indul, hogy tudása, képessége elég a bekerüléshez. Előfordul, hogy túlértékeli magát (ha általános iskolai jegyei gyengébbek, abban a hitben él, hogy alulértékelték), és az is lehetséges, hogy az általános iskola irreálisan felülértékelte (mert ő volt egy gyenge osztály legjobbja, vagy a „rossz” gyerekek között ő fegyelmezett és szorgalmas volt).

A sikertelen felvételi ilyenkor hidegzuhanyként éri, és kétesélyes, hogy a kudarc hogy hat rá. Elveszíti az önbizalmát, vagy csak azért is megmutatja, hogy egy másik iskolában helyt tud állni.

Aki reálisan értékeli önmagát, és akit reálisan értékel a környezete is, az előre számol azzal, hogy esetleg nem sikerül a felvételije, hiszen nagyon sok külső körülmény befolyásolhatja a teljesítményt. Ezek a gyerekek nem omlanak össze, mert mindig van biztonsági tartalék a tarsolyukban: egy kevésbé neves iskola, ahol azt tanulhatja, amit szeret. Elsősorban a szülőkön múlik, hogy a gyerek miként éli meg a kudarcot. Ha ők úgy érzik, és azt is kommunikálják, hogy vége a gyerek karrierjének és a világnak, ha hibáztatják a gyereket, ha képességeit kétségbe vonják ahelyett, hogy erősítenék abban, amiben tehetséges, sikeres, amit szívesen csinál, és biztatnák másik iskola vagy életpálya keresésére, akkor egy életre tönkretehetik.

{module Forrás: edupress|none}