Hoffmann se tudja, mi lesz, ha a hallgatók nemet mondanak a szerződésre. A pótfelvételi eljárás lezárultával minden hazai felsőoktatási intézmény megismerte a padjaiba érkező gólyák létszámát, így elkezdődhet a beiratkozás, amelynek során idén először az államilag támogatott szakokra bekerülők hallgatói szerződést írnak alá.
Azzal többek között vállalják, hogy képzési idejük kétszeresét Magyarországon „dolgozzák le”. Az államtitkárság bízik abban, hogy az érintett hallgatók elfogadják az államilag támogatott továbbtanulás feltételeit, éppen ezért nem gondolkodnak az ellenkező verzió forgatókönyvén. Közben Nyugat-Európában szintén terítéken van a „tandíj-téma”: Angliában például a magas költségek miatt utcára vonultak a diákok.
A felsőoktatásba való beiratkozás az eddigi adminisztrációs feladatok mellett újabb eljárással bővül, az államilag támogatott képzésre bekerülő hallgatók mostantól ekkor nyilatkoznak ugyanis majd arról, vállalják-e a hallgatói szerződésben foglaltakat. Amennyiben a hallgató nemet mond, az ösztöndíjas helyett csak önköltséges formában kezdheti meg tanulmányait. Az oktatási tárca az Edupressnek elmondta: mivel az ösztöndíj az adott diák után jár, a lemondott helyet nem osztják ki mások között. A kérdésre, hogy készültek-e B-tervvel arra az esetre, ha több diák is lemondana az állami helyekről, az államtitkárság úgy nyilatkozott, „bíznak abban, hogy a hallgatók aláírják a szerződést”.
A Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája (HÖOK) hazai és nemzetközi fronton egyaránt támadja a hallgatói szerződés intézményét. Habár Szabó Máté ombudsmanhoz intézett levelük nyomán az Alkotmánybíróság megsemmisítette a hallgatói szerződést szabályzó rendeletet, és jogtechnikai okok mellett tartalmi kifogásokat is emelt, a kormányzat a jogtechnikai hibákat „kijavítva” törvényi szintre emelte a szerződés szabályzását. „Sajnos az alapvető jogok biztosának állásfoglalása nem érdekli a kormányt, amire mi sem számítottunk” – nyilatkozta az Edupress-nek a HÖOK. A továbbiakban nemzetközi színtéren, az Európai Bizottsággal vizsgáltatják az ügyet európai ernyőszervezetükön (European Students’ Union) keresztül. „Amíg lehet, tárgyalóasztalnál szeretnénk megoldani a problémát, de egy újabb, nagyszabású demonstráció sincs kizárva az eredményektől függően” – tették hozzá.
A dokumentumot most először olvassák a hallgatók
„Államilag támogatott szakot jelöltem meg az első három helyen, egyértelmű, hogy aláírom a szerződést. Amíg ösztöndíjat nem kapok, a megélhetésért diákmunkát kell vállalnom, így az, hogy még tandíjat is fizessek, részemről teljességgel elképzelhetetlen” – fejti ki Magyary Dia, aki az Eötvös Loránd Tudományegyetem Társadalomtudományi Karára nyert felvételt. Akad azonban, aki tud ellenérvvel szolgálni a biztosra vett szignálással szemben: „A kész hallgatói szerződést a jelentkezés idején senki nem látta, az ugyanis csak a nyár folyamán vált publikussá. Hallottuk, mit fog tartalmazni, de magát a dokumentumot akkor nem olvastuk” – vázolja Domonkos Balázs, a Műegyetem új hallgatója, miért szükséges végiggondolni a beiratkozás előtt a feltételek hatásait. „Mivel a műszaki terület itthon és külföldön is keresett, aláírom a szerződést. Alapvetően Magyarországon szeretnék élni, de ha tíz évet kell itthon ledolgoznom a diploma megszerzését követő húsz éven belül, akkor is szerezhetek pár év külföldi tapasztalatot, illetve ott alaptőkét az elinduláshoz” – mondja az újdonsült gólya.
Szerződés esetén van kiút, diákhitellel csak a törlesztés marad
A költségtérítéses szakokon kezdő hallgatók, közöttük a pótfelvételi eljárásban felvételt nyert diákok a tandíjuk megtérítéséhez a Diákhitel2 konstrukciót hívhatják segítségül. Utóbbi jövőre még népszerűbbé válhat a tanulók körében, hiszen a tervezett önfenntartó modell, amelyről a Magyar Rektori Konferencia a jövőben egy javaslatcsomagot nyújt be a miniszterelnöknek, az állami helyek további csökkentését tűzi ki célul. „Nem vettek fel állami finanszírozású gazdasági képzésre, a felvettek helyében viszont aláírnám a szerződést” – mondja Darabos Lilla, aki úgy véli, csak annak éri meg visszalépni a feltételek vállalásától, akinek szülei finanszírozni tudják a tandíjat. „Diákhitelt veszek fel, hogy a tandíjamat fizessem, tehát semmivel sem vagyok előrébb, mint aki aláírja a hallgatói szerződést. Neki csak akkor kell törleszteni, ha körülbelül több mint tíz évet külföldön dolgozik majd, de nekem mindenképp. Ezért is tűztem ki célul, hogy a mesterképzést már állami szakon kezdjem el. Keményen fogok tanulni a következő három évben” – hangsúlyozta Lilla.
Nyugaton is vitát szül az önköltséges képzés
Európában egyébként – még az idén csökkentett helyekkel számolva is – Magyarországon az egyik legtöbb az állami finanszírozású képzések száma. Nyugat-Európában bevett gyakorlat a tandíj, és az ezzel együtt járó diákhitel, több országban mégis parázs vita folyik a befizetett összegek és a költségtérítéses tanulás létjogosultsága körül.
A tandíj évente kétmilliárd eurós többletet jelent a felsőoktatásnak, megszüntetése azonban nem jelent egyértelmű minőségi romlást – idézi a Spiegel Online Annette Schavan német oktatási miniszter szavait annak kapcsán, hogy Németországban egyre több régió áll ki az ingyenes tanulmányok mellett. A lap megjegyzi, a német közvéleményben már egyre kevésbé hangos az ekörül forgó vita, míg Angliában annál inkább előtérbe kerül a téma. A szigetországban ugyanis augusztus elején utcára vonultak a hallgatók, mivel ősztől 3200 fontról 9000 fontra emelkedett az egyetemi tanulmányok maximalizált költsége.
{module Forrás: edupress}