– 1847. január 16-án született Szklabonyán (Nógrád megye) – későbbi fontos szerep
– Pesten jogi egyetemre jár, de diplomát nem szerez (1866-1870)
– 1871: Mauks Mihály főszolgabíró mellett esküdt, Balassagyarmaton – megismerkedik Ilonával (72-ben megkéri a kezét – család elutasítja), a szülök tudta nélkül 73-ban összeházasodnak -78-ban felbontják
– Pestre költöznek, több lapnak is ír (Magyar Néplap szerkesztője)
– 1874 – kétkötetnyi saját novellagyűjtemény
– később a Szegedi Napló szerkesztője
– 1880 – ismét Pest: Pesti Hírlap – országgyűlési képviselő
– 1881 – két új kötet: Tót atyafiak, A jó palócok
– 1882 – ismét elveszi Ilonát
– tagja: Petőfi Társaság, Kisfaludy Társaság, MTA
– 1910. május 16-án a pesti Vigadóban az ország nagy pompával ünnepelte meg írói pályájának negyvenedik évfordulóját, két hét múlva Mikszáth hirtelen meghalt (május 28.)
Írói pályája:
– 80-82: Jókai kortársaként nehezen indult a pályája, de sikerült egyéni stílust, hangot hoznia több tekintetben is:
• témában új (hősei a népi életből): bár vonzódik a bogaras hősökhöz, felismeri az együgyű falusiak lelkében mély gondok vannak.
• másfajta ábrázolásmód: Petőfi, Arany népiessége bátorítja: természetes hétköznapi nyelv, romantikus pátoszt maga mögött hagyja, népi mesemondóként szövi történeteit belülről (kiszól a műből), belesző megjegyzéseket, anekdotákat, történeteket, előre, hátra utal, szereplővé lép elő, társalog a hősökkel és beavatkozik életükbe, természet – ember harmóniája.
• romantika és a realizmus kettőssége jellemzi, szereti a különleges témát, a váratlan fordulatot, a cselekmény bonyolítást, túlzás, női alakok, valósághű környezetrajz. Törekszik a szereplők valósághű ábrázolására, kritikai hajlam.
– paraszti témájú elbeszélések: A jó palócok, Tót atyafiak
– 82-től: kisregények, regények:
történelmi regények:
• általában az adott korból érdekességeket ragad ki, a forrásmunka helyett inkább anekdotikusak: Beszélő köntös, Fekete város, Kísértet – másik csoportja:
• inkább társadalmi jellegű, korának szóló példázatos célú regények – Két választás Magyarországon, Különös Házasság
dzsentri téma:
• két dzsentri típusa van: Úri Don Quijote – aki nem tudja vagy nem akarja érzékelni az idő múlását, képtelen alkalmazkodni a századvégén kialakulófélben lévő polgári életformához. Régi vagyona nélkül is ragaszkodni próbál ősi szokásaihoz, értékrendjéhez, úri allűrjéhez (pl.: Beszterce ostroma – Pongrácz István gróf). A másik típus az „úri svihák”, aki az előbbivel szemben ellenszenves. Ez erkölcsileg lezüllött, kártékony, léha szélhámos, aki semmiféle hasznos munkára nem hajlandó, másokon élősködik, s érdekházassággal szeretne gazdag hozományra szert tenni (pl.: Katánghy Menyért – Két választás Magyarországon).
• pl.: Beszterce ostroma, Gavallérok, Noszty Feri.
karcolatok, tárca, szatirikus írás:
• újságírói és képviselősége idején jöttek létre, korrupcióról, a bürokráciáról és egyes eseteiről ír.
• karcolatok: szépirodalmi eszközöknek kisebb jelentősége, valóságból veszi a témát, aktuálisak és legtöbbször ironikusak.
életrajzok:
• életrajzi regényt írt Jókai Mór életéről és koráról – magánszemélyként ábrázolja.
Alkotásmódja: az anekdotát teszi fő prózaszervező elvvé.
A kis Nógrád megyei falu, annak lakói, és a környező vidék, rendkívül nagy benyomást tett rá, Görbeországnak nevezi.
-Mikszáth az Eötvös József által megkezdett realizmust folytatja, stílusa realista, romantikus.
-Viszonylag későn talál rá egyéni hangjára,
– újfajta témaválasztás: különös témák, különc figurál (Pongrácz István)
– népi hagyományok, babonák, hiedelmek
– szeretettel szól hőseiről
-balladai jelleg, tragikus befejezés, elhallgatás …
-Mindig igazságot szolgáltat
Műveiben az élőbeszédet utánozza, támaszkodik a beszélgetés társas közegére., anekdotamondó, történetmondó, hagyományőrző.
Erőteljes személysség érezhető: közbeszól, kitérőket, kiszólásokat alkalmaz) Gyakori a függőbeszéd. Ezzel azt éri el, hogy nem mindig lehet egyértelműen eldönteni, hogy az olvasott mondatok a szereplő, vagy az író gondolatai-e. Ezzel tovább növeli a bensőséges hangulatot, és még közelebb hozza az olvasóhoz a szereplőket.
A novella az epikai műnembe tartozó, kis terjedelmű, prózában írt műfaj. Cselekménye rövid idő alatt pereg le. Általában egy konfliktusra épül. A konfliktus a hősök nézetellentéte, összeütköztetése. A novellának kevés szereplője van. A szereplők egyéniségét, gondolkodását, érzéseit az események világítják meg, amelyek hatására maradandó változás következik be a hősök életében vagy gondolkodásában. Tér és idő lényeges, továbbá a fordulat, amely a változást, a gyors befejezést hozza.
Novelláiban, regényeiben élete végéig nyomon követhető a szülőföldjéhez való ragaszkodás. Számos műve szól a helyi palócokról és távolabbi tót népcsoportról. A kor egy másik nagy írójával, Jókaival ellentétben, az ő történeteinek szereplői már nem jómódú, nemesi származású emberek, hanem a világtól távol élő egyszerű, élő falusi parasztok. Egyszerűségük azonban nem róható fel negatívumként számukra, inkább erényükként kezeli. Ezek az emberek még őrzik hagyományaikat, nem bonyolódtak bele a társadalmi ranglétrán vívott harcba. Uraikat feltétel nélkül elfogadják, és nem érlelődnek bennük forradalmi gondolatok velük szemben. Ezek az emberek válnak történeteinek főhőseivé, és a művek cselekménye ezeknek az embereknek az ügyes-bajos dolgaiból, problémáiból keletkezik.
Bár novellái idilli világot ábrázolnak, mégis mindegyikben megbúvik egy rejtett konfliktus, vagy tragédia, ami beárnyékolja ezt az idillt. Ezt a problémát Mikszáth általában balladai eszközökkel vezeti fel. A konfliktus lassan világosodik meg a balladai homályból. Leginkább sűrítetten írja le, nem részletezi a probléma eredetét. Több novellát átsző a népi hiedelmek és babonák sejtelmes hangulata.
Novelláinak szereplői még távol vannak a zajos, civilizált világtól. Mikszáth felfedezi, hogy ezeknek a műveletlennek, faragatlannak vélt embereknek ugyanolyan érzései és érzelmei vannak, mint bármelyik más embertársuknak. Életüket, békében és nyugalomban távol a városoktól, gyönyörű környezetben élik, ezáltal az emberi kapcsolatok náluk még jóval szorosabbak fontosabbak, mint a városi embereknél. Itt mindenki ismer a faluban mindenkit, gyakran még a szomszéd települések lakóit is, ellentétben a várossal, ahol az emberek sokszor még a saját szomszédjaikat sem ismerik. Mikszáth a palócokról jóval könnyedebb, felszabadultabb stílusban ír, mint a sokszor mogorvának ábrázolt, zord helyeken élő tótokról. Ebben az is szerepet játszhatott, hogy Mikszáth maga is közülük származott, közöttük élt, s így az ő életüket közelebbről és árnyaltabban ismerte.
A novellákban kiemelt szerepet kap a természet, és annak közelsége. Az emberek szeretik és tisztelik a természetet, csodálatosnak tartják a helyet, ahol élnek. A táj a történet cselekvő szereplőjévé válik, társalog a falusiakkal, s néha még bele is avatkozik a történésekbe. Erre hozz a Az a fekete folt novellából példát! (Csekő)
A „királyné szoknyája” c. novellájában Gyócsi Istók halála után az özvegy Gyócsiné Mudrik Mihállyal köt házasságot. Gyócsiné halála után Mudrik a Gyócsinétól örökölt földek közül szándékosan a legrosszabbakat adja mostoha fiainak, a bőtermő földet pedig megtartja saját lányának, Erzsinek. A természet azonban igazságot szolgáltat: Erzsi földjét évről-évre elönti a Bágy patak, míg a fiúk terméketlennek vélt dombjuk alatt értékes kőszénlelőhelyre bukkannak.
Mikszáth a palócokról és tótokokról szóló történeteit két novellagyűjteményben adta ki: Tót atyafiak (1881), és A jó palócok (1882). A két kötet egyes novelláit összeköti, hogy szereplőik ismerik egymást, és egy-egy szereplő több novellában is felbukkan, továbbá a szerkezeti felépítés is hasonló néhány novellában. Mikszáth hosszadalmas bevezetés után távolról közelíti meg a témát, ami mindig valamilyen meglepetést hordoz magában. A Tót atyafiak kötetben található Az a fekete folt című elbeszélés.
A történet egy, az emberektől távol élő, a közösségből kivetett emberről, Olej Tamásról szól. Olej Tamás Taláry Pál herceg birtokán dolgozik, mint számadó juhász. A novella elején megismerhetjük őt, a közvéleményben róla kialakult negatív képen keresztül. Ez leírás durva, mogorva, gonosz embernek állítja be, a novella végén azonban kiderül, hogy ő is ugyanolyan érző szívű ember, mint bárki más. Mikszáth itt is távolról, hosszú bevezető résszel, és lassan közelíti meg a történet cselekményét.
Megismerhetjük a bacsa mindennapi szokásait, munkáját, múltját és jelenét. Olej egyedül neveli 16 éves lányát, Anikát. Felesége a kislány születésekor halt meg, emlékét mind a mai napig nem tudta elfelejteni. Az erdőben járva még most is hallani véli egykori hitvese hívó szavait, és kislánya is mindig rá emlékezteti. A történet során az elbeszélő és a főszereplő nézőpontja néhol összefonódik. A mű cselekménye akkor kezdődik, amikor Taláry Pál megjelenik a birtokon. A herceg megpróbálja elcsábítani a naiv Anikát. A szigorúan erkölcsös Olej, a herceggel szembeni alázatosságát eldobva, felháborodottan utasítja el annak erkölcstelen kívánságát. Rendíthetetlenül ellen áll, egészen addig, amíg a herceg fel nem ajánlja neki az egész birtokot nyájastól, Anikáért cserébe. A bacsa lelkében ekkor hatalmas vívódás veszi kezdetét. Választania kell a vágyott gazdagság, és a lánya között. Egy gyenge pillanatban meginog, s szinte tudtán kívül, rossz döntést hozva, a birtokot választja.
„Aklot cserét… becsületért” – az erdő fái közt bolyong,s felesége hagját véli hallani: Tamás! Tamás!
A herceg tartja a szavát, s a földbirtok Olej Tamás tulajdonába kerül. Amikor a bacsa magára marad, akkor döbben csak, rá hogy mit tett, és mit vesztett el: jóval többet, mint amit a birtok és a nyáj együtt ér. Lelkileg teljesen összeomlik, nem tudja feldolgozni azt a szörnyű tettét, hogy anyagi javakért eladta a saját lányát, és elkeseredettségében felgyújtja a régóta vágyott s szeretett akolt. A folt valóságos és jelképes értelmű: valóságos a felégetett akol, és jelképes a lelkében lévő bűn. Olej bűnhődése tragikus, mert vétsége is az. Az önmaga által épített tökéletes világ morális értékrendjét sértette meg, s mint látjuk a bűn jóvátehetetlen, nincs visszaút.
A jó palócok kötet novellái bár jóval könnyedebbek, mint a Tót atyafiak történetei, sokkal rövidebbek azoknál. Mikszáth a történteket rendkívül tömören kezeli, nincsenek részletezve. Az események végkifejletére is csak utalásokból következtethetünk, azokat balladai homály fedi. Ilyen például a Péri lányok szép hajáról c. novella is. Már a címből sejthetünk valamit Péri Judit szégyenéről, akinek aratás idején, munka közben Csató Pista csapja a szelet. A csábítás sikeres,Csató Pista felesége azonban bosszúból tövestől
levágta Judit aranyszőke haját. Judit nővére Kata is levágatja hosszú szőke haját, hogy az árából orvosságot vegyen a haj elvesztésébe belebetegedett
húgának, akinek a halálára csak következtethetünk. Öreg Péri megjegyzése: „Szegény Katám! A te hajad kinő még!”. A táj ebben a novellában is sugallja a szépséget, Judit haja oly szőke, mint a búzamező.
A táj szerepet kap a Néhai bárány c. novellában is. Megárad a Bágy, az emberek a partra sietnek, hogy az árvízből mentsék, amit lehet. Feltűnik Cukri bárány, amint egy tulipános ládán ücsörög, különös ismertetőjele, hogy két szép barna folt van a hátán. Sós Páléknál nyoma vész, a falu végén már senki sem látta. Nagy a szomorúság Baló Mihály házánál amelynek oka, hogy a tulipános ládában volt Ágnes kelengyéje, amit nehezen gyűjtött össze, Borcsa pedig a báránykáját siratja. Ágnes ládájával valójában elúszott a reménye is, hisz hozomány nélkül nem lehet férjhez menni! Bodoron elindul a pletyka, hogy hogyan eshetett meg, hogy eltűnt a bárány és a láda is Sósék házánál. Baló Mihály a szóbeszéd nyomba ered, s átkutattatja Sós Pál házát, de nem talál semmit. Baló Ágnes is megpróbál nyomára bukkanni az elveszett dolgoknak, de megbetegszik. Apja és húga kocsival mennek érte Bodokra, az út során találkoznak Sós Pállal (aki szép új ködmönt visel) és a többi bodoki elöljáróval, amint a templom újjáépítéséről beszélnek. Baló Borcsa odafut Sós Pálhoz, és visszaköveteli báránykáját. Sós Pál éppen az égre, esküre emeli a kezét, hogy nem látta a bárányt, amikor a ködmön meglazul, leesik róla, és a belsején feltűnik a két barna folt, a Cukri bárány ismertetőjele. Borcsa sírva borul a ködmönre.
A Bede Anna tartozása című novellában Bede Erzsi megy a bíróságra, ugyanis Anna, a testvére,orgazdaság miattfélévi fogságra van ítélve (erről persze az egész falu tudott, hiszen a pletykák gyorsan terjednek). Később kiderül, hogy a szeretője miatt keveredett bűnbe, és mire megérkezett a végzés, addigra meghalt. Erzsi pedig megegyezett az anyjával, hogy ő letölti a fogságot, az édesanyja pedig kifizeti a pénzbüntetést. Mikor a bírák ezt megtudták, azt hazudták, hogy hibás végzést küldtek ki, mert megsajnálták a lányt. A lány szépsége a vezető motívum, ez zárt térben jétszódik, de minden megváltozik, Erzsi naivitása, szépsége elemi erővel bír.
Beszterce ostroma:
– 1894-ben a Pesti Hírlapban jelent meg folytatásokban – kötetben 95-ben jelent meg. Alcíme: „Egy különc ember történet”. Ekkor már Madách befutott író volt.
– a keletkezés körülményeiről maga az író tájékoztatja olvasóit a Bevezetésben s más hírlapi cikkeiben is. Hősének, gróf Pongrácz Istvánnak furcsa históriáját egyik képviselő barátjától, gróf Pongrácz Károlytól hallotta. A mű hitelességét bizonyítja és támasztja alá a helyszínek, szereplők választása, valóságos ábrázolása.
– Anekdotából lépett a Beszterce ostroma színpadára a regény főhőse, Pongrácz István is. Jellemzése, lélekrajz kivételnek számit Mikszáth életművében: sok oldalról, sokféle helyzetben mutatja be alakját.
Szerkezet:
– jellegzetes indulás, anekdotikusan távolról indítja a művet. Az öreg Dugali történetével indít, felejthetetlen igazságérzetből bontja ki az író a történelmi múlt megítélésének viszonylagosságát. A kuruc szabadságharc leverése után a Habsburgok várromboló bosszújától Nedec vára azon a címen menekült meg, hogy kastély, bár valódi vár volt bástyákkal, felvonóhíddal, toronnyal.
– a színhelyek bemutatása elnagyolt, az írót láthatólag sokkal jobban érdekli a környék mondavilágának, babonás hiedelmeinek sajátos, az ősi múltat őrző hangulata.
– a négy szerkezeti egység a négy fejezet. Az első két fejezet térben és időben távol áll egymástól, kerek önálló történetet alkotnak. A szálak a harmadik fejezetben futnak össze. A negyedik fejezetben Apolka és Pongrácz története megoldódik.
1. Estella:
– helyszín: Nedec vára és környéke.
– 3 központi szereplő: Pongrácz, Behenczyek és őket Estella fogja össze
– Mikszáth részletes jellemrajzot nem ad, anekdotákból és történetekből fűzi össze történetét
– bonyodalom kezdete: Estella a fiatalabb Behenczyvel megszökött
– a fiatalabb Beneczy Károly Nedec várában István grófnak felajánlja „ősi kardját”, s itt kívánja megtalálni szerencséjét.
2. Kedélyes atyafiak:
– Zsolnán vagyunk, Trnowszky fivérek a története is anekdotikus sorból áll
– 3 karriert látunk: György orvos lett, és szegény maradt: hiszen Zsolnán a hegyi levegőben egészségesek voltak az emberek. A doktor halála után nem hagyott maga után semmit, csak egy 11 éves szőke leánykát, Apollóniát. Péter viasszal és mézzel kereskedett, Gáspár juhokkal foglalkozott (fia Emil), s mindketten megtollasodtak.
– város írnokát Klivényi Józsefet nevezték ki Apolka gyámjának
– Tarnóczy Miroszláv (Emil) szerelemes lett Apolkába, Péter elzavarja a lányt
– újra Klivényiéknél van Apolka – a züllött írnok azt tervezgeti, hogy áruba bocsátja Apolkát. Behenczy Pálnak próbálja felkínálni, az írnoknak az is megfordult a fejébe, hogy elveszi a lányt.
– a lány öngyilkosságba próbál menekülni, másnap reggel találnak rá ájultan a Vág folyó partján.
3. Hadipusz:
– gróf Pongrácz István és Apolka sorsa itt kapcsolódik össze. A Beszterce megbüntetésére felvonuló hadak éppen aznap érkeztek Zsolnára, amikor Apolkát ájultan találta a folyó Partján Blázy polgármester hajdúja.
– Pongrácz: megszelídül, kedvesebb lesz, lovagi hódolat.
4. Éj:
– Apolka nagyobb szerephez jut Pongrácz életében. Pongrácznak rögeszméi vannak.
– A regény végén Pongrácz újra középkor lovaggá nemesedett. Miután Emil visszavásárolta a megöregedett, megcsúnyult Estellát a fiatal Behenczy bárótól, a besztercei szenátorok visszavitték Nedecer a megszökött várasszonyt.
– A regény befejezése nem komikus, inkább tragédia színezi át az utolsó jeleneteket. Pongrácz Istvánt végül is nem lován ülve temették el, hanem csak gyalogosan és egyedül.
Mikszáth keserűsége végső soron abba rejlik, hogy a dzsentrik Magyarországon oly fennen hangoztatott nemes elveket, eszményeket, makacsul őrzött hagyományokat már csak egy örült veszi komolyan, a többiek számára ezek üres pózzá szegényültek.
Jellemek:
Pongrácz: az Úri Don Quiote alakja, nyugodtan éli a maga külön, rögeszmés életét. Hóbortjait kímélik, valósággal megbecsülik, cinkosa az egész vármegye. Mikszáth tudatosan bizonytalanságban tartja olvasóit abban a tekintetben, őrült-e Pongrácz, vagy nem. A valódi Don Quiote és Pongrácz is megfeledkeztek az időről, s egy rég letűnt világ ideáljaihoz ragaszkodnak csökönyösen, már-már tébolyult elszántsággal. De a két regényhőst lényeges különbségek el is távolítják egymástól. Pongrácz István sok tekintetben becsületre méltó ember, nemes érzések élnek benne, és egész lényében van valami lovagi finomság, tisztaság. Hiányzik belőle az önző törtetés, a mohó élvezetvágy s mindenekelőtt a hazug képmutatás.
Behenczy: Behenczy báró személyében Mikszáth megteremtette az egyéni tulajdonságaiban is elaljasodott, erkölcsileg lezüllött, a polgári fejlődés során elszegényedett és élősködővé vált, de a régi úri életmód látszatához ragaszkodni akaró dzsentri típusát, az „úri svihákot”.
Emil: ifjú álmodozó fiatal
Trnowszky: meggazdagodott, keményen dolgozik, ridegek a rokonai iránt. Az önzés, a kapzsi falánkság ütközik ki különcködésükben.
Klivényi József: kishivatalnok, mindenben üzletet szimatol, később elzüllött és erkölcstelen lesz.
Apolka: egy Jókai-regényből lépett elő: gyönyörű, nyúlánk teremtés, hosszú haja olvasztott arany, erélyes, ártatlan, őszinte.
Az irodalomban nem egyedül álló Pongrácz alakja: rokonai: öreg Toldi (estélyében), Egy régi udvarház utolsó gazdája (Radnóthy Elek)
Mikszáth Kálmán tovább vitte Petőfi és Arany népiességét, átformálta, asszimilálta a romantika jellegzetességeit. Nagymértékben hatott a kortárs írókra (Eszterháy Péterre), ezért is nevezhetjük irodalmunk egyik legnagyobb művészének, valamint Jókai mellett a legolvasottabb 19.századi írójának.