A szöveg szerepe az élőbeszédben és az írásban (érettségi tételek)

A szöveg szerepe az élőbeszédben és az írásbanA szöveg:
A nyelv és a beszéd legnagyobb egysége, egymással összefüggő mondatok sorából álló szerkesztett egész.
Szerepe: üzenet közvetítése.

Követelmény: megformáltság szempontjából a kerekség, lezártság, tartalom szempontjából pedig a teljesség, a megértéshez elégséges kifejtettség, tartalom.
Szöveg tagolása:    - fejezetek,
- bekezdések,
- mondatok.
Az egyes részeket a nyelvtani szabályok szerinti megszerkesztettség és a logikai kapcsolatok szerinti szövegbe való beszerkesztettség jellemzi.
Egyszerre vagyunk kapcsolatban a szöveg egészével és egy bizonyos részével. A rész csak az egész ismeretében értelmezhető.
A szöveg elsődleges jelentése: a szavak szótári jelentése adja.
A szöveg teljes jelentése: a szavak szövegben való elrendeződése módosítja, árnyalja az elsődleges jelentést.

Szövegkohézió: az egyes részek, elemek szoros összetartozása, egybeszövődése.

1.) Lineáris kohézió: grammatikai összetartó erő, a tartalom egysége, előre haladása és a lezártság. A szövegben folyamatosan előrehaladva.
Szöveggrammatika vizsgálja.
Grammatikai kapcsolóelemek biztosítják, pl. kötőszók, rámutatószók (névmások, határozószók), igei személyrag, birtokos személyjel.
2.) Globális kohézió: jelentésbeli összetartó erő, a szöveg egészére kiterjedő kapcsolatot biztosítja.
Szövegstilisztika vizsgálja.
Jelentésbeli kapcsolóelemek biztosítják, pl. a szinonimák szerepe a szövegalkotásban.

A kettő mindig együtt hat, de nem azonos az arányuk és a jelentőségük:    - kisebb egységek: grammatikai,
- nagyobb egységek: jelentésbeli.
A szövegösszetartó erők azáltal, hogy kisebb egységeket alakítanak ki, tagolnak is.

A globális kohézió egyik alapja a téma.
Témahálózat: a téma és az ahhoz kapcsolódó személyek, tárgyak, fogalmak, kulcsszavak belső összefüggésrendszert alkotnak, behálózzák a szöveget.
A téma folyamatos jelenlétét biztosítják a kulcsszók, az előre- és visszautalások.

 


Ismétlődés: az elrendezés legfőbb szerkesztési elve, jelentésbeli kapcsolóelem.
- teljes,
- részleges: változat, párhuzam, ellentét, rokonértelműség.
Az ismétlődés mindig együtt jár a nyelvi jel módosulásával.

Tér- és időbeli hálózat és az összefüggéseket - például oksági viszonyokat - feltáró logikai rend:
Igeidők és határozók rendszere, igekötők, igeképzők, igenevek. A szavak szótári jelentése is hozzájárul a szöveg tér- és időhálózatának, valamint oksági viszonyainak kirajzolódásához. Mondatok vagy nagyobb egységek egymás utánisága: magyarázó, következtető, stb. Összekapcsolják a kimondott, vagy kitehető kötőszók.

A szöveg kifejtettsége:
Hiány:
- szintagmák, mondatok, gondolatsorok kihagyása,
- tartalmas szónak névmással való helyettesítése.
A hiány kiegészülhet:
- belülről: a szövegösszefüggésből,
- kívülről: a beszédhelyzetből, a beszélők közös előismereteiből.
A kihagyás legerősebb a mindennapi társalgásban és legkisebb a tudományos értekező prózában.

A cím:
A cím nem a szöveg része, hanem mintegy rámutat a szöveg egészére.
Nyelvi megformáltság szempontjából:
- szó- vagy szókapcsolatszerű (megnevező),
- mondatszerű cím.

Tételmondat:
Azok a mondatok, amelyek alapján fel lehet építeni a szöveget.
Általában bekezdésenként.
Ha tételmondatokat kiszedegetjük, akkor kapjuk a vázlatot.

Ciráda zenekar - Hazám hazám

 

Facebook diákmeló - Box Middle

Online Toborzás hírek
Új lap - 1