ITT A KERESZT (forgatókönyv)

1956. október 23-ai megemlékezés

SUSKÁNÉ SZTIK SZILVIA ÁLTAL ÖSSZEÁLLÍTOTT ÜNNEPI FORGATÓKÖNYV


(A szereplők egy része /3-3 fő/ két kórust alkotnak. 3 fő jobbra, három balra áll. Görög kórus mintájára hangsúlyozzák a fő mondanivalót. Bevonulásuk alatt szól a zene. Külön vonulnak be a kórus tagjai, és külön a többi szereplő.)


Zene: Beethowen: IX. (d-moll) szimfónia Op. 125. (Allegro ma non trappo, un poco maestoso)



3. szereplő 4. szereplő



2. szereplő 5. szereplő


1. szereplő 7. sz. 8. sz. 9. sz. 10.sz. 11.sz. 12. sz. 13. sz. 14. sz. 6. szereplő



1., 2., 3. szereplő: Döntsd el magyar, mondd ki a szót!

Itt visszalépni nem lehet!

4., 5., 6. szereplő: Az ifjúság acél-szíve

a forróságtól megrepedt!

1., 2., 3. szereplő: Döntsd el magyar, döntsd el diák,

és fonjuk lánccá a kezünk!

4., 5., 6. szereplő: Döntsd el, ki élsz itt e honban,

velünk jössz-e? vagy ellenünk?!

1., 2., 3. szereplő: Ébredj magyar!

4., 5., 6. szereplő: Ma aludni gyalázat!

1., 2., 3. szereplő: Vakondok-szerep!

4., 5., 6. szereplő: Jöjj el közénk égő szívvel,

s emeld fel büszkén a fejed!

1., 2., 3. szereplő: Birka-fejjel gyávák járnak!

4., 5., 6. szereplő: Napba-néző a mi szemünk!

1., 2., 3. szereplő: Ne várj tovább!

4., 5., 6. szereplő: Ma határozz!

1., 2., 3. szereplő: Velünk jössz-e?

4., 5., 6. szereplő: Vagy ellenünk?!

1., 2., 3. szereplő: Felgyújtottuk szíveinket,

szemünkben villámfény lobog,

hozzátok szólunk fásult falvak,

ébredő magyar városok!

4., 5., 6. szereplő: Mi lettünk ma a vérkeringés,

új indulókat ver szívünk.

1., 2., 3. szereplő: Tudni akarjuk, még ma!

4., 5., 6. szereplő: Tudni!

1., 2., 3. szereplő: Ki van velünk és ellenünk?!

4., 5., 6. szereplő: Utódai a mártíroknak-

mi döntsünk el a holnapunk!

1., 2., 3. szereplő: bitófák nőnek virágok közt,

ha nem merünk, ha hallgatunk!-

4., 5., 6. szereplő: Kiégetik a lelkeinket,

férgek marják az életünk!

1., 2., 3. szereplő: Holnap késő már!

4., 5., 6. szereplő: Ma kiáltson!

1., 2., 3. szereplő: Ki van velünk és ellenünk!! 1



7. szereplő: Nagy és megdöbbentően szép látvány volt, amikor a ködös októberi estén három daruskocsi nekirugaszkodott, és a sokezres tömeg lélegzet-visszafojtott figyelme mellett ledöntötte a tizenkét éves idegen zsarnokság jelképét, a budapesti Sztálin-szobrot.

1-6. szereplő: a budapesti Sztálin-szobrot

7. szereplő: A kép a szívembe vésődött, tisztán emlékszem rá: a drótkötelek pattanásig feszültek, s a hatalmas szobortest lassan dőlni kezdett előre… lassan, nehézkesen, mintha maga sem hinné, hogy most porba hull, ő, a fél világ évtizedeken át rettegett zsarnoka.

1-6. szereplő: a fél világ évtizedeken át rettegett zsarnoka

7. szereplő: A kötél feszült, a nyolcméteres bronztest elvált talapzatától, s a fényképezőgépek kísértetiesen fehér magnéziumfényének villogása közben tompa dübbenéssel földre hullt.

1-6. szereplő: tompa dübbenéssel földre hullt

7. szereplő: A tömeg megrohanta a ledőlt szobrot, és diadalittas ujjongással mászott fel rá, s köpve, rúgva próbálta kitombolni azt a tengernyi keserűséget, amit tizenkét év alatt elszenvedett.

1-6. szereplő: tizenkét év alatt elszenvedett

8. szereplő: Nem, ez a nép nem fog többé éljenezni idegen elnyomóknak! Mégis, volt valami feszültség a levegőben, mintha mindezzel nem most ért volna véget valami, mintha nem vége lenne, hanem csak előestéje ez nagy, történelmi napoknak.

1-6. szereplő: csak előestéje ez nagy, történelmi napoknak

8. szereplő: Mindenki megdöbbenten nézett fel a szoborból megmaradt csizmákra, a beléjük tűzött magyar zászlókra.

1-6. szereplő: a beléjük tűzött magyar zászlókra

8. szereplő: Sokan szemüket törölgették - nem hitték, hogy ez lehetséges. A fejüket csóválták, de az örömtől könnyezett a szemük.

1-6. szereplő: az örömtől könnyezett szemük 2



9. szereplő: „Ne csinálj magadnak faragott képet! „

Mi nem csináltunk, de csináltak mások…

Ám jöttek az ifjú óriások,

hiába volt a ferde balság,

jött a robosztus fiatalság,

jött úgy, mint kegyetlen bosszús

vad förgeteg; - s az érckolosszus

a porba dőlt…

Mely évekig, gránit kockákon állván

dölyfösködött: ledőlt a nagy sztálini bálvány!

Üdv a bálvány ledöntőjének,

üdv, dicséret és hálaének

tenéked, magyar Fiatalság,

ki voltál most a bátrak bátra!…

De egy nagy végzés van még hátra;

tűnjenek el a bálvány-romok,

s hogy megbocsáttassék a régi vétek,

ti, kik a bálványt döntöttétek:

építsetek!

S építsétek fel – szívetekben is – a Templomot! 3



10. szereplő: A Nagykörúton megdöbbentő látvány tárult a szemünk elé: a villamossíneken egy meggyújtott teherautó lángolt. A kockakövek felszedve hevertek a sínek között. Csodálkozó szemekkel bámultunk a lángoló autóra, s engem valami szorongás fogott el: délután ilyesmire nem is gondoltunk, nem ezt akartuk mi délelőtt, amikor fellelkesítve Budapestet kivágattuk az idegen címert a zászlókból… ha így folytatódik, akkor csakhamar megszólalhatnak a fegyverek is…

1-6. szereplő: És megszólaltak!

11. szereplő: Még nem értük el a sarkot, amikor magyar tankok érkeztek, magasra tűzött nemzetiszínű zászlókkal. A harckocsikon a katonák mellett diákok éljeneztek. Az előbb, amikor befordultak az Astoria felől, még csak annyit lehetett látni, hogy kidöntik a KRESZ-tábla oszlopát, és legyalulják a járda sarkát. Az eleje még nem érte el a Múzeum-kert szögletét sem, amikor megálltak. Végig, az egész oszlop. A végét nem láttuk, az kint lógott a Kiskörúton. Akkor történt az, hogy a parancsnokuk felmászott a sarkon megállt tankra, és szózatot intézett az ott gyülekezőkhöz, akik – mint mi is – inkább iszkoltak volna már hazafelé. De ahogy a tiszt felmászott a tankra, megint odaszivárgott a tömeg. A tiszt megmondta a nevét (…), és azt mondta, hogy ő csepeli munkásfiatalként került tiszti pályára. Ő nem fog munkásokra és diákokra lövetni. Ők éppúgy megszenvedték az elmúlt éveket, mint a civil lakosság, neki az az ellensége, aki itt a népre lő. Akkor éljenezték meg, és akkor másztak fel a tankokra a nagyobb – talán egyetemista – diákok, az oszlop tovább indult, de aztán hamarosan megtorpant útja. A hír szájról szájra futott végig a városon (…) : „A honvédség velünk van!”

1-6. szereplő: A honvédség velünk van! 4



12. szereplő: Az utak mentén lompos tankok

s állig fegyverzett katonák

vártak – még nem kaptak parancsot –

hogy eltiporják a csodát,



a forradalmat, mely kihajtott

a megrekkent posványon át,

emberré mosdatván az arcok

hazug s kétszínű fintorát;



a forradalmat, mely kitárta

a lelkekhez s a nagyvilágba

vezető láncolt kapukat…



A Duna-parton hittől égve,

Nem félve járt a város népe

S a fák hullatták lombjukat. 5



1., 2., 3. szereplő: Másnap reggel ágyúdörgésre ébredtünk: hivatalosan is megérkeztek a szovjet csapatok.

4., 5., 6. szereplő: Pest felett nyomjelző lövedékek, füstgomolyok, csatazaj. (…) Sok a halott. Az oroszok nehéztüzérséggel akarnak felkelők ellen harcolni, nekik viszont legfeljebb puskájuk van.

1., 2., 3. szereplő: Estére elcsendesedtek a harcok. 6



13. szereplő: Lánctalpakon, egyenruhában jött a HALÁL értetek.

Szerelem, munka, remény, jó és rossz már tőletek elvétetett.

De már emléketektől is veszik el a becsületet.



Élők és holtak: fosztogatónak Titeket gyaláz, aki

Ezt a szomorú országot utolsó kincsitől akarja megfosztani.

Hát jöjjön a lánctalpas Hatalom! Szívünket fossza ki!



Ágyúszó, könnyűzene búcsúztatja az elesetteket, nem sírás.

Mi lesz velünk? Már csak a sírban a szabadulás?

Nincs felelt. Csak a vér van, csak a gyász. 7

1-6. szereplő: Nincs felelt. Csak a vér van, csak a gyász.



4., 5., 6. szereplő: Meghalunk?

1., 2., 3. szereplő: Az lesz talán a legjobb.

4., 5., 6. szereplő: A forradalmat leverik, jön a minden eddiginél véresebb leszámolás, nem is érdemes élni.

1., 2., 3. szereplő: Szó nincs, fegyver van.

4., 5., 6. szereplő: Gondolat nem lehet, fegyveré az igazság. 8



14. szereplő: Meghalt, s a kis falusi harang

altatót dalolt a szívekbe.

Még nincs két éve, hogy az a tank

a halált hozta rá lihegve.



Két évi szenvedése bére

meztelen kereszt és sírhalom.

Így akarta ő. Így is kérte

a halálos ágyon írt lapon.



Nyár délután volt, hogy temették

szürke por és szürke emberek.

Szólt a harang. El ne feledjék.

Többet soha ne temessenek. 9



(Mindenki előre lép mikor elmondja a szövegét. Egy keresztet alakítanak ki így.)



1.



2.



13. 11. 9. 3. 10. 12. 14.



4.



5.



6.



7.



8.


1. szereplő: itt a kereszt

2. szereplő: az őszi ég

csukló szárnya alatt

3. szereplő: a hódolat

a kegyelet

sárga

bordó

krizantémokkal vette körül

4. szereplő: itt a kereszt

5. szereplő: azokért áll

akik

lázas fejjel

sajgó szívvel

az őrület örök vakmerőségével

rohantak

a tűzben

6. szereplő: azokért

akiknek szemeire

tépett zászlókat borítottunk

7. szereplő: azokért

kiket a budai temetőkben

sortüzek érdes tisztelgésével búcsúztattunk

8. szereplő: azokért

akik talán még ma is

Szibéria szűkülő egét nézik

9. szereplő: azokért

10. szereplő: ki tudná felsorolni

11. szereplő: érzem a hit diadalát

12. szereplő: a büszkeséget

13. szereplő: a reményt

14. szereplő: s

pillanatokra

- mi lett volna –

még a lázas tervezgetést is

Mindenki: itt a kereszt

faragott fáján

a megfeszített

történelemmel. 10


Zene: Órómai liturgikus ének: Introitus: Da pacem


Források jegyzéke

1. Kiss Dénes: Velünk, vagy ellenünk = Magyar ünnepek. Apáczai Kiadó: Celldömölk, 1990. 219. p.
2. Simonffy András: A forradalom napjai- részletek a szerző Rozsda ősz: Hétköznapi sztálinizmus címmel megjelenő könyvéből: Gyermekkori feljegyzés = Kortárs, 1990. 4. sz. 97. p.
3. Kunszery Gyula: Bálványdöntés = Kólinger Attila, Németh József, Szűcs Anna, Szücsné Pintér Rozália: Méltó ünnepet! : október 23. Candy Kiadó: Veszprém, 1996. 16. p.
4. Simonffy András: A forradalom napjai- részletek a szerző Rozsda ősz: Hétköznapi sztálinizmus címmel megjelenő könyvéből: Gyermekkori feljegyzés = Kortárs, 1990. 4. sz. 98-99. p.
5. Kannás Alajos: Hazám = Ezerkilencszázötvenhat, te csillag: A forradalom és szabadságharc olvasókönyve Püski Kiadó Kft: Budapest, 1991. 82-83. p.
6. Simonffy András: A forradalom napjai- részletek a szerző Rozsda ősz: Hétköznapi sztálinizmus címmel megjelenő könyvéből: Gyermekkori feljegyzés = Kortárs, 1990. 4. sz. 101. p.
7. Benjámin László: Elesettek = Ezerkilencszázötvenhat, te csillag: A forradalom és szabadságharc olvasókönyve Püski Kiadó Kft: Budapest, 1991. 51. p.
8. Simonffy András: A forradalom napjai- részletek a szerző Rozsda ősz: Hétköznapi sztálinizmus címmel megjelenő könyvéből: Gyermekkori feljegyzés = Kortárs, 1990. 4. sz. 106. p.
9. Zas Lóránt: Meghalt. B. Z. emlékére, aki forradalomban szerzett sebesülést két évig ágyban hordva halt hősi halált. = Kapu, 1989. 11. sz. 15. p.
10. Saáry Éva: Október 23 = Ezerkilencszázötvenhat, te csillag: A forradalom és szabadságharc olvasókönyve Püski Kiadó Kft.:Budapest, 1991. 153-154. p.




Zenék:

1. Ludwig van Beethoven: IX. (d-moll) szimfónia Op. 125. (Allegro ma non troppo, un poco maestoso) = Farkas Zoltán: Bécsi klasszika. Nemzeti Kulturális Alap: Budapest, év nélkül. 12. CD (Orfeusz hangzó zenetörténet sorozat)
2. Órómai liturgikus ének: Introitus: Da pacem = Kovács Sándor: Középkor és reneszánsz. Nemzeti Kulturális Alap: Budapest, év nélkül. 1. CD (Orfeusz hangzó zenetörténet sorozat)

Forrás: fkfk.hu

Adnow banner

loading...

Ciráda zenekar - Hazám hazám

 

Facebook diákmeló - Box Middle

Online Toborzás hírek
Új lap - 1