Koldusének - Karácsonyi műsor szövegkönyv

Köszönjük Farkas Attilánénak, hogy megosztotta velünk alkotását.

Zene: Régi mesékre emlékszel-e még…
Helyszín: királyi udvar, trónterem, asztal körül a miniszterek beszélgetnek.
1. miniszter: Jó volt az öreg király életében is, de Bergengócia sorsa azóta megy igazán jól, mióta a fiatal király uralkodik. Öröm miniszterként dolgozni.
2. miniszter: Így is van. Jól irányítja az országot, a kincstárban sosem volt még ennyi arany.
3. miniszter: Mindent szemmel tart, kijár még a földekre is, figyelemmel kíséri, hogyan gondozzák az alattvalók a királyi szántást.
4. miniszter: Úgy is van! Járja az országot, örömmel dolgozik mindenki neki, szereti, tiszteli a nép.
5. miniszter: És milyen jó, hogy feleségül vette a szomszéd király lányát. Királylány létére igen dolgos asszony, korán kel, kalácsot süt reggelire, rétest készít ebédre, friss túrót kavar paprikásan vacsorára.
1. miniszter: Most meg különösen izgatott az udvar, hiszen a királyné gyermeket vár. Mindenki abban reménykedik, fiú lesz a trónörökös.
1. Udvaronc: A király érkezik, mindenki foglalja el a helyét.
Bevonul a király, leül a trónjára, a miniszterek körbeveszik.
Király: Miniszter urak, várom a beszámolókat.
2. miniszter: Uram királyom, ma megint megszámoltam a kincstár aranyait. 3 véka arannyal gazdagodott a királyi udvar.
3. miniszter: Uram királyom! A földeken is rendben van minden, sok eső esett az elmúlt héten, gazdag búzatermés várható.
Király: Jól van, én is így láttam utóbbi utam során.
4. miniszter: Ellenőriztem a királyi istállókat uram királyom, született újabb 50 birka, 50 malac, 50 kiscsikó!
2. Udvaronc: Felséges uram, jó hírrel érkezem. A felséges királyné megszülte gyermekét az imént.
Miniszterek: No és? Mondjad már udvaronc!
2. Udvaronc: A gyermek kislány. Gyönyörű, egészséges kislány.
Király: Mi az, hogy kislány?! Hiába megy jól az ország sorsa, egy lányra nem hagyhatom az ország irányítását! Nem tudott volna a királyné egy fiút szülni?! Trónörökösre van szükség, nem pedig egy lányra!
5. miniszter: Felséges uram! Ne szomorkodjon, a következő gyermek majd fiú lesz. Örüljön annak, hogy a kis királylány egészséges és gyönyörű.
Király: Még hogy örüljek? Fiút vártam, az országnak fiú kellett volna! Hogy mersz nekem ilyet mondani? Még hogy örüljek?! Ha így gondolod, fel is út, le is út, másik minisztert választok helyetted, olyat, aki az ország érdekeit nézi. Kifelé! (ajtót mutat, miniszterek, király ki)
Váltás – idő múlása – zene
Helyszín ugyanaz, király az asztalnál ül. Királyné kínálja.
Királyné: Egyék édes uram, ízes a bukta.
Király: (belekóstol). Nincs benne elég lekvár, vidd innen, add a kutyáknak!
Királyné: Egyék egy kis kalácsot édes uram!
Király: (belekóstol). Fúj! Nem elég foszlós! Add a szolgáknak!
Királyné: Kóstold meg édes uram ezt a finom almás rétest!
Király: (belekóstol). De hiszen ez megégett! Még rétest sem tudsz sütni!
Királyné: Bocsáss meg kedves férjem, holnap jobban fogok igyekezni.
Kintről zaj hallatszik
Király: Mi ez az éktelen zaj?
Királyné: Bocsáss meg királyim, a kis királylány játszik a szomszéd teremben, ő okozza a zajt.
Király: Hallgattasd el azt a gyereket! Nem elég, hogy lány, mióta megszületett, hangos a palota, alig lehet tőle dolgozni. Mikor kisebb volt, gyereksírás verte fel a palotát, újabban meg ajtónyikorgás, labdapattogás. Legyen csend, levelet kell írnom burkus királynak.
Királyné el
Király: (leül levelet írni, hangosan mondja, amit ír). Tisztelt burkus király! Ezennel hadat indítok országod ellen …
Hirtelen beszalad a kis királylány, labdát pattogtat, a labda felpattan az asztalra, kidönti a tintát a megkezdett levélre.
Király: (felpattan, odaugrik a lányhoz, megrázza a vállát). Ó, bárcsak soha többé ne lábatlankodnál itt! (pont ekkor lép be a királyné is, ezt még meghallja. Szó nélkül megvigasztalja a síró kislányt és kivezeti a trónteremből).
Váltás – zene, ének: téli ének (Mozart-Szánkózás)
Helyszín( mi csomagoló papírra festettük meg a gyerekekkel) palota előtt, gyerekek szaladnak be, hógolyóznak,( újságpapírból készült hógolyók) szánkót hoznak. (a király hallgatózik és a minisztert csendre inti).
1. gyerek: Gyertek ide, itt még friss a hó, itt még nem járkálták össze, itt még hóembert is építhetünk.
2. gyerek: Hát persze! Ide senki nem merészkedik, az őrök mindenkit elzavarnak. A király is durvább azóta, mióta a királyné és a királylány elköltöztek tőle.
3. gyerek: Pedig most már úgy van, ahogy ő akarta. Csend van a palotában, nyugodtan dolgozhat, foglalkozhat az ország dolgaival.
4. gyerek: Az édesanyám a palotában szolgál, ő mesélte, hogy most sem jó neki semmi: hiába győzték le a burkus király hadait, tele a magtár, mindenért dúl-fúl. Akármilyen ételt tesznek elé, nem ízlik neki, kiönteti, sorra zavarja el a királyi szakácsokat, kuktákat.
5. gyerek: És a királynéról hallottatok? Ott él szerényen a lányával a falunk túlsó végén egy egyszerű házban. Mindenki szereti őket, mert szívesen segítenek a falubeli szegényeken.
6. gyerek: Nemcsak a szegényeken! Most karácsony előtt mindenkit szívesen látnak a házukban. Aki erre jár, szegény, rászoruló, koldus, mindenki bátran fordulhat hozzá, vendégül látja őket foszlós karácsonyi kaláccsal, meleg levessel.
Ekkor előlép a király és a miniszter, akik eddig némán hallgatták a gyerekek beszélgetését. A gyerekek ijedten elszaladnak.
Gyerekek: Fussunk! Itt a király!
Király: Tudtam eddig is, hol lakik a feleségem, lányom, követtel levelet is küldtem hozzájuk, melyben megparancsoltam nekik, hogy térjenek vissza a palotába, de nem jött válasz.
Miniszter: Uram király, ha elzavarsz is érte, hallgasd meg a tanácsomat. Menj el te magad személyesen hozzájuk, kérd őket arra, hogy térjenek vissza hozzád.
Király: Nincs szükségem rájuk.
Miniszter: Dehogynem! Ideje lenne bevallanod magadnak. Többek között azért nem ízlik egyetlen étel sem, mert nincs, aki azt mondja: egyék, édes uram. De azt is tudnod kell, hogy parancsra nem fognak visszatérni hozzád.
Király: Jól van, jól van! De hát mit tegyek?
Miniszter: Ölts álruhát! Öltözz koldusnak, így menj el hozzájuk. Mint szegény, segítségre szorulót szívesen látnak majd, így könnyen beszélhetsz velük.
Váltás – egyszerű szoba, székek, asztal (karácsonyi énekek)
(tanács: helyszínváltásnál a” kórus” állt mindig előre, így mögöttük jól tudták a szereplők átrendezni a helyszínt)( a dalok átvezetésnél szabadon választhatók, én zenei tagozatos gyereknek csináltam ezt, így könnyű volt)
Királyné: (kiabál). Jöjjenek csak befelé a meleg házba, itt az illatos kalács. (bejön pár szegény, koldus ember, köztük a király – öltözéke marad, csak egy köpenyt terít magára, koronát leveszi).
Királylány: ( a királyhoz). Gyere, ülj le ide a székre, mindjárt kapsz egy tál meleg krumplilevest. (hozza a levest, a király az utolsó cseppig kikanalazza).
Királylány: Látom, régen ettél utoljára jóízűt. Szegény bácsi! Hát te sem kellesz sehová? Édesanyámmal együtt mi tudjuk azt, milyen, ha mindenkinek csak útban vagy. Mi sem kellettünk a királynak, nem szeretett bennünket.
A király a szavakat hallva kezébe temeti az arcát, aztán letörli könnyeit és felteszi koronáját.
Királylány: (csodálkozva). Apám!
Király: Édes kislányom! Most értettem meg, hogy a gazdaság, a kötelesség, a felelősség mellett belőlem eddig hiányzott a szeretet. Én vagyok a király, de nem voltam eddig igazi király, hiszen a jó királynak elsősorban emberségesnek kell lennie. Bocsáss meg ezért édesanyáddal együtt! Gyertek vissza a palotába! Nyissuk meg a palota kapuit, engedjük be a szegényeket, rászorulókat, ünnepeljük meg együtt a karácsonyt. Segítsetek úgy uralkodni, hogy országomban, palotámban béke és szeretet legyen!
Visszajönnek a szereplők, és egyesével mondják:
Rájöttél-e már karácsonyfád alatt,
mi kézzel nem fogható, érték csak az marad?

Ha van szívedben osztható nyugalom és béke,
átjárja majd lelked a szeretet fénye.

Gyűjtöttél-e olyat, mi nem fogy és nem kopik,
minél inkább osztod, egyre gyarapodik?

Kinek belső ragyogása van,
egyedül sem boldogtalan.

Örömnek és bánatnak vége mindig ugyanaz,
amin változtatni lehet, a megélés módja az.

Az élet percnyi díszeit értékelni! – ez a feladat!
Gondolnád-e, hogy ezzel mérheted meg magadat?
Szeretni jöttünk a világra
magunk és mások boldogságára.

Karácsonyi angyalszárnyon
lelkedre béke, öröm szálljon!

Az új esztendőt töltse be a termékeny béke,
a lélek nyugalma, a szeretet melegsége!

A zúzmarás fenyőkről egy hópelyhes dallam
lelketekre hulljon szerető szavunkkal (szavammal)!

Ha a fenyők nem állnának fény-egyenruhában,
akkor is tudnád, hogy karácsonyeste van.

Mert egy sietős esztendő körbeszállt veled,
számtalan jót, rosszat tartogatott neked.

Az évek kosarába már sok karácsony hullt…
az a legszebb mindig, mely réges-rég elmúlt.

Fényfüggönyt tereget még ma is minden házra,
fényeit szeretet lobbantgatja lángra.

Millió sóhaj száll az egekbe fel, fel, fel…
fenyőgyertyák fénye lobbanva igenel.

Úgy vágyunk élni, jó szóra, simogatásra,
átmelegít bennünket egyetlen gyertya lángja.

Mindenki:
Velem ma minden gyermek ajka szól,
Ezt kérjük a karácsonyfa alól,
Ó, emberek, felnőttek százai,
Ne engedjetek bennünket bántani!

 

 

Készítette: Farkas Attiláné

Adnow banner

loading...

Ciráda zenekar - Hazám hazám

 

Facebook diákmeló - Box Middle

Online Toborzás hírek
Új lap - 1