Az iskolai erőszak nem új keletű probléma, folyamatosan jelen van az egész világon, a legkülönbözőbb országokban és a legkülönbözőbb színvonalú oktatási rendszerekben – jelentette ki Hiller István az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet által szervezett múlt heti konferencián.
A tárcavezető bejelentette, hogy elkészült, és az OKM honlapján hozzáférhető az a jelentés, amelyet az általa összehívott – jeles oktatási szakértőkből, kutatókból és pedagógusokból álló – bizottság dolgozott ki az iskolai erőszak megelőzési lehetőségeiről. A miniszter beszédében kiemelte, hogy a dokumentum szerint nem a félelemkeltés, nem a büntetéstől való rettegés a megoldás, hanem az iskolahasználók – a diákok, a szülők és a pedagógusok – iskolán belüli és iskolán kívüli együttműködését kell a középpontba helyezni.
Hiller István közölte azt is, hogy az Új Tudás–Műveltség Mindenkinek program részeként a közoktatás tartalomfejlesztésére, az oktatás biztonságának és színvonalának emelésére a jövő évben 15 milliárd forinttal többet fordít a tárca, mint idén.
A tankötelezettség ellen lázadnak
Az Iskola Biztonságáért Bizottság dokumentuma is leszögezi, hogy Magyarországon – de más fejlett országok közoktatási rendszerében is – az erőszak az iskolázás történetének folyamatos kísérője. A közműveltség megteremtése – vagy ennek ideológiai érvényesítése – érdekében gyakorolt állami kényszerrel (a tankötelezettség teljesítésével) szemben számítani kell a tanulók bizonyos hányadának kulturális-gazdasági okokra visszavezethető természetes ellenállására .
Ennek némely formája az évismétlés, a lemorzsolódás, a tanulás elhanyagolása, de ugyanebbe a körbe tartozik az iskola szereplői közötti agresszió is. Míg a kisiskoláskorú gyermekek esetében a pedagógusok általában kezelni tudják a problémát, a felsőbb évfolyamokba járóknál ez már egyre nehezebb. Ráadásul fokozatosan magasabb életkorra tolódik a tankötelezettség, mind szélesebb tömegek járnak 18 éves korukig iskolákba.
Megduplázódott a sértettek száma
A dokumentum adatai azt mutatják, hogy Magyarországon az összes ismertté vált bűnelkövetők 12 százaléka fiatalkorú, a 14 év alattiak száma évente négyezer körül ingadozik. A teljes 14 év alatti népesség 0,25 százaléka, míg a teljes 14-17 év közötti népesség 2,25 százaléka követ el büntetendő cselekményeket.
Az utóbbi években az összes ismertté vált sértett 2,5 százaléka gyermekkorú, szemben a korábban megszokott 1,2 százalékkal. A 14 és 17 év közötti áldozatok összes sértetthez viszonyított aránya az utóbbi hat évben viszonylag stabil, 3,5-4 százalék körül alakult.
A jogi keretek megvannak
A jelentés megállapítja, hogy az iskolai erőszakot illetően nem lehet általánosítani. Vannak erőszakmentes óvodák, iskolák, illetve kollégiumok, míg nagy számban akadnak az iskolai erőszak számos formáját folyamatosan elszenvedő intézmények. Nagyjából azonosíthatók azok a lakókörzetek, régiók, ahol számítani lehet az iskolai kultúrával szembeni átlagosnál nagyobb ellenállásra, és ahol a diákok az iskolai értékrend alternatívájaként szervezik meg az életüket az iskola falain belül és kívül. A baj az, hogy a legtöbbször bár minden érintett tud az erőszak megnyilvánulásairól, de nem tesz időben lépéseket okainak feltárására, és a lehetséges konfliktuskezelő megoldások alkalmazására. Ezért növekszik az intézményben a feszültség – és vele együtt az iskolai erőszak vagy annak kialakulási esélye is.
Felnőttek az iskolában
Az ifjúsági erőszak társadalmi és pszichológiai okait taglalva a jelentés felhívja a figyelmet arra, hogy az egyének biológiai érése fiatalabb életkorra tolódott, élettani értelemben egyre fejlettebb – ám társadalmilag mégiscsak éretlen – tizenévesek járnak iskolába, miközben az iskola válasza erre többnyire változatlan marad.
A konfliktus újabb dimenzióját a mind szélesebb tömegek által elérhetővé váló oktatás magasabb életkorra való kiterjedése-kiterjesztése teremti meg. A tankötelezettség korhatárának emelésével a korábban 14-16 évesen már a felnőtti közegbe kerülő társadalmi rétegek is az iskola falai közé jutottak, sokszor váratlan magatartási formákkal lepve meg a pedagógusokat. Az új helyzetben ugyanis az iskola hagyományos pedagógiai eszközrendszerének hatásfoka csökken.
12 évfolyamos iskola a megoldás?
A bizottság konkrét megoldásokat fogalmazott meg az iskolai erőszak megelőzésére, kezelésére, ezeket tíz pontban foglalta össze. Nagyon fontosnak tartaná, hogy – pénzügyi ösztönzőkkel – támogassa az állam az egységes, tizenkét évfolyamos iskolákat, vagyis az alap- és középfokú iskolák összekapcsolódását. A szakértők szerint ezek ugyanis jobban biztosítják a tanulók képességeinek kibontakoztatását, a folyamatos tanulás feltételeit a tankötelezettség teljes időszaka alatt.
Megerősítenék az elindított iskola-, és tananyagfejlesztéseket is. Pályázatokkal támogatnák a mindennapi élet által elvárt tudást és a kulcskompetenciákat fókuszba állító új pedagógiai módszerek bevezetését és a már bevált jó gyakorlatok elterjesztését. Ehhez kapcsolódva, a bizottság szerint erősíteni kellene az iskolák nevelési funkcióját, többek között új értékelési módszerekkel és a kooperatív tanulási technikák alkalmazásával. Fontos, hogy – az erőszak felismerése, kezelése, megelőzése érdekében – az intézmények szoros együttműködést alakítsanak ki a gyermekvédelmi szolgálattal, a pszichológus szakemberekkel, és a rendészeti szervekkel.
A szabadidős tevékenységek és a sport is segítenek
A bizottság által kidolgozott dokumentumban külön pontban hívják fel az oktatási intézmények figyelmét a szabadidős tevékenységek fontosságára is. Mint írják, a mindennapos testedzés és a művészetekre épülő személyiségfejlesztő foglalkoztatás hozzájárulnak a teljesítmény növeléséhez, a kudarcélmények csökkentéséhez, a gyermeki, tanulói sikerélmény megéléséhez.
A bizottság szerint az oktatási intézményekben mindennapos gyakorlattá kell válnia a konfliktust megelőző, erőszakot csökkentő eljárásoknak. Azt javasolják a szakemberek, hogy országos szakszolgálat segítse ezt a munkát. Nagyon fontosnak tartanák azt is, hogy a pedagógusképzésbe és továbbképzésbe épüljenek be megfelelő ismeretek az erőszak, bántalmazás megelőzéséhez, felismeréséhez, kezeléséhez.
Forrás: fn.hu