Színdarab a március 15-i ünnepi műsorhoz –szövegkönyv, forgatókönyv

Mottó: „A szabadság több mint polgárjog. Egyfajta belső függetlenség, és határozott nem, a kényszerítő körülményekre.”

 

 

Írta: Németh Péter – Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.

Szereplők:

Mária   (Eleftheria)

János – Mária udvarlója

Anya – Mária édesanyja

Gorgiasz -  Mária férje

Bíró

Férfi 1 – Katona 1

Férfi 2 – Katona 2

Asszony 1

Asszony 2

Sebesült katona

Török követ

Fatma –török lány, János kedvese

 

Bevezető:

 

- Ez az én történetem. És az én történelmem. Az Élet az Isten vagy talán a Sors különös módon rendezte az életemet.  A szüleim, rokonaim mindig megmondták, hogy mit kell tennem.  Nem csak a hazám, Magyarország nem volt szabad. Én sem voltam szabad. Mindig uralkodott rajtam valaki.

 

Szerettem egy fiút, és ő is szeretett engem. De az emberek elválasztottak minket egymástól.  De  a Sors vagy az Ég újra egymásnak adott minket. Ezért ne gondolja senki sem, hogy ha nincs szabadság, akkor az nem is fog eljönni egyszer…

 

 

 

1.    jelenet

 

 

Anya: - Lányom, hol vagy, gyere elő! Az ördög bújt ebbe a lányba, hogy mindig elbújik a szemem elől?

 

(Mária beszalad, kezében ruhakosár)

 

Mária: - Itt vagyok anyám most végeztem a mosással, és kiterítem a ruhákat.

 

Anya: - Jól van, csináld csak, de utána mosd el a korsókat, hogy holnap tudjunk tejfölt csinálni!

 

Mária: - Kérem idösanyám már azt is megcsináltam.

 

Anya: - Jó akkor etesd meg a csirkéket, adj nekik vizet, majd takaríts össze a szép szobában, mert holnap vendégünk érkezik.

 

Mária: - Már délután… amikor az anyám a szomszédban járt beszélgetni, már akkor kitakarítottam a szobát...

 

Anya: - Mária, miért nem Jolánnak neveztelek el, amikor megszülettél…te olyan jó lány vagy! Mindent szépen elvégzel…

 

Mária: - Holnap vendégünk érkezik? Nem is tetszett mondani!

 

Anya: - Mert meglepetésnek szántam lyányom! Szép kis meglepetésben lesz részed! Majd meglátod!

 

Mária. – Igen?..... ö…… anyám, ha nem lenne semmi dolog, akkor elmennék az Isvánfiékhoz. kukoricát morzsolni….

 

Anya: - Menjél lányom!

 

Mária: - Köszönöm… sietek haza!   (elszalad)

 

Anya: - De aztán meg ne tudjam, hogy azzal a mihaszna Jánossal találkozol! Hej lányom, holnap elrendezem a sorsodat….meglátod!

 

 

 

2.    jelenet

 

 

Mária: - Szia Jánosom! Sikerült, elszöknöm anyámtól! Mindent elvégeztem otthon, hogy ne tudjon semmi feladatot kitalálni.

 

János: - Kedvesem, de jó látni Téged! Ja de jó lenne egyszer nem titokban találkozni!

 

Mária: - Tudod, hogy anyám eltiltott tetőled, és csak titokban láthatlak. Néha kémeket szokott utánam küldeni, hogy hol járok és mit csinálok. Nagyon rossz természete van, gyanakvó, mindent tudni akar……   remélem nem jött utánam… (körülnéz)

 

János: - Ne foglakozz már az anyáddal, Mária! Itt vagyok, figyelj inkább rám!

 

Mária: - Figyelek, figyelek…

 

János: - Mária ez így nem mehet tovább, szökjünk el inkább valahova, és éljünk valahol szabadon, ezt a bujkálást nem lehet kibírni…

 

Mária: -  János, tudod, hogy nem hagyhatom itt az anyámat, ezekben a nehéz időkben. Egész Magyarországon  felfordulás van, és nem mehetek el veled…. Hova is mehetnénk?

 

János: - Te tudod Mária!

 

(Közös ének: Kolinda: Szerelem – 1 tétel „Én is drága te is drága”)

 

Az ének után elszalad Mária.

 

 

 

3. jelenet

 

(Gorgiasz megjelenik színen)

 

Anya: - Kérlek fáradj be, mihozzánk!  Bár holnapra vártunk, így is nagyon örülünk, hogy itt vagy… Mária is mindjárt itt lesz….

 

Gorgiasz:- Megbeszélte a lányával, hogy miért jövök? Azt írta a levélben, hogy minden el lesz rendezve, mire ideérkezek…

 

Anya: - Nem kell semmi miatt aggódnod Gorgiasz, Mária nagyon jó és engedelmes lány, bár van az apja véréből is benne, olyan néha mint egy vad csikó,   de jórészt az én tulajdonságaimat örökölte… Engedelmes és kötelességtudó.

 

Gorgiasz: - Én nem akarok semmit sem erőltetni. Én nem akarom ezt a házasságot, ha ő nem akarja…

 

Anya: - Csönd legyen és egy szót se halljak többet!  (betoppan Mária)

-         Szervusz kislányom, jó hogy megérkeztél, már nagyon vártunk…

 

Mária: - Mi történik itt? Házasságról beszéltek? Engem meg sem kérdez anyám?

 

Anya: - Mária, nem kell semmit sem elhamarkodnod. Bemutatom apád egyik távoli rokonát, Gorgiasz-t, aki való igaz leánykérőbe jött.

 

Mária: - Jó estét!

 

Gorgiasz: - Jó estét, örülök, hogy láthatom. Az édesanyja nagyon sok jót írt magáról.

 

Mária: - Gondolom miket írt….

 

Anya: - Mária légy kedves Gorgiasz-hoz… légy hűséges apád emlékéhez, tudom, hogy nagyon szeretted őt…..ezért is választottam neked őt, apád egyik távoli rokonát neked…férjül…

 

Mária: - Anyám! Mikor fogsz végre felnőttnek tekinteni? Miért nem kérdezel meg sohasem?

 

Anya: - Mária, te vagy az egyedüli támaszom ebben a nehéz időben. Szükség van egy férfire a családnál! Magyarországon forradalom van, és háború lesz, nehéz idők várnak ránk… Azt sem tudjuk, hogy Magyarország elszakad-e Ausztriától vagy sem, a nemzetiségek kapnak szabadságot vagy sem…nem tudunk semmit sem….

 

Gorgiasz: - Kedves néném! Úgy látom, hogy itt még semmi sem lett megbeszélve…Holnap reggel hazautazom, és fél év múlva visszajövök a válaszért. Jó éjszakát!

 

Anya: - Te tudod mit csinálsz? Miből fogunk élni mondd? Apád adósságaiból? El fogják venni a birtokot…csak ezzel a házassággal maradhat meg a családi örökség…Légy engedelmes, és tedd a kötelességedet…  tedd a kötelességedet…

 

Mária: -  Jól van anyám! Szólj Gorgiasz-nak….

 

Anya: - Jól van lányom…jól van….

 

(kisiet a színről, Mária egyedül marad és szomorúan néz)

 

/Zene: Kolinda –Szerelem 2. tétel: Fáj a szívem, fáj a szívem, szomorúság bánt engem…/

 

 

(a zene alatt menyasszonyi ruhába öltöztetik Máriát, majd a lakodalmas ünneplő legények  jönnek be, elviszik a lányt)

 

/ FILM: képek a lány szomorú arcáról, az ütemre táncoló csizmákról, vidám lakodalmas ünneplőkről/

 

 

 

 

4.    jelenet

 

 

(Mária egyedül a színen, és sír a kertben)

 

Mária: - Istenem, kérlek segíts rajtam. Átkozott szerelem. Ölj meg, de ne kínozz engem. Ne kínozz engem…

 

(Bejön János)

 

János: - Mária! Ne sírj!

 

(Mária szaladna kedveséhez, de megtorpan.)

 

János: - Holnap elmegyek a faluból. A szomszéd faluban holnap toborzó lesz. Tudod, ott sok magyar lakik, …. és beállok katonának Kossuth seregébe. Búcsúzni jöttem…

 

Mária: - Hiányozni fogsz… Kérlek vigyázz magadra….

 

János: - Az ég legyen veled… és azt kívánom, hogy légy boldog… légy boldog….

 

(elsiet a színről)

 

Zene: Kolinda : Szerelem – 4. tétel  (Bőg a bárány az erdőben, sír a kislány a kertjében….)

 

/FILM: képek a szerelmesek boldog pillanatiról/

 

 

 

 

5.    jelenet

 

 

Mária (narrációja) : - Minden nap gondoltam rá. És minden nap gondoltam arra a napra, amikor a szívem ellen döntöttem…Minden nap izgatottan vártam a híreket a szabadságharc alakulásáról. A magyar honvédek sokszor legyőzték a túlerőben lévő osztrákokat. De semmi kétségem sem volt afelől, hogy nem nyerhet a magyar szabadságharc… . Mi,  a nemzetiségiek románok, horvátok, görögök, szerbek, aggódva figyeltük magyar testvéreink küzdelmét. És én különösen aggódtam az én magyaromért, Jánosért. Titkon bíztam benne, hogy még találkozni fogunk.

 

 

Gyerekek: - Katonááák jönnek a falu felé….

(összecsődül a falu népe)

 

Asszony 1.: - Mit mondotok gyerekek? Kik jönnek?

 

Gyerek 1.: - Katonák jönnek, néni kérem!

 

Bíró: - És milyen katonák jönnek? Mifélék? Azt láttátok-e? Fehér kabátos vagy kék kabátos katonák jönnek?

 

Gyerek 2. : - Kegyelmes bíró uram, kék kabátos magyar huszárok lovagolnak a falu felé…

 

(minden falubeli a piactéren, a katonák bejönnek a színre, a tömeg szétnyílik előttük…)

 

Asszony 2. – De ismerős képed van, neked… (mutat Jánosra)

 

Bíró: - Mit kerestek itt a faluban? Csak a bajt hozzátok ránk… Mit akartok tőlünk?

 

János: - Kossuth Lajos üzenetét hoztuk a nemzetiségeknek,  görögöknek, szerbeknek, románoknak… hogy az összes jog amit a magyarok kiharcoltak, az őket is megilleti…

A szabadság nem csak a magyaroké. Magyarország nem csak a magyaroké, hanem a románoké, szerbeké, görögöké, szlovákoké, horvátoké, mindenkié, aki itt akar élni, ősei földjén….

 

Bíró: - Köszönjünk, nem kérünk a háborúból, mi és a gyerekeink békében akarunk élni!

 

János: - 15 km-re innen 5 ezer császári katona táborozik, és a következő napokban végigfosztják az előttük lévő falvakat. A fiúkat pedig erőszakkal besorozzák katonának. Ők nem fognak semmit sem kérdezni. Csak elveszik azt, amire szükségük van.

 

Férfi 1: -  Jól beszél! Én beállok katonának és megvédem a falumat!

 

Férfi 2.: - Én nem viszem a vásárra a bőrömet! Én másért nem fogok meghalni!

 

Asszony 2. : - Hát ez János! A mi falunkból való! A mi Jánosunk!

 

Bíró: - Menj ki a faluból! Nem kell a békéd, sem a háborúd!

 

János: - Holnap reggelig várunk mindenkit a magyar táborba. Akkor indulunk és megütközünk az osztrákokkal. Aki szeretne, az tartson velünk.

 

Gorgiasz: - Falubeliek, emberek! Hallottátok, hogy mit mondott a Katona! Mindenki menjen haza és beszélje meg a családjával. Nyugodt körülmények között. Akik csatlakozik a katonákhoz az holnap reggel a templom előtt jelenjen meg!

Menjenek haza emberek.

 

(eloszlik a tömeg)

 

Anya: - Jól beszéltél fiam! Nem kell ennyire komolyan venni a veszélyt!

 

Gorgiasz: - Mit tegyünk néném? Mit tanácsolsz?

 

Anya: - A császári katonák úgysem bántanak bennünket, és ez a szabadságharc a magyarok ügye, ne avatkozzunk bele.

 

Gorgiasz: - Én sem kockáztatnám az életemet bizonytalan dolgokért…

 

(Mária megjelenik egy karddal a kezében, és megáll előttük)

 

Gorgiasz: - Mária mi lelt téged?

 

Mária: - Ha nincs férfi a családban, akkor én fogok a szabadságért harcolni!

 

Anya: - Mária! Nem mész semmilyen harcba! Tedd le azt a kardot és indulj a konyhába.

 

Mária: - Nem vagyok Mária! Apám Eleftheriának nevezett el, ami annyit jelent: szabadság! Csak te megváltoztattad ezt a nevet!

 

Anya: - Akkor is engedelmeskedned kell!

 

Mária: - Igen, mert erre tanítottál! Engedelmeskedni az anyámnak, a férjemnek, a rokonoknak, a császárnak, a körülményeknek! Mindennek ezen a világon… Csak senki nem kérdezte még meg, hogy én, én,  mit akarok….

 

Anya: - Jól van lányom, jól van. Csak a legjobbat szeretnénk a családnak és a falunak….

 

Mária: -  Ha a magyarok kivívják a szabadságukat abból mi is részesülünk. De titeket csak a családi vagyon érdekel.

 

Anya: - Ez nem így van! Szeretünk téged.

 

Mária: - Szabad akarok lenni…szabad….. és azt szeretném tenni, amit a szívem diktál.

 

Anya: - Tudod lányom, mi nem szeretjük a bizonytalanságot.

 

Mária: - Az sohasem fog dönteni, aki a biztos dolgot várja.

 

Gorgiasz: - Bár vakmerőség szembeszállni a túlerővel, de holnap csatlakozok a katonákhoz. Érted teszem ezt Eleftheria! Így lesz.

 

Mária: - Megígéred?

 

Gorgiasz: - Megígérem.

 

(lassan elveszi a kardot, kimegy)

 

 

 

Zene: Kolinda: Töredékek („ Amióta, édesanyám, kedvesem, felvirradt a hajnal…”) – versszak csak!

 

Előjön a falu apraja nagyja, nők, gyerekek, közösen énekelnek.

 

 

 

 

 

6. jelenet

 

 

(A falu népe a földön ül. Idegesen fel alá járkál Mária, az anyja maga elé meredten ül a széken)

 

Mária: - Istenem, mi lehet velük? Mi lehet velük? Istenem védd meg ezeket az ártatlanokat! (megsimogatja egy gyerek fejét)

 

Gyerek 1.: - Egy katona szalad a falu felé! Egy katona!

 

(mindenki figyel reménykedve, aggódva)

 

Sebesült katona: -  Véget ért a csata! Vége! Elzavartuk az osztrákokat! Megmenekült a falu!

 

Mária: - Látod anyám sikerült! Volt értelme, megmenekült a falu népe. Megmenekültek ezek a gyerekek… Mondd…. a férfiak…. mikor jönnek vissza?

 

Sebesült katona: - Azt mondták, hogy egy nagyobb orosz sereg is közeledik, őket akarják a hegyekbe csalni….hogy ott rájuk üssenek…

 

Mária: - Orosz sereg? Rájuk ütnek? A hegyekben? A hegyekben….. Istenem!

 

Sebesült katona: - Igen a hegyekben. De nekem is mennem kell utánuk, csak a hírt hoztam, hogy megmenekült a falu. De most megyek a többiek után!

 

Mária: - Istenem, hát még nem lesz vége?

 

Anya: - Úgy látszik nem lesz vége.       Nem lesz vége…

 

(mindenki szomorúan áll, és egymást vigasztalva sírnak,)

 

Kolinda: Töredékek : „Hegycsúcsról szállott, a keselyűk vénje…”

 

Mária: - Vártuk a férfiakat haza, de nem jöttek…nagyon sokan vesztek oda, az oroszok bekerítették a magyarokat….és nem volt menekvés. 4 falu öregei és asszonyai temették a halottakat. De Gorgiasz és János nem volt köztük. Azt mondták némelyek, hogy elmenekültek Törökországba, bujdosni…

 

 

 

 

 

 

7.jelenet

(Törökországban)

 

(Magyarok szomorúan üldögélnek, és várják a sorsukat, majd megjelenik egy török követ)

 

Török követ: - Magyar katonák! A szultán üzenetet küldött nektek! Figyeljetek a kegyelmes szultánra!

 

(kitekeri a levelet)

 

Magyar tisztek és honvédek!

 

Én a török szultán menedéket adok nektek Törökországban. Senkit sem szolgáltatok ki az osztrákoknak és az oroszoknak. Mostantól békességben élhettek új hazátokban. Dolgozhattok és házakat építhettek a sátrak helyett. Aki szeretne, az beállhat a szultán seregébe katonának, de annak fel kell vennie a mohamedán vallást, és hűséget kell esküdnie a szultánnak. Legyetek ezért hálásak a szultánnak.

 

- Most pedig a  fegyvereket természetesen mindenki tegye le ide a lábam elé! Hűségetek jeléül.

 

(lassan bánatosan teszik le a fegyvert, majd miután letette, leül távolabbra… Gorgiasz állva marad)

 

 

Gorgiasz: - Köszönjük a szultán kedvességét. Élni fogunk a felkínált lehetőséggel! Ugye fiúk? Nem leszünk hálátlanok?

 

Török követ: - Viseljétek jól magatokat új hazátokban!   (elmegy)

 

 

Katona 1. – Persze, élni fogunk… Miért nem haltunk meg mi is ott a csatatéren? Most itt raboskodhatunk egész életünkben, Törökországban….

 

Katona 2. – Te nem reménykedsz abban, hogy egyszer hazamegyünk?

 

Katona 1. – Innen a madár sem megy sehova a szultán engedélye nélkül…

 

János : - Azt mondják, hogy Kossuth Lajos is itt van Törökországban, és megszervezi majd a magyar légiót… hogy otthon újrakezdjük a harcot…. És akkor hazamegyünk….

 

Katona 1: - Rákóczi Ferenc 20 évet élt és nyomorgott itt Törökországban… És itt halt meg….

 

Gorgiasz: - Én beállok katonának a Szultán seregébe. Azt rebesgetik, hogy Bem apó is beáll török vezérnek, hogy az oroszok ellen harcoljon… én nem fogok nyomorogni egy koszfészekben.

 

János: - Megtagadnád a hitedet, a családodat, és azt, hogy magyar vagy?  Néhány török aranyért?  ….és lemondanál arról, hogy egyszer hazajussunk?

 

Gorgiasz: - Ne kérdezgess János! Mindig a  körülményekhez kell alkalmazkodni… nem a vágyainkhoz….  és a hiábavaló reményeinkhez…

 

Katona 1: - Áruló vagy barátom, legszívesebben leszúrnálak, de kard hiányában inkább megfojtalak…

 

(nekimegy, a többiek megpróbálják szétszedni őket, és kivonszolják a verekedőket a színpadról)

 

 

 

8.jelenet

 

(János előrejön a színpadon

 

János: - Nagyon nehéz és nyomorúságos évek következtek Törökországban… Akik nem vették fel a mohamedán vallást, és nem álltak be a török seregbe, azok nagy szegénységben éltek. A szegénységnél viszont sokkal rosszabb volt az állandó reménykedés, hogy újrakezdjük a magyar szabadságharcot. Évek teltek el kétségek között. Kossuth Lajos próbált tárgyalni a nagyhatalmak vezetőivel Magyarország sorsáról, és ébren tartani a lelkesedést, hogy egyszer hazamegyünk…

 

Gorgiasz beállt török parancsnoknak. Felvette a törökök vallását. Lett egy felesége is, és két gyereke. Teljesen török lett.

 

Én is szépen lassan kezdtem törökké válni. Megtanultam a nyelvet, törökül beszéltem a piacon, és asztalosként dolgoztam Törökországban. Sok török barátom lett, akik megszerettek. És lett egy kedvesem, egy török lány: Fatma…akivel már  az esküvőt tervezgettük. Mégis sokszor nagyon boldogtalanul éreztem magam… Ilyenkor felmentem a minaret tetejére és hosszan nézelődtem Magyarország irányába…

 

 

 

 

Fatma - török lány: - Szia János, otthon sütöttem neked egy török pogácsát, és elhoztam. Neked…

 

János: - Köszönöm, nagyon kedves lány vagy Fatma!  De jól néz ki!  (elkezdi enni)

 

Fatma: - Ízlik? Jól esik?

 

János: - Igen, bár egy kicsit ropogósra van sütve, mi magyarok puhábban szoktuk! De nagyon finom!

 

Fatma: -  Örülök, hogy jól esik! János! Mesélsz nekem a hazádról?

 

János: - (sóhajt) Hát sokszor álmodok arról, hogy otthon vagyok és egy hűs erdőben sétálok…Olyan szép a falum melletti erdő, gyerekkoromban sokat játszottam ott… vagy ott a rét, ahol nyulakat fogtam…   a házak is másképpen néznek ki. Tudod náddal borítjuk be a házak tetejét… amit tópartokról gyűjtünk be.

 

Fatma: - De érdekes… Mesélj még, vagy tudod mit? Énekelj valamit nekem a néped dalaiból!

 

János: - Nehezet kérsz tőlem Fatma! Régen nem énekeltem már…

 

Fatma: - Kérlek… énekeld azt, ami eszedbe jut!

 

János: - …..(énekel)    Kolinda: Szerelem: 1 tétel: „Én is drága, te is drága”

 

Fatma: - Olyan szomorú ének volt. Olyan furcsa a dallama…

 

János: - Pedig, ez egy szerelmes ének volt…  (szomorúan bámul maga elé)

 

Fatma: - Hiányzik az otthonod?

 

János: - Nem telik el nap, hogy ne gondolnék rá… de ne érts félre jó itt is, és nagyon jó Veled is, de olyan boldogtalan vagyok…

 

Fatma: - Ti magyarok annyit szomorkodtok… de én itt vagyok neked és szeretjük egymást miért kell szomorkodni? …………Na, megyek szerelmem, mert biztosan keresnek már! Holnap találkozunk…

 

János: - Holnap…holnap… mindig a holnapot várni…mindig a holnapot várni…. Minden napom így múlik el…

 

Zene: Kolinda: Számum:  „Befúj behord mindent a homok…”

 

(János szomorúan felmegy a minaret tetejére, és magába roskad, közben énekel.)

 

/a minaretet egy emelvény, dobogó lehet, vagy egy tornaszekrény, amihez zsámolylépcső vezet fel/

 

 

9. jelenet

 

 

Gorgiasz: -  János, hallasz? Gyere le, fontos dolgot akarok mondani!

 

János: -  Mi az a fontos dolog Gorgiasz?

 

Gorgiasz: - A Szultán a seregemet Bulgáriába küldi. Búcsúzni jöttem barátom.

 

János: - Mi dolgotok van Bulgáriában?

 

Gorgiasz: - Lázadoznak a bolgár parasztok a szultán ellen, le kell őket verni…

 

János: - Mész egy szabadságharcot leverni?

 

Gorgiasz: - Nem tehetek mást, hűséget esküdtem a szultánnak…

 

János: - A görögök 20 évvel ezelőtt vívták ki a szabadságukat! És a bolgárok is elszakadnak egyszer a Török Birodalomtól!   A szabadság ellen nem lehet harcolni….

 

Gorgiasz: -  Nem értek egyet veled. Ne is folytasd! Inkább arról meséljél, hogy mikor lesz az esküvőd azzal a szép török lánnyal? Fatmának hívják ugye?

 

János: -  Nem lesz esküvő. Az én menyasszonyom Eleftheria!

 

Gorgiasz: - Mit mondtál? Jól hallottam? Eleftheria, Mária? Védd magad, mert most leszúrlak!    (kardot ránt)

Hogy merészeled szádra venni őt?

 

 

János: - Miért? Neked már török feleséged van, és gyerekeid… Miért fáj ez neked? És miért fáj az neked, ha én haza akarok menni?

 

Gorgiasz: - Átkozott ország Magyarország! Halott Magyarország! Te is halott leszel, ha hazamész!

 

János: - Nagyon sokan hazamentek már eddig is! Még rokkant katonák is! Érted? Haza! Én itt mindig idegen leszek….  Élve vagyok eltemetve…. És te is…

 

 

(leengedi a kardot Gorgiasz)

 

Gorgiasz: - De hát mit tehetnék? Mit?

 

János: - Nem tudom. De én… hazamegyek. És… holnap indulok….

 

(lassan sétál ki a színpadról)

 

Gorgiasz: - János! Ha majd mész… és ott leszel…  a határon…. csókold meg helyettem a földet….és ne nézz vissza….ne nézz vissza….

 

(gyorsan kimegy a színről)

 

 

 

 

 

10. jelenet

 

 

Zene: Kolinda – Töredékek: 1 tétel

 

(Találkozik János és Mária, szemben állnak egymással, fogják egymás kezét, és előrejönnek a színpadon)

 

Mária: - Az én életembe így jött el a szabadság, és a boldogság. És ha a történelem, akkor nem is adott a népemnek mindenre kiterjedő szabadságot, öröm költözött a szívünkbe. Mert nem hagytuk, hogy a külső körülmények játékszerei legyünk. Engedtük, hogy az a belső hang irányítsa az életünket. Ami lassan és biztosan elvezetett a mi szabadságunkhoz, és a mi boldogságunkhoz…

 

 

 

 

VÉGE

 

A zenei betéteket kérésre elküldöm.   -    Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.

blog comments powered by Disqus

< Előző		Következő >