Egy posztmodern kisregény - Eszterházy Péter: Fuharosok (érettségi tételek)

Egy posztmodern kisregény - Eszterházy Péter: FuharosokEsterházy Péter Budapesten született 1950-ben. A piarista gimnáziumban érettségizett, majd az ELTE matematika szakán szerzett diplomát 1974-ben.

Négy évig szakmájában dolgozott, azóta szabadfoglalkozású író. Első könyve, a Fancsikó és Pinta 1976-ban jelent meg. Műveit sok nyelvre fordították, elsősorban német nyelvterületen vált ismertté. Legfontosabb kitüntetései: Kossuth-díj (1996), Osztrák Állami Díj az Európai Irodalomért (1999). Fontosabb regényei: Termelési regény (kisregény) (1979), Bevezetés a szépirodalomba (1986), Csokonai Lili: Tizenhét hattyúk (1987), Harmonia caelestis (2000). Esszéi, publicisztikája: A kitömött hattyú (1988), Egy kékharisnya följegyzéseiből (1994), Egy kék haris (1996).

De hát kik is azok a fuharosok, akiknek megérkezésével kezdődik a történet? A kifejezés a fuvaros tájnyelvi változata, nem tekinthető közismertnek, így címmé emelve eleve valami idegenségérzet tapadhat hozzá. Azt mindjárt a nyitójelenetben megtudhatjuk, hogy ők igazából nem is fuvarosok, hiszen a lovakat kocsisok hajtják, a fuharosok "a kocsik hátuljában hevertek, nyugodtan, fáradtan, mint az urak vagy a hegyek". Egyszer ugyan a legfőbb Fuharos azt mondja Bolondkának hogy „együtt járunk házról házra, fát tessék, szenet tessék, ordítod velünk", - de ez az egyetlenegy olyan kiszólás, amely a szó legköznapibb jelentéskörével köti össze ezeket a furcsa figurákat.

A cselekmény nem itt és most, hanem bárhol és bármikor játszódhat, annak ellenére, hogy egy utalás Közép-Európához, sőt a Kárpát-medencéhez köt (a grófnő „járt már Pozsonyban, Szabadkán és Pesten is"). A történelmi Magyarország városainak említése és a grófnő régebbi múltra utalhatna, a grófnő azonban idősebb lehet, feltehetően már rangjafosztott személy. Az anyát viszont szlávosan Marjonkának nevezik a fuharosok. A fuharosok a hatalom, az erőszak képviselői, a magányos, a falutól távolabb lévő ház - udvarház?, kastély? - lakói: az anya és lányai, köztük a serdülő Zsófi pedig a kiszolgáltatottak.

A mű a beavatási mítoszokra utal, ezt egyesíti az eladott lány balladatípus témájával. Az ősi beavatási szertartásokkal az egyén társadalmi helyzetében lényeges változás állt be, például gyerekből felnőtté vált. A szertartásokban sok a próbatétel- még több ezek mítoszában -, de a végeredmény egyértelműen pozitív jelentésű: az egyén - ha jelképesen is - hőssé válik Az említett balladatípus viszont minden változatában tragikus: a lányt erőnek erejével nemszeretem férjhez adják - vagy akarják adni -, s ennek következménye csakis a halál drasztikus vagy elégikus változata lehet. A Fuharosok a gyereklány Zsófi idő előtti beavatásának története oly módon, hogy az anyja - kényszerből- "eladja" őt a Fuharosnak. A lányka először, még tudatlanul, szépnek, hatalmasnak, fénnyel övezettnek, fenségesnek látta a fuharost, aki aztán a legdurvább módon és részegen megerőszakolja őt egy gruppenszex jelenet záró akkordjaként. A Zsófiává lett Zsófika azonban nem hal meg, nem is halhat meg, sőt most kell rádöbbennie, hogy az általa megismerhető és élhető világnak ez a rendje: időnként, akármikor, jönnek a fuharosok zabálnak, részegeskednek, majd átmenetileg kuplerájjá teszik a házat.

Segítség nincs: a falu messze van, s alighanem ott is ez a rend; alighanem csak vigasztaló legenda, hogy az erdőben már gyülekeznek a majorbeli suhancok, szervezik az ellenállást. A Bolondka nem képes igazán Lovaggá átlényegülni, ő "gyáva", azért is, mert mindent pontosan lát, s így tudja, hogy nincs más útja a menekülésnek, mint az öngyilkosság. Segítség nincs tehát, de mindezt el kell viselni, élni kell, azaz nem szabad ellenállni a fuharosoknak, mert bár nincs arról szó, hogy fegyverük volna, hogy a már beavatottakkal szemben erőszakot alkalmaznának, mégis egy legyőzhetetlen hatalmat képviselnek.
Ennek a mitikus erőnek talán csak végrehajtó eszközei ők, ám nyilvánvalóan a másik oldalon állnak: a mitikus Rossz képviselői. A lánykát megtéveszti az érkezésükkor szétáradó (reggeli) fény, mert nem a mítoszi hős, a Nap Fia érkezik meg, hanem a Sátán küldötte, a gonosz démon, esetleg maga Lucifer (a név jelentése: fényhozó). Mire távozik társaival, este lesz, sötét, amelyben "a tél növekszik. Egy magányos farkas jött le a faluba." (Idézet Pilinszky János Juttának című verséből) Segítség nincs, az anya és lányai "lefeküdtek" a fuharosoknak. Megtették ezt korábban is, csak akkor még Zsófi gyerek volt, s nyilvánvalóan meg fogják tenni ezután is. "Túl vagyunk rajta megint" - mondják. Nyilván csak annyi sót és krumplit, azaz "életet" szerezhettek, amennyit a fuharosok jónak láttak, nyilván fogytán volt már eleségük (a pajta üres volt), azért Zsófi öröme és nővéreinek rettegése a fuharosok reggeli érkezésekor. Mi marad számukra vigasz e förtelmes megalázottságban? Csupán annyi, hogy bár rabszolgák voltak, s az urak kényükre-kedvükre bántak velük, ők nemcsak titkolt gyűlöletüket őrizték meg, s kiáltották el ismételten egymásnak, mikor magukra maradtak, hanem ösztöneik is ellenálltak („És nem élveztünk el! Nem! Bugrisok, azt hiszik, de nem, nem élveztem el, azt hiszik, mindent").

Fontos szereplő a Bolondka, akit Zsófi nevez Lovagnak, s akibe, elesettségébe, talán gondolataiba, megváltandóságába beleszeret. Ezt a lehetőséget töri szét az anya, amikor piaci kofaként ajánlgatja legkisebb lányát a Fuharosnak. Bolondka az az értelmiségi, aki - ugyanúgy kényszerből, mint a nők - kiszolgálója a hatalomnak, a kocsiúton kutyaként kucorog a fuharos lábainál, aki azért tartja őt, mert ezt is megengedheti magának: "te vagy a mi élő lelkiismeretünk", "te erre születtél, mi arra". Bár a Fuharos a brutális erő képviselője, hasonló intellektuális teljesítményre képes, mint a Bolondka. Valóban a Sátán lehet, aki pimaszul emlegeti a fényt: "Mulier amicta sole! Napfénybe öltözött asszony" - ez Jézus anyjának díszítő jelzője, s a Bolondka beszédét is fényűző bátorságnak nevezi, méghozzá franciául, ahogy olykor a nővérek is megszólalnak, jó házból való származásukat bizonyítandó.

A Fu h aros nevéből épp egy ék alakú betű hiányzik, vagy cserélődött le. De nem kell sokáig keresnünk. Ott van, mindig is ott volt, a Lo v ag nevének kellősközepén.
Zsófi deflorálását egy emlékezetes jelenetben, a Fuharos hajtja végre. Ezzel kapcsolatban mindenekelőtt azt hangsúlyoznám, ami az egész szövegből a legközismertebb: nem egyedül hajtja végre. " A lovag őrjöngve rárontott a fuharosra, az hátracsapott, félresöpörte, medve ahogy az ebeket, csiba, te, verd csak a hátamat, verd az éket, verd csak, ravasz Bolondka. " A fuharos itt szó szerint pótlék, pótszer,eszköz, tárgy - itt is, mint oly sokszor másutt. Ha pedig elfogadjuk, hogy a szöveg elején ezt a jelenetet előlegezi meg az "[é] ket ver belém a fény "-

A Fuharos (és a Lovag) erőszaktétele után keletkezik a szöveg testén is egy nagy nyílás. Az első kiadásban húsz darab nagy kötőjel jelöli. Van azonban előtte már egy kisebb nyílás is. Öt nagy kötőjelből áll. A következőszöveg előzi meg. " - szédültem, szédültek a combjaim és szédült minden izmom, emelkedtem magamban: én vagyok a lehetőség! - de azután zsugorodni kezdtem, rossz, émelyítő, bizonytalan érzés volt - csontomig, tovább - Határhoz értünk, jajj, sikoltottam, és erősen markoltam a térdét, túl, onnét is, át, beljebb, mély, mély - Szeretlek. Adja meg nekem Istenem, hogy mindig meghalljam és másokkal, szinte boldog részegséggel, megéreztessem a dolgok végtelen zenéjét. Csak szerelem képes mozgatni a létezőket. Csönd, fény, fehér, sík, lomb, szél: ez vagyunk. " Nos, meggyőződésem tehát, hogy a csúnya Lovag és a szép Fuharos vitathatatlan szembeállítása egyáltalán nem vonja maga után sem az értelmiségi és a Hatalom, sem az igazság és az erő, sem a szellem és a hatalom, sem a szó és a tett oppozícióját, sőt megfordítja és módszeresen lebontja azokat. Arról most nem is beszélve, hogy tulajdonképpen a mindennek alapjául szolgáló csúnya-szép-szembeállítás sem örökéletű. Hiszen mindenki gyönyörű. A szöveg egy kitüntetett pontján pedig még maga a Lovag is megszépül (" a szépség, amely itt ragyog annak, aki fölismeri ", ), majd pedig kivívja az érzéseknek azt az ambivalenciáját,ami eddig csak a fuharosok szexis, szép és izgató brutalitásának járt ki. " Lovag! Szeretlek! Gyűlöllek! "

Mi a helyzet Zsófival? Zsófi kitűntetett szereplő, - lévén ő a történet elbeszélője is egyben - szavai konstitutív erővel bírnak, s mint ilyenek, megkérdőjelezhetetlenek. A Fuharosok világát Zsófi szavai teremtik meg. Beszédének stílusát egyébként is kíméletlen igazmondás jellemzi elsősorban, az ő gyerekszája számos tekintetben sokkal brutálisabb, mint a fuharosok, és sokkal bölcsebb, mint a Lovagbeszéde. (Pl.: " dehát, édeseim, miért ily kelletlenül? Vajon nem azok toppantak be, kikről annyi színes szó esett és álom? Vajon nem... ") Zsófi a történet jólelkű , saját hite szerint tévedhetetlen, de mások szerint is igaz tisztaságú hercegnője, aki elől nincs elrejtve semmi, akivel vele van az igazság. Ő azaz ember, aki szeret . Nem igazán meglepő azonban, hogy ebben a világban éppen neki nincs önálló léte. Nincs, mert ő a kiegészítés, a pótlék, a szupplementum maga: " a legsatnyább vagy merev tárgy is mindent szétfeszítő erővel robbanhat széjjel vagy csodásan aktív természetűvé változhatik, ha megadatik az a kiegészítés, amire keres s amire vár. " Zsófi ereje a kiegészítés ereje: az egésszé gömbölyítés, az aktiválás, majd szétrobbantás önfeláldozó képessége. Nem véletlen, hogy az egész történet folyamán éppen ő az egyetlen,aki be meri vallani: " szét vagyok " . Azt tényleg nem mondanám,hogy kifejezetten örül ennek, de hogy léte tökéletességében is kezdettől fogva a ráhagyatkozáson alapult, hogy ő, a teremtő, teremtményei:anyja, nénéi, a grófnő, a Lovag és a Fuharos (szó és tett: nyelvi)működésének eredménye, az mindvégig világos marad. " Magam talán középre állok ." - szól a fuharosok távozta utáni első mondatában." Combom a plédhez tapadt, belülről fázom, nyílt seb vagyok, büdös vagyok, csatornaszagú " Ennek a történetnek (talán) olyasvalaki áll a középpontjában, akinek magának nincsen közepe, centruma, magva. Végső szerelmi vallomása ebből a szempontból lesz igazán fontos. " Cafka, rongy áruló ", és " az árulónak halnia kell " viccelnek- veszélyesen és rituálisan - Zsófi nénéi. "[E] gy fuharos bolondját szereti " . Zsófi épp ezzel a rövid és magyarázkodó vallomásával, annak a nővérek adta értelmezésével kerül túl és felül az oppozíciókon. Szerelme, a Lovag nem nyeri el önálló identitását itt sem, továbbra is a fuharosok bolondja marad ugyan, de a Fuharos is elveszti arcát, visszaolvad társai közé, egy fuharossá vedlik vissza, akit immár csupán a tulajdona definiál. Egy fuharos. Akinek bolondja van. Zsófi neve azt jelenti: bölcsesség. Aminek egyetlen adekvát retorikai kifejezőeszközében, a sententiá ban pedig (főleg:Pascal-) idézetei által mindvégig valósággal tobzódik a szöveg. Ebben az értelemben és ebből a szempontból talán nem túlzás azt állítani,hogy ennek a szövegnek tulajdonképpen a központi alakja a középponti alakzata.

A Fuharosok felépítése - s ez is összefügg a mítoszi és a balladai jelleggel- a tragédiáéra emlékeztet, megtartva a hármas egység szigorúbban értett elvét is. A színtér a ház belseje. Az expozíció, a szereplők bemutatása, Zsófi boldog készülődésének és a nővérek ellenkező hangulatának még nem érthető ellentéte azonban rögtön feszültséget kelt. Ezek háttereként felidéződnek a hajdani boldog kirándulások. A bonyodalom a vendégek belépésével tagolódik. A főbb jelenetek a Lovaggá átlényegülő Bolondka és Zsófi, a Bolondka és a Fuharos, majd ismét a Lovag és Zsófi között zajlanak, s a tetőponton a Fuharos megerőszakolja Zsófit, a Lovag pedig öngyilkos lesz, a kutyákat megölő méreg maradékával. Egy klasszikus tragédia itt fejeződne be. Egy mítoszban a Lovag legyőzte volna a sátáni erő képviselőjét. Egy balladában Zsófi is öngyilkos lenne. Egy romantikus regényben a Lovag és Zsófi elmenekültek volna. A Fuharosokban mindez lehetetlen, az epilógus azt tanúsítja, hogy nincs igazi katarzis, a katasztrófa ugyanis folytonosan ismétlődik, nem lehet sem belehalni, sem megszabadulni tőle, ugyanis nem kivételes eset, a hétköznapok része.

A történetet a Zsófiává avatódó Zsófi meséli el (a görög név jelentése: bölcsesség), ő az elbeszélő. Maga a szerző ez alkalommal, az Esterházy-műveknél szokatlan módon, háttérbe húzódik, gyakorlatilag csak Zsófián (a beavatott nő részben visszavetített nézőpontján) keresztül nyilvánul meg. A lány közvetíti - értelmezi is hát - a Bolondka, a Fuharos, az Anya és a nővérek szemléletét is. Mindegyiket beleérző képességgel. Nagy utat kell neki magának megtennie: a boldog várakozástól az ismeretlentől, a fájdalomtól való félelmen át jut el a beavatódásig, amelynek nemcsak az erőszak a része, hanem előtte a Lovaggal való kapcsolat, utána meg nővéreinek emiatti árulót kiáltása is. Zsófia többet tud, mint a nővérei: ő azt is meglátja, hogy a Lovag és ők hasonlóképpen áldozatok. A mű végén olvasható annak a három filozófusnak és három költőnek a neve, akiktől idézeteket épített be a szerző. (Ezeket csak az első kiadás közli elkülönítetten.) Különösen fontosak a Pilinszky János- és a Pascal-átvételek. Nemcsak a Lovag épít beszédébe szó szerinti idézeteket a szórakozásról (Pascal: Gondolatok 171. és 168.), az igazságosságról és az erőről (298.), hanem Zsófi az unalomról (131.), sőt a Fuharos a szakadékba rohanásról (183.) szólva. Pilinszky már említett verse mellett a Két arckép, a Sztavrogin elköszön, a Végkifejlet sorai is beépülnek, a Gyerekek és katonák című színművével együtt. Igen fontos a szerepe a híres Rilke-sornak, amelyet a Lovag mond gyávaságának beismerése után: "Győzést ki említ? Minden csak kitartás" (Rekviem, Jékely Zoltán ford.). Helyet kapnak még de Chardin-, Kierkegaard- és Szőcs Géza-idézetek. A más korú, jellegű, stílusú szövegelemek szinte észrevétlenül épülnek be a Fuharosokba, filozófia, költészet és komor hétköznapi történés szerkezetileg és nyelvileg is egységgé válik. Eközben olyan szembenállások mutatkoznak meg, mint az ember élőlény és tárgyvolta, a csend és az üvöltés, az ujjongás és a nyüszítés, az unalom és a szórakozás, az igazság és az erő, a szépség és a csúnyaság, a szeretet és a gyűlölet, a Bolondka és a Lovag, a "béka" és a hercegnő, a fény, a ragyogás és a feketeség, az erőszak és kiszolgáltatottság, az élet és halál, azaz elpusztulás és túlélés. A küzdelem eldöntetlen: a fuharosok ismét el fognak jönni, de addig meg lehet próbálni "szívből nevetni".

Ciráda zenekar - Hazám hazám

 

Facebook diákmeló - Box Middle

Online Toborzás hírek
Új lap - 1