„Az iskolában megjelenő erőszak valójában tünet: a magyar oktatás gyenge pontjait hangsúlyozza” – jelentette ki Pokorni Zoltán, az Országgyűlés oktatási bizottságának elnöke az Erőszak az iskolában címmel rendezett kerekasztal-beszélgetésen október 17-én.

Az X Kommunikációs Központ által szervezett az Aranytíz Művelődési Központban zajló szakértői vitán többek között szó esett a pedagógusok agresszió ellen bevethető eszközeiről, a diákok erőszakos viselkedésének motivációiról, valamint a szülőkkel való együttműködés fontosságáról.

„Megdöbbentő, hogy ötven év alatt milyen mértékben változott az iskolai agresszió megjelenési formája” – jegyezte meg Vekerdy Tamás, klinikai szakpszichológus egy 1940-es illetve egy 1990-es kutatás adataira utalva. Míg a XX. század elején a leggyakoribb fegyelmezetlenségi problémák között a sorból való kilógás, az óra zavarása vagy a padon való rendetlenség szerepelt, addig a ’90-es évekre már a nemi erőszak, a drog, az alkohol, illetve a bullying (erőszak, zsarnokoskodás) okozta a legtöbb fejtörést a pedagógusoknak. Vekerdy Tamás felhívta a figyelmet arra, hogy míg a világháború előtt a lakosság körülbelül két-három százaléka rendelkezett középiskolai végzettséggel, illetve egy százalék jutott be egyetemre, addig mára már a populáció egésze az iskolapadban ül, ami nyilvánvalóan növelheti az agresszió előfordulását.

„Nem tudjuk, hogy több-e, mindenesetre többnek tűnik az iskolai agresszió mértéke” – mondta Pokorni Zoltán, aki azt is hangsúlyozta: nem homogén az agresszió megjelenése az ország egész területén. Az általános iskolák esetében ugyanis egyfajta földrajzi tagolódás figyelhető meg: Közép-Magyarországon és a Dunántúlon megfelelőnek mondható helyzet uralkodik, míg Kelet-Magyarországon a pedagógusok nagy része nehezen elviselhető állapotokról beszél. A középfokú oktatásban ezzel szemben az iskolatípusokban található különbség: az érettségit adó iskolákban 3-4 százalék körüli az agresszió megjelenése, míg a szakiskolákban állandó probléma. A volt oktatási miniszter arra is kitért, hogy az európai adatokat figyelembe véve Magyarország a „nyugalom szigete”, ennek ellenére a pedagógusok hetven százaléka a diákok minősíthetetlen viselkedéséről ad számot.

Dr. Pásztorné Bakó Márta, a miskolci II. Rákóczi Ferenc Általános és Magyar-Német Két Tanítási Nyelvű Iskola igazgatója úgy véli az agresszió kezelésében a módszertani kultúra hiánya jelenti a legnagyobb akadályt. A halmozottan hátrányos és hátrányos helyzetű gyermekeket is nevelő tagintézmény igazgatója kiemelte, sok esetben a társadalmi problémák, mint például az elszegényedés, szivárognak be az iskolai falai közé, és eredményezik az agresszív viselkedést. „A gyerekekben rengeteg feszültség van, amiatt is, hogy az iskola számos alapvető viselkedéssel kapcsolatos dolgot nem tanít meg nekik, ez a feszültség, amely aztán dühbe fordulhat át” – fejtette ki az intézményvezető.

„Az erőszak elleni eszköz nem más, mint maga a pedagógus” – jegyezte meg Molnár-Gál Béla atya, a kazincbarcikai Don Bosco Általános Iskola, Szakiskola, Szakközépiskola és Kollégium igazgatóhelyettese, aki a saját intézményére hivatkozva a családias légkör jótékony hatását emelte ki. Az iskolában mélyszegénységgel, magatartási problémákkal küzdő, gyakran börtönviselt fiatalok tanulnak, akik példáján egyértelműen látszik: a figyelem a leghatékonyabb megoldás.

Vekerdy Tamás jellegzetes problémaként említette a kudarcélményt, mint az agresszív viselkedés legfőbb motorját. Az oktatási rendszer egyik betegségeként nevezte meg a „mániát”, amely a tananyag befejezésére helyezi a hangsúlyt a készséges és képességek helyett. „Minimum nyolc féle intelligencia létezik, ebből a magyar oktatási rendszer egyet vesz figyelembe az értelmi intelligenciát, ennek is csupán felét: a verbális IQ-t. Utóbbit szintén számos tényező építi fel, amelyből a magyar iskola kettőt osztályoz: a lexikális és a matematikai képességet” – fejtette ki a pszichológus, aki a tankönyvek nem a megfelelő korosztályhoz szóló jellegére is kitért. „A mai fizika, biológia, kémia tankönyvek nagy részét nem értik a gyerekek. A könyvek azt sugallják, a világ unalmas és érthetetlen. Pedig a tudomány valójában azt jelenti: a világ érdekes, izgalmas és lenyűgöző.”

Pokorni Zoltán az iskolai agressziót a magyar oktatási rendszer hibáinak tüneteként definiálta, amelyre négyféle megoldást javasolt: a tanár uralta óra helyett az interaktív, tevékenykedtető tanulás gyakorlatát, az egy tantestületben dolgozó pedagógusok együttműködését, a szülői közösség kialakítását, valamint a gyerekek közösségfegyelmező hatásának alkalmazását. „A felsoroltak valójában mind jelen vannak a magyar oktatás gyakorlatában, a legnagyobb hiba, amit az oktatási tárca tehet, ha ezeket rendeletbe foglalja és kötelezővé teszi. Olyan ez, mint a szerelmi és kényszer házasság közti különbség: elköteleződés kell ahhoz, hogy valóban működjön”- mondta az elnök.

 

{module Forrás: edupress}