tétel: Róma a köztársaság korában1.) Az államszervezet
– a köztársaságot a római polgárok (Populus Romanus) által válsztott tisztségviselők (magistratusok) irányították

– a visszaéléseket 2 módon akadályozták: kettőzték a hivatalnokokat (egymást ellenőrizték), és a tisztségek többségét csak egy évig tölthették be
– a hivatalnokok nem kaptak fizetéstàcsak vagyonosokànincs megvesztegetés
– az állam élén a két consul állt à békében övék a főhatalom, háborúban ők vezetik a hadsereget
– az ügyeket a senatussal (szenátussal) egyetértésben intézték (létszáma a köztársaság korában már 300), itt születtek ált. a törvények
– a consulok helyettesei a praetorok à feladatuk a város rendjének fenntartása + bíráskodás
– végveszély esetén dictatort választottak à minden ügyben saját belátása szerint dönthetett, mindenki köteles volt engedelmeskedni + később nem vonhatták felelősségre
– ilyen személyt ritkán és csak fél évre választottak
– minden római polgár tagja volt a nemzetségi alapon felépülő népgyűlésnek (comitia curiata) mely a nemzetségeket érintő ügyekben döntött

2.) A hódítások társadalmi hatásai
– Róma rövid idő alatt nagy birodalommá vált, a Földközi-tenger vezető hatalma lett
a.) Nobilitas
– földbirtokaik megnövekedtek
– a nagybirtokon egyre több (olcsó) rabszolga dolgozott à létrejött a latifundium (szórtan elhelyezkedő birtoktestekből álló rabszolgatartó nagyüzem
– általánossá vált az árutermelés
– a gabona mellett szőlőt, olajbogyót, zöldségeket, és gyümölcsöket termeltek
– a szenátorok, mint hadvezérek és mint a provinciák helytartói nagy jövedelmekre tettek szert
– uralmuk biztosításának eszköze a szenátus voltàegyre kevesebb új embert engedtek be
b.) Lovagrend
– a pun háborúk idején alakult ki a vagyonos, pénz- és ingatlanügyekkel, kereskedelemmel foglalkozó lovagrend
– érdekeik védelmében kereskedőtársaságokat hoztak létre à Kr. e. 218-tól a lex Claudia alapján egyeduralkodók lettek a tengeri kereskedelemben
– a hódítások nagy haszonélvezőjévé váltak, mert az egyes tartományokban megszerezték az adószedés jogát à adóbérlő társaságaik 5 évre előre befizették az államkincstárba az előírt adót, majd a gyakorlatban a maguk hasznára ennek többszörösét hajtották be a lakosságtól

c.) Parasztság
– a kisbirtokos parasztság létszámában és anyagi erejében egyaránt megfogyatkozott
· katonaként harcoltakàmeghaltak megrokkantak
· amíg a férfiak harcoltak, a család többi tagja kevésbé hatékonyan művelte a földeket, kevesebb volt a termés
· háborús fosztogatások, pusztítás súlytotta őket
· megtermelt gabonájukat alig tudták értékesíteni à az olcsóbban termelő latifundiumok miatt + olcsó importgabona miatt
d.) Rabszolgák
– rendkívüli mértékben megnövekedett a számuk àcsökkent az értékük
– gazdájuk korlátlan tulajdonát képezték
– városi házakban alkalmazott, vidéki birtokon ill. bányákban dolgozók + speciális csoport a gladiátorok

3.) A köztársaság válságának tünetei
– a háborúk tönkretették a birtokos parasztságot, akik elveszítették birtokaikat
· megélhetésüket elveszítve Rómába mentek, és áruba bocsátották szavazati jogukat àproletárrá váltakàpolitikailag új helyzet
· vagyonuk nem lévén nem is katonáskodhattakàhadkiegészítési válság
– a rabszolgák számának ugrásszerű növekedése fokozta a lázadás veszélyét
– a nobilitason belül egymással rivalizáló csoportok alakultak ki àbelpolitikai harcok
– lázadozni kezdtek a szövetségesek àkötelességeik mellé jogokat is követeltek
– nagy erejű barbár támadások érték a birodalmat + Numídia és Pontosz ellen is háborúzni kezdett
– a köztársasági államgépezet akadozni kezdettà városállamra volt „kitalálva”àRóma birodalommá vált

4.) Megoldási kísérletek
a.) tönkrement kisbirtokos parasztság
è Gracchusok reformmozgalma
– földhöz kellett juttatni a parasztságotàezután katonáskodhattak
– Tiberius Gracchus Kr.e. 133-ban néptribunusként javasolta a földtörvény felújítását
– Caius Gracchus Kr. e. 123-122-ben néptribunusként folytatta a földreformot, olcsó gabonát biztosított a szegényeknek
– a két testvér halála nem tette lehetővé a földreform végrehajtását à de így is kb 60000 jutottak földhöz
è Marius hadseregreformja (Kr. e. 104)
– a nincsteleneket is besorozták a hadseregbe, zsoldot, majd 16 évnyi szolgálat után veteránként földet kaptak
– ezzel a reformmal kialakult a vezérétől függő zsoldosseregà vezérek kezében hatalmi eszköz àpolitikai csaták eldöntésére alkalmas
b.) rabszolgalázadások
– az első nagy rabszolgalázadások Szicíliában törtek ki (Kr. e. 138-132)
– jellemzőik: karizmatikus vezetők, nehezen sikerült leverni őket
– Spartacus vezette rabszolgafelkelés Kr.e. 74-71 àcapuai gladiátoriskolából indult ki, Dél-Itáliában leverte őket Crassus serege
– a késöbbiekben már nem volt nagy rabszolgalázadás
c.) harc a nobilitason belül
– Gracchusok korában 2 jól elkülöníthető csoportra vált
· néppártiak (populares): a senatori rend 1-2 tagja a nép érdekeire hivatkozva, reformokat támogató politikai csoportulást hozott létre
· optmimaták (legjobbak): a változásokat mereven ellenzők, az arisztokrácia hatalmát megőrizni kívánók
– a két csoport első fegyveres összecsapása: Caius Gracchus vs. Opimius consul
d.) szövetségesek lázadása
– kötelességeik mellé jogokat is követeltekàRóma politikusai elutasították
– Caius Gracchus Kr. e. 122-ben javasolta a római jog kiterjesztését az itáliai szövetségesekreàmegbukott
– Kr. e. 91-ben M. Livius Drusus újra felvetetteà meggyilkoltákàkezdetét vette a szövetséges háború (Kr.e. 91-89)
– Róma előbb megadta a polgárjogot azoknak a szövetségeseknek akik nem léptek be a háborúba, majd azoknak is akik letették a fegyvert + maradék lázadókat leverték
e.) háborúk, külső támadások
– Kimber-teuton támadások és háború Észak-Itáliában (Kr. e. 113-101) àMarius diadalmaskodott
– Háború Numídia ellen (Kr.e. 111-105) àMarius és questora Sulla legyőzte Jugurthát numídia királyát
– Pontosz elleni háború àSulla (Kr.e. 88-84, 83-81), véglegesen Popeius győzte le (Kr.e. 74-64)
– a sikerek hozzájárultak a hadvezérekhez hű hadseregek kialakulásáhozà eszköz a politikai vezetők céljainak megvalósításáraàpolgárháború
f.) államszervezeti válság
– a köztársaság kori államszervezet már nem volt képes irányítani a birodalmat àelindult az egyeduralomig vezető úton
– kell hozzá zsoldoshadsereg àkerete: néppárt és optimák harca
– az egyeduralomig vezető út állomásai:
· hosszabb hatalomgyakorlás: Mariust többször választják consulnak. Sulla korlátozás nélküli diktatúrája
· titkos szövetség, a hatalomról való megállapodás: I. triumvirátus (Kr. e. 60: Ceasar, Pompeius, Crassus)àpolgárháború Ce és P közöttà egyeduralomba torkollik (Kr. e. 48 Pharszalosz)
· Ceasar egyeduralma: Kr. e. 48-44 àmindenféle tisztséget viselt egyszerreàmeggyilkolták
· II. triumvirátus (Kr. e. 43 Octavianus, Antonius, Lepidus) à O és A polgárháborúja àtényleges hosszútávú egyeduralomhoz vezetett (principátus)