A magyar diákok gyenge eredményei mögött meghúzódó társadalmi okokról, az oktatási rendszer átalakításának negatív és pozitív oldaláról és az elérni kívánt eredményekről beszélt Pokorni Zoltán, az Országgyűlés oktatási bizottságának elnöke a SZEGEDma.hu-nak adott interjújában.

A politikus szerint nem szerencsés a jelenlegi, még kötöttebb és fegyelmezettebb oktatásra törekvő irányzat, a gyerekeknek inkább személyre szabott lehetőségeket és rugalmasságot kellene biztosítani.

 

A politikus a PISA-eredmények kapcsán elmondta: szerinte nem lehet az egyes kormányzatok bizonyos intézkedéseit felelőssé tenni a magyar diákok teljesítményének romlásáért. Szerinte a legfrissebb PISA-jelentés egy tendenciát mutat meg, amely a magyar oktatásban évtizedek óta jelen van, és nem köthető egyes kormányokhoz, hiszen eddig még senkinek sem sikerült pozitív változást elérnie.

Pokorni szerint az okok inkább társadalmi hátterűek, az egyik legjelentősebb például a szelektivitás, azaz az a jelenség, hogy „az intézmények kiválogatják a könnyen nevelhető és fejleszthető gyerekeket”, a szülők a nagyobb városokba adják iskolába gyerekeiket. Így létrejönnek „rendezett családi hátterű, motivált, könnyen fejleszthető gyerekekből álló” iskolák, illetve a nehezebben kezelhető és fejleszthető gyerekekkel foglalkozó, „gettósodó” intézmények, a kistelepüléseken pedig sokszor fel sem ismerik ezeket a gondokat Pokorni szerint. A politikus beszélt arról is, hogy szerinte jelenleg túlzott a centralizáció, utalva ezzel a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (Klik) egy évvel ezelőtti létrehozására.

Esélyegyenlőség és egyéni lehetőségek kellenek

Pokorni beszélt az egész napos iskola intézményéről is, amely szerinte nem tévesztendő össze a napközivel, hanem arról szólna, hogy a gyerekeknek a jelenleg különóraként megvásárolt plusz órákat biztosítja az oktatási rendszer. Emellett a tanterveket is úgy kellene szerinte megszerkeszteni, hogy minden diáknak szóljanak, és ne akarjanak „túl sok ismeretet túl kevés idő alatt” megtanítani.

A politikus beszélt arról is, hogy a tanárképzőbe jelentkezők felvételi pontjainak és számának csökkenése problémát jelent, ahogyan az is, hogy a pedagógusképzés szétaprózódik a tanárképző főiskolák között, miközben a valóban megfelelő hátteret a tudományegyetemek tudnák biztosítani ehhez. A pedagógus-életpályamodellt dicsérte, mondván az segít motiválni a tanári pályát fontolgató fiatalokat, akik azt látják, hogy a teljesítményért és a kemény munkáért magasabb bér jár.

Pokorni kiemelte: negatív például az óvodáztatás kiterjesztése terén, hogy nincsen elég férőhely, hogy az egész napos iskola programját nem párosították kísérleti programok indításával, a rugalmas iskolába lépés megtartása viszont szerinte egyértelműen pozitív lépés volt, mivel ezt nem szabad siettetni, különben kárt okozhatnak a gyerekeknek.

A társadalmi problémák lehetséges megoldásáról Pokorni úgy vélekedett, fontos az esélyegyenlőség megvalósítása, és ezt elsősorban a „rendszer aljának” megerősítésével kellene elérni. Szerinte fontos lenne a gyerekeknek biztosítson a rendszer személyre szabott fejlesztési utakat, ne homogén csoportként kezelje a tehetségeseket és a leszakadókat. A gyerekeket „dolgoztatni kell, csoportba kell őket venni, önállóságot kell nekik adni”, hogy ne unatkozzanak, „ehhez pedig idő és módszertani szabadság kell”. Elmondta, a jelenlegi oktatási kormányzat politikáját nem tartja jónak, mivel az még inkább a szigorú, fegyelmezett, kötött rendszer felé mutat, pedig „ezzel nem lesz sikeresebb, eredményesebb az oktatásunk”.

{module Forrás: edupress}