A publicisztikai stílus a sajtó, az újságírás, a publicisztikai mûvek (hír, tudósítás, híradás, riport, interjú, gloszsza, tárca, karcolat, különféle rádiós és televíziós mûfajok stb.) tipikus nyelvhasználata.
Feladata, hogy tájékoztassa a társadalom tagjait az idõszerû politikai, gazdasági, kulturális stb. eseményekrõl, és azokkal kapcsolatban alakítsa is a közvéleményt.
A publicisztikai stílus jellemzõ vonása ezért a közérthetõség, a meggyõzésre, a közvetlen hatásra való törekvés. Ennek érdekében kedveli a közkeletû nyelvi kifejezõeszközöket, fordulatokat, szólásokat, a hatásos új szavakat (neologizmusokat); szereti az idõszerû vonatkozásokat (kortársak neve, idõmegjelölés, szervezetekre, intézményekre való hivatkozás stb.), nagy számban használja a figyelemfelkeltõ, hatásos címeket.
A beszélt nyelvhez hasonlóan olykor lazább, könnyedebb. A mondatok szerkezeti felépítésében általában világosságra törekszik, de ha a téma úgy kívánja, a bonyolultabb megformáltságtól sem idegenkedik. A publicisztikai stílus sajátosságait szemléltetik a következõ részletek is, amelyek egy, NOAM CHOMSKYval az amerikai televízióról és propagandáról készített tanulságos interjúból származnak.
Az 1928-as születésû Noam Chomsky Amerikában a Massachusettes Institute of Technology professzora — nyelvészként lett világhírû az 50-es években. A generatív grammatika apostola. Dolgozott együtt Piaget-val. Azt állítja, lehetetlen, hogy a gyerekek a nulláról sajátítsanak el egy nyelvet: a tanulás elõtt már „velük született képzeteik” kell hogy legyenek az „univerzális nyelvi jellegekrõl”. A 60-as években egyre radikálisabban kezdett politizálni. A vietnámi háború elleni tüntetések egyik vezéregyénisége lett. Manapság egyre többet foglalkozik az amerikai tömegtájékoztatás bírálatával. S habár a” téma ma élõ legjelentõsebb értelmiségiként” tartják számon, a sajtóban, rádióban, tévében médiakritikái miatt kifejezetten mellõzik.
[…]M(agyar) N(arancs): Mivel a demokráciáról beszélünk, megkérhetném, hogy egy kicsit magyarázza meg a következõ mondását: „a propaganda az a demokráciában, ami az erõszak a diktatúrában.”
N(oam) C(homsky): Kimutatható, hogy egy olyan társadalomban, ahol a hatalom egy relatíve szûk téren belül központosul — és hát minden társadalom ilyen, ez alól nincs kivétel, csak a hatalomgyakorlás módja különbözik –, tehát egy ilyen társadalomban a hatalommal rendelkezõ emberek arra törekszenek, hogy ellenõrzés alatt tartsák az egész lakosságot. A diktatúrában ezt erõszakkal lehet csinálni. Mint a sztalinista Oroszországban. Ott nem fontos, hogy az emberek mit gondolnak. Ha rosszra gondolnak, akkor mennek a Gulágra. De lényegében arra gondolhatnak, amire kedvük van. Fontos a propaganda, de nem annyira. A másik oldalon, egy olyan országban, ahol az államhatalom nem elég erõs, a vélemény ellenõrzése és irányítása lesz a legfontosabb. És nagyon tipikus az is, hogy szabadabb és demokratikusabb társadalmakban sokkal szervezettebb és hatásosabb a propaganda rendszere. […] A public relations alapvetõen mégis egy amerikai iparág. És az amerikai társadalom a legszabadabb a világon. Az üzlet ezt mindig megértette. De az üzleti világ folyóirataiban most arról a problémáról beszélgetnek, hogy mennyiben veszélyezteti az iparosokat a tömegek politikai ereje. Muszáj megváltoztatni a gondolkodásmódjukat, különben komoly bajok lesznek. Ha ezeket a tanulmányokat olvassa, az az érzése lesz, mintha fordított marxista szövegek lennének, mintha a tõkéseknek kellene osztályharcot vívniuk. A tömegek ellenõrzésére nincs elég hatalma a kormánynak, ezért nekik kell más módon megszerezni az irányítást. […]
„A propaganda az a demokráciában, ami az erõszak a diktatúrában”. Noam Chomsky az amerikai televízióról. Interjú. Magyar Narancs, 1994. január 13. 44-45. Fordította: Hazai Attila. Részlet. [Az interjú bõvebb változatát a TV 2 mutatta be.])