Nem tudni, mi lesz a magánnyelvtanárokkal

Az új tanév kezdetén, szeptember 1-jén lépett hatályba a többek között a nyelvoktatást is szabályozó új felnőttképzési törvény, egyelőre mégsem tudja senki, kell-e a magántanároknak is akkreditáció, vagy hogy mi számít pontosan általános nyelvi képzésnek. Az aggódó szakmai szervezetek és a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) nyilatkozatháborút vívnak, de konkrétumok még nincsenek.

Az új törvény kapcsán heves vita kezdődött, a jogszabály ugyanis az eddig csak a nagyobb, államilag elismert nyelvvizsgáztatásban is részt vevő nyelviskolák számára kötelező akkreditációt most mindenkire kiterjesztené. A törvényben számos igen szigorú követelmény kapott helyet – annak például, aki nyelvoktatást akar végezni akár cégként, akár vállalkozóként, nemcsak a legjobb esetben is több hónapig tartó engedélyeztetési eljáráson kell átesnie, de letétbe is kell helyeznie egymillió forintot.

Mindezzel az eredeti szándék szerint azokat a csalókat akarták kiszűrni, akik úgy üzemeltettek nyelviskolákat, hogy meghirdették a képzést, majd azt vagy egyáltalán nem, vagy nagyon alacsony színvonalon biztosították, így csalva ki a jelentkezők pénzét. A törvényszöveg értelmezése ugyanakkor nem egyértelmű, és egyelőre nem tudni, hogyan bontja majd ki az NGM a jogi csomót.


Minden értelmezés kérdése

A szakmabeliek szerint, ha az egyelőre még el nem készült végrehajtási rendeletek úgy állnak majd a kérdéshez, ahogyan azt a pesszimisták feltételezik, azzal gyakorlatilag minden magántanárt és kis nyelviskolát kizárnak a területből.

A Nyelvtudásért Egyesület arra hívta fel a figyelmet, hogy minden azon múlik, az NGM és a miniszter rendeleteiben hogyan értelmezi a törvényt. Az egyesület jogértelmezése szerint ugyanis a szövegből az is kiolvasható, hogy az új, szigorú szabályozás csak azokra nézve kötelező, akik államilag elismert végzettségekre felkészítő, támogatott képzést adnak. „Állami támogatást nem élvező képzés tehát éppúgy végezhető állami minőségi garancia és az ahhoz kapcsolódó előnyök, jogosítványok nélkül, mint annak birtokában” – írja közleményében a szervezet. A magyarorszag.hu kormányportál és a Nemzeti Munkaügyi Hivatal honlapja egyébként szintén ilyen értelmezését adja a törvénynek.

Eszerint tehát bár a törvény mindenkire vonatkozik, aki bármilyen nyelvi képzést végez, azon belül akkreditációs kötelezettség azonban nem feltétlenül. Ez viszont csak egy lehetőség, amelyet a rendeletekben meg kellene erősíteni ahhoz, hogy tisztázódjon a helyzet.


Az NGM hárít, nem konkretizál

Problémás pont egyébként a törvényben az általános nyelvi képzés fogalma is, amelyet a jogszabály úgy határoz meg mint „az Európa Tanács Közös Európai Referenciakeretben ajánlott hatfokozatú rendszer szintjeiben megfogalmazott követelmények teljesítésére irányuló, további kimeneti szintekre osztott nyelvi képzés”. Ez szintén értelmezhető többféleképpen.

Az NGM december 13-i közleménye szerint ugyan „nem igaz, hogy olyan szabályozást kívánna kialakítani, amelyben egy magántanár is csak előre engedélyeztetett képzési program alapján taníthatna, és nem igaz, hogy tőlük is vagyoni biztosíték letételét követelné meg”, valójában azonban elkülönítésükre nem sok lehetőség nyílik. A törvényben ugyanis csakis tevékenység alapján osztályozzák a képzést végzőket.

Az iskoláknak mindenesetre egészen bizonyosan meg kell majd felelniük a megszigorodott követelményeknek. „Ennek része az engedélyeztetés kötelezettsége és a vagyoni illeték előírása is, mely a képzésben résztvevőket védi” – írják közleményükben, amely egyértelműen előrevetíti, hogy a rendeletek az iskolákra is kiterjesztik majd a szabályozást.

Adnow banner

loading...

Ciráda zenekar - Hazám hazám

 

Facebook diákmeló - Box Middle

Online Toborzás hírek
Új lap - 1