„Kapj rajta valakit, amint éppen jól csinál valamit, és ezt mondd el neki. Így születnek a kiemelkedő teljesítmények.”
A sok közül, egyik kedvenc mondásom Robert Diltstől. Arról írtam már, hogy miért nem tanulnak a gyerekek, most nézzük meg, mi kell ahhoz, hogy tanuljanak.
Alapvetően semmi, hiszen veleszületetten beléjük van programozva, hogy mint egy szivacs szívjanak be mindent magukba. Ennek ellenére 1–2 év alatt sikerül elvenni a kedvüket. Azok a kis lények, akik képesek teljes valójukkal rászívódni valamire, amit érdekesnek tartanak, szép lassan elhiszik, hogy figyelni fájdalmas, és erőfeszítést igényel. Pedig nem tanulni is elég nehéz: be kell csukni mindegyik érzékszervünket, és zárva kell tartani, nehogy valami bejusson, keresni kell a pótcselekvési lehetőségeket, hallgatni a belső hangokat, amelyek azt mondják, mennyire bénák és ügyetlenek vagyunk, és a mégiscsak beszökő információkkal folyamatosan vitatkoznunk kell. Nem tanulni kemény harc, de sok gyerek ezt választja.
Szülőként akár napi 2–3 órányi energiát is fektetünk a küzdelembe, hogy csemeténk végre leüljön tanulni. Van, aki megtanulja helyette a verset, megírja a leckét. Ettől a gyerek sem okosabb, sem szorgalmasabb ne lesz. Mi lenne, ha ugyanezt az energiát máshogy fektetnénk be?
Akkor tanulunk,
1. Amikor jól érezzük magunkat. Az iskolai tanulás elég gyorsan összekapcsolódik rossz érzésekkel, amit otthon csak fokozunk az állandó veszekedéssel. Ezt vissza kell fordítanunk. Fektessünk például egy kis energiát a fizikai környezet kialakításába. Legyen az otthoni tanuló kuckó igazán klassz és menő, ahol jó lenni. Egy babzsák, vagy táblafestékkel lekent fal darab is megteszi, de egy kis fantáziával olyan birodalmat alakíthatunk ki, ahonnan nem tudjuk többé kirobbantani a gyereket. Használjuk a humorunkat! A gyereknevelés egyik leghatékonyabb eszköze. A kölkök imádják, jó érzéseket kelt és higgyük el, hogy minden hülyeségben benne vannak. Ha nem megy máshogy, írjuk át a megtanulandó vers szövegét. Olvassuk fel az angol leckét különböző akcentusokkal, nekem az almaboros texasi a kedvencem és rajzoljunk bajszot a történelmi figuráknak. Így 15 perc röhögés után 5 perc alatt megírja majd a megírni valót.
2. Aminek hasznát vesszük. Az iskolában valahogy sosincs idő arra, hogy kiderüljön, mire is jó, ha tudod, hogyan kell egy négyszög területét kiszámolni, vagy hogyan párzanak a giliszták. Fektessünk energiát otthon abba, hogy értelmet adjunk a tankönyvszagú témáknak. Nézzük meg mennyiért tudnánk eladni a lakást, miután kiszámoltuk az egyes szobák alapterületét, tenyésszünk gilisztát a horgászathoz.
3. Amikor elhisszük, hogy meg tudjuk tanulni. A legtöbb gyerek azért nem tanul, mert fél a kudarctól. A sikerélmény igen fontos része a tanulásnak. Semmi kedvünk olyasmibe belefogni, amiről tudjuk, hogy úgyis kudarcot vallunk majd vele. Ennek ellenére mégis mindig azokat a tantárgyakat erőltetjük, amelyekben gyermekünk kevésbé jó. Minek? Kezdjük azokkal a dolgokkal, amelyekben jó, amik érdeklik, hogy legyen sikerélménye. Ez előbb vagy utóbb meghozza a gyümölcsét és a többi területen is hoz egy kis élénkülést.
4. Amikor a magunk módján tanulhatunk. Van, aki járkálva szeret, van, aki hason fekve, ne ragaszkodjunk az íróasztalhoz. Vegyük észre azt is, hogy egyre kevesebb ideig tudnak koncentrálni a gyerekek. Ha 15–20 perces etapokra osztjuk a leckeírás idejét, amelyek között például focizhat egyet, mindjárt nem lesz olyan félelmetes dolog leülni. Végezetül vegyük figyelembe azt is, hogy gyermekünk melyik érzékszervét szereti használni a tanuláshoz. Az iskolai módszerek az írás-olvasás kontinuumban megragadnak, miközben a grafikus látvány, a beszélgetés, vagy a közvetlen tapasztalat a legtöbb gyereknél nagyobb hangsúlyt kap. Szánjunk energiát arra, hogy a leckét lefordítsuk a megfelelő érzékszerv által felfogható élményszerű információra.
5. Amikor valami valóban a miénk. Mindenki tehetséges valamiben, van egy terület, amit igazán szívből és természetes érdeklődésből követ. Segítsünk ezt felfedezni, ha pedig már meg van, hagyjuk ebben kiteljesedni. Sokan potenciális büntetésként használják a gyerek hobbiját: majd akkor járhatsz gitározni, ha javítasz matekból! Nem, ezzel épp az ellenkezőjét érjük el. Inkább segítsünk megérteni, hogyan kapcsolódik a matek a gitározáshoz. Ha fanatikus rocker, lássa be, miért van szüksége a Tankcsapda tagjainak arra, hogy tudjanak összeadni meg kivonni. És végül, ha már segíteni nem tudunk, legalább hagyjuk békén. Ne párosítsunk célokat a szeretett tevékenységhez, mert ezzel csak elvesszük a kedvét tőle.
Pethő Orsolya, pszichológus
Ha nevelési gondjaid vannak, keress meg, segítek: www.kolyokszerviz.hu
Forrás:piknikmagazin.hu