Lassan itt a Télapó.
Aklan Emese: Mikulás!
Mikulás!
Mire vársz?
Várunk rád!
Gyere már!
Kiscsizma!
Mogyoró!
Jön már a Télapó!
Bars Sári: Mikulás – hívogató
Hull a hó,
Jaj, de jó!
Vendég is jön, várva várt,
Igaz útra rátalált.
Kristályfogaton szánkázik,
Fehér bajsza meg nem ázik.
Süveg van a fejében,
Úgy röpül át az éjen.
Tele van a puttonya,
Várja Tolna, Baranya,
Sok nagyváros, kicsi falu,
Várja Kata, Ferkó, Anyu.
Minden család, minden ház,
Ablakban cipő, vagy száz…
Mikor jön a Mikulás,
Nagy csoki lesz, kis virgács…
Köd szitál, vagy hull a hó,
Holnapután csudajó,
Mert itt leszel végre köztünk,
Kedves, öreg Télapó!
Bencz Mihály: Ki kopog?
Jó öreg Télapó
Járja már a kertet!…
Most lép a küszöbre…
Hallgat, s be is csenget.
Bencz Mihály: Szilveszteri vendég
Hegyen, völgyön hull a hó,
Most érkezik Télapó.
Zúzmarás a szakálla,
Vígan siklik a szánja.
Ajándékkal teli szánkó,
Talpa alatt ropog a hó.
Télapó ezt mind szétosztja,
Gyermekeket felvidítja.
Benedek Elek: Mikulás apó
Amikor télen hullani kezd a hó,
Indul útjára Mikulás apó.
A szél szakállát tépi, lengeti,
De ő kigyelme ezt csak neveti.
Szélnek, viharnak vígan neki vág.
Csak egy arasz neki a nagy világ.
Egy pillanat: mindenütt ott terem.
Hátán egy zsák. Vaj’ mivel van teli?
Miben a gyermek örömét leli.
Mogyoró, dió, az ég tudja, még
Hogy mennyi mindenféle nyaladék.
A zsák kicsiny, egy vékás sincs talán.
És mégis, mégis – mely csodás talány
Ki e kicsiny zsák addig nem ürül,
Míg a jó apó nem járja körül
Szép rendiben egész föld kerekét,
S nem látta annak minden gyerekét.
Alszik a gyerek nép, sejtelme sincs,
Hogy az ablakon zörren a kilincs,
És nyíl az ablak lassan s megjelen
Mikulás apó késő éjjelen.
Jóságos szeme – mely kedves dolog!
Az alvó gyermekekre mosolyog.
Aztán ablak közt egy s mást ott „felejt”
Egy – két mogyorót a földön elejt.
S a koppanásra itt – ott egy gyerek
Megmozdul, aztán tovább szendereg.
Óh kedves éj! Szép álmok éjjele!
Emlékeddel lelkem most is tele.
Hajam, szakállam – fehér, mint a hó,
Öreg vagyok, mint Mikulás apó,
De ezen kedves, szép éjjelen,
Amikor a jó öreg megjelen:
Úgy érzem, újra gyermek lettem én,
Mikulásváró kicsi kis legény!
Berta Brigitta: Újra találkozni
Ó, te kedves Mikulás,
úgy szeretünk Téged!
Mindig mikor jön a tél
várva várunk téged.
Télen mindig hideg van,
de én azt nem bánom,
hiszen mindig ekkor van
Mikulás és Karácsony!
Bobány Dániel: Ha én lennék a Télapó
Ha én lennék a Télapó,
puttonyomban lenne minden jó.
Osztogatnám a gyerekeknek,
de főleg a szegényeknek.
Együtt örülnék velük,
együtt játszanék közöttük.
Mikor mindenki elszenderedne,
a szánom északra röpítene.
Bódi Irén: Télapó
Országúton nagy a hó,
erre járt a Télapó,
nagy szakállát megrázta,
pihe szállott utána.
Sok kisgyerek örömére
a Télapó eljött végre,
verset is mond, aki bátor,
cukrot kap a puttonyából.
A hópihék szállanak,
fehér vidék álmatag.
Rét fölött is hó esett,
boldogok az emberek.
Nem fagy már le a vetés,
hó takarja szerteszét,
havas már a falu-város,
hóembert gyúr Peti, Ákos.
Vidámak a gyerekek,
jó, hogy vannak ünnepek,
Télapó most megy tovább,
hó fedi a lábnyomát.
Bohatta Ida: Szent Miklós napján
Szent Miklós még álmában is
Jön – megy, rója az utat,
Álma előcsal karácsonyt,
Húsvétot, virágokat.
Amikor az aratásról
Kezdődik el az álom,
Egy szelíd hang így szólt: „Menjünk!
Eltelt egy év, sajnálom!”
Egy kis angyal szomorkodik,
Szíve panasztól nehéz,
Mert vannak még rossz gyerekek,
Akiknek kell a verés.
Ha majd jó lesz minden gyermek,
Egyetlen egy se’ lesz rossz,
De boldog lesz ez az angyal,
S nem is nyúl a virgácshoz!
A gyereknek, aki mindig
Rendbe tette holmiját,
Ha beteg lett, jószívűen
Látogatta barátját,
A szegénynek enni adott,
Szíve mindig tiszta volt,
A Mikulás annak nagy zsák
Finomságot csomagolt.
Szent Miklós, köszönjük Neked,
Hogy szétosztod mindened,
Mire visszatérsz az Égbe,
Üres mind a két kezed.
Jóságodért csupa hála
A mi gyermeki szívünk,
Vidd el Jézushoz imánkat,
Mit zsákodba beteszünk!
Aki jó az állatokhoz,
Lakhatja e házikót,
Jutalmat kap Szent Miklóstól,
Hoz neki sok földi jót.
Mi gondozzuk a kutyánkat,
Madarakat etetünk,
Szeretjük a kis cicát is,
Így hát beköltözhetünk.
Szent Miklós jár házról házra,
Segítői angyalok,
Ahol járnak, kinyílnak az
Ajtók és az ablakok,
Ha egy gyermek nagyon jó volt,
Mikulás megáldja Őt,
S a kis angyal még több jóval
Töltheti meg a cipőt.
Jó Mikulás minden évben
Tanít egyetlen napig,
A tananyag: adni, adni
A szegénynek holtodig.
Beiratkozhat mindenki,
Aki tanulni szeret,
S ki megtanult adakozni,
Az a Mennybe felmehet.
Jövő évben már nagy leszek,
Segíteni akarok,
Mikulással diót, almát
Sok gyereknek oszthatok.
A legkisebb angyalt várom,
Elfáradt nagyon szegény,
Míg segítek, ő pihenhet
Puha, égi fekhelyén.
Boldog Mária: Miklósra
Mikulás bácsi, égből a gyermeket látod?
Igaz az, hogy a világot egy nap bejárod,
Hogy mindenkit felkeresel, kicsit és nagyot?
Ugye majd engem is, mert én mindig jó vagyok!
Csodás zsákodban hozd ám a békegalambot,
Földön a szeretet szüntesse meg a harcot!
Ajándékosztó kezedtől ma sok jót várunk,
Siess, az ajtónál dobogó szívvel állunk!
A Mikulás jön a határon,
Jól siklik csilingelő szánon!
Felvidékre szállt az égből mindjárt,
Mert ott bizony sok éve nem járt!
Jó Mikulás! Amit rejt a zsákod,
Vidd nekik, sok gyermek vár ott!
Nem kérünk mi ez idén semmit,
Csak ott tégy boldoggá mindenkit!
Háború! Hallom sokszor e szót,
Azt tudom, hogy ez nem jelent jót!
Az apuska is katona már,
Ha hazaérek, sohasem vár.
Szomorú most mindig anyukám,
Ó, vigasztalni bárcsak tudnám!
Jó Istenem, küldd a békét,
S tedd boldoggá családunk fészkét!
Boldog Mária: Mikulás
Mikulás bácsi Mennyországban lépked
Sok szolgája virgácsot tépked.
Angyal – szülők zsákokba raknak
Csörgődiót, mogyorót is adnak!
Gumilabdát, trombitát és dobot,
Lesz nagy öröm, ha babát is hozott!
Ha szól a csengő, leindul hamar,
Szánkója földre örömmel szalad!
Zörren az ablak, kitárul nyomban!
Osztogat reggelig, le sem fekszik.
Szíve szeretettől melegszik.
Jer hozzánk is, nagy örömmel látunk,
Jók is vagyunk, ne kerüld el házunk!
Bornemisza Endre: Mikulás
Fehér varázs: hóhullás,
Havat hoz a Mikulás.
Havat hoz, vagy sarat hoz,
Fő, hogy ajándékot hoz.
A gyerekek körülállják,
Szót se szólnak, úgy csodálják.
Nem kérdezi, kitalálja,
Mi a szívük álma, vágya:
Játékautó, kisszekér,
– egy zsák dió belefér-
Jóskának és Katának
Ropogós, piros csomag,
Mesekönyv, vagy kis maci,
Vágyuk szerint húzza ki,
S amíg osztja, amíg járja,
Hangulat bűvös varázsa
Árad szét, s ő megy tovább,
Hátán hordja a csodát:
Csodálatos puttonyát.
Éjjel is megy, meg sem állhat
Ha már sötétek a házak,
Átlát tetőn, falakon.
Puttonyába nyúl, nem időzik,
Gyerekek fényes cipőit
Ajándékkal tölti meg.
Sok ház várja, megy, siet,
Nem látni a lábnyomát,
Szárnyra kap,
És száll tovább
S mire virrad reggelig
Minden cipő megtelik.
Akkor megtér otthonába
Fáradtan dől
Le az ágyba
S nyomban elszenderedik.
Bozsi Darázs József: Télapó
Hófehér szakállú, öreg bácsit láttam,
Fügét, almát, diót vitt a puttonyában.
Megkérdeztem tőle: Hová tetszik menni?
Ezt a sok gyümölcsöt, ki fogja megenni?
A jó öreg bácsi azt feleli rája:
Sose búsulj, pajtás, les annak gazdája!
Felkeresem Jutkát, Marit, Andit.
Tudom nagyon várják a Mikulás bácsit.
Bujdosó Ágnes: Jöjj el kedves Télapó
Hull a fákról a levél,
Megjött már a hideg tél.
Szürke hófelhők alatt
Sűrű pelyhek hullanak.
Kint a fogunk is vacog,
Bent a kedves tűz lobog.
Az osztályunk csupa fény…
Kit vár a sok kislegény?
Csitt… csitt… hallga! Kopog már!
Sok kispajtás ajtót tár.
Felcsendül a nótaszó:
„Jöjj el kedves Télapó!”
Piros köpeny, hószakáll…
Puttonyából kandikál:
Cukor, füge, mogyoró,
Mindenféle földi jó.
Az dalolgat most vígan,
Kinek sok ötöse van.
A fecsegő, rossz gyerek
Elbújik és pityereg.
Tanár néni! Drága, jó!
Hogyha jön a Télapó,
Legyen igazi mamánk
Ne panaszkodjék reánk.
Ha nem kapunk virgácsot,
Megígérjük, pajtások,
Mind jók leszünk, rendesek,
Szófogadók, csendesek.
Most pedig csitt, pattanj zár!
Az ajtónkon kopog már…
Csendüljön a nótaszó:
„Siess, siess, Télapó!”
Bujdosó Ágnes: Huncut Miska Mikulásra
Este van már, késő este,
Csillagok az égen,
Kati, Pista, Sári, Peti,
Alszanak már régen.
Fehér hajú, hószakállú
Mikulás apóka,
Ablakba tett cipellőket
Nézegeti sorba.
Ez Ferkóé, ez Klárié,
Ez itt Pannikáé,
Ebbe cukor, füge, dió,
Ebbe csokoládé.
Hopp!…hát ez mi?…
Hogy kerülhet Miska ablakába
42-es férfi cipő?
Így megnőtt a lába?
Megállj, Miska!! Csalafinta
Kópé vagy, barátom!
Édesapa cipőjével
Csapnál be, úgy látom!
A becsület kényes jószág,
Nem tűr ilyen tréfát!
Télapóka hogy tereled
Helyes útra Miskát?
Hetet ütött már az óra,
Ébred a sok gyermek.
Cukrot, csokit, kis virgácsot
Cipőjükben lelnek.
Boldog mind… csak Miska zokog
Megjárta szegényke,
Mert a felnőtt, nagy cipőből
Pipadohány, vastag szivar,
Borotvakrém, zsilett – penge
Kacagott feléje.
Clement C. Moore: Télapó nálunk járt
Karácsony este volt, aludt már minden,
Az egér sem neszezett az éji csendben.
A harisnyák rendben, a kéménynél lógtak,
Kikészítve szépen a jó Télapónak.
Dunyhája alatt aludt a sok gyermek,
Álmukban látták a tündér báltermet.
Anyu főkötőben, én hálósipkában
Éppen elszunnyadtunk a jó puha ágyban.
De ekkor a kertben oly lárma harsant,
Lerúgtam magamról rögvest a paplant!
Az ablakhoz ugrottam: mi ez a nagy zaj?
Függönyt el, zsalut ki: csak nincsen kinn baj?
A friss havon úgy ragyogott fel a holdfény,
Akár a nap, és lám, kilenc kicsi lény,
Egy manó, nyolc rénszarvas, egy kicsi szán
Szállt le a sötétben a ház teraszán!
Oly ügyes, oly vidám volt a kis manó,
Tudtam, hogy nem lehet más, csak Télapó.
A szarvasok úgy szálltak, mint a gondolat,
S hallottam, Télapó miképp kurjongat.
„Hej, Ugró, hé Táncos, Ravaszdi, Ágas!
Üstökös, hóha, ott az a tágas
Előkert, Szépem! Hé, Vihar, hó, Villám!
Fel most a falra! Át a verendán!”
Repülnek, útjukba semmi sem állhat,
Egy perc és megmászták máris a házat.
A szán ott száll mögöttük, Télapó benne,
S a sok zsákban játékok, mi más is lehetne?
Egy perc és hallom is, fenn a cserépen
Nyolc kicsi rénszarvas toporog éppen.
Fordulnék, de még csak meg sem mozdultam,
Télapó máris a kéménybe csusszan.
Prémes kabátban volt, hófehér szegélyén
Kormot és hamut hagyott a koszos kémény.
A hátán félvállra vetve egy nagy zsák
Olyan, mint amiben a szenet hozzák.
Az arca kipirult, a bajsza bozontos,
Orra, mint egy krumpli, a szeme bolondos,
Felfelé görbül vigyori, nagy szája
Fehéren leng állán hosszú szakálla.
Pipa lóg szájából, erősen füstöl,
Szürkés dicsfény övezi az ezüst füsttől.
Kerek az arca, és dundi kis pocakja
Vidáman reng, ha magát elkacagja.
Húsos volt, vidám volt, helyre kis manó:
Hangosan nevettem, bár tudtam, nem való.
Rám nézet, kacsintott, kurtán, szerényen
Tudtomra adta, hogy nincs mitől félnem.
Dolgozni kezdett, és nem szólt egy szót sem,
A harisnyák ott lógtak játékkal telten.
Mikor végzett, ujját az orrához nyomta
S a kémény azonnal felszippantotta.
Felkapott a szánra, és a nyolc szarvas
Füttyszóra indult át a nyugalmas
Éjen, de így szólt, még mielőtt eltűntek:
BOLDOG KARÁCSONYT
ÉS JÓ ÉJT MINDENKINEK!
Czeglédy Gabriella: Jön a Mikulás
Jön már, itt a
Mikulás!
Fehér prémes,
Hósapkás.
Hétmérföldes
Csizmája,
A világot
Bejárja.
A hatalmas
Puttonya,
Ajándékkal
Megrakva.
Jó gyermekek
Megkapják,
Megtelnek a
Kiscsizmák.
Czeglédy Gabriella: Télapó az úton
Szarvas húzza szélsebesen
Télapóka szánkóját.
Száguld a nagy hómezőkön,
El is hagy már hét határt.
Ajándékok szépen, sorban
A hatalmas zsákokban.
Télapóka becsempészi
A cipőkbe suttyomban.
Sietős az útja nagyon,
Rövid már az éjszaka.
Várja őt az ablakokban
Még sok üres kiscsizma.
Czeglédy Gabriella: Télapó útja
Szemben velem üveghegyek,
A tetejük cukorsüveg.
Tejfehér a határ,
Télapó erre jár.
Lába nyomán zúzmara,
Havas, jeges az útja.
Kíséri a förgeteg,
Meghozza az ünnepet.
Czeglédy Gabriella: A télapó
Nagy szakállán
Hópihe,
Hány éves ő,
Tudod –e?
Olyan öreg
Kora sincs,
A puttonya
Tele kincs!
Czeglédy Gabriella: Erdőkön és havas hegyen
Hócsizmás,
Hóbundás,
Nagyszakálla
Zúzmarás.
Arca piros,
Hideg csípte,
Csengős szánon
Szarvas vitte.
Erdőkön és
Havas hegyen,
Repült a szán,
Szélsebesen.
Télapó a nagy
Zsákjából,
Szétosztott a
Boldogságból.
Csányi Gyöngyi: Télapó kincsei
„Télapó! Télapó!
Hol van a te házad?
Ki adta, ki varrta
Báránybőr subádat?
Átvetőzsákodat
Ki tölti meg újra?
Hámodat, szánodat
Mi röpíti, húzza?
Meleg jó szívednek
Honnan van a kincse?
Zimankós hidegben
Van, ki melegítse?”
Zúg a szél, csupa dér
Már az ablakpárkány,
Janika álmodik
Puha, fehér párnán.
Szól hozzá Télapó,
Hó olvad szakállán,
S ahogy szól, szemében
Fénylik a szivárvány.
„Házamat csillagból,
Hét göncölszekérrel,
Hegyimanók hordták
Teliholdas éjjel.
Subámat hét gyapjas
Fehér bárány adta,
A tündérlányok gyűszűs
Ujja varrogatta.
Zsákomat illattal,
Édes ízzel, mézzel
Méhek töltögették
Virágporos kézzel.
Szánomat szélsebes
Három pejkó húzza,
Kucsmás fenyők között
Kanyarog az útja.
Nagy piros szívemnek
Jóság a kincse,
S édesanyák mosolygása
A legdrágább kincse.
Hidegbe nem fázom
Egyetlenegyszer sem.
Az ő bársony pillantásuk
Átmelenget engem.”
Cser Gábor: Végre itt a Télapó
Csillagokat kerülgetve
Közeleg a télapó.
Lent a falu alszik mélyen,
Egy lélek sem látható.
Elaludt a terefere,
Alszik sírás, nevetés,
Horkol a víg hógolyózás,
Meg a bősz veszekedés.
Alszanak az állatok is,
Lovak, disznók, tehenek.
Sejtik-e, hogy szarvas-száján
Télapó erre lebeg?
Van-e nekik Télapójuk,
Télcica vagy Télkakas?
Van-e hosszú bajsza néki?
És szakálla, hét arasz?
Vajon egyforma számukra
Valamennyi csendes éj?
Apukájuk, anyukájuk
Nekik soha nem mesél,
A gyerekek persze tudják,
Különös éj a mai,
Legtöbbjükről Télapóról
Mesélnek az álmai.
Cser Gábor. A Mikulás új ruhája
A Mikulás úgy találta,
Hogy ruhája elavult,
Szép, piros, meleg palástja
Rózsaszínűre fakult.
A krampuszokat hívatta,
Készítsenek terveket!
Egyik szabja, másik varrja,
Tarkát, zöldet, kékeket.
A krampuszok persze bőszen
Gyártották a ruhákat,
Szabtak, varrtak ördöngősen,
Kéket, sárgát, tarkákat.
A Mikulás felpróbálta
Sorban az új színeket.
Melyik legyen? Kitalálta,
Döntsék el a gyerekek.
Néhányan épp arra jártak,
Madarakat etettek.
Egy tarka Mikulást láttak,
És ezen jót nevettek.
A Mikulás tarka színű,
Új bundáit kidobta,
És a régi rózsaszínűt
Befestette pirosra.
Cserjési Sándor: Mikuláskor
Jak, de szeretném már látni,
Mit hoz a Mikulás bácsi!
Biztos széles a két válla,
Sok ajándék fér majd rája.
A nagy szakálla hófehér,
Egészen a földig ér.
Így olvastam a mesében,
Pásztorbot van a kezében.
Hópehelyből van a bundája
S mérföldet lép a csizmája.
Püspöksüveg a fejében,
Nagy jóság ég a szemében.
Csendesen jár házról – házra,
Karján van egy kis kosárka.
Az ajtónál halkan csenget.
Ahol talál békét, rendet,
Szülőt s gyermeket megáldja.
A jó gyermek kedves nála.
Kedves nénik, ha arra járnak,
Mondják meg a Mikulásnak,
Legyen ma este vendégünk,
Ha jut, hozzon cukrot nékünk.
Cserjési Sándor: Mikulásra
Hármat ütött kint az óra,
Hosszú árnyék ült a hóra
És a téli csendességben
Alászállt a nap az égen!
Már majd kialszik a lángja,
Árnyak kelnek a homályban.
Majd az égbolt peremére
Rálépett az éj tündére.
Kezében egy fáklya csillog,
A nap már csak alig pislog.
Napnál fáklyáját meggyújtja
S elindul a hosszú útra.
Végigjárja a mennyboltot,
Kigyújtja a tengernyi csillagot,
Mikor azok mind kigyúltak,
A földön is villanyt gyújtanak.
Most is itt a csendes este,
Fényesre van az ég festve.
Akik most odakint járnak,
Dideregnek biz’, mert fáznak.
Mikulás este van most nálunk,
Épp a Mikulásra várunk.
Várunk áhítatos csendben,
Mikulásról, ajándékról elmerengve.
Cseszneki Lilla: Télapóka
Piros fövege, csizmája, kabátja,
hosszú ősz szakálla, óriási zsákja
telis-tele van minden földi jóval
csokival, almával, fmom mogyoróval.
Minden gyermekhez eljut Télapóka,
szánján repíti Ót szarvasok csoportja,
faluba, városba, országnak szélére,
hófödte csúcsokra, keletre és délre.
Ajándékát hozza, teszi minden évben
ablakok közé, csizma belsejébe,
vagy meleg szobába a kandalló mellé
kicsi zokniba bele-belerejté.
Téli.éjszakán csilingel a szánja,
millió kisgyermek vágyakozva várja,
Mikulás, gyere már, szól az édes ének,
mindaddig eljön Ó, míg a gyermekek remélnek.
Csukárdi Tibor:Télapó
Télapó lépdel, nagy a hó,
Selymes, fényes takaró.
Csengő csilingel, hóha hó,
Útra kész a Télapó.
Sok a levél, kérés ezer,
Ajándékot vár jó és lezser.
Peti szánkót, Jóska lovat,
Vonatot is, amely tolat.
Dani kardot, puskát is kér,
Katona lesz, aki nem fél.
Erzsi babát, kendőt hatot,
Julcsi Qabát kér sokat.
Dóra kérése, karjára óra,
Megjöjjön ám virradóra.
F~1sorolni sok lenne,
Melyet fiú és fruska akar,
A sok levél mit is takar.
Télapó indul, ez nem játék,
Mikor lesz meg az a sok ajándék.
Szegény szarvas görnyed nagyon,
A szánkó már tele vagyon.
Nyakában csengő csilingel,
Jelzi, hogy merre tűnik fel.
Télapó izzad sok még a csomag,
A krampusz is fáradtan cammog.
Mindenki jó volt,. szól a levél,
Szorgalmas gyermek nem henyél.
Ablakba kerül végre a játék,
Sok cukor és egyéb ajándék.
A reggeli napsugár vidáman kél,
Ébresztőt, neki dúdol az északi szél.
Álmosan pislogva sok gyerek vígadoz,
Cukrot majszolva könyvet lapoz.
Szegény Télapó fáradtan bólogat,
pe sok szép és boldog pillanat!
Szarvas száguld, csilingel az ég,
Ajándék hegyekről mesél a szél.
Minden évben, amikor hull a hó,
Az egész világot lepi a puha takaró.
Télapó indul, suhan vele a szánkó
Sok-sok gyermek ajándékot vár.
De melyik töpreng el azon,
hogy a Télapó kap-e valamit e napon?
Mert ő annak is örül,
Ha ajándék neki is kerül.
Doby Ida: Mikulás a Föld körül
A mennyország nagy kapuján
Fekete kéz kopogott,
Jött Szent Péter s kinyitotta
A kis rácsos ablakot.
Török, japán, hindu gyerek,
Eszkimó és szerecsen
Várakozott pápuával,
Kínaival vegyesen.
Perzsa, maláj, indus
Zárja be a menetet.
Csodálkozva szól Szent Péter:
„Kit kerestek gyerekek?”
„Mikuláshoz jöttünk volna.”
„Rögtön hívom, várjatok.”
Felhők mögött az ablakba,
Csak az alá álljatok!
Nyílik már a fényes ablak.
Mikulás néz rajta ki.
„Nos gyerekek, mért jöttetek,
Mondja hát meg valaki.”
Ferde szemű japán fiú
Illendően előáll:
„Szépen kérünk, jó Mikulás,
Mihozzánk is jöjj el már!
Észak, Kelet, Dél és Nyugat
Ezer furcsa gyereke
Várva – várja, hogy már egyszer
Hozzájuk is legyere.
Ifjúsági Vöröskereszt
Alakult már mindenhol,
Nézd meg, hogy e sok országban
Mit csinál a junior?”
És Mikulás útnak indul,
Nagyon – nagyon messze megy…
Földkörüli vándorútján
Ím ezt látta gyerekek:
Eszkimóék Esztikéje
Elesett a sík jégen;
Fóka Feri szánra teszi:
„Hazahúzlak szívesen!”
Néger Náci kakaót ad
Csokoládé Ilának,
Minden sápadt kis pajtásnak
Hasonló jót kívánnak!
Rézbőrű Pál olvasmánya
A kedves Hitélet lap.
Minden rejtvényt megfejtett már,
Jutalmul tán könyvet kap.
Török Feri kötözgeti
Fájásfejű Zulejkát,
Hogy elmúljék a náthája
Inni herbateát ád.
Japán Janka kis kosárral
Eltipeg a piacra
Ebédet is ő főz máma,
Gyengélkedik az anyja.
Kis Pápua Péternek még
Sohasem volt cipője.
Milyen öröm: most egyszerre
Kettőt is kap belőle.
Nagyon forrón süt le a nap
Hindu Indus fejére,
Hegyi Lóri megsajnálja:
Napernyőt nyom kezébe.
Tisztálkodik Perzsa Peti,
Barátja a szappannak.
Fogat is mos minden este,
Egészséges így marad.
Banánt majszol Maláj Muki,
Nyolcat kapott ebédre.
Öt az övé, hármat meg a
Szegényeknek tesz félre.
Kis Kínai Karcsi copfja
Hosszú mint a méterrúd,
Csokrot kötni a végére
Csak Jószívű Kati tud.
Véget ért az út; Mikulás
Hazafelé indul már,
Világnak sok gyereke
Egytől – egyig reá vár.
Ezerfejű kis gyerekhad
Az édeset szereti,
Sárga, barna cipellőjét
Ablak közé kiteszi.
És Mikulás a hátára
Újra teli puttonyt vesz,
S minden kis juniornak
Cipőjébe cukrot tesz.
Donászy Magda: Télapó érkezése
Megérkeztem
Télországból,
Kisgyerekek
-Jó napot!
Tudom, nagyon
Vártátok már,
Hogy múljanak
A napok.
Siettem is
Tihozzátok
Csengős szánon,
Szaporán.
Szikrát szórt a
Szarvas talpa,
Úgy suhant az
Út porán.
Számolatlan
Zsákom mélyén,
Nézzétek csak,
Mennyi jó!
Piros alma,
Csokoládé,
Aranydió,
Mogyoró.
No, most tovább
Repülj szánom!
Hószarvasom,
Hoppla – hopp!
Kisgyerekek,
Jó étvágyat,
Mindenkinek:
-Jó napot!
Donászy Magda: Télapó ünnepén
Tipp – topp, tipp – topp,
Ki jön a nagy hóban?
Kipp – kopp, kipp –kopp,
Ki van az ajtóban?
Itt van már a
Nagyszakállú
Télapó! Csupa hó!
Puttonyában dió, mogyoró!
Csitt – csatt, csitt – csatt,
Örül a sok gyermek,
Hipp – hopp, hipp – hopp,
Télapó itt termett.
Mit hozott a
Nagyszakállú
Télapó? Csupa jó!
Puttonyában dió, mogyoró!
Donászy Magda: Télapó
Megérkeztem Télországból,
Kisgyerekek jó napot!
Tudom, nagyon vártátok már,
Hogy múljanak a napok.
Siettem is tihozzátok
Csengős szánon, szaporán.
Szikrát szórt a szarvas talpa,
Úgy suhant az út porán.
Fürge lábam belefáradt,
Messzi van a mesevár.
Túl az ezer jéghegyerdőn,
Hová sosem ér a nyár.
Ott van az én széllel bélelt
Hóból épült palotám.
A kemény fagy jégvirágot
Zúzmaráz az ablakán.
Van egy kicsiny toronyszobám
Benne furcsa műszerek.
Világhírű messzelátóm
Jég – üvegen hókeret.
Ha én abba betekintek,
-Higgyétek el nem csoda-
Akármilyen messze laktok
Mégis belátok oda.
Hol mit láttam nagy könyvembe
Minden este beírom.
Megtelt könyvem sok – sok lapja
Elfogyott a papírom.
Tudjátok, hogy rádiómnak
A világon párja nincs?
Csönddel bélelt palotámban
Valóságos drága kincs.
Ha a gyermekek ünnepelnek,
A szívemhez ér a dal.
S úgy érzem, hogy nem vagyok vén
Hanem újra fiatal.
Tip – top, tip – top! Körben járok
Az üveghegy tetején,
Amikor a messzeségből
Víg dalotok száll felém.
Ha a táncban elfáradtam
Megpödröm a bajuszom,
Bebújok a hóágyamba,
Nyújtózkodom, aluszom.
Mikor aztán fölébredek,
Ajándékot keresek.
Piros almát, aranydiót,
Feketemák – szemeket.
Feneketlen zsákom mélyén
Citrom, narancs is akad,
Osszátok szét gerezdenként,
Veszekedni nem szabad!
Kedvetekért jövőre is
Telitömöm zsákomat,
Ezer évig megtartom még
Ezt a jószokásomat.
Búcsúzásul daloljatok,
Integessen kezetek.
Hószarvasom az udvaron
Pihenhetett eleget.
Holnap már a mesehegyről
Tekint ide Télapó!
Küldjek erre hófelhőket?
Örültök, ha hull a hó?
Frissen esett pihehóban
Hócsatázni se tilos,
Attól lesz majd jobb az étvágy,
S az arcotok szép piros.
Na, most rajta! Repülj, szánom!
Hószarvasom! Hoppla – hopp!
Kisgyerekek jó étvágyat,
Mindenkinek jónapot!
Donászy Magda: Télapó
Télapó!
Hol a hó, hol a jég?
Zsákodon
Nem látok hópihét!
Zsákomon
Hó nincsen,
Benne van
Sok kincsem.
Tudod-e
Hány dió?
Millió!
Millió!
Donászy Magda: Télapó az erdőben
Napok óta, hetek óta
Esik a hó szüntelen.
Ott hintázik a kopár fán
Zöld fenyőfa levelen.
Vastag tölgyfa kérge körül
Kemény páncélt von a jég.
Dideregve nyalogatják
Szomjas szájú őzikék.
Tapsifüles mindhiába
Szimatol a hó felett,
Nem találja sehol sem az
Édes répagyökeret.
Ugri mókus kedve illan,
Üres gyomra korogó,
Odújában fogytán van a
Tökmag, dió, mogyoró.
És a madár? A vadgalamb,
A vörösbegy, a kis rigó?
A végtelen Hóországban
Nekik sem jut semmi jó.
Csak a cinke vigasztalja
Csüggedező társait,
A magasból messze kémlel…
Mintha várna valakit.
Tavaly télen majd megfagyott,
Betakarta már a hó,
Alélt szíve alig dobbant…
Úgy talált rá Télapó.
Gémberedett tolla közé
Lehelte a meleget,
Adott faggyút, diót,
Olajbogyószemeket.
Megígérte, ezután is
Minden évben erre jár,
Tán a kedves Télapókát
Várja most a kis madár?
Hulló hóban, szélviharban
Ott ül a fa tetején,
Kicsi szívét dobogtatja
Örömvárú jóremény.
Donászy Magda: Télapó ünnep
Itt van már a télapó
Tele van a zsákja,
Mosolyog az arca,
Örömünket látva.
Énekeljünk néki, senki
Nem vár biztatásra.
Úgy búcsúzik tőlünk:
A viszont látásra.
Donkó László: Mikulástréfa
Bakancs, papucs, cipő, topán
Vár a bérház sok ablakán,
Száz lábbeli mire vár?
A Mikulás arra jár?
Péter, Gábor, Laci, Balázs
Megtörik hamar a varázs.
A szomszéd a Mikulás!
Van kacagás, vidulás!
Jó a tréfa, lélek derül,
Hiszen végül odakerül
Mindenkihez a csomag,
Közben Péter, Gábor, Laci
No meg Balázs
Csak fogják a hasukat.
Donkó László: Mikulás, de csudás!
Mikulás, Mikulás,
Mindene de csudás:
Legszebb a puttonya,
Ajándékból
Ki nem fogy az soha!
Mikulás, Mikulás,
Mindene de csudás:
Legszebb a jó szíve,
Ajándéknál
Dúsgazdagabb
Jósággal van tele!
Donkó László: Mikulás reggel
Jézuskát vetettem
Pihepuha hóba,
Vártam én, vártam én
Subás Télapóra.
Csöndben sikló szánra,
Szökkenő szarvasra,
Ajándékkal teli
Fűzágból fönt kasra.
Vártam réz – hagymára,
Drágakőre, szénre,
Kályhaezüsttel kent
Virgácsvenyigére.
Vártam huszár – képes,
Friss mézeskalácsra,
Mikulás – reggeli
Ajándékcsodára!
Donkó László: Leskelődő
A Mikulást egy este
A sok gyerek leste.
Megleste. És mit látott?
Csinálta a virgácsot,
S berakta puttonyába.
Jaj, csak tán nem azt hozza!
Nagy csizmáját fényezte
Azután meg fényesre.
Mit tett még a puttonyába,
A sok gyerek megtudta,
Cipőjében mind benne
Lesz is holnap reggelre.
Lesz ott minden földi jó:
Aranyalma, zöld dió,
Csokiból lesz valahány,
A sok gyerek várja már.
Azért titkon egy este
A Mikulást megleste…
Donkó László: Mikulás napja
A Mikulás
Napja van ma.
Mit rakjak ki az ablakba?
Az én cipőm
Kicsi, vásott,
Nem fér abba
Keksz, banán sok!
Az anyué
Alig bővebb,
Mikulásig
Nem is nő meg.
A megoldás,
-Köztünk szólva-
Az apukám
Surranója.
Negyvenötös
Az a méret,
S befogad sok
Édességet!
Donkó László: Jár kel a Télapó
Hóbundába bújt a táj,
Ünneplős a reggel,
Aki máskor szundikál,
Ma időben felkel.
Jár – kel már a Télapó,
Nagy csizmája koppan,
Ajándék van s puha hó
Fényes ablakokban.
Donkó László: Mikulás vagy Télapó
Nagy pelyhekben hull a hó,
Mikulás jön, Télapó?
Kinek – kinek Mikulás,
Hószakállas, hósubás.
Másnak kedves Télapó,
A szakálla, mint a hó.
Ablakban a kis cipő,
Édesmindegy, hogy ki jő.
Mikulás, vagy Télapó,
Ha pelyhekben hull a hó.
Donkó László: Hószánkót futtató
Hószánkót futtató,
Vén ember, Télapó,
Vén ember, fiatal
Szívében mind a dal.
Úgy zendül a zene,
Mintha szél zengene,
Friss, szeretet –hozó,
Áramló nótaszó.
Hallhatja kicsi, nagy,
Mind elébe szalad,
Várja, hogy kék, szelíd
Szemével rátekint.
A kezével osztogat
Szép ajándékokat…
Én is úgy várom Őt,
Benn az ablak előtt,
Várom a Télapót:
Mit hozott, mit hozott?
Nagy csokit, kis diót,
Ünnepi nótaszót!
Donkó László: Megjött a Mikulás
Megjött hát, krampusz
Kísérte,
Bolondos ördög,
S dicsérte.
Elmondja ifjú
Apónak,
Százéves lesz épp
Maholnap!
Puttonyát nyögve
Cipelte,
Bukfencet hányt, jaj,
Mi lelte?
Virgácsot osztott
Nevetve,
S a csokit ő mind
Megette.
Azért csak jutott
Belőle,
Mikulás dugta el
Előle!
Donkó László: Mikulás reggel
Kócból van a szakálla
A bajsza vatta,
Piros süveg a fején,
Ezüst haj alatta.
Fűzvesszőből a puttony,
Virgács akácágból,
A nagy hóban kölcsönvett
Csizmájában lábol…
Az ajándék igazi,
Valódi egy szálig,
A szánkó is, amivel
Sok – sok kincset szállít!
Zsákszámra a mogyorót,
Kilószám a rágót,
Havat, mivel belepi
Körül a világot…
Nem szarvas húzza a szánt,
Maga állt kötélnek,
Úgy vág reggel Mikulás
Neki a nagy télnek…
Donkó László: Köszönet a Mikulásnak
Én még kicsike vagyok,
Tudom a nagy titkot:
A Mikulás jár, tudom,
Ha hallom, hogy „Kipp – kopp”
Elárulja csengettyű,
Víg ünnepi dallam,
Legfőképp sok ajándék
Mindahány ablakban.
Bevallom én is néki,
Már csudára vártam,
Örülök, hogy rám talált
Ma az óvodában!
Örülök, s amit hozott,
Megköszönöm szépen,
Titkot tartani tudó
Ovisok nevében!
Donkó László: Télapó is boldog
Az ovi ma ünneplős,
Csendesebb a reggel,
Beszélget a Télapó
Víg gyereksereggel.
Ki mit kapott, dicsekszik,
Télapó is boldog.
Mikulás kedvére
Történnek a dolgok.
A köszönődal, ha zeng,
Fülig ér a szája,
Akármennyi ovi van,
Mindet körbejárja…
Donkó László: Télapó
Pilinckél a dér, a hó,
Puttonyt cipel Télapó.
Csengő csendül, lép a ló,
Hozzád tér be Télapó.
Verset mondjál, szép a szó,
Annak örül Télapó!
Donkó László: Jön-e vajon a Mikulás?
Kifényeztem a cipőmet
S ablakunkba tettem.
Jön-e vajon a Mikulás
A hóförgetegben?
Térdig ért a hó reggelre,
Hullott a hó bőven,
Mégis volt csoki, törökméz
Fényes hócipőmben.
Hisz szánon jár a Mikulás,
Mit neki a hó, a jég,
Olyan kedves, gazdag telem
Nékem nem is volt még!
Kicsi szánkót kaptam, gyorsat,
Csikó volt a lábam,
Vágtatott is egész nap a
Mikulás nyomában…
Donkó László: Ismerős Télapó
Lacó fiam a Télapót
Ismerősnek vélte,
Habár tömött bajusza volt,
S öreges a lépte.
A puttonya papírkosár,
Pléd volt a palástja,
Titokzatos volt, de Lacó
Ismerősnek látta.
Szakállából hullott a hó,
Csengőszóra lépett,
Irult –pirult s vágott Lacó
Ünnepélyes képet.
„Hiszen apu a Télapó!”
-Rebegte nagy hévvel.
Úgy lettem „nyári Mikulás”
Az idei télen!
Donkó László: Kiscipő, nagycipő
Kiscipő, nagycipő,
Telistele rakva,
Banánnal, csokival
Feszeng az ablakba.
Nézi az őszapó,
Télapó barátja,
„Hű mennyi földi jó!”
Kis csőrét kitátja.
Ezüstös a virgács,
A dió aranyból,
Dunántúl, Tiszántúl
Mikulás barangol…
Kiscipő, nagycipő,
Megtelik sokára,
Ébred a sok gyerek
Halk, csengő szavára.
Van jókedv, van öröm,
Verselnek, dalolnak,
Köszöntőt mondanak
Boldog Télapónak!
Donkó László: Mikulás jer ide!
Mikulás, Mikulás,
Jó báránybőr subás,
Báránybőr bekecses,
Ha lehet, ma siess!
Mikulás, Mikulás,
Az idő ma csudás,
Ma csudás, remek is,
Az utad hova visz?
Mikulás, ide jer,
Sok gyerek énekel,
Sok gyerek dallal vár:
„Gyere már, gyere már!”
Donkó László: Mikulás, Mikulás
Mikulás, Mikulás,
Hóból van szakállad?
Mit a rövidlátó
Kenderkócnak láthat!
Mikulás, Mikulás,
Ki tölti a zsákod?
Megkéred a cukrászt,
Egyszeri szakácsot?
Mikulás, Mikulás,
Mivel jársz a hóban?
Ha síléced nincsen,
Őzzel, pónilóval?
Mikulás, Mikulás,
Mivel lepsz meg engem?
Virgács lesz cipőmben,
Brikettszén, ma reggel?
Mikulás, Mikulás,
Lehetsz téli, nyári,
Csak ne kelljen rád
Új Mikulásig várni!
Dudás Dorottya: Miki, Miki, Mikulás
Miki, Miki, Mikulás,
fehér bojtos, kis sapkás.
Havas szánon érkezik.
Elhiszed, hogy létezik?
Jó gyereket szereti,
a rosszat bünteti.
Csoki, virgács, játékvár . . .
Neked vajon melyik jár?
Várja őt a sok gyerek.
Ó s a krampusz hol lehet?
Jók legyetek, gyerekek!
Mert mindig lát titeket.
Ellen Niit: Fontos hír
Egy nyúl tegnap odaállt
Az osztályunk ablakához,
Álldogált és szaladgált,
Bizony fontos ügyben járt ott.
Az udvaron ugrabugrált,
Figurázva firkált hóba,
Mit mancsával kapirgált
Levél volt s nem hóka – móka.
Hoppszasza – roppszasza, sete – suta
Fülével az í-ket írta.
Roppszasza – hoppszasza, ríve – róva
Pontot, vesszőt farka rótta.
Mikor a hó már csupa betű volt,
A nyúl az erdőbe loholt.
Osztályunk pedig sebten, sietve
Betűzte mit szedett versbe:
„Teg-nap es-té-től már itt van
Tél-a-pó a vá-ro-sunk-ban.
Vers és dal-lam e-gyütt vár-ja,
Kö-szönt-het-jük nem-so-ká-ra.
Csi-lin-ge-lő szán-nal jár
E-lőt-te-tek is meg-áll.”
Sok beszédre nem volt szükség,
Ki – ki előszedte versét,
Hamarosan megtanulták,
Kicsik, nagyok fejből fújták.
Már nyugodtan állunk sorba
Télapóra várakozva.
Endrődi Sándor: Tél apóhoz
Rázza meg már a szakállát
Kedves Tél apó!
Hadd ragyogjon körülöttünk
Fehér, tiszta hó.
S míg láttára ajakunkra
Örömdal rivall:
Hamar elő azzal a kis
Könnyű ródlival!
S fel a dombra! Le a völgybe
Gyorsan mint a szél.
Egy szó mint száz: úgy szép a tél,
Ha valódi tél.
Jaj, de itthon üldögélni
Reggeltől estelig,
Míg a ródlim unalmában
Megpenészedik.
Ablakon át nézegetni,
Mint láncán a rab,
A szakadó sűrű záport
A hömpölygő sarat
Csak azt látni, hogy magának
Síró kedve van
S ráfekszik a szép világra
Rondán, lucskosan!
Szálldogálj, le a dombokról
Fehér, tiszta hó,
Rázd meg már a szakálladat
Kedves Tél apó
Fazekas Anna: Télapó
Ormokon és völgy ölén
Lassú szárnyon száll a hó,
Száz örömet hoz elém
Nagyszakállú Télapó:
Fenyőt, fénylő zúzmarát,
Szelíd lankák rétjeit,
Ha az ezüst hegyen át
Csengős szánon érkezik.
Fehérvári Gizella: Mikulás vers
Esik a hó, fúj a szél,
Jó Mikulás útra kél.
Nagy bot van a kezében,
Püspöksüveg fejében.
Gumicsizma a lábán,
Tele puttony a hátán.
Puttonyában sok, sok jó,
Játék, füge, mogyoró.
De csak az kap belőle
Kinek nevét előre
Aranyos angyalka
Ezüstkönyvbe beírta.
Istenem, de jó lenne,
Ha az enyém benne lenne.
Édes őrzőangyalkám
Kérlek szépen, gondolj rám.
Írd be majd a nevemet,
Ígérem, hogy jó leszek.
Füleki János: Télapó
Réges – régen Télapónak
Kender volt a szakálla,
A hidegben a subáját
Terítette magára.
Hopsza, felült szánkójára,
S a Szürkére rácsapott,
Hegyen – völgyön, erdőn – mezőn
Csilingelve vágtatott.
A mostani Télapónak
Nylon már a szakálla,
Suba helyett műbőr bundáját
Vesz fel otthon magára.
Telefonon hív egy taxit,
Azon száguld izibe.
Kis utcából, nagy utcába
És a világ végire.
A jövendő Télapónak
Űrsisak lesz a fején.
Űrruhába öltöztetik
Széles e föld kerekén.
Űrhajója repül – hol más
Égitestek fénylenek.
S karácsonyra csillagot hoz
Minden földi gyereknek
Galambos Bernadett: Mikulásváró
Őszről fecseg November,
Avart hajt a szél.
Kertek alatt, bokrok alján
Zizzen száz levél.
Mégis fülelj, ne aludjál,
Valaki figyel.
Bokrok alján halkan, csendben
Nagy csizma lépdel.
Gazdag Erzsi: Megjött a Télapó
Szánon jött. A hegyeken
Fenyők búcsúztatták.
Zsákját tükrös hegyi tón
Vizilányok varrták.
Medvék mézet gyűjtöttek
Nyár derekán néki.
S egy kosárban áfonyát
Küldött az Ősz néni.
Pirosszemű mókusok
Mogyorója csörren.
S megcsendül a kicsi szán
Csengője a csöndben.
Itt van már az udvaron.
Toporog a hóban.
Teli zsákja a tiéd,
Dúskálhatsz a jóban.
Gazdag Erzsi: Télapónak
Éjjel nappal téged várunk,
El ne kerüld a mi házunk.
Gyere-gyere jó télapó,
Nem lesz nálunk síró-rívó.
Zörgesd meg az ablakunkat,
Vedd elő a puttonyodat.
Keress benne nekünk valót,
Szaloncukrot és mogyorót.
Kifogyott a puttony,
Búcsúzik télapó,
Visszajön jövőre,
Ha tél lesz, s ha hull a hó.
Gazdag Erzsi: Honnan jöttél, Télapó
Honnan jöttél, Télapó?
-Hóországból, hol a hó
hegyvastagnyi takaró,
a tenger meg hat akó.
Jegesmedve barátom
Varrta meg a kabátom.
Kibélelte bundával,
Hogy az úton ne fázzam.
Szarvasomat befogtam,
Szíves szóval biztattam:
„Úgy szaporázd a lábad,
Szél se érjen utánad!”
Meseország (világos)
Hóországgal határos.
S Meseországból az út
Egyenesen idefut.
Szerencsémre nyitva volt
Útközben egy mesebolt.
Jöttek elém tündérek,
Megkérdezték, mit kérek.
„Nem kérek én egyebet,
Csak amit a gyerekek:
Diót, csokit, mogyorót,
Ráadásul minden jót!”
S halljátok csak! Mily csuda:
Termett ott egy mesefa
Meseország közepén.
Arról szüreteltem én.
Szedtem róla száz mesét.
Mind a száza csudaszép,
Altató és ringató.
Gyerekeknek ez való.
Zsákba raktam mind a jót:
Diót, csokit, mogyorót,
Babát, mackót, madarat,
Tücsköt, szöcskét, bogarat.
Tücsök, szöcske megszökött,
Megugrott egy híd fölött.
Elrepült a legyecske…
Itt a mese helyette.
Gedeon Jerne: Mért haragszol Télapóka?
Mért haragszol, Télapóka?
Mért rázod a fákat?
Mért üldözöd fagyos széllel
Szegény madárkákat?
Mért festesz ablakunkra
Cifra jégvirágot?
Mért borítod hópelyhekkel
Az egész világot?
-Nem haragszom, jó gyermekek,
vidám kedvvel tettem,
így rendelte a jó Isten,
azért cselekedtem.
Gedeon Jerne: Télapóka
Télapóka, juj, juj, juj,
Az arcunkba havat fúj.
Szakállából szerte szét
Rázza a sok pelyhecskét.
Kacagnak a gyerekek,
Kapkodják a pelyheket,
Nem baj, nem baj, ez a jó,
Rázd a havat Télapó!
Grólik Ilona: Jön Télapó
Havas úton fut a szánkó,
Útra indult Télapó,
Ajándékot, üdvözletet
Hoz ő annak, aki jó.
Szép fehér hó hulljál, hulljál,
Legyen havas utca, tér,
Hogy szánkója jobban csússzon,
Így hamarabb ideér.
Csillog, fénylik a fenyőfa,
Örülnek a gyerekek,
Télapó, ha megérkezik
Együtt örül veletek.
Gősi Vali :Jön a télapó
Fagyos hó hull,
szél szalad,
szél szalad,
éhesek a madarak.
Télapó is bekopog,
szánon hoz
nagy csomagot.
Csilingel a száncsengő,
száncsengő,
hangos tőle az erdő.
Kis csizmácska
már fénylik,
egykettőre megtelik.
Kerül bele mogyoró,
mogyoró,
Alma, dió csudajó!
A kismókus arra jár,
ablakon bekiabál:
Egy diócskát kaphatok,
kaphatok?
Éhes vagyok, adjatok!
Kiszólnak a gyerekek:
mókus, madár,
egyetek!
Nagy pelyhekben
hull a hó, hull a hó,
Nem fázik már télapó.
Melegíti szeretet,
örülnek a gyerekek.
Erdőn, mezőn
fut a szán,
fut a szán,
Télapó csak kiabál:
Gyertek ide gyerekek!
Cukrot, diót vegyetek!
Gyárfás Endre: Ki mit hoz?
Mikulás hoz ezt is, azt is.
De ki hozza a Mikulást?
Megmondom: a vén December
Válla körül hópalást.
Mit hoz a gyerekeknek?
Szánkózásra jó időt.
Síelésre, korizásra
Vidám kedvet és erőt!
Hoz még illatos Karácsonyt,
Szünidei napokat.
Szilveszterkor – hadd vigadjunk
Malacfarkot húzogat.
Gyárfás Endre: A Mikulás búcsúzója
Búcsúzom én, a Mikulás.
Van még dolgom mára.
Kinn toporog a szán előtt
Négy szarvas patája.
Remek érzés mindenkinek,
Ha ajándékozhat.
Titeket és felfogadlak
Mikulás – inasnak.
Legközelebb együtt megyünk
Havas – jeges úton…
Izmosodjatok csak addig,
Mert nehéz a puttony.
Gyökössy Endre: Karácsonyi ének
Karácsonykor több lámpa ég.
Borúban is derült az ég.
Egyszerűbbek az emberek,
Még a hideg szív is meleg.
Karácsonykor a harangszó
Angyalszavú, messzehangzó.
Nem didereg ázva – fázva,
Beeresztik minden házba.
Karácsonykor látni lehet
A földön a szeretetet,
Mert a lélek jobban tüzel,
Az Úr Jézus itt van közel.
Gyökössy Endre: Télcsalogató
Egy, kettő, három-
A telet várom.
Több lesz szemem mosolya,
Lábamon a korcsolya.
S úgy repülök majd a jégen,
Nem lesz aki utolérjen!
Egy, kettő, három-
A havat váron.
Daltól hangos lesz a szám:
-Hol van a sí, hol a szán?
Esik a hó! Föl a dombra,
Szívderítő vigalomra!
Egy, kettő, három-
A telet várom.
Meleg lesz majd a szoba,
Jól esik a vacsora.
Majd kicsattan piros arcom,
Éjjel pedig nagyot alszom.
Gyurkovics Tibor: Vers a Mikuláshoz
Miki, Miki, Mikulás
Hova bújsz, hova állsz,
Mennyi aranyat találsz
A csomagban?
Vár rád a gyerekcsapat,
Ide add, oda add
A cukrot, a kosarat,
Gyere gyorsan!
Azt hiszed, nem láttalak
A jegenyefák alatt?
Lopództál egy nagy halom
Dióval a válladon!
Bármily csendben lépeget
Bakancsod a rét felett,
Minden gyermek észrevett
Az ablakból tégedet!
Olyan ember vagy te, mint mi,
Csak az ég ruhádra hinti
A havat és ezüstöt,
Csillogó hajad a füst.
Felhőből van a szakállad,
Szél tömi meg a pipádat,
Rókaprémből van a bundád,
Szeretettel gondolunk rád!
Kitesszük az ablakunkba
A csizmát, a cipőt,
Mi meg addig elbújunk a
Sutban, hogy legyen időd
Hozni mindenféle jót,
Mazsolát, mogyorót,
S mikulások, gyerekek
Cinkostársak legyetek!
Megcsörren a mogyoró
Puttonyodban csuda jó!
Mi már tudjuk, hogy te jössz
Kócnadrágod csupa szösz!
Itt állunk megilletődve,
Míg a lábad töröld le.
Jól tudod te, illik ez
A mikulás – emberhez!
Hajnal Anna: Télapó rázza szakállát
Sűrű csillag, sűrű hó hull,
Zizegése kicsi ének,
Sűrű lámpák vakítóan
Nevetnek a hóesésnek.
Sűrű utcák de ragyognak,
Anyakézen víg a gyermek,
Meg – megállnak ablakánál
Kirakati mesekertnek.
Zöld mezőben kicsi mozdony,
Kicsi sínek kanyarognak,
Játékcsodák ott legelnek,
Játékpulik ott loholnak,
Tehenek is láthatóak,
Harcos, fehérvörös – tarkák:
Mehemed a tehenekkel,
Amint éppen felborítják.
Meredek nagy havas hegyről
Baba szánon, ni, hogy siklik,
Kicsi lány a kirakathoz
Nyomja orrát, ahogy illik.
Ni, Piroska, meg a farkas,
Erdőben, mint a mesében,
Szóló szőlők, hívő almák
Járnak a gyerek eszében.
Óriási barna medve
Kicsi mackót átölelve
Kormányoz egy piros autót,
Onnan bámul a gyerekre.
Hazatérve már az álom
Nehezíti szempilláját:
-Anyu, megveszed a mackót?
Megöleli kispárnáját.
Sűrű csillag, sűrű hó hull,
Télapó rázza szakállát,
Csupa csillaggal borítja
Minden jó kisgyerek álmát.
Hajnal Anna: Mikulás
Kispajtások figyeljetek,
Szép kis mesét mondok nektek.
Esik a hó, szalad a szán,
Így kezdődik a mondókám.
Jön egy bácsi nagy szakállal,
Hátán puttony mézes, mázas.
Telerakta minden jóval
Cukor – füge mogyoróval.
Minden ablak alatt megáll,
Cipőtökre rátalál.
Ugye könnyű kitalálni,
Hogy ez a Mikulás bácsi!
Hárs László: Télapó – igéző
Karácsonykor hull a hó,
Hóban topog Télapó.
Nem látható, hallható,
Zajtalan jár Télapó.
Szakálla fagy, bajsza dér,
Az üstöke zúzmara,
Otthonunkba ő betér,
De nem marad ott soha.
Ajándékot hagy nekem,
És elsuhan nesztelen.
Édes – kedves Télapó,
Ajándékot kapni jó.
Horváth P. Pál: Télapó
Pilinkélnek kósza pelyhek
betakarnak rétet berket,
mindent beföd puha hó,
készülődhet Télapó.
Csengettyűs szán vígan csusszan,
hat rénszarvas nagyot szusszan,
s fölröppen, mint víg rigó,
útnak indul Télapó.
Harsányi Lajos: Szent Miklós
Püspöksüvegben Istenének szolgált.
De esten titkon elsuhant a háztól.
Sok görbe utca híg sorában gázolt,
S megállt az elsötétült ablakoknál.
Három leánynak nászi pénzt vetett be,
Hogy meg ne rontsa őket a szegénység.
S hogy éhezők a pékeket ne sértsék,
Cipókat csent a kormos tűzhelyekbe.
Azóta mindig jár kicsinyhez, nagyhoz,
Kitett cipőkbe cukrot, kis nyulat hoz,
A gyermek boldog, szinte röppen.
Nehéz tarisznyát hord öles alakja.
Amit hozott, az ablakokba rakja.
Utána gyorsan eltűnik a ködben.
Havas István: Jön Mikulás – apó
Jön Mikulás – apó, jön
Szól a fiú, lányka,
Az ablakot csak behajtja,
Be egyik se zárja.
És az éjben kincsekkel
Megtelik az ablak.
Trombita, ló, gép és baba
Reggel megszólalnak.
Talpra szökken a fiú,
Sürög – forog a lány.
A Mikulás ablakához
Igyekszik mind ahány.
Fiúké lesz a ló, gép,
Lányoké a baba.
Nyerít a ló és fölzendül
A trombita szava.
Havas István: Mikulás apóhoz
Jó Mikulás apó.
Térj be hozzánk, térj be,
Kis cipellő, páros kettő
Ablakunkba téve!
Tégy beléjük cukrot,
Csokoládét, almát,
Kis virgácsok, nagy virgácsok
Tarka sokadalmát!
Herczeghalmi Mária: Mikulás
Szállingózni kezd a hó,
Merre járhatsz Télapó?
Száncsengődet halljuk már,
És mindenki téged vár.
Mindannyiunk barátja,
Mit raksz a kis csizmákba?
Diót, almát, mogyorót,
Vagy kis csokitélapót?
Találgatni olyan jó,
Amíg megjössz, Télapó!
Huhn Gyula: Mikulásra
Ezer gombóc, két kalács:
Én vagyok a Mikulás!
Szörnyű puttony a hátamon,
Benne minden, ami jó:
Édes füge, szóló szőlő,
Narancs, dió, mogyoró.
Dugó Dani, Hüvelyk Matyi,
Tündérkert és mesevár…
Meghallottam, hogy hívtatok,
S amit hoztam, odadom.
Aki jó volt, álljon ide!…
No, azt fel nem foghatom,
Hogy ti mind, mind jók voltatok,
S egy se volt rossz köztetek…
Most virgácsom talpa alá
Utilaput köthetek…
Száz szónak is egy a vége,
Ezer bocskor, két kalács!
Mindenkinek ad valamit
A jó öreg Mikulás.
Ha tovább is szót fogadtok
S ígéritek énnekem,
Megjön majd a jó Mikulás
Hosszú, hosszú éveken.
Iványi Mária: Télapóhoz
Ajándékot hoztál
Messzi földről jöttél
Nem riasztott hideg
Nem riasztott vad tél.
Zörgő diót hoztál
Cipelted a zsákot
Mesefáról hoztál
Aranyos virgácsot.
Tudtad, hogy mi várunk
Napok, hetek óta
Jöttél a hidegbe
Szélviharba, hóba.
Nem riasztott hideg
Nem riasztott vad tél.
Ajándékot hoztál
Messzi földről jöttél
Iványi Mária: Télapó az óvodában
Lámpagyújtó este van már,
Erdő, mező csupa hó.
Mérföldjáró csizmájában
Útnak indult Télapó.
Kristályvára ablakából
Hótündérke integet:
Visszatekint Télapóka,
S frissen átlép egy hegyet.
Lent a völgyben kis falucskát
Paplanruhán rejt a hó,
S lám, az utcán mennyi lámpa!
Ámul – bámul Télapó.
Itt is, ott is megáll csöppet,
Hol idenéz, hol oda,
Merre lehet a bölcsőde,
S melyik ház az óvoda?
S hogy rátalál, bekopogtat,
Subájáról hó pereg.
Nótaszóval, vidám verssel
Köszönti a víg sereg.
Bontogatja a gyereknép
A várva várt csomagot.
Télapó meg a sarokban
Autót indít, vonatot.
Jászayné Holczer Magdolna: Csengő szánon
Csengő szánon, hét határon
Jön a Mikulás!
Hopp, lovacskák, itt megálljunk,
Itt az állomás!
Nézz, kitárjuk két karunkat,
Úgy mondjuk el víg dalunkat,
Szívünk feldobog:
Az Isten hozott!
Megjött, megjött, itt van újra
Mikulás apó,
A zsákjában piros alma
És zörgő dió!
Jertek, menjünk hát elébe,
Nekünk is jut tán belőle
Jaj, de nagyon jó,
Mikulás apó!
Áldott szívű, jó Mikulás,
Szentséges atyánk!
Köszönjük, hogy az idén is
Gondoltál reánk.
Ajándékod hálás szívvel
Köszönjük neked,
Jóságodat áldja minden
Hű kis gyermeked.
Püspök bácsi, jó szívedet
Áldja minden magyar gyerek.
Áldott legyen minden lépted,
A Jézuska küldött téged.
Ha majd megint fenn az égbe’
Járulsz szent színe elébe,
Égi Atyánk hű szolgája,
Ó, ajánlj szent irgalmába.
Tudjuk, hogy a jó gyermeket
Minden évben megkeresed,
Nem is búcsúzunk hát másra,
Mint kedves viszontlátásra!
Kanizsa József: Télapó
Sűrű pelyhekben hull a hó.
Csiszeg – csoszog Télapó.
Nehéz a puttony, de nehéz.
Van benne minden: alma, méz
Virgács és játék – ezernyi.
Télapó nem bírja vinni.
Szánra teszi – hej halihó.
Így folytatja Télapó.
Karin Jackel: Kedves Mikulás!
Kedves Mikulás,
Rád vár ez a ház,
Vár egy kisgyerek,
Verset mond neked.
Meglátod, jó lesz,
Szófogadó lesz!
Öntsd ki zsákodat,
A játékokat,
Mindent, amit hoztál!
Virgácsot ne osszál!
Karin Jackel: Mikulás!
Mikulás, ez a te napod,
tudom, elindult már a szán,
a ház elé kiszaladok:
csak láthatnálak igazán!
Mikulás, nagyon örülök,
hogy végre eljött ez a nap,
nem zavar a hideg, a köd,
gyere el minél hamarabb!
Írtam Hozzád egy verset is,
azt hiszem, tetszik majd Neked:
arról szól, hogy megérkezik
Mikulás, s várja egy gyerek.
Annyira kíváncsi vagyok,
azon töröm a fejemet,
hogy ajándékba mit kapok,
zsákodban vajon mi lehet?
Kiss Ferenc: Mikuláshoz
Mikulás, Mikulás hol vagy már?!
Minden gyermek téged vár.
Mindannyian oly jók voltunk,
Rosszalkodni sosem szoktunk.
Fehér szakáll, piros kabát,
Mikor téged szemünk meglát,
Elfelejtünk minden gondot,
Várjuk már az ajándékot.
Hoztál, ugye, kis csomagot?!
Benne diót, csokit, cukrot!
Mondunk neked verset, szépet,
Jövőre is várunk téged.
Kissné Tóth Lenke: Csizma az ablakban
Hát, ez meg micsoda?
Ez már csak a csoda!
Kukkants csak amoda!
Mit látsz ott, na, koma?
Ablakban a csizma!
De fényes, de tiszta!
Hogy sétált oda fel?
Hát erre ki felel?
Ablakban mit akar
A csizma? Mondd hamar,
Misi, te, Öcsi, te!
Ki rakta azt ide?
-Te raktad, tudom én!
Misikém! Öcsikém!
Csizmátok ablakon
Les ám ki, de nagyon!
Tátják a szájukat
A csizmák! Az utat
Kutatják, kémlelik,
Mikulást kérlelik:
-Mikulás apóka!
Gyer’ ide a hóba’!
Éhesen tátogatunk,
Cukorra fáj fogunk!
Csizmánkba, ha lehet,
Ne dobjál faszenet,
Almát adj, diót adj!
S de kedves, de jó vagy!
Kopré József: Elindult már Télapó
Nagy pelyhekben hull a hó,
Elindult már Télapó.
Szakálla a földig ér,
Nagy csizmája hófehér,
A subája birka bőre,
Hópehely hullik belőle
Háztetőre, fenyőfára,
Tó vizére, út porára.
Jó gyermekek: figyelem!
Néhány nap és itt terem.
Aki jó és illedelmes,
Szófogadó, mindig rendes,
Télapótól kap sok szépet,
Csokoládét, édességet,
Mandulát, meg mogyorót,
Maga festette diót!
Egyet alszunk, s virradóra
Ébred Pityu, cseng az óra
Megérkezett Télapó:
Nagy szakálla csupa hó,
S puttonya színig tele,
Még egy gomb se férne bele!
Megérkezett, jaj, de jó!
Pakolj ki hát, Télapó!
-Szót fogadtál, Pistike,
Almát hoztam, ízlik-e?
-Sose sírtál, kis Kató,
Tiéd lesz a mogyoró!
-Csokit hoztam, Ferkó, néked,
Mert te eszel főzeléket!
-Nem szopja az ujját Jutka,
Neki finom cukor jut ma!
-Béla nem sír, mindig nevet,
Festett diót hoztam neked!
-András nem rajzol a falra,
Kapd el, itt egy piros alma!
Így jutalmaz Télapó,
Sose fogy ki a dió!
Maga festi, pingálgatja,
Puttony ürül? Tele rakja!
Házról házra így siet,
Várja minden kisgyerek.
Gyermekeknek jut most bőven,
Sok termett az esztendőben!
Kovács Zsóka: Télapóvárás
Ki kopog az ablakunkon?
Ajtónkban ki áll?
Izgatottan dobog szívem,
S künn a hó szitál.
Megjöttél hát, Télapó?
Jaj, de nagyon vártalak!
Ujjaimon számolgattam
Mikor jön el a nap
Vedd le a nagy puttonyodat,
Hogy pihenjen vállad,
Addig én majd simogatom
Hófehér szakállad.
Kováts Károly: Mikulás
Földig ér a nagy subája,
Térdig érő a szakálla,
Mérföldet lép a csizmája,
Ő az öreg Mikulás.
A két arcán piros rózsa
Aranyos a pásztorbotja,
Színig telve a puttonya,
Ő a kedves Mikulás.
Szereti a gyermekeket,
Nagyokat és kicsinyeket,
Ajándékot is hoz neked
A jóságos Mikulás.
A puttonya telve jóval
Narancs, dió, mogyoróval
S oszt belőle szelíd szóval
A kedves, jó Mikulás.
Hol látja, hogy a testvérek
Szeretőn, békében élnek,
Oly jól esik a lelkének,
Örül ott a Mikulás!
Hol azt látja: marakodnak,
Irigykednek, civakodnak,
Nem is ád semmit azoknak!
Búsul ott a Mikulás!
Legyetek hát jó testvérek,
Egymást forrón szeressétek!
S megjutalmaz, elhiggyétek,
A kedves, jó Mikulás!
Kozma László: A Mikulás mosolya
Hogyha baj ér, bánat, szégyen
Bízzál Myra püspökében.
Elhozza csillagos éjen
Ajándékát észrevétlen.
Cipődet ablakba tedd ki,
Kincseit szívedbe rejti,
Ahogy tette sokszor, régen.
Megjön sűrű hóesésben.
Arcát senki meg ne lássa
Rejti fehér nagy szakálla.
Találkozhatsz véle bárhol
Megismered mosolyáról.
Kitől jót és szépet várhatsz
Bizony Ő: a Mikulás az.
Csengettyűje szól a szánnak
Itt volt, de már messze vágtat.
Hiszen gondja van, temérdek
Kincsét osztja a reménynek.
Aranyszarvas hogy repítse
Megérkezzen minden szívbe.
Hogyha jól és szépen várod
Magadban is megtalálod.
Nemcsak várni, hogy mit kapnál:
Az a legtöbb, ha te adtál.
A szívedben hogyha érzed
Készítsél valami szépet.
Rajzolj erdőt, végy festéket
Ajkadon fakadjon ének.
Tanulj nótát, csoda-verset
Dalait a szeretetnek.
Akit egész évben várnak
Segítsél a mikulásnak.
Ahol baj van, gond és bánat
Oszd kincsét a kacagásnak.
Hogy minden arc felderüljön
Sötét ágra harmat gyűljön.
Ezüst nyoma csengő szánnak
Mosolya a Mikulásnak.
L. Kapuvári Lídia: Útban van már Télapó
Nicsak, pilinkél a hó!
Ezüst csengős
Cifra szánon
Útban van már Télapó.
Írtam neki levelet
„Télapó, ha teheted
Hozz nekem egy repülőt,
Szélsebesen repülőt.
Kishúgomnak azt a mackót,
Azt a piszén pisze mackót.
A tévében látta este,
És annyira megszerette.
Maszatnak, a kiskutyámnak,
Hozz egy puha meleg sálat.
Tudod, óvom, féltem nagyon
Meg ne fázzék az udvaron.
Ha maradna egy kis pénzed
Kolbászt is végy neki kérlek.”
L. Kapuvári Lídia: Levél a Télapóhoz
Télapó! Télapó!
Hová tetted? Hol a hó?
Tudja a házból az összes gyerek,
Hogy ma levelet küldök neked.
Üzenik ők is
Mind hóra várnak!
Szánkózni szeretnénk
Meg nagy – nagy hócsatákat!
Télapó! Télapó!
Ha zsákod legalján van a hó
Szívesen várunk még néhány napot,
Az alatt bőven megtalálhatod!
Lévay József: Télapó
Itt zörget már Télapó is,
Ki eddig távol lakott,
De nem nyitunk ő kelmének
Se ajtót, se ablakot.
Más volna, ha kérne szállást
Szegény vándor idegen,
Nyerne tőlünk szíves látást
S jó meleget idebenn.
A komor tél, bár haragszik
A hóviharral fenyeget,
Haragjában mégse von meg
Tőlünk minden örömet.
Nyájas estve kályha mellett
Üldögél a hű család,
Szövögetik a bűbájos
Mesék tündérfonalát.
Beköszönt a szent Karácsony
A szobácska felvidul
A fenyő gallya csecse – becse
Ajándékkal kivirul.
A gyermekek gyönge szíve
Boldogsággal megtelik.
S azt, ki mindezt küldi nékik
Imádsággal tisztelik.
A Megváltó észrevétlen
Hozzájok beérkezett
És feléjük, szinte érzik,
Hívogatva nyújt kezet.
„Értetek ma földre szálltam:
jertek hozzám, kisdedek!
Kedvencek vagytok ti nálam,
A Mennyország tietek.!
Lintnerné Fittler Vilma: Mikulás köszöntő
Mikulás, nagy subás töltsd tele a legnagyobbik zsákod.
Hozz diót, mogyorót, hagyd otthon a sok csúnya virgácsot.
Csingiling, cseng a szán, ki ül benne jó meleg subában?
Hóha hó, fut a ló, most állt meg a házunk kapujában.
Gyere már, gyere már tárt karokkal, tárt szívekkel várunk.
Mikulás nagy subás, Isten hozott, Isten hozott nálunk.
Lintnerné Fittler Vilma: Mikulás vándorlása
Billeg – ballag Mikulás,
Hátán van a zsákja,
Fehér szárnyú angyalkák
Mennek a nyomába.
Minden gyermek ablakán
Be- bekukucskálnak
Hozzák – hozzák a sok jót
Jó fiúnak, lánynak.
Kis cipőkbe hulldogál
Sok édes ajándék,
Egyik almát, diót oszt,
Másik csokoládét.
Jó gyermeknek reggelre
Tele a cipője.
De a rossznak nem jut ám
Semmi se belőle.
Ablakuktól sírva száll
Messze az angyalka,
Csintalan kis ördögök
Surrannak be rajta.
Cipellőkbe jajajaj
Virgácsot raknak,
Kiporolják kis komám
A bugyogót rajtad.
Lintnerné Fittler Vilma: Mikulás apó
Jucika, Ferike,
Mesélek. Hopp ide
Az ölembe, Zsóka.
Van egy ősz apóka,
Mennyország lakója,
Róla szól a nóta.
Ha jön a téli fagy,
Öröme jaj, de nagy!
Befog szánkójába.
Csingiling, száll a szán
Hópihés éjszakán
A földi határba.
Ott minden ablakba
Kis cipő, nagy csizma
Szép rendbe kirakva.
Mosolyog az apó,
Cukor, alma, dió
Kerül a cipőkbe.
De a rossz gyermekek,
Az engedetlenek
Nem kapnak belőle.
Arcocskák pirulnak,
Kis szívek vidulnak
Minden házikóban.
Gyermekek imája
Jóságodat áldja,
Mikulás Apóka!
Mese – mese – móka,
Juci, Feri, Zsóka,
Eddig van a nóta.