Óvodai Karácsonyi műsor (szövegkönyv)

Eljött a nap, mit várva vártunk”

Zene: Szép Tündérország…


Szavaló: Bácsik, nénik, apák, anyák,
Isten hozta ide hozzánk!
De jól tették, hogy eljöttek,
Látni a mi ünnepünket.
Cseng a dalunk, zeng a versünk,
Örüljenek együtt velünk
Ennek a szép, víg órának,
Kis Jézuska áldásának.
Zene: Vivaldi: Négy évszak: Tél (alatta mondják a verseket)
Szavaló: Jön a tél, jön a tél, az ősz elbúcsúzik.
Zúg a szél, fut a tél út jegén elcsúszik.
Elcsúszik, elterül, tavaszig itt marad,
Hólepedő felett, felhőpaplan alatt.
Szavaló: Hurrá! Hurrá! Itt van a legfehérebb hónaplabda.
Nem is tudod akkorára kitárni a kezed,
Mint amekkora hely kéne ahhoz
Hogy beleférjen ennek a hónapnak
A sok-sok öröme, ajándéka.
Neked mit hoz a december? Vajon kit vársz
Olyan nagy izgalommal az első héten?
Szavaló: Ki kószál ilyenkor térdig érő hóban (kezét szeméhez emeli,
Mintha a világon más dolga sem volna? körülnéz)
Csizmája nyakig ér, szakálla hófehér, (mutatja)
Kócosra zilálta a zord és jeges szél.
Az ajkán mosoly ül, dudorászik vígan.
Dala messze hangzik, azt hallgatják Csíkban.
„Csingiling, csingiling, selymes hó hull ott kint.
Vígan siklik, száll a szánkó,
Csingiling, csingiling.”
Szánkóját megrakta mindenféle jóval (megsimogatja a hasát)
Sok-sok édességgel, dió-mogyoróval.
Siet, el ne késsen, röpíti a szánja
Hiszen minden gyermek napok óta várja.
A dombtetőn felül maga is a szánra
Ismeri az utat – száz éve is járja. (legyint a kezével)
Nem is kell kérdeznem - gondolom gyerekek-
Hogy ez a kis öreg, kicsoda, ki lehet.
Zene: Hull a pelyhes fehér hó…
Télapó! Ő bizony, aki minden évben (elsétál egy Télapó, aki
Megjelenik nálad, titokban, szerényen. néhány cukrot, virgácsot
És a kis csomagot elhozza időre, tesz le)
S elrejti fényesre kefélt kis cipődbe.
No meg a virgácsot! Mert biz’ azt is hagy ott,
De csakis annak, aki néha rossz volt.
Szavaló: Áll a bál, táncot jár hópelyhecskék száza
Mintha minden hópehely fehér szárnyon szállna.
Estére fáradtak, lassan pilinkélnek,
El is álmosodnak, aludni is térnek
Zene: Hull a hó, hull a hó… (kazetta)
/Alatta: Hópelyhek tánca/
Szavaló: Hallgat a nagy erdő, (néhány fenyőfának öltözött
Lomb, levél nincs rajta. gyerek jön be)
Fázó kopárságát
Hópihe takarja.
Hópihe takarja,
Védi, altatgatja.
Tavaszról álmodik
Ága-boga gallya.
Csak a tűlevelű
Fenyők üde zöldje
Virraszt hóban-fagyban.
Színt hímez a földre.
Színt hímez a földre,
Mind frissebb, vidámabb.
Valami nagy titka
Van a fenyőfának.
Toboza csöndesebb,
Mint a madár szárnya.
Mintha csillag hullna,
Mintha lepke szállna,
Szirom a rózsáról
Hangtalan száll a hír
Fenyők tobozáról.
Készüljetek fenyők!
Ha virrad a holnap,
Vigyetek örömhírt.
Kicsiknek, nagyoknak
Kicsiknek, nagyoknak,
Országnak, világnak
- jövendő békéjét -
Népek erre várnak.
Szavaló: Decemberben minden fa ezüsttel van borítva.
Patak vizét, mint mesékben, fagy kövezi éjszaka.
A fölszentelt szánkó éppen fenyőfával tér haza.
A fenyő a meleg házban eleinte sírdogált,
De aztán, úgy reggel tájban újra élénk, üde már.
Tűlevele lágyan rezeg, ha gyertyák gyúlanak,
Ágain az apró tüzek fénye szinte égre kap.
Csillognak az aranyágak, az ezüstös csillagok,
Ragyogásuk szerteárad, bátor fénnyel felragyog.
Zene: Szép a fenyő télen, nyáron… (esetleg énekelhetik a gyerekek)
/Kicsik játéka/

Mesélő: Messze a nagyerdőn (az előbbi fenyőerdőben játszódik)
Élt egy kis fenyőfa.
Nem volt szép virága,
Nem volt sűrű lombja.
Szomorúan nézett szét
Erdőn, réten, tájon.
Fenyő: Nem lát meg senki sem
Hiába is várom!
Ó, ha szép lehetnék,
De gyönyörű álom!
Mesélő: Elmúlt a nyár, az ősz,
Elérkezett a tél.
Hópelyhekkel játszott
A fagyos téli szél.
A kicsi fenyőfa
Szívét bánat rágta:
Fenyő: Nem leszek szép soha,
Hiába, hiába!
De nicsak! Ki jár itt? (kislány, kisfiú, apa jönnek be)
Embereket látok!
Ugyan mit keresnek?
Nincsenek virágok!
Ágak között a szél
Fütyülve muzsikál.
Hó lepi az erdőt,
Csend hona itt a táj.
Mesélő: Az erdőben vidám
Kiáltozás hallik:
Lány: Apám! Édesapám!
Megtaláltam! Itt ni!
Fiú: Édesapám jöjjön!
Hol a kisbaltácska?
Lány: Ne keressük tovább,
Itt egy fenyőfácska.
Fiú: Zúzmarás az ága
Szép zöld a levele.
Fiú, Lány: Jöjjön édesapám,
Menjünk haza vele!
Apa: Jövök fiam, lányom,
Hozom a kisbaltát!
Együtt visszük haza
Ezt a kis fenyőfát. (apa, gyerekek elmennek)

Mesélő: A kisfát kivágták, (a fenyők kivonulnak, a kisfenyő marad)
Elhozták hozzátok.
Így lett karácsonyfa,
Szép zöld fenyőfátok.
Rajta csillogó dísz,
Aranyalma, dió,
Alatta sok játék,
Minden mi szép, mi jó.
Együtt: Ő lett a világnak,
Legboldogabb fája.
Így teljesedett be
A fenyőfa álma.
Ének: Jaj, de pompás fa…
Jaj, de pompás fa
A zöld fenyőfa!
Nincs árnyéka, csak játéka,
Jaj, de pompás fa!
Minden ága ég,
Gyönyörűen ég.
Sok kis pajtás vigyáz rája,
El ne aludjék!
/Kicsik játéka/
Fenyőfa: Szabad-e bejönnöm (az előbbi kisfenyő mondja)
Zöldfenyő vagyok.
Kicsiknek, nagyoknak
Békés jónapot!
Kislány: Jónapot zöldfenyő!
Régen várunk rád.
Maradj itt minálunk,
Díszítsd a szobát.
Fenyő: Nincs tarka virágom!
Egyetlen tobozban
A távoli erdők
Üzenetét hoztam!
Kisfiú: Zúzmara díszíti
Tobozod, ágad.
Maradj itt minálunk
Kiskarácsonyfának!
Fenyő: Szeretettel jöttem,
Szívesen maradok,
Hogy veletek töltsem
E szép ünnepnapot.
Együtt: Állj ide középre, (a fenyő megfordítja ruháját, így már
Feldíszítünk szépen, egy feldíszített fa áll ott)
Te leszel a legszebb
A földkerekségen.

Ének: A zöld fenyőfán… (néhány gyerek kört alkotva az ének
A zöld fenyőfán alatt körbejárják a fát)
Kigyúltak a gyertyák,
Kispajtások örvendezve
Köröskörül járják.
Te szép zöld fenyő,
Köszöntünk mi téged.
Hozz örömet mindnyájunknak
És boldog új évet!
Szavaló: Csillogó szép fenyőfa! (aprócska gyerek mondja)
Oly jó az illatod
S milyen magasra nőttél.
Lám én mily csöpp vagyok. (lábujjhegyre áll)
Jól fel kell ágaskodnom,
Hogy megcsodáljalak.
Álmodni sem lehet szebb,
Aranyló ágakat.
Úgy vártalak, karácsony!
Esték legszebbike!
Fény, szeretet, ajándék,
Szállongó hópihe.
Zene: Karácsonyfa, karácsony… (a dal alatt a fenyő kimegy, az igazi
fenyőfa marad)
Szavaló: Ma mindnyájan egybegyűltünk (a szavalók a fenyőfa előtt
Nénik, bácsik, gyermekek, mondják versüket)
Üdvözölni a kis Jézust,
Ki e napon született.
Gyertek, gyertek jászolához,
A sok gyertya már ragyog,
Fent az égben üdvéneket
Zengenek az angyalok.
Harag, panasz, keserűség
Szálljon messze e napon,
Szelíd, csöndes megnyugvássá
Enyhüljön a fájdalom.
Gyertek, gyertek valahányan:
Kicsik, nagyok, öregek,
Szeretettel, békességgel
Telik meg a szívetek.
Karácsonyfa fénylik, ragyog,
Örüljünk hát gyermekek,
Örvendjetek velünk együtt
Mind kik hozzánk jöttetek.
Ragyogjon fel a múlt fénye,
Nektek is volt kis fátok.
A Jézuska érkezését
Szívdobogva vártátok.
Az a régi karácsonyfa,
Az a régi szent meleg,
Dobogtassa meg ma újra,
Emlékével szívetek!
Betlehemi jászol előtt,
Legyünk mind-mind gyermekek.
Áradjon ránk égi fénnyel
Az isteni szeretet.
Szavaló: Szép ragyogó karácsonyfa,
Megérkeztél végre!
Hálás szívvel, nagy örömmel
Tekintünk az égre.
Áldott legyen a Jézuska,
Aki nekünk küldte,
Aki gondol, mindig gondol,
A jó gyermekekre.
Jó Istenünk, kérünk téged,
Nézz le reánk mostan,
Áldj meg minket, szüleinket,
S mindenkit, ki itt van.
Ének: Ég a gyertya, ég… dallamára
Ég a gyertya, ég,
El ne aludjék,
Szíveinkből a szeretet
Ki ne aludjék.
Ég a gyertya, ég,
Fusson a sötét,
Szívünkből a rosszaság is
Kitakarodjék.
Ég a gyertya, ég,
Nő a fényesség,
Sötét földhöz a fényes ég
Egyre közelébb.
Ég a gyertya, ég,
Az adventi négy,
Azt lobogják, azt hirdetik:
Jézus üdvözlégy!
Szavaló: Szeretet ünnepe
Ragyogó karácsony,
Nincs nálad áldottabb
Ünnep a világon!
Míg örömláng gyúl ki
Zöld fenyőid árnyán:
Ringatózik lelkünk
Boldog béke szárnyán.

Földerül az arcunk,
Mely imént borongott
Elfeledünk bú-bajt,
Minden földi gondot.
Vidámság mosolya
Csillog a szemünkbe,
Nevető angyalok
Szállnak a szívünkbe.
Ma minden kicsi ház
A Jézuska háza:
Szíve örömének
Tündöklő tanyája.
Sehol szomorúság
Ránk hulló árnyéka,
Itt is, ott is csak fény,
Angyalok játéka.
Kedves, tiszta ünnep,
Ragyogó karácsony
Nincs Ünnep a világon
Te vagy az az egy nap
A küzdelmes évben,
Mikor csak szeretünk
A fenyők tövében.
Mintha az a sok fa
Egyetlen fa volna
S az egész világot
Betakarná lombja.
S mintha az a sok szív,
Mind egy nagy szív volna,
Egymásra hajolva
Mind együtt dobogna…
Szavaló: Itt ismét küszöbön
A drága szent este.
Kis szívem készen áll
Hófehérre festve.
Bogárka szemembe
Örömláng kigyulladt,
Mosolygós ajkam
Dalt dalra zeng, hullat.
Így várom, fogadom
Hófehér szívembe
Az édes Jézuskát
Karácsony szent este.
Így zengek glóriát
Bő áldást hőn esdve.
Angyalok karával
Karácsony szent este.

Ének: Ég a gyertya, ég… dallamára
Jézus kopogtat
Gyertyát gyújtogat.
Hová belép itt is ott is
Gyertyát gyújtogat
Kis gyertya hitem
Vigyázva viszem.
Fúvó szellő el ne fújja
Vigyázva viszem.
Szavaló: Kis Jézuskát ünnepelni
Összegyűltünk máma
Talán eljön az idén is
A mi iskolánkba.
Ó, csak jönne, hiszen
Tudja mennyire, kívánjuk.
Szent karácsony ünnepére
Szent örömmel várjuk.
Hogyha eljön, mondok neki
Egy szép csengő verset,
Dalolok egy víg nótát a
Karácsonyfa mellett.
Összeteszem két kezemet (összeteszi két kezét)
Buzgó imádságra.
Úgy köszöntöm a kis Jézuskát
Születésnapjára.
Ének: Dallam: József Attila: Rejtelmek c. verse (esetleg gitárkísérettel)
Csillagfényű rejtelem
Isten jött most közénk le.
Szíveteket emberek
Betlehembe vigyétek.
Lá lá…

Betlehemes játék
Narrátor I.: Beköszönt majd ismét karácsony estéje…
Ó áldott, ó áldott Jézus születése!
Dicsőség a mennyben az Atya istennek,
Hogy szent Fiát adá az emberiségnek.
Narrátor II.: Dicsértessék Jézus Krisztus, a Megváltó,
Kinek születése végtelen nagy jó.
Jézust köszönteni jöttünk el hozzátok,
Betlehemezésre kedves mindnyá’ tokhoz.
Épüljön lelketek szerény játékunkon,
Legyen szívetekben boldog, szép karácsony!
Mesélő I.: Jó estét kívánok, kedves bácsik, nénik.
Szabad-e idebent Jézuskát dicsérni?
Hogyha megengednék, szépen elmesélnénk,
Mi történt réges – rég Betlehem környékén.
Mesélő II.: Most, hogy szent karácsony egyre közeledik,
Az emberek szíve jósággal megtelik.
Gondoljunk, hát mi is a kis Jézuskára,
Aki szeretetet hozott a világra.
Mesélő I.: Ember arcán könny pereg, meghajolnak bús fejek.
Ráncot vés a fájdalom istenképű arcokon.
Szívük mélyén bánat ül és fohásszá szelídül.
Ajkukon a kérelem: „Könyörülj az emberen !’’
Mesélő II.: És az Isten könyörül. Szavára ott legbelül
Elnémul a fájdalom, keserű szó ajkukon.
Letörli a könnyeket az isteni szeretet.
Felemel és bátorít, ráncot, gondot elsimít.
Mesélő I.: Évek jönnek, évek mennek,
Évezredek is eltelnek.
Valóra hát mikor ébred
Az isteni nagy ígéret?
Mesélő II. : Volt egyszer egy kicsi város, (Szűz Mária egy zsámolyon
Magas hegyekkel határos. térdel, imádkozik.)
Názáret volt annak neve.
Egy szelíd szűz lakott benne.
Mária, mert így nevezték,
Imában tölt reggelt, s estét.
Mesélő I: Valamikor nagyon régen
Egy kis falu rejtekében
Élt egy gyönyörű s szép leány.
Ez a mi Szűzanyánk.
Isten kiválasztotta
Jézus Krisztus királynak
Az emberek pásztorának.
Mesélő II.: Isten elérkezettnek látta az időt, hogy terve valóra váljon.
Múlóban az éjszaka, felcsendül az Úr szava:

Isten: Ahogy pirkad éghatár, s felhőn átsüt a sugár,
Úgy ragyogjon át a ködön emberszívben szent öröm.
Segítek az emberen, emberré lesz Gyermekem.
Mesélő II.: Gábor angyalt el is küldte,
Názáretnek rejtekébe,
Hogy készítse Máriát
Jézusnak édesanyját.
Isten: Hű segítőm, Gábriel!
Gábriel: Szólítottál, Istenem!
Isten: Íme, útra küldelek.
Gábriel: Mondd meg, Uram mit tegyek!
Isten: Lelke tiszta, hófehér, hozzá senki föl nem ér.
Emberek közt mása nincs, élte féltett, drága kincs.
Földnek, égnek csillaga, Názáretben: Mária.
Íme, hozzá küldelek, veled néki üzenek.
Vidd a nagy hírt, Gábriel!
Gábriel: Amint mondod, úgy teszem.
Ének: Gábor angyal gyere puha szárnyon,
Gábor angyal mit üzen az Úr?
Názáreti kicsi ház, angyal oda lecikáz.
Villámként, úgy cikáz,
Ne remegj kicsi ház!
(Az angyal Máriához megy.)
Földnek, égnek csillaga, üdvözlégy, ó, Mária.
Rád hasonló senki sincs, élted féltett, drága kincs.
Mária: Üdvözleted mit jelent?
Gábriel: Rád tekintett Istened.
Mária: Szívem erre megremeg.
Gábriel: Örömhír zeng most feléd,
Messiás a földre lép.
Isten jő az emberért,
Édesanyja, ím Te légy!
Mária: Nagy vagy, jó vagy, Istenem!
Gábriel: Kisfiad lesz Istened,
Urad, aki gyermeked.
Amikor majd kebleden
Kicsi szíve megpihen,
Szelíd szóval ajkadon
Így szólítsd majd: Jézusom.
Mária: Hogy valósul mind ez meg?
Gábriel: Isten teszi, Szentlélek!
Mária: Ahogy mondtad, úgy legyen

Gábriel: Megáld érte Istened…
Szentléleknek reád száll ereje,
Reggel szálla földre, úgy lesz ő születése.
Mária: Jöjjék, József, jegyesem, (Mária Józsefhez fordul)
Megtisztelt az Isten,
Szentlélektől kegyesen
Születik a gyermekem.
József: Ó, Uram, Istenem,
Köszönjük jóságod
Hogy ő, a jegyesem
Éppen tőled áldott.
Mesélő I.: Múlóban az éjszaka, felcsendül az Úr szava:
Isten: Mire vártak századok, Fiam szíve feldobog.
Tervem kész, s megengedem: többi múljék emberen.
Betlehemben szülje meg Mária a gyermeket.
Egyengesse tervemet, a császári rendelet.
Mesélő II. : Már az időben Augusztus császár népszámlálást rendelt el az egész földkerekségen.
Augusztus: Én, Augusztus császár, megparancsolom birodalmam összes népének, a latinoknak, a görögöknek és az összes idegeneknek, hogy jelentkezzenek összeírásra!
(Dobpergés)
Mindenkinek abba a városba kell mennie, ahonnan ő és családja származott! Az összeíráskor vallja be összes vagyonát, földjét és szamarát!
(Dobpergés)
Amennyiben a legfőbb császári parancsnak bárki is merészelne ellentmondani, ellenszegülni vagy pedig hamis bevallással császári rendeletet megszegni, szigorúan büntessék meg: vegyék el minden vagyonát, földjét és szamarát
(Dobpergés)
Őt magát pedig negyven ütéssel büntessék meg, ezzel emlékeztessék, hogy birodalmamban a legfőbb Úr én vagyok, a császár!
(Dobpergés)
Kelt Rómában, a város alapításának 763-ik esztendejében saját aláírásommal.
Augusztus császár!
(Dobpergés)
vagy:

Augustus, a nagy uralkodó
Rendelete itt hallható.
Minden ember kelljen útra,
Vándoroljon mostan oda,
Ahol elődei laktak!
Megszámlálják férfiakat,
Gyermekeket, asszonyokat.
Amikor feliratkoztak,
Akkor nyugodtan maradnak.
Ha valaki ellenszegül,
A törvénynek szemtelenül,
Vegyék fejét nyomban,
Senki felé sincs irgalmam!
Rabszolga, vagy szabad ember,
Mindenképpen útra keljen.
Kinek kedves az élete
Parancsomat teljesítse!
Mesélő I. : József Dávid családjából származott.
Elindult Betlehembe, hogy feljegyeztesse magát feleségével, Máriával.
Mesélő II. : Szűz Mária útra kelve
El is indult Betlehembe.
Kísérőként ment vele
Szent József, hű hitvese.
Mentek völgyön és hegyen,
Hajnalban és éjjelen.
Hajnalból már este lett,
Két vándor, hogy érkezett.
Ének: (Kék nefelejcs… dallamára)
Leszállt az éj, az ég oly mély,
Felragyogtak a tündöklő csillagok.
Csendes minden, felhő sincsen
Csak a város a sok néptől kavarog.
Betlehemben jöttek össze
Messziről az emberek,
A római nagy parancsnak
Hogy eleget tegyenek.
Mária: Végre itt van Betlehem,
Megérkeztünk Józsefem.
Bár nem jókor jött a hír,
Hogy a császár összeír.
(Az összeíráson)
Írnok: Neve?
Férfi: Simon.
Írnok: Hol lakik?
Férfi: Betszaidában, a Genezáreti tó, a nagy víz mellett.
Írnok: Foglalkozása?
Férfi: Halász vagyok, uram.

Írnok: Gyermekei?
Férfi: Juszuf, Simon meg Dávid.
Írnok: Földje, vagyona van-e?
Férfi: Nincs nekem kérem, sem földem, sem vagyonom.
De az egész Galileai tenger az enyém, mert teremtő Atyánk abba sok halat adott.
(József és Mária érkezik.)
József: Parancsolatjára Augusztus császárnak, jöttünk Betlehembe a beíratásra, hogy nevünk beírná nékem s Máriának a császár könyvébe, amint megmondottam.
Írnok: Hogy hívják magát?
József: József az én nevem, Dávid házából való vagyok.
Írnok: Ahá! Szóval maga királyi származású!
Akkor magának bizonyára sok vagyona van.
József: Nincs nékem, kérem. Szegény ember vagyok.
Írnok: Majd meglátjuk! Őszintén valljon be mindent! Mert tudja, hogy a császár rendelete bünteti azokat, akik valótlan adatokat vallanak be.
József: Őszintén mondtam azt is, hogy királyi őseim voltak. Dávid nemzetségéből valók vagyunk. Őseim innen Betlehemből valók. Én is innen való vagyok, de a munkám miatt mentem Názáretbe.
Írnok: És mi a foglalkozása?
József: Ács ember vagyok, kérem.
Írnok: Földje van-e és mennyi?
József: Nincs nekem földem, mert iparos ember vagyok.
Írnok: Hát lova, tehene, szamara van-e?
József: Csak egy szamaram van, amely hozta a csomagunkat, meg az én áldott feleségemet.
Írnok: Hogy hívják a feleségét?
József: Máriának hívják. Íme, ő is velem jött, hiszen hogy is hagyhattam volna egyedül Názáretben? Meg aztán az ő rokonai is itt vannak.
Írnok: Emberek! Mára befejeztük az összeírást.
Ha ma nem kerültek sorra, holnap jöjjenek!
József: Négy nap hosszú út után
Egy dolog maradt csupán.
Találni egy jó helyet,
Hol a vándor ellehet.
Mária: Túlzsúfolt a szálloda,
Hiába mennénk oda.
Hol lakik itt rokonod?
Inkább nála kopogok.
Mesélő I. : Az összeírás miatt nagy volt a tömeg mindenütt, nem kaptak szállást sehol a városban.

Mesélő II. : Karácsonynak éjszakáján,
kopogtatnak minden portán.
De a város telis-tele,
szegényeknek nincsen helye.
Mesélő I. : József halkan kopogtat, egy ház ajtaján bezörget.
I. Hang: Ki az, aki zörget,
S háborgatja házam?
Ki vagyon még ébren
Öreg éjszakában?
(Kijön a gazda)
Hej, ki a ki lehet,
Lássuk sietséggel.
Ki az, aki zörget
Ilyen setét éjjel?
Ki vagy és miféle?
Honnan, miért jöttél?
Miért, hogy az én
Ajtómon zörgettél?
József: József vagyok, ács a tisztes mesterségem.
A római császár parancsára jöttem.
Szállást keresnénk éjjelre,
Ha nem lennénk terhére.
I. Hang: Előbb szállást, aztán mást.
Ismerem már, jót’szakát!
József: Ó, eltorzult itten törvény megtartása.
Betlehemben nincsen Isten imádása.
Nem adatik itten szegénynek szállása,
Menjünk is hát tovább egy másik portára.
(Újabb háznál kopogtatnak)
Ének: Szállást keres a Szent család… 1.
Szállást keres a Szent család
De senki sincs ki helyet ád!
Nincsen, aki befogadja!
Azt, ki égnek-földnek Ura!
Mesélő I.: Sötét házban mécses ég,
Szent József most odalép.
Halk szelíden kopogtat,
Morcos ember kiballag.
József: Nagyon kérem, jó uram,
Hogyha egy kis szíve van,
Fogadjon be éjjelre,
Ha nem lennénk terhére.
Morcos: Hogy gondolja, jó uram,
Késő este felzavar.
Erre vártam, másra sem.
Tűnjön innen rögtön el!

Mesélő II. : Didereg a Szűz Anya,
Nem is a zord éjszaka.
Fagyos szívű emberek
Hidegsége rázza meg.
József: Mondd, Kedvesem, mit tegyek?
Mesélő I.: Csöndben hallgat Mária,
Torkát sírás szorítja.
(Továbbmennek)
József: Megbocsáss már nékünk kedves házigazda
Augusztus császárnak parancsolatjára
Názáretből jöttünk az összeírásra.
Talán befogadnál ezen éjszakára.
II. Hang: Eredj csak utadra, szállást tőlem nem kapsz!
Ha mindjárt a város piacán meg is fagysz!
József: Aranyos Máriám, lásd mire jutottunk!
Ez ősi városban szállást nem találunk.
Pedig minden utcán házról-házra járunk.
Talán az éjszaka bizony meg is fagyunk.
Mária: Ó, egeknek Ura! Világ Megváltója, (imára kulcsolja kezét)
Tekints le kegyesen szegény szolgáidra,
S ne hagyj el minket itt nagy szorongásunkban!
József: Imádkozz csak Mária!
Nézd, rokonom szép háza! (mutatja)
Talán majd ő befogad.
(Kopogtatnak.)
Betlehem jó embere,
Befogadsz-e éjjelre?
Szállást kérnénk, csupán egy kis helyet.
Kérlek, segítsetek! Az éjszaka hideg.
A nevem József, Mária a jegyesem. (magára, illetve Máriára mutat)
Gazdag rokon: Ahá, József! Emlékszem rád.
Ami azt illeti elég koldus a formád. (végignéz rajtuk)
Tehetetlen vagy te, öcsém, és igen ágrólszakadt.
Vagyont nem gyűjtöttél, igazi koldus vagy.
Mária: Menjünk József, kérlek, menjünk innen!
Ennyi sértést, bántást alig bír a szívem.
Gazdag rokon: Menjetek, menjetek! Jobban is teszitek! (kezével int)
Még majd kicsúfolnak, ha veletek látnak meg.
Toprongyosak vagytok, szégyenlem, hogy rokonaim vagytok!
(Elhúzódik tőlük, gúnyosan mondja)
József: Kedves jó jegyesem! Ne sírj, ne bánkódjál!
Mert nem hagy itt az Úr, hogy ártson a halál!
Ha Jézus személye ide közénk leszáll,
Semmi dér és hideg helyet itt nem talál.

Ének: (Isten gyermek, kit… dallamára vagy Csendes utcán…)
Szűzanyácska Szent Fiával
Házról házra jár,
Bekopogtat minden ajtón,
Szállást hol talál?
Betlehemi hidegszívű
Gonosz emberek,
Elkergetik a kopogó
Istengyermeket.
Mesélő II.: Fogadó az útszélen, csavargó áll ott tétlen.
Megkérdezik félénken:
József: Megszállhatnánk itt éjjel?
Csavargó: Engemet is kidobtak, itt hiába kopogtat, (kezével legyint)
Nem talál egy fél helyet.
József: Alázattal érdeklődöm,
Alhatnánk-e itt a földön,
Nem kell paplan, nem kell vánkos,
De Mária babát vár most.
Fogadós: Karácsonynak éjszakáján
Nincs szállás a házunk táján,
Sok a vendég, sok a vándor,
Keress szállást József máshol!
Mesélő I.: A csavargó hallja ezt,
Gondolkodva neki kezd:
Csavargó: Van egy barlang valahol,
Hogyha kicsit gyalogol.
Város szélén bal felől,
Ne féljenek semmitől!
Mesélő II. : A csavargó segített,
Mária most útra kelt.
Kezét József kezébe fűzte
És így követte.
Arcán piros folt égett,
Szégyellte a Vendéget,
Ki a Világ Királya,
Ily lakásba hogy várja
Mária: Ó, te József, mit gondoltál, (megérkeznek az istállóba)
Hogy istállót választottál
Isten fia számára,
Ki égnek-földnek Ura?
József: Itt maradunk éjszakára,
Neked is elég volt
Itt nem fázik majd a Kisded,
Magadat is pihentessed!

Ének: Szállást keres a Szent család… 2. Szakasz
Az idő már későre jár,
A madár is fészkére száll!
Csak a szent Szűz jár hiába
Betlehemnek városában!
Mesélő I. : Betlehem, Betlehem a te határidba
Érkezett Mária rongyos istállóba.
Leül a szénára, mint egy bús gerlice
Elgondolkodva készül a boldog szent estre.
Mesélő I. : Közeledett már az óra,
Mely megváltja Máriát.
Minden kíntól, szenvedéstől
S nincs hol szülje Szent Fiát.
Így jutottak megfáradva
Végre végül istállóba.
A barmok között, jászlak mellett
A kis Jézus megszületett.
Ének: (Hull a hó, hull a hó… dallamára)
Csillagok, csillagok,
Betlehemi égen,
Pásztorok vigyáznak,
Odakünn a réten.
Mesélő II. : Néhány pásztor nyájat őrzött
Kint a sötét éji réten.
Ének: (Este van már…)
Este van már, késő este, (furulyaszó)
Pásztortüzek égnek messze.
Messze, messze más határon,
Betlehemi rónaságon.
1. Pásztor: Ej, de szép az égbolt, ma szebben ragyognak a csillagok.
2. Pásztor: Úgy látszik, kifényesítettek minden csillagot az angyalok.
3. Pásztor: Sok munkájuk lehetett, mire minden csillaghoz odarepültek.
4. Pásztor: Istenünk, köszönjük néked ezt a csillagos éjszakát. Nem kell félnünk.
Bojtár: Elég hűvös van, tüzet gyújtok. Milyen jó lesz melegedni az éjszaka folyamán.
A gallyakat már idehordtam, most csak meg kell gyújtani.
Jöjjetek már melegedni!
4. Pásztor: Ez már igen! Hol vagytok? Gyertek ide ti is!
(2. 4. 5. Pásztor beszélgetnek)
2. Pásztor: Tudjátok társaim, amint ma figyeltem a nyájat, egyszer csak érzem, hogy hozzám törleszkedik az egyik bárány, akárcsak egy macska.
No, né! Téged meg mi lelt? Megfogom a fejecskéjét, és csak néz a szemembe. Sőt mintha mosolyogna. Mintha mondani akarna valamit.
4. Pásztor: Talán mélyen néztél a kulacs fenekére?
5. Pásztor: Vagy káprázott a szemed?
2. Pásztor: Annyi bizonyos, hogy olyan jó kedvük volt ma egész nap, szinte táncoltak.
1. Pásztor: Ugyan minek örülhettek? Talán éreztek valamit?
3. Pásztor: Valld csak be, te hegedültél bottal a hátukon s ezért táncoltak!
5. Pásztor: No, össze ne vesszetek ám!
4. Pásztor: Tudjátok mit, inkább pihenjünk le!
Leszállt az éj, az ég oly mély,
Felragyogtak a tündöklő csillagok.
Csendes minden, felhő sincsen
Csak a város a sok néptől kavarog.
(6. Pásztor érkezik)
6. Pásztor: Jó estét kívánok kedves mindenkinek!
Én bátor, bejöttem, engedelmet kérek,
Mert messziről jöttem, tudom nem ismernek.
De azt is tudom, itt jámbor népek laknak,
Engem hóba, szélbe biztos ki nem csapnak.
Bor, búza, békesség isteni kegyesség,
Legyen mindnyájunknak mindig jó egészség.
4. Pásztor: Nem tudjátok, mi hír a városban?
Azt mondják, mint pelyva,
Annyi nép gyűlt össze az összeírásra.
2. Pásztor: Én is hallottam már reggel,
Hogy a város megtelt vendégekkel.
Hogy szállást már pénzért sem lehet kapni.
Minden lakás idegenekkel teli.
1. Pásztor: Hát bizony minden ház tele van idegenekkel.
2. Pásztor: Nálunk is vannak vagy hatan.
3. Pásztor: Hozzánk se férne már be egy se.
2. Pásztor: És ha valakinek nem jut szállás?
5. Pásztor: Hová térhetnének be szegények?
4. Pásztor: Ne gondolkozzatok ilyesmin!
Majd elrendez mindent a jó Isten.
1. Pásztor: Nem tudom a császár minek rendelte el,
Hogy gyorsan mindenkit most összeírni kell?
Tán új adót akar kivetni a népre?
Akkor rögtön megyünk innét más vidékre.
4. Pásztor: Nem tudjuk, de nem is ránk tartozik.
Én mégis azt hiszem, oly dolog történik
A napokban, ami csodálattal tölt el
A föld hátán élő minden igaz embert!
2. Pásztor: A nap, világ lenyugvóban, közeleg az este,
Készüljetek pásztortársak éji pihenőre.
5. Pásztor: Én azt mondom, legyünk óvatosak az éjszaka,
ki tudja milyen nép van most a városban.

2. Pásztor: No majd én őrködöm, nekem jó a szemem,
Messziről meglátom, akárki közeleg.
3. Pásztor: De gyönyörű éjszaka! Nézz csak oda, pásztorka! (mutatja)
Nézd, micsoda nagy csillag…Ott az égen mint ballag.
Bojtár: Jaj, de fényes idelenn, vajon ez most mit jelent?
Tán jelzi útját, hogy jön már a Messiás?
1. Pásztor: Aludjunk már egyet, ez az illatos szellő ragyogó csillagok álló
függönyét gördítené a szememre.
Pásztorok: Aludjunk, pihenjünk az Isten nevében
Teremtő Istenünk, vigyázz ránk az éjjel!
(A pásztorok lepihennek a tűz köré botjaikra támaszkodva.)
4. Pásztor: Adjon Isten jó éjszakát
Küldje hozzánk őrangyalát,
Őrizze a szívünk álmát,
Adjon Isten jó éjszakát!
5. Pásztor: Aluszik már a nyáj, lefekhettek ti is.
Majd vigyázok rátok.
Bojtár: Feküdjék le kelmed
Majd felköltöm én,
Ha farkas közeledik.
6. Pásztor: No, hát én nem bánom,
Legkisebbik bojtár,
De aztán jól vigyázz (ujjával int)
Hogy el ne aludjál!
Huh, milyen hideg van!
Ugye ti is fáztok?
Tűz ki ne aludjék,
Tegyél ám rá pásztor!
Bojtár: Nem lesz semmi hiba!
Aludjanak kendtek!
Aludjatok pásztortársak lágyan, csendesen.
Álom szárnyán a lélek száll,
És kinyílik a csillagos Menny.
Kire várunk oly epedve négyezer éve
Küldd le nékünk, küldd le Isten
Megváltónkat bűnös földünkre!
4. Pásztor: Az bizony jó lenne,
Ha mi azt megérnénk!
Én biz’ hogy meglássam,
Mérföldeket mennék!
Bojtár: Ha el is jön egyszer,
Mint hatalmas király
- szegény kicsi pásztor -
Hogy nézne ő énrám?!

5. Pásztor: Ejnye, de hideg van! (kezét, szemét dörzsöli)
Én álmos is vagyok!
Feküdjünk le mi is.
Aludjunk egy nagyot.
Bojtár: Nohát én sem bánom (mutatja)
Egy csöppentés csöppet! (lefekszenek ők is)
De hamar felkeljünk,
Mert azután baj lesz!
Ének: (Kis kece lányom… dallamára)
Éjszaka árnya száll a világra,
Puszta a házunk, félve vigyázunk.
Virrasztunk az éjszakában, alszik nyájunk,
Csillagnéző nagy magányban várunk, várunk
Vagy:
(Orgona ága… dallamára)
Éjszaka árnya terül a világra
Csend borul a báránynépre
Csillagpaplan a vidékre
Éj serege.
Mesélő I. : Mikor egyszer nagy fényesség
Ragyogta be azt az estét.
Angyal szállt alá a rétre.
Nézték a pásztorok félve,
Megrettenve, megigézve.
Ének: Aranyszárnyú angyal
Vagy:
(Kis kece lányom… dallamára)
Mennyei fénnyel hang kel az éjben,
Angyali szó zeng: „Senki se féljen!
Megszületett az Úr Krisztus, dicsérjétek,
Örüljön az örülőkkel minden lélek!”
Mesélő II.: Egyszerre leszállott hozzájuk az Úr angyala
És nagy fényesség lett körülöttük…
(Jönnek az angyalok)
Főangyal: Nahát, milyen zord e puszta
Sok jó pásztor átalussza
Üdvösségnek éjszakáját.
Mindnek megrázom irháját.
Mielőtt még megfagynátok
Mennyei fény árad rátok.
Pásztorok. Sok erős férfi,
Gyertek engem elkísérni!

1. Angyal: Ne féljetek emberek!
Nagy örömet hirdetek,
Mert kisgyermek született Betlehemben.
Ő az, akit vártatok,
Kit mindenki áhított.
Békét oszt közöttetek
S a világ királya lesz:
2. Angyal: Örömet hirdetek,
Pásztorok, pásztorok!
Megszületett végre
Megváltó királytok.
Menjetek hozzája!
Titeket választott.
Tiszta szívetekkel
Először lássátok.
Megtaláljátok Őt
Szúrós jászol ágyán..,
Hideg istállóban,
Ragyogó szép csillag
Fölötte az égen.
Imádjátok, Ő az,
Akit vártok régen.
Angyalok: Keljetek fel, pásztorok,
Az angyal szól, hallgassátok!
Messiás született,
Ki megjövendöltetett.
3. Angyal: Ébredjetek, pásztorok,
Éber tiszta álmotok
Valóra vált az éjjel.
Ezt hirdeti a fényjel:
Pásztorok keljetek,
Pásztorok ébredjetek!
4. Angyal: Jó hírt hoztam pásztorok:
Kire vártak századok,
Isten fia született,
Itt e földön megjelent.
Jászol ölén szendereg,
Betlehembe menjetek!
5. Angyal: Barlang mélyén szendereg
Édesanyja öleli,
Álmát József őrködi.
Angyalok: Keljetek fel, pásztorok,
Az angyal szól, hallgassátok!
Messiás született,
Ki megjövendöltetett. (az angyalok elmennek)
(A pásztorok felriadnak.)
1. Pásztor: Ki az?
2. Pásztor: Mi az?
3. Pásztor: Mit zavartok? Uram, ne hagyj!
Jé, hát szent angyalok!
4. Pásztor: Hej, pásztorok, álmodtunk tán,
Angyalsereg járt a pusztán.
3. Pásztor: Száz évnél is többet éltem,
Hanem ilyet még nem értem.
2. Pásztor: Mi volt ez pásztorok, valóság vagy álom?
Angyalok jártak a földi határon?
3. Pásztor: Istenem, Teremtőm, sok évet megértem,
De, hogy angyalt lássak, sohasem reméltem.
1. Pásztor: Ti is láttátok az angyalokat?
2. Pásztor: Még az éneküket is hallottuk.
3. Pásztor: Azt mondták, megszületett a Messiás.
4. Pásztor: Betlehemben, jászolban fekszik.
Ének: (Pásztorok keljünk fel…)
Pásztorok keljünk fel,
Hamar induljunk el.
Betlehem városába,
Rongyos istállócskába.
Siessünk, ne késsünk,
Hogy még ezen éjjel odaérhessünk. (6. Pásztor feláll
Mi Urunknál tiszteletet tehessünk. (Bojtár feláll)
Bojtár: Pásztorok keljünk fel,
Siessünk, ne késsünk el!
1. Pásztor: Angyalszóra induljunk hát.
Keressük meg a Jézuskát!
2. Pásztor: Induljunk, de merre vajon?
Minden felé sötét vagyon.
3. Pásztor: Nézzétek csak, fenn az égen,
Most gyúlt ki egy csillag éppen! (mutatja)
4. Pásztor: Tyű de fényes, hogy integet,
Menjünk, ez majd elvezet.
Pásztorok: Siessünk, ne késsünk,
Hogy még ezen éjjel odaérhessünk!
5. Pásztor: Angyal hozott üzenetet,
Én bizony fölkerekedek.
Megkeresem Betlehemet,
Betlehemben a kisdedet. (feláll)
1. Pásztor: Várj meg én is veled megyek! (feláll)
2. Pásztor: Engem itt ne hagyjatok,
Én is kíváncsi vagyok. (feláll)
3. Pásztor: Üres kézzel nem mehetünk,
Illik - ajándékot vigyünk.(feláll)
4. Pásztor: Van a tarisznyámban egy kerek sajt.(feláll)
5. Pásztor: Én meg ezt a kanna tejet adom oda!
6. Pásztor: E friss kenyér is legyen az övéké!
1. Pásztor: Hűvös van. E meleg takaró is jó szolgálatot tehet. No induljunk!
Ének: (Mennyből az angyal… dallamára)
Mondá a pásztor,
Aki közülük
Legelső, legelső.
Menjünk mindnyájan,
Jó napot mondván
Nékie, nékie.
Elindulának
Köszöntésére
Botokkal, botokkal,
Szép ajándékot
Vivén szívükben
Magukkal, magukkal.
Vagy:
(Pásztorok, pásztorok… dallamára)
Pásztorok, pásztorok örvendezve
Indulnak sietve Betlehembe.
Boldogan hódolni a Kisdednek,
Ő hozott váltságot az embernek.
Pásztorok: Menjünk tehát szaporán,
A fényes csillag után.
Imádni a kisdedet,
Ki az éjjel született.
Ének: (Csordapásztorok… dallamára)
Ropog a friss hó, pásztorok lépkednek,
Hogy Betlehembe, Jézushoz érjenek.
Hogy Betlehembe, Jézushoz érjenek.
Mesélő I. : A pásztorok elsiettek,
Megkeresni a kisdedet.
E közben napkelet felől,
Három király- Gáspár elöl
Aztán Menyhért s Boldizsár,
Ajándékkal indul már.
Zene: Háromkirályok
Királyok: Merre menjünk, hol keressük,
A helyet el ne tévesszük.
Megtaláljuk, megcsodáljuk,
Térdre borulva imádjuk.
Menyhért: Csillag ragyog égi réten,
Az legyen az én vezérem.
Hol a csillag majd megáll,
Szívem nyugalmat talál.
Királyok: Hol csillag majd megáll,
Szívünk nyugalmat talál.
Szavaló: Hóborított hegytető,
Rajta karcsú, zöld fenyő.
Fenyő fölött tiszta ég-
Azon fényes csillag ég.
Három király lépeget,
Kémleli a kék eget.
Decemberi délután
Indultak a fény után.
Mirha, tömjén, vertarany-
Tarisznyájuk tele van.
Bandukolnak csendesen:
Messze van még Betlehem?
Már a kormos éj leszáll,
Nincs lámpás, nincs holdsugár,
Ki vigyázza merre jár
Gáspár, Menyhért, Boldizsár?
Szikráznak a hópihék,
A fenyőfa ó, mi szép!
Tündököl a völgy fölött
Csillagfénybe öltözött.
Csillag fénye messze fenn,
Mutasd, hol van Betlehem!
Földön, égen mindenek
Dicsérjék a kisdedet.
Ének: (Isten gyermek, kit irgalmad… dallamára)
Napkeleten éjszakában új csillag támadt.
Utat mutat Megváltónkhoz három királynak.
Messziről jött karaván, Gáspár, Menyhért, Boldizsár,
Messiástok Betlehemben szeretettel vár.
Csillag: Siessetek már!
Boldizsár: Nem bírunk olyan gyorsan.
Csillag: Na mi lesz, gyerünk!
Menyhért: Várj egy kicsit, lassabban menj!
(A királyok elmennek)
(Heródes palotája)
Fickó: Mi lelt megint király-komám? Olyan lehorgasztott fejjel jársz, mintha csak az orrod vére folyna.
Heródes: Hallgass, Fickó! Gonosz álmom volt az éjjel.
Fickó: Gonosz álom! Ej, ej! Hátha én abból még jót is tudnék kimagyarázni. Hm…?
Heródes: Hallgass, Fickó! Azt álmodtam, Jeruzsálem új összeesküvést szőtt ellenem s én száz lázadónak leüttettem a fejét.
Fickó: Hanem abból mostanában mégsem lesz ám semmi.
Heródes: Az összeesküvésből?
Fickó: A fejvesztésből.
Heródes: Aztán miért ne lenne?
Fickó: Csak azért nem, mert tegnap este óta Jeruzsálemben úgyis fejét vesztette minden ember
Heródes: Beszélj világosan!
Fickó: Azt álmodtam, hogy engem tettek meg királynak.
De íme alighogy beilleszkedtem a királyi székbe, jött a Messiás.
Heródes: Messiás? Én vagyok a Messiás!
Fickó: Tegnap este óta az a hír az országúton három idegen király közeledik Jeruzsálem felé. Úgy hallatszik, még ma reggel be is érnek a városba.
Heródes: Mit akarnak?
Fickó: Keresik az új királyt, a Messiást!
Heródes: Az új királyt? A Messiást?
Fickó: Ezt híresztelik. Erről beszél egész Jeruzsálem.
(Jönnek a királyok.)
Gáspár: Megállt a csillag. Egy palota előtt.
Menyhért: Menjünk be, nézzük meg, ki lakik benne!
Heródes: Mi az?
Fickó: Ők azok!
Heródes: Hol az őrség? Katonáim!
Fickó: Ne félj, komám! Ezek jámbor arcú, békés népek.
A királyok!
Szolga: Felség, itt vannak a királyok!
Heródes: Jöjjenek be!
Térjetek be palotámba, pihenjetek egy kicsit.
Királyok: Nagy Heródes nem megyünk be a te palotádba,
csak ha ott van az új király s hódolatunk várja.
Fickó: Jöjjetek csak, jó emberek, mindjárt kaput tárunk.
Idegennek van még mindig becsülete nálunk.
Jöjjetek csak, nagy Heródes vendégei lesztek.
Ti is meg a cselédek is, ingyen esztek, isztok
Addig a sok írástudó majdcsak kitalálja:
Merre, hol van a zsidóknak újszülött királya.
Heródes: Tégy úgy, ahogy mondtad!
Gáspár: Üdvözlégy, jó király!
Menyhért: Üdvözlégy, jó király!
Boldizsár: Köszöntelek, jó király!
Heródes: Legyetek üdvözölve. Kik vagytok és mit akartok?
Királyok: Napkeleti bölcsek vagyunk, napkeletről jöttünk.
Gáspár: Nevem Gáspár. (meghajol)
Menyhért: Én Menyhért, szerecsen király vagyok. (meghajol)
Boldizsár: Az én nevem Boldizsár. (meghajol)
Heródes: Mi járatban vagytok?
Királyok: A zsidók újszülött királyát keressük.
Gáspár: Heródes, zsidók királya, (féltérdre ereszkedik, amíg mondja)
Köszönjük, hogy fogadsz.
Napkeletről jöttünk
Látni országodat.
Egy csillag vezetett
Egészen idáig,
Hosszú hónapokig
Vezérünk volt váltig. (feláll)
Menyhért: Erdők sűrűjén át, (féltérdre ereszkedik)
Mezőkön keresztül,
Hegyek ösvényein
Követtük őt szentül.
Oly fényesnek látszik,
Tán el sem hiszed,
A Nap ragyogása
Mellette elveszett. (feláll)
Boldizsár: Hogy azonban ide, (féltérdre ereszkedik)
Városodba értünk,
Zegzugos utcákon
Kanyarogva tértünk,
Egyszerre csak eltűnt,
Hiába kerestük.
Ez az oka annak,
Hogy elkeseredtünk. (feláll)
Heródes: Tovább beszéljetek,
Roppantul érdekel!
Gáspár: De mennyire minket,
Mert a csillag egy jel.
Azt jelenti, ugye,
Menyhért és Boldizsár,
Megszületett immár
Az új zsidó Király?
Heródes: Úgy tudom, a zsidók királya én vagyok. (magára mutat)
Menyhért: Talán az utódod csillagát láttuk felemelkedni.
Heródes: Az utódomét? És velem mi lesz? (megijed)
Menyhért: Nem tudjuk ó király. Az égi jelek csak az újszülött gyermekről adtak hírt.
Heródes: Háljatok meg városomban, addig én megtudakolom, hol találhatjátok.
Gáspár: Köszönjük, ó király.
Heródes: Miért keresitek Jeruzsálemben az új királyt?

Boldizsár: Szép jelünk, a csodálatos csillag ide vezérelt bennünket.
Ahogy ideértünk, eltűnt a csillag is.
Ezért keressük itt az új királyt.
(A királyok elmennek)
Heródes: Írnokok! Ki az?
I. Írnok: Megkeressük!
Heródes: Gyerünk! Gyerünk!
II. Írnok: Megvan!
I. Írnok: Igen! Megtaláltuk!
II. Írnok: Az újszülött csillaga az, amit Dániel próféta látott álmában.
Ő a Megváltó, a Messiás!
I. Írnok: Ő hoz a földre békét és boldogságot.
Heródes: Mekkora veszedelem! A zsidók királya én vagyok, és én is maradok.
Azt a gyermeket megöletem!
Csillag: Ébresztő!
Menyhért: Elindult a csillag!
(A királyok Heródes elé mennek.)
Királyok: Üdvözlégy, jó király!
Heródes: Látjátok bölcsek, mindent megtettem, de az újszülött zsidó királyt itt nem találhatjátok. Menjetek Betlehembe, de hogy ott hol találjátok, azt senki sem tudja.
Boldizsár: Köszönjük, ó király!
Heródes: Hallottátok jámbor férfiak? Amint hallottátok, a szerint cselekedjetek. Menjetek Betlehembe, kérdezősködjetek szorgalmasan a gyermek felől.
Ja, és várjatok! Ha megtaláltátok, gyertek vissza, és mondjátok meg nekem is hol találhatom. Én is szeretnék hódolni neki.
(A királyok elmennek.)
Ének: (Csillagok, csillagok… dallamára)
Csillagok, csillagok
Szépen ragyogjatok.
A három királynak
Utat mutassatok.
Mutassatok utat
A három királynak
Megtalálja házát
Kicsi Jézuskának.
Szavaló: A napkeleti szent három király
Úgy tudakolta útját:
„Merre van innen Betlehem,
Kedves lányok és fiúcskák?’’
De nem tudták se kicsik, se nagyok
S mentek tovább a királyok.
Követtek aranyszín csillagot,

Ének: (Csordapásztorok… dallamára)
Csordapásztorok sötét éjszakában,
Útra kelének szép csillag nyomában
Angyali szóra Betlehembe érnek.
Szép köszöntéssel Jézushoz betérnek.
Mesélő I. : Betlehemi istállóban
Szalmán fekszik ágy helyett,
S szendereg egy kisgyerek.
Pólyával betakarja
Énekével elringatja
Édesanyja: Mária.
Ének: Jézuska bölcsődala (Mária énekli)
Csicsijja, csicsijja,
Szűz Mária kisfia
Isten áldott báránykája
Szent karácsony rózsaága,
Drága bimbócskája.
Csicsijja, csicsijja,
Gerle párját ne híjja,
Láb ne járjon,
Szó ne szálljon:
Jézus alszik szalmaágyon.
Kicsi jászolában.
Mária: Szememen a könny a fátyol,
Kicsi fiam biztos fázol,
Nincsen bölcsőd, csak egy jászol,
Szememen a könny a fátyol.
Mesélő II.: És a jámbor állatok
Szépen körbeállnak ott.
Szelídszemű tehenek
Lehelnek rá meleget.
Néma juhok nézegetik,
Párájukkal melengetik.
Ám hirtelen kopogtatnak.
Ének: (A Mennyből az angyal… dallamára)
Pásztorok jönnek a pusztaságból
Imádni, imádni.
Csillag nyomában ránk fognak itt
Találni, találni.
1. Pásztor: Üdvözlégy Mária, Istennek szent anyja!
Eljöttünk megnézni, hol az Isten Fia.
Mesélő I. : Itt vannak a pásztorok,
Tiszta szemük hogy ragyog.
Megpillantják Máriát,
Karján édes kisfiát.

Ének: (Az előbbi dallamra énekli Mária)
Ó, kicsi Jézus, pásztorok jöttek,
Jászladhoz, jászladhoz,
Angyal vezette őket az éjben
Mindegyik jó hírt hoz.
Téged imádnak, s égi atyádat
Énekkel, ily szépen.
Könnyeik látva, szánd meg hát őket
Nézz rájuk, kegyesen.
Mária: Serkenj fel, kisfiam! Pásztorok eljöttek
Kik szent angyaloktól tehozzád küldettek.
Zene: A kis Jézus megszületett… (esetleg éneklik a gyerekek)
2. Pásztor: Áldott kis Messiás, életünk reménye!
Először köszönt a pásztorok hű népe.
3. Pásztor: Üdvözlünk nagy Király,
Világ Megváltója!
Kis báránykát hoztam,
Vedd szívesen tőlem.
Az egész világnál
Drágább vagy te nékem! (odaadja)
4. Pásztor: Én meg a kis szűröm
Hoztam Jézuskának
Nem fázom én úgy se,
Jó lesz meleg ágynak. (odaadja)
5. Pásztor: Tied e kerek sajt
Kicsi Jézus,
Kicsi Jézus, nézd meg
A legszebb, legfrissebb
Én ezt hoztam néked. (odaadja)
6. Pásztor: Szorgalmas méhecske
Gyűjtötte e mézet!
Kicsike Jézuskám,
Én ezt hoztam néked. (odaadja)
1. Pásztor: Én meg almát hoztam,
Szép piros és édes,
Fogadd el Jézuskám,
Nagyon szépen kérlek. (odaadja)
Ének: Jézuska, Jézuska…
Jézuska, Jézuska,
Figyelj most reám!
Kis szívem, hű szívem
Szeret igazán!
Szívemet egészen
Neked adom.
Szeress Te is engemet
Nagyon, nagyon!
Bojtár: Édes kis Jézuskám,
Én legkisebb vagyok
Semmim, semmim sincsen
De szeretlek nagyon!
Fogadd el, Jézuskám,
Szerető szívemet
Érted dobog mindig
Ameddig csak élek!
Ének: (A Fel nagy örömre… dallamára)
Szóljon a földön ünnepi dal,
Angyalok ajkán szent diadal.
Győzzön a jóság, szívünk tiéd
Ó, kicsi Jézus, drága vendég.
Nézd a sok pásztor mind ide áll,
Őrzi az álmot égi király.
Vagy:
(Csordapásztorok… dallamára)
Üdvözlégy Jézus,
Pásztorok pásztora,
Mennynek és földnek
Teremtő Szent Ura
Teremtő Szent Ura.
Ha nem utálsz meg,
Te szolgáid vagyunk,
És azért jöttünk,
Hogy Téged imádjunk
Hogy Téged imádjunk.
Mária: A kicsi Jézuska köszöntését küldi:
Minden ajándékot megbecsül, ígéri.
És, hogy hozzá ilyen szívesek voltatok,
Ő is ad tinektek egy szép ajándékot.
Szívét nyújtja nektek, hol otthonra leltek.
Bánatban és gondban segítséget nyertek.
Ének: (Szent József énekli)
Csillag gyúlt…
Csillag gyúlt a sötét égen,
Megszülettél szép reményem.
Csendben pihensz anyád karján,
Reménységünk éjszakáján.
Csillag gyúlt a sötét égen
Aludj csendben szép reményem.
Atyád őrzi édes álmod
Mint ahogy te a világot!
József: Az Ő áldása szálljon rátok!
Zene: Csendes éj…
(Jönnek a királyok.)
Boldizsár: Hol van a zsidók újszülött királya?
Láttuk csillagát eljöttünk imádni.
Menyhért: Messzi földről jöttünk, csillagfényt követtünk,
Jákob országában új királyt kerestünk.
Gáspár: Célnál vagyunk!
Menyhért: Istálló! Új király!
Az ész meg nem érti.
De itt ragyog szép jelünk,
Csodálatos csillagunk,
Nem csalatkozhatunk.
Boldizsár: Úgy van, úgy van barátaim! A lélek azt sugallja:
A Messiás közelében vagyunk.
(Megérkeznek a királyok.)
Alleluja!
Gáspár: Alleluja!
Menyhért: Alleluja!
Gáspár: Gáspár király az én nevem,
Nagy messziről útra keltem.
Addig járom ezt a pusztát,
Míg meglátom a Jézuskát.
Vegyük hát le koronánkat,
Úgy köszöntsük Jézuskánkat!
Menyhért: Király vagyok én is: Menyhért.
Én is jöttem, de csak egyért.
Szívemnek csak egy a vágya,
Hogy Jézuskát megtalálja.
Ő a királyok királya,
Őt köszöntsük térden állva…
Boldizsár: Engem hívnak Boldizsárnak,
Szerecsenek királyának.
Kincset hoztam, de nem másnak,
Csak az áldott Jézuskának.
Édes Jézus köszöntelek,
Arany kincset hozok neked.
(Leteszi az ajándékot)
Gáspár: Ó, szép Jézus! Hogyha szabad,
Adok, íme színaranyat.
Mert királyom vagy te nekem
Uralkodol földön, égen.
Adjad, kérlek, hogy mint illik,
Szeresselek örökmindig.
Adjad azt is: szeretetem
Mint az arany tiszta legyen!
(Leteszi az ajándékot)

Ének: (Mennyből az angyal… dallamára)
Gáspár ajánlja,
Örömmel adja
Aranyát, aranyát,
Ezzel tiszteli
És dicsőíti
Királyát, királyát.
Menyhért: Ó, szép Jézus a jászolban!
Íme én meg tömjént hoztam:
Mert Istenem vagy te nekem,
Kit imádnak földön-égen.
Adjad, kérlek, hogy mint illik,
Imádjalak most is mindig.
Adjad azt is: imádságom,
Mint a tömjén égbe szálljon.
(Leteszi az ajándékot)
Ének: (Mennyből az angyal…dallamára)
Menyhért is viszi
Elébe teszi
Tömjénjét, tömjénjét
Ezzel tiszteli
És dicsőíti
Istenét, Istenét.
Boldizsár: Ó, szép Jézus! Gyönge Gyermek,
Én mirhával jelentem meg,
Mert Megváltóm vagy, ki szenved
Miérettünk sok keservet.
Ezt jelenti, ím a mirha.
Prófétáknál meg van írva!
Egyet kérek én is engedd:
Békén tűrjem a keservet.
Ének: (Mennyből az angyal… dallamára)
Boldizsár viszi
Elébe teszi
Mirháját, mirháját,
Ezzel tiszteli
És dicsőíti
Ég Urát, ég Urát.
Mária: Ajándéktok kedves, drága
Szent fiacskám meghálálja.
Ének: (Szűz Mária énekli az Ó, gyönyörű szép… dallamára.)
Ó, gyönyörű szép, kicsi Jézusom.
Míg alszol óvlak, kezedet fogom.
Jászolodat ringatom,
Életedet vállalom.
Szent karácsony éjjel.

Mesélő I. : A jászolt mind körbeveszik,
Kis Jézuskát ünnepelik.
Csillag ragyog égi réten,
S a jászolban fekszik szépen.
Kis pólyába betakarva
Az újszülött Kis Jézuska.
Édesanyja elringatja,
Énekével altatgatja.
Fejet hajtanak a bölcsek
És elmennek, ahogy jöttek. (elmennek)
Elbúcsúznak a pásztorok,
Elpihennek az állatok.
Üres szalmán a jászolban
A pólyával betakarva
Álmodik a kis Jézuska.
Mesélő II. : Valóra vált édes álom.
Áldott ünnep, szent karácsony.
Nem is álom ez, valóság,
Földre szállt az égi jóság.
Higgyétek el, nincs is távol,
Az a kedves kicsi jászol:
Ha kutatom, meglelem,
Minden oltár szent Betlehem.
Mindenki: Harang zúgjon, ének zengjen,
Amit kérünk, teljesedjen.
Könny ne hulljon, seb ne fájjon,
Minden házra béke szálljon!
Legyen boldog szent karácsony!
Zene: A béke hangja közel…
Mindenki: Gyermekszívvel, szeretettel kívánunk
Nagyon boldog karácsonyestét!
Szavaló: A kis Jézus áldott születésén
Együtt örültetek velünk
Fogadjátok e nagy jóságtokért
A mi hálás köszönetünk!
A jó Isten, oda fönn az égben,
Ne feledjen el titeket.
Adjon néktek boldogsággal teljes,
Vidám karácsonyi ünnepet!
Ének: (Dicsőség mennyben… dallamára)
Ég és föld együtt ünnepel ma,
Te néked, világ Megváltója.
Angyalok és emberek,
Fiatal és az öreg,
Ég és föld, angyalok emberek.

Szavaló: Azt szeretném, kedves jó vendégek,
Ha ez a szép est, soh’se érne véget.
Ha ez a fa mindig itt ragyogna,
Ha minden est, karácsonyest volna.
Ha az angyal mindig köztünk járna,
Iskolánkból soha el nem szállna,
Mindig vidám angyalének szólna.
Óh, de szép is, jaj de jó is volna!
Szavaló: A kis Jézus kicsi népe nagy ünnepet ünnepelt.
A mennyei nagy Királynak dicséretet énekelt.
Vele együtt örvendeztek, ünnepeltek a nagyok,
Minden szemben felragyogtak fényes öröm-csillagok.
Elhangzott a vers, az ének, az ünnepnek vége van.
Most mindenki otthonába megy sietve, boldogan,
Gyermekszívek ujjongása kísér minket ma haza.
Jézus, add, hogy ki ne hűljön, minden házban
Tündököljön szent örömnek csillaga.
Így kívánunk mindenkinek szép karácsonyi ünnepet:
Ölelje át szíveteket: hit remény és szeretet!
Ének: (Fel nagy örömre…)
Mily ragyogó fény árad égen.
Betlehem úszik fény-özönben.
Égi csodáknak nyílt meg az ég.
Ébred a pásztor, mennyei szó,
Hálaimát zeng drága való.
Szavaló: Elhangzott az ima,
Elhangzott az ének.
Elszállt a kis angyal,
A gyertyák leégtek.
Véget ért, elmúlt már
A mi szép ünnepünk.
Leszállott az este,
Haza kell sietnünk.
Mondják velem együtt
Kedves, jó vendégek:
Adjon a jó Isten
Szebb és jobb újévet!
Zene: Ó Istenem, ó Istenem…
(Alatta gyertyával a kezükben énekelnek a gyerekek, a lángot egymásnak adják át)

Adnow banner

loading...

Ciráda zenekar - Hazám hazám

 

Facebook diákmeló - Box Middle

Online Toborzás hírek
Új lap - 1