Egyértelmű, ki mi tud

Újabb pódiumbeszélgetés az oktatás és a munka világának kapcsolatáról - "A képesítési keretrendszerek kialakítása azért kiemelkedő jelentőségű, mert teljesen új alapokra helyezi a képzésről való gondolkodást"

- hangsúlyozta Kovács István Vilmos, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Pedagógiai és Pszichológiai Kar Felsőoktatás-menedzsment Intézeti Központjának központvezető-helyettese a Magyar Képesítési Keretrendszer (MKKR) kidolgozása kapcsán. Falus Iván, az Eszterházy Károly Főiskola professor emeritusa szerint azért is jó ez a rendszer, mert "nemcsak az oktatók, hanem a hallgatók számára is egyértelmű lesz, mit kell tudniuk egy képzés végén". A két szakembert az MKKR hasznosságáról, a fejlesztések nehézségeiről kérdeztük annak apropóján, hogy "Az oktatás és a munka világa" címmel rendez pódiumbeszélgetést november 26-án az Oktatási Hivatal.

Magyarország 2010-ben csatlakozott az Európai Képesítési Keretrendszerhez (EKKR), amelynek értelmében született egy kormányhatározat Magyarország saját képesítési keretrendszerének előkészítéséről. „Az EKKR nyolc szintet alkalmaz, amelyet mi is megfelelőnek találtunk, amikor a négy – közoktatási, szakképzési, felsőoktatási és felnőttképzési – munkacsoporttal az (akkor még OKKR-nek nevezett) MKKR szintjeinek megalkotásán dolgoztunk, ám a szintleíró jellemzőkkel, az úgynevezett deskriptorokkal nem értettünk egyet” – mondta Falus Iván, aki részt vett a hazai képesítési keretrendszer szintleíró jellemzőinek (deskriptorainak) kidolgozásában. A professzor kifejtette: az EKKR-ben használt tudás, képesség, kompetencia deskriptorok közül a harmadikat nem tartották megfelelőnek, hiszen az első kettőt, a tudást és a képességet foglalja magában, így azt nem vették át, és helyette az attitűd deskriptor mellett döntöttek. Emellett bevezették az autonómia és felelősségvállalás szintleíró jellemzőt, amely azt mutatja, hogy a korábbi három – tudás, képesség, attitűd – deskriptor milyen önállósági szinten valósul meg.

„A képesítési keretrendszerek kialakítása azért kiemelkedő jelentőségű, mert teljesen új alapokra helyezi a képzésről való gondolkodást” – mondta Kovács István Vilmos. A szakember hangsúlyozta: rendkívül nehéz és újszerű feladat meghatározni a négy szintleíró jellemzőt, melyek közül jelenleg csak az első kategória, a „tudás” van többé-kevésbé készen a fejlesztők fejében. „Ez a deskriptor a hagyományos ismeret és megértés területeit tartalmazza, ez az, amelyet szerepeltetni lehet egy tankönyvben, amelyből vizsgatétel-jegyzéket lehet összeállítani” – magyarázta Kovács István Vilmos. Hozzátette: ez a leggyorsabban változó és a legkönnyebben felejthető elem. Éppen emiatt ad okot aggodalomra, hogy erre a területre koncentrál a rendszer, hiszen ez önmagában egyre kevésbé határozza meg a jövőbeni munkaerő-piaci eredményességet. „Az igazán izgalmas a másik három deskriptor, melyek már a gyakorlattal függnek össze” – fejtette ki a központvezető-helyettes, rámutatva: a gyakorlat által fejleszthető készségek, azaz az attitűdök, valamint az autonómia és felelősségvállalás kategóriák azért születettek meg, mert a fejlesztők úgy vélik, e területeknek van igazán relevanciája a munkaerő-piaci esélyek szempontjából. „Az attitűd meghatározza a hallgató képzési területhez való viszonyát. Azok, akiket inspirál a szakterületük, olyan energiára tesznek szert, amely folyamatosan hatja őket előre egy szüntelen tanulási folyamatban. Mindez hozzásegít a sikeres munkavégzéshez, amihez minden bizonnyal kevés lenne az előzetes lexikális tudás. Például egy ápolónő esetében valószínűleg a betegekhez és a gyógyításhoz való pozitív viszony a legfontosabb és a megfelelő források ismerete, amelyek segítségével az egykor megszerzett, gyorsan avuló ismeretek időről időre megújíthatóak” – vélekedett Kovács István Vilmos.

A felsőoktatás egész területén ugyan még nem használják ezt a rendszert – nem is tehetik, hiszen a fejlesztés még tart –, ám a pedagógusképzésben már több éve hasonló módszertannal dolgoznak. „Amikor 2005-ben elkezdtünk a képesítési keretrendszerrel foglalkozni, a pedagógusképzésben már akkor is kompetenciaalapú tananyag kidolgozásán munkálkodtunk” – jegyezte meg Falus Iván. Azt igyekeztek ugyanis meghatározni, hogy milyen a jó pedagógus, mi jellemzi, milyen tudásra, képességre és attitűdre van szüksége ahhoz, hogy a lehető legjobb legyen, a célokat tehát a gyakorlati tevékenység követelményeiből próbálták megfogalmazni. „Többek között azért is volt fontos ez a munka, mert nem volt világos például, hogy miben különbözik a felsőfokú szakképzés és az alapképzés (azaz a bachelor). Az MKKR most ezt tudja segíteni – nemcsak az oktatók, hanem a hallgatók számára is egyértelmű lesz, mit kell tudniuk egy képzés végén” – magyarázta a professzor. Most, hogy a pedagógusképzés ismét osztatlan lett, természetesen szintbeli különbségekről nem lehet beszélni – hiszen nem tagolódik alap- és mesterképzésre –, így összességben a fejlesztők a 7. szintre illesztették ezt a területet.

Amellett, hogy az oktatási szféra résztvevőinek segít eligazodni a képesítések között, illetve azok tartalmában, a munka világa is tudja majd „hasznosítani” a képesítési keretrendszert. „Természetesen a piaci trendek gyors változása miatt az MKKR folyamatos átdolgozására lesz szükség; ebben a munkában a képzőintézményeknek és a vállalati szférának szükségszerűen együtt kellene működniük” – hangsúlyozta Falus Iván. A professor emeritus azonban hozzátette: a gyakorlatban nehézséget okoz a párbeszéd, ugyanis hiányzik a „közös nyelv a két terület között”. „Én azt tartanám jónak, ha a munka világának képviselői megfogalmaznák elvárásaikat, melynek alapján a szakemberek kidolgoznák a képesítési rendszerüket, a képzési és kimeneti követelményeket, majd ezt újra egyeztetnék a piaci szereplőkkel, és módosítanák igény szerint. A lényeg tehát a megrendelés és a kontroll, nem feltétlenül a közös fejlesztés” – összegezte Falus Iván.

Az MKKR-rel kapcsolatos munkálatok jelenleg is folynak. A deskriptorok megfogalmazásának az a célja, hogy megtegyék az első lépéseket egy új típusú képzéstervezési kultúra felé. Az itt elvégzett munka nem a lezárása, hanem a kezdete valaminek – magyarázta a központvezető-helyettes.

„Az oktatás és a munka világa” című, november 26-án rendezendő pódiumbeszélgetésre az oktatas.hu holnapján lehet regisztrálni. Az előző pódiumbeszélgetésről készült cikket itt, a videót pedig itt lehet megtekinteni.

Adnow banner

loading...

Ciráda zenekar - Hazám hazám

 

Facebook diákmeló - Box Middle
Hasznos Linkek (D)

A témához kapcsolódó oldal(ak) címét küldje el nekünk!

LINKAJÁNLÁS


Online Toborzás hírek
Új lap - 1