Október 23. (forgatókönyv)

Iskolai ünnepségre vagy órai felolvasásra szánjuk írásunkat. A forgatókönyv Déry Tibor Szerelem c. novellája, Faludy György Pokolbeli víg napjaim c. regénye, valamint Márai Sándor Halotti beszéde alapján készült.

 

 

 

 

 

Összeállította: Kormos Edit

Szereplők:

Fogoly
Börtönőr
Őrmester
Kalauznő
Taxis

Férfi
Házmesterné
Ajtai (rab)
Cseri Jancsi (rab)
Feleség

Börtönőr: (a földön gubbasztó Fogolyhoz vágja a motyóját) Fogja!
Fogoly: (értetlenül nézi) ?
B.: (türelmetlenül) A civilruhája! Öltözzön át! Mindjárt meg fogják borotválni!

F.: A hét évvel ezelőtt levetett ruhája volt a zsákban, a cipője. A ruha olyan gyűrött, hogy egy tenyérnyi sima hely sem maradt rajta, a cipő penészes. Felöltözött. Egy óra múlva a fogházirodába vitték. Az íróasztalnál egy Őrmester ült.

Ő.: Neve? Anyja neve? Hová távozik?
F.: Nem tudom.
Ő.: (ingerülten) Hogyhogy? Mi az, hogy nem tudja?
F.: (csöndben) Nem tudom, hogy hova visznek.
Ő.: (unottan) Nem viszik magát sehova. Mehet haza ebédelni a feleségéhez. Éjjel meg má'... (összeröhög a Börtönőrrel) Értve? Tehát hova távozik?
F.: Szilfa utca 17. Miért engednek ki?
Ő.: Mit kérdez annyit? Kiengedik és kész. Örüljön, hogy megszabadul tőlünk.
/Nylonzsákban odadobja az egykor elkobozott értéktárgyakat./Ő.: Ezt írja alá! Nyugta, hogy átvette.

F.: Utolsónak a szabadulólevelét adták át. A Letartóztatás oka kezdetű pontozott sor üresen maradt. A folyosón még körülbelül egy óráig ácsorogott, majd negyedmagával lekísérték a börtön főkapujáig. De még mielőtt a kapuhoz értek volna, egy utánuk futó őrmester megállította őket. Egy embert kiemeltek a négyes csoportból, és két géppisztolyos őr között visszakísértetett a börtönépületbe. Az embernek a frissen borotvált arca hirtelen elsárgult, mintha epeömlést kapott volna, a szeme elkocsonyásodott.

B.: Ott a villamos, szálljon fel!
F.: (szótlanul áll, a földet bámulja)
B.: (ráförmed) Mire vár?
F.: (szótlanul áll, a földet bámulja)
B.: (meglöki) Menjen már a fenébe!

F.: Zsebre tette a szabadulólevelet, s kiment a kapun. Néhány lépés után hátra akart nézni, de erőt vett magán, és továbbment. Figyelt. Nem hallott lépteket maga mögött. Ha eléri a villamost, anélkül hogy kéz nehezednék hátulról a vállára, vagy a nevén szólítanák, akkor talán...
A villamos megállóban hirtelen hátrafordult. Senki.
Fellépett a villamosra. /székek két sorban, rajtuk háttal ülő emberek/

Ebben a percben, hogy a villamos elindult, megszólalt körülötte a világ.
/Az addig háttal álló, ülő emberek felé fordulnak, stb./ Olyasféle érzés volt, mint mikor moziban géphiba miatt egy ideje hang nélkül pereg a film, s egyszerre, egy mondat, egy szó közepén visszatér a hang a színészek üresen tátongó szájába. Rikító villamos vágtatott el mellettük egy rikítóan szürke emeletes ház előtt. Üvegzöld kertek hullámzottak el a szeme előtt, nyitott konyhaablakokkal, sétáló emberekkel.
És a nők!
A Kalauznőnek puhán csengő, kellemes hangja volt. Kitekintett az ablakon. Szemben a járdán, a Sörgyár kapuja előtt egy férfit pillantott meg, aki megsimogatta egy fiatal nőnek az arcát.
Elkapta a tekintetét.

Kalauznő: Hova tetszik?
F.: (értetlenül néz rá)
K.: (átalakul rabtartóvá - közönségesen) Na, mi tetszik?
/Utasok kifelé fordulnak, háttal állnak F.-nek./
K.: Mit bámul így rám? Hiába szimulál, úgyis itt fog megrohadni!
F.: (rázza a fejét)
K.: (újra Kalauznő) Mi történt, uram? Csak arra vagyok kíváncsi, hogy hova tetszik menni. Hogy meddig vált jegyet.

F.: /zavartan elrohan - taxit hív - két szék egymás mellett, egyiken ül a sofőr/
Taxis: Hova lesz?
F.: Budára.
T.: De melyik hídon?
F.: (tanácstalanul) Melyik hídon?
T.: Nem tetszik ismerősnek lenni Pesten?
F.: A Margit hídon.

F.: A kocsi elindult. Egyenesen ült, nem támaszkodott hátra. A kocsi nyitott ablakán becsapódott a napsütötte utca benzinszaga, porszaga s a villamosok csengetése. Egy cukrászda narancsszín csíkos ponyvája alatt vörhenyes fényben cigarettázott egy fiatal nő.

/Az ücsörgő nőhöz odarohan egy fiatalférfi/
Férfi: Gyere gyorsan szívem! Egyre nagyobb a tömeg a Petőfi-szobornál! Ez már nem tüntetés: ez forradalom.

/A nő eltapossa a cigarettáját és szalad./

F.: Ha majd lát egy trafikot...
T.: (megáll) Tessék csak ülve maradni. Adok én. Milyen tetszik? Kossuth?
F.:
Igen. Mennyivel...?
T.:
Tessék csak hagyni, majd hozzácsapjuk a fuvarhoz. Tüzet?
F.: Legyen szíves.
(elábrándozik)

"Emlékeink szétesnek, mint a régi szövetek
Össze tudod-e rakni még a Margit-szigetet?
Már minden csak dirib-darab, szilánk, avitt kacat.
A halottnak szakálla nőtt, a neved számadat..."

T.: A sógorom is ült két évig. Politikai. Annak is első útja a trafikba vezetett.
F.: Meglátszik rajtam?
T.:
Hát egy kicsit talán meglátszik. A sógoromnak is ilyen beteges színe volt. Persze, jöhetne kórházból is, de ott nem gyűrik a ruhát. Meddig volt benn?
F.: Hét évig.
T.:
(füttyent) Politikai?
F.: Igen. Másfél év a halálraítéltek cellájában.
T.: És most kiengedték?
F.:
Úgy látszik. Nagyon meglátszik rajtam?

Házmesterné: Jaj, szentem. Hét év! Hát nem csoda!
F.: A házfelügyelő is lesoványodott, megöregedett, mióta nem látta.
A feleségem még itt lakik?
H.: Haza tetszett jönni? Uramisten! Hát persze, hogy itt lakik. Ő se tudja, hogy haza tetszett jönni? Jóságos úristen! Hát persze, hogy itt lakik!
F.: És a ... fiam. Ő is?
H.: Egészséges. Semmi baja. Derék, szép nagy fiú lett belőle. Uramisten!
(noszogatja) Tessék bejönni hozzánk! Tessék csak. Tudtam, hogy ártatlan. Tudtam, hogy egyszer haza tetszik jönni.
F.: Nem nyitottak ajtót, pedig háromszor csengettem.
H.: Tessék bejönni hozzánk! Senki sincs otthon. A felesége dolgozni jár, a Gyurika meg még iskolában van. Nálam van a lakáskulcs. Tessék felmenni és lepihenni, míg a felesége haza nem jön.
F.: Maga is jön?
H.: Megmutatom, hogy a felesége melyik szobában lakik.
F.: (értetlenül) Melyik szobában?
H.: Tetszik tudni, most társbérlőik vannak. Azoknak utalták ki a két szobát. A felesége meg a Gyurika a cselédszobába költözött. A konyha és a fürdőszoba közös maradt.
F.: Felmennék. Lepihenni.
H.: Menjen csak. Várjon kicsit. /kávét és kalácsot hoz/ Fogja ezt. Rendesen kell ennie. Most ez a legfontosabb.

F.: Mihelyt magára maradt, s a lélegzete megnyugodott, megismerte a felesége szagát. A szűk kis szobában mindössze egy kopott fehér szekrény, egy vaságy, egy asztal és egy szék állt.

/rázuhan az ágyra és mormolja/ ... és az illata...

F.: /a recski táborban/ Csak az illatát érzem. Minden reggel erre ébredek.
Ajtai: Ne kínozd magad, cimbora. Inkább mesélj valamit! ha mással kell követ hordanom a nap 48 óra hosszú. Ha veled vagyok, kettő.

F.: /mindenki mozdulatlanná dermed/ Ajtai. Egy vagonban érkeztünk Recskre. A váltók kattogásából tudta mindig, merre járunk. Vasutas volt Hatvanban. 1949-ben Szolnokon tüntetést rendeztek Mindszenty kardinális kiszabadítása érdekében. Ajtait néhány órával a tüntetés után letartóztatták a hatvani állomáson. Azzal vádolták, hogy részt vett a tüntetésen. Megmutatta a menetlevelét: akkor érkezett tizennégy órás vasúti szolgálatról az ország másik feléből. - Akkor a maga rohadt felesége vett részt a tüntetésen. - mondta az ávós. - Nőtlen vagyok. - Sebaj - felelte a hadnagy. - Az is marad.

Ajtai: Vagy itt van Koch mérnök úr esete...
Koch Hugót Rákosi nevezte ki vezérigazgatóvá. Egy napon a gödöllői országúton hajtott, amikor vele szemben lefékezett három, szabálytalanul közlekedő fekete autó. Az elsőből néhány ávós, a másodikból maga Rákosi Mátyás szállt ki. Felismerte Koch Hugót. Megölelte, bocsánatot kért tőle a szabálytalanság miatt, kézcsókját küldte Kochnénak, beült, és elhajtatott. A harmadik autóból ekkor kiszálltak az ávósok, és megbilincselték Kochot. A törvényszéken Rákosi élete ellen tervezett merénylettel vádolták meg. Koch ügyvédje elment az első titkárhoz. Rákosi vérveres lett a dühtől, mikor meghallotta, mi történt. Megköszönte az ügyvédnek a felvilágosítást és megígérte, hogy azonnal intézkedik. Öt perccel később az ügyvédet ávós autóba gyömöszölték, és táborba küldték. Koch kirendelt ügyvédje a tárgyaláson kijelentette, hogy az a gazember, aki merényletet tervez Rákosi elvtárs ellen, nem kaphat mást csak kötelet. Ennek ellenére Kochot felmentette a bíró. Most mindketten itt vannak, Recsken.

Cseri Jancsi: Engemet meg a kocsmábul hoztak egyenesen. Ott mulattunk a cimborákkal. Hamar fejbecsapott a pályinka. Tökrészegen szuszogtam az asztal alatt, ők meg danászgattak, hogy "Horthy Miklós katonája vagyok", meg hasonló nótákat. Felpofoztak, bevittek. A danászókat elengedték, engemet benntartottak. Az állt a végzésen: "Bár bebizonyosodott, hogy Cseri János részegsége miatt a dalolásban nem vett részt, feltehető, hogy józan állapotban velük énekelt volna. A magyar állam biztonsága érdekében Cseri Jánost hat hónapra internálom."

Ajtai: Vagy az a nyomorult Mauthner. Csepelen, az üzemben ő volt a helyi ávós besúgó. Az ÁVÓ megbízta, írja össze azokat a dolgozókat, akik antikommunista érzelmeikről ismeretesek. Mauthner összeírta pártállásra való tekintet nélkül huszonnégy haragosát és a listát aláírta. Mauthnert is beszállították. Együtt kerültek ide Recskre. Minden éjjel pokrócba csavarták, és véresre verték. Mióta ismerik a történetét, nem verik.

Börtönőr: Nem vagytok még elég fáradtak, rohadt hazaárulók! Az anyátok keservit! Melyik nem tudja még befogni a pofáját?! Maga, maga meg maga velem jönnek. Kifelé!

F.: Azt mondják, hogy a végén lepereg az ember szeme előtt életének filmje. Az utolsó pillanatok nagyon intenzívek, végzetesek. Még utoljára kapaszkodik bele a tekintet egy-egy képbe, emlékfoszlányba. Aztán snitt. Soha nem tudhattuk, mikor jön el a végzetes vágás.

Börtönőr: Gyerünk: ragadják meg azokat a lapátokat! Lelkesebben emberek, nem sírt ásnak, vagy mit. (elröhinti magát) Mélyebben süllyessze azt az ásót, büdös barom! A szélessége? (végignéz rajtuk) Olyan három embernyi!

F.: Így volt ez a halálraítéltek zárkájában is. Alkóvszerű cellába vittek. Körülbelül tízen ülhettek a félhomályban lehajtott fejjel, falnak fordított székeken. A terem végén, a sarokba fordulva négy férfi állt, óriási tócsák közepén. Orrukat a falnak nyomták, a térdük remegett; a nadrágja mind a négynek nedves volt. Napok óta állhattak itt. Ha valamelyik összeesett, az őrök fellocsolták. Arrébb egy ember feküdt a padlón, vércsíkos, nyáltól és vizelettől irizáló tócsában. Arccal a kőpadlóra borult, úgyhogy csak zsíros tarkóját láthattam. Harminchat órát töltöttem itt.

Őrmester: (fenyegetően) Jól van. Kezdjük elölről! Mikor került kapcsolatba az imperialista kémekkel?
F.: Nem voltam kapcsolatban semmiféle imp...
Ő.: Jól van, akkor máshogy kérdezem: kitől kapta Orwell könyvét az 1984-et? Ne tagadja, megtaláltuk magánál.
F.: A nagynénémtől kaptam, de még nem olvastam.
Ő.: Akkor honnan tudott a televízió gépről, ha nem belőle?
F.: A BBC-t hallgattam.
Ő.: Hiába akarja hallgatni. Sikeresen zavarjuk a rohadékok adását.
F.: Angolul hallgattam.
Ő.: Á, szóval angolul hallgatta a kenyéradó gazdáit?!
F.: (ingerülten) Angol irodalmi adásokat hallgattam.
Ő.: A magyar irodalom nem elég jó neki. Söpredék! Álljon fel! Mély térdhajlítás!

(a gyorsírónak diktálva) Elismerem, hogy súlyosan vétkeztem a dolgozó magyar nép és a Magyar Népköztársaság törvényei ellen. Engedve gerinctelenségemnek és pénzszerzési viszketegségemnek családom diverzáns elemeivel vettem fel a kapcsolatot, és kémtevékenységet folytattam az imperialista titkosszolgálat ügynökeként. Továbbá: fegyveres felkelést szerveztem a Népköztársaság megdöntésére. Megbízóimtól a rádión át kaptam az utasításokat. Elismerem, hogy könnyű szívvel árultam el hazámat, mert mérhetetlenül gyűlölöm a magyar népet." Megvan? Írja alá!

Ő.: Hiába tagad. Ha nem írja alá azonnal a vallomását, kiegészíttetem a következő csinos kis passzussal: "Elismerem, hogy kémtevékenységemben hasznos segítséget nyújtott a feleségem." Mit is mondtak? Várandós az asszonyka?
F.: /szó nélkül, összeszorított fogakkal aláírja/
Ő.: Rossz időnek néz elébe, barátom. /uzsonnát csomagol ki/ Az én órámat holnap reggel öt harminckor újra felhúzom. /nyel/ Magát is felhúzzák.

/elkíséri az őr/

Börtönőr: Ez a maga vacsorája. Írhat a családjának, ha írni akar, és elbúcsúzhat tőlük. Ha aludni akar, párnát is kap. De altatószert nem adunk. Most este nyolc óra huszonhárom perc van. Reggel ötkor átvisszük a Gyűjtőfogházba. Öt harminckor akasztás.

/a fogoly felriad, otthon van, az asszony odabújik hozzá az ágyba/

Feleség: Egyetlenem.
F.: (átöleli) Ne sírj.
Feleség: Egyetlenem.
F.: Nehéz volt?
Feleség: (ráborul)
F.: Nagyon megöregedtem?
Feleség: Olyan vagy nekem, mint amikor elváltunk.
F.: Nagyon megöregedtem?
Feleség: Amíg élek, szeretni foglak.
F.: Meg tudsz majd szokni?
Feleség: Soha senki mást nem szerettem.
F.: Megvártál?
Feleség: Veled éltem. Nem volt olyan nap, hogy ne gondoltam volna rád...

/elfordul az asszony/

F.: ...minden reggel érzem az illatodat .../befejezi az írást/
Börtönőr: Készen van?

F.: Amikor az ÁVÓ emberei hajnalban bejöttek, már tudtam, hogy elmarad az akasztás. Nem kötöztek meg, és nem törték el a karcsontjaimat, mint ahogy politikai foglyok akasztása előtt szokás. Még másfél évet töltöttem el itt, a siralomházban. Egy alkalommal egészen az akasztófáig vittek. Csak ott mondták meg, hogy kivégzés - ismét - elmarad.

Feleség: Tudtam, hogy vissza fogsz jönni. De ha nem jöttél volna vissza, akkor egyedül halok meg. A fiadban is téged láttalak. /az ablak felé vonja/
F.: (nehezen ejti ki a szavakat) Melyik az enyém?
Feleség: Hívjam fel?
F.: Még nem. /visszahúzza/ Még veled akarok lenni. Ő még idegen nekem.

/a feleség hátat fordít/

F.: (olvassa)

"Tűrd, hogy ember nem vagy ott, csak osztályidegen.
Tűrd, hogy ember nem vagy itt, csak szám egy képleten,
Tűrd, hogy Isten tűri ezt s a vad tajtékos ég
Nem küld villámot gyújtani, hasznos a bölcsesség./felnéz a papírból és modja/
Mosolyogj, mikor a pribék kitépi nyelvedet,
Köszönd a koporsóban is, ha van, ki eltemet.
Őrizd eszelősen néhány jelződet, álmodat,
Ne mukkanj, mikor a boss megszámolja fogad.
Szorongasd még a bugyrodat, rongyaidat, szegény
Emlékeid: egy hajfürtöt, fényképet, költeményt -
Mert ez maradt. Zsugorian még számbaveheted
A Mikó utca gesztenyefáit, mind a hetet,
És Jenő nem adta vissza a Shelley-kötetet.
És már nincs, akinek a hóhér eladja a kötelet,
És elszáradnak idegeink, elapad vérünk, agyunk,
Látjátok feleim szem'tekkel, mik vagyunk?
Íme, por és hamu vagyunk."

Forrás: www.sulinet.hu

Adnow banner

loading...

Ciráda zenekar - Hazám hazám

 

Facebook diákmeló - Box Middle

Online Toborzás hírek
Új lap - 1