Ha a magyar emberek egyetlen remekművet választhatnának nemzeti irodalmukból az örökkévalóság könyvespolcára, nem kérdéses, hogy az Egri csillagok mellett döntenének. Ez az a regény, amelyben egy hétköznapi parasztfiúból törökverő várkapitány válhat, s amelyben kétezer hazaszerető ember legyőzhet kétszázezer könyörtelen támadót.
De vajon visszakapja-e Jumurdzsák a szerencsét hozó gyűrűjét? Vajon Bornemissza Gergőé lesz-e a szépséges Vicuska keze? Sikerül-e kiszabadítani Török Bálintot a szultán börtönéből? Elkapják-e az árulót, aki fel akarja adni a töröknek Eger várát? És meglelik-e szülei az elrabolt kis Bornemissza Jancsikát?
Minderre választ kaphatunk Gárdonyi művéből, amelyet 2005-ben Magyarország legnépszerűbb irodalmi alkotásának választottak. Ez a remekmű most könnyen olvasható, modern formában, de az eredeti regényt hűséggel és tisztelettel újramesélve kerül az olvasók kezébe.
GÁRDONYI GÉZA (1863-1922)
Ziegler Géza, vagy ahogy ma ismerjük, Gárdonyi Géza a Velencei-tó partján született 1863-ban. Nem volt könnyű gyerekkora: tizenkét településen lakott, mire felcseperedett. Apja, miután a szabadságharc bukásával a fegyvergyára tönkrement, cséplőgépjavítóként igyekezett jóllakatni öt fiát. Közülük is a legeszesebbel, Gézával voltak nagy tervei: inkább nem evett az öreg Ziegler, csak hogy a fiút a legjobb iskolákba járassa. Egyetemre azonban már nem tellett, így Gézából „csak” tanító lett, apja nagy csalódására.
Húszéves kora körül Gárdonyi otthagyta a falusi tanítóskodást, és Pestre ment írónak, újságírónak. Ponyvaregényeket gyártott, hogy megéljen, s egy évtized kellett ahhoz, hogy ráébredjen: tud ő komolyabb műveket is írni. Egerben telepedett le, és csúnyán félresikerült házassága után ragaszkodott a magányához: csak anyját vitte magával Dobó városába. Ezután legfeljebb a fiai nyitották rá néha az ajtót, s egyetlen kedvtelése a hatalmas házi könyvtárában való böngészés maradt.
Gyakran volt szomorú és bizalmatlan. Keserű naplóját titkosírással vezette, hogy senkise olvashassa el. Legsötétebb perceiben még az írást is abba akarta hagyni. Szerencsére nem tette ezt, hiszen akkor sosem születik meg a szerelem és a hazafiasság egyik legszebb története, az Egri csillagok. A regényről, amelynek írása közben még Törökországba is elutazott anyagot gyűjteni, azt mondta, hogy a legjobb műve. Joggal szerepel tehát sírján a felirat: „Csak a teste”. A lelke valóban ott van az Egri csillagok mondataiba zárva.
Forrás: klasszikusok.com