Batár az élet

Zenés karácsonyi színdarab, szövegkönyv az ünnepi műsorhoz

 

Mottó: „Batár az élet, egy nagy szekér, amit magunk után húzunk…”

 

 

Szereplők:

Apa (Menase bácsi)

Anya  - Mária

Rita

Janika

Marci  - a lókupec

Pap

Ló

 

1. 1. jelenet

(Útszélen)

(zene: Gryllus:  Volt egyszer egy kis…)

Apa:  - Haj de küzdelmes ez az élet! De sokat kell dolgozni a betevő falatért! Most jövök haza a vásárból, egész nap úton vagyok, zötykölődök porban, sárban, latyakban….  Hát így van ez.  Most egy kicsit megálltunk, hadd legeljen a lovacska… én meg falatozok egyet….   (leül, kenyeret tör, eszik)

Ö… elnézést be sem mutatkoztam? Menase vagyok az öreg batáros. Nehéz munka….Tudjátok mi az? Nem tudjátok mi az a batáros? Hát fuvaros. Árut szállítok egyik a faluból a másikba… Na, de most már mennem kell, mert kikapok! Van nekem olyan feleségem, ihaj… olyan a nyelve, mint a tűz…. Hogy az eső oltaná el! Szeretem, mint az erős paprikát! De nem mondok semmit! Majd megismeritek! Majd... csak érjünk oda…. Gyí lovacskám, gyí!

(Kigurul egy kézi kocsi alapra készített szekéren, amit egy lónak beöltözött gyerek húz.)

(zene: Gryllus:  Kicsiny városban, kicsiny hajlék…)

 

 

2. jelenet

(Otthon)

( A zene halkan szól, a háttérben veszekedést lehet hallani. Az apa megérkezik, és a színpad szélén hallgatózik és várakozik.)

Anya: - Miért nem figyeltél jobban?

Rita: - Véletlen volt.

Anya: -  Persze, veled mindig történik valami…

( Rita előrejön dühösen.)

Rita: - Nem igaz, állandóan nyaggatják valamiért az embert! Ki tud mindenre egyszerre odafigyelni. Örülök, ha egy dolog véletlenül az eszemben megmarad…

Apa: - Na, ez az én lányom, Rita! Igazi tünemény, ég a keze alatt a munka!

Anya: - Ott álldogál a tűzhely mellet, és csak tátja a száját! Állandóan csak ásítozik, ábrándozik, álmodozik!  Jaj, mennyi á betűs szót mondtam!

Rita: - Jaj, hagyjanak már békén!     (kiszaladna)

Apa: - Hát itt van az én kis családom!

Rita: - De jó apa, hogy itthon vagy már! Úgy hiányoztál! Képzeld, csináltam egy kis galibát!

Apa: - Milyen libát sütöttél nekem, virágszálam?

Rita: - Galibát csináltam. Kicsit túlsütöttem az ebédet, és odaégett…

Apa: - Nem baj, ha egy kicsit megkapja a tűz az ételt. Annál finomabb…

Janika: - Nem kicsit égette meg, hanem nagyon…

Apa: - Éhes gyomornak minden jó! Hozzad lányom!

(Az apa leül, Rita elszalad az ebédért és leteszi az asztalra)

Apa: - Na, lássuk! Mi ez?

Rita: - Szén…

Apa: - Szegény liba túlhevült egy picit.

Rita: - Kacsa, nem liba.

Anya: - Na, látod? Erről beszélek. Nem elég, hogy szegények vagyunk, még azt a kevés ételt is tönkreteszi…

Apa: - Semmi baj sem történt. Majd eszünk kenyeret!

Anya: - Az sincs. Az ábrándos kislány azt is elégette, míg én mostam.

Apa: - Hagyjad már ezt a szegény lányt! Gyere Rita, ülj le ide mellém és mesélj valamit. Mondjad, miről ábrándozol? Szép ruhákról? Egy új cipőről?

Rita: - Á, nem. Nem is tudom…

Apa: - Gyűrűt szeretnél? Csináltassak neked?

Rita: - Nem az igazi az sem…

Apa: - Majd ha több fuvarom lesz, az is meglesz jó?

Rita: - Jaj apa, te ezt nem érted!

Apa: -  Hát persze, hogy nem értem. Akkor dalold el, hátha úgy megértem…

(Zene: Gryllus: Arról dalolj jome…)

(Amikor a dal a végéhez ér, az apa derűs arcáról lefagy a mosoly és felháborodva felkiált.)

Apa: - Aha, már értem! Azt már nem! Nem engedem, hogy ilyen fiatalon férjhez menjél, és tönkre tedd az életed!

Rita: - De Apa! Mit tudsz te a szerelemről?

Apa: - Persze… persze én is voltam fiatal… aztán megöregedtem…

Anya: - Láthatod a nevelésedet. Remélem, ilyen férjet talál magának, mert akkor jól ki fognak jönni egymással… Csak majd amit a férje megkeres, azt őnagysága majd elherdálja…

Apa: - Hát igen, ez az én drága egyetlen családom…

Anya: - Apropó! Mennyi pénzt hoztál haza? Hadd lássam?

Apa: - A barátom… a Marci… tudod a lókupec, megkért, hogy hozzak neki hitelbe egy teknőt a szomszéd vásárból… Szilveszter után megadja…

Anya: - Na, akkor nyomban lódulsz a barátodhoz, és elkéred a pénzedet, mert a nincsből nem lehet főzni Karácsonyra! Mákos bejglit, töltött káposztát bezzeg kívánja a zúzád? Indulás futólépésben! Pénz nélkül haza se gyere!                   (rásuhint egy seprűvel a férjére)

Rita: - Szegény Apa!

Janika: - Szegény liba!

Rita: - Nem liba, kacsa!

(Janika hosszasan ránéz, majd szemébe mondja.)

Janika: - Liba!      (Janika kimegy.)

 

3. jelenet

(Marcinál, a lókupecnél)

Marci: - Gyere be édes komám, drága barátom! Igyunk egy ünnepi áldomást!

Apa: - Nem azért jöttem Marci! De azért töltsél nekem, hiszen úgyis rám fér egy kis ünnepi melegség!

Marci: -  Köszönöm a teknőt! Az újévben megadom az árát. Nem felejtettem el.  Nem ám!

Apa: - Pont azért jöttem drága barátom! Az asszony elküldött az áráért!

Marci: - Tényleg? Hát akkor igyunk! Az egészségedre komám!

Apa: - Ezek az asszonyok!  Mindig csak a baj van velük!

Marci: - Komolyan mondod?

Apa: - Azt hiszem, komolyan mondom.

Marci: -  Na, én ezért nem nősülök meg újra! Én már megfigyeltem az életben, hogy amilyen lovat eladok, sokszor olyat is kapok vissza…  Tudod, én lókupec vagyok.  Én csak tudom! „Kupec-ség” az élet!

Apa: - Batár az élet, egy nagy szekér, amit magunk után húzunk…

De legyen bármilyen nehéz is az a szekér, én nagyon szeretem a családomat.

Marci: - Ez ám a nagy bülcsesség komám!  Ez ám! …. (megveregeti a hátát a barátjának) …   A pénzt nem tudom ám megadni!

Apa: - Á, nem érdekes!  Töltsél még egyet, aztán megyek. Majd kérek a paptól!

(töltenek, isznak, és énekelnek-  zene: Gryllus: Nincs egészen tegnap…)

 

4. jelenet

(A lovaskocsinál)

Apa: - Na, akkor menjünk a paphoz, hol az ostorom, hova tettem?

(mikor a földről felveszi meglendíti, a ló megijed tőle, hátraugrik…)

Apa: - Mi van pacikám, csak nem félsz?

 

- „Miért reszketsz az én kicsiny ostoromtól miért?

Akár egy hegy akkora vagy!

Mindig ennél akármilyen jól tartalak!

De ha meghallod az ostort, máris szeded föl a bocskort!

Szökkensz, rugaszkodsz, táncolsz, ügetsz, futsz! Ahogyan csak tudsz!

Megfeszül a hám, inalsz szaporán! Miért? Miért? Miért?”

 

Ló: - És te? Nem így vagy?

 

- „Miért majrézol az asszonytól, mondd miért?

Mint egy medve, akkora vagy!

Folyton ennél, akármilyen jól tartanak!

De ha perdül a menyecske, szájában a vén nyelvecske,

Szökkensz, rugaszkodsz, táncolsz, ügetsz, futsz!

Ahogyan csak tudsz!

Rajtad gazdikám, miért feszül a hám?

Miért? Miért? Miért?”

 

(Zene/szöveg: Kányádi -Gryllus: Menase az öreg batáros…)

Apa: - Igazad van lovacskám! Az én életem is olyan, mint a tiéd!

(együtt(!) húzzák ki a batár-kocsit a színről)

 

5. jelenet

(A papnál)

(A pap alszik a gyóntatószékben. )

Apa: - Hahó! Hahó! Hmm!   Hmm!

(köhög, de a pap csak a másik oldalára fordul.)

Apa: -  Dicsértessék Gábor ATYA!

Pap: - Mi történt, mi történt? Ég a ház? Kiöntött a Tisza? Ellenség a határban? Kálvinisták a faluban? … Ja, csak gyónni jöttél fiam? Kerülj beljebb!

Apa: - Hát tudja Gábor Atya, én nem szoktam templomba járni…

Pap: - Épp itt az ideje elkezdeni! Mondjad el nekem a vétkeidet! Ülj le ide mellém, és megkönnyebbül a lelked… Na mondjad!

Apa: - Az az én nagy bűnöm, hogy hiteleztem a komámnak egy teknő árát, és a feleségem ezért perel énvelem!

Pap: - Igaza van a feleségednek! Ha azt fogatot közösen húzzátok, akkor őneki is van beleszólása, hogy kit vesztek fel az élet szekerére! Mária a feleséged? Akkor mondj el három „Üdvözlégy Máriát”! És hallgass a feleségedre!

Apa: -  Hallgassak rá? De hiszen ő irányítja az embert!

Pap: - Nekünk férfiaknak, meg kell tanulnunk hordozni az erőtlen asszonynépet!  Így van rendelve. Legalábbis azt hiszem…

Apa: - Gábor atyának is van ilyen gondja?

Pap: - Persze, hogy van… ne is kérdezd!

Apa: - Miért van ez így? Miért kell annyit szenvednünk?

Pap: - Nem tudom fiam… Régtől fogva régi kérdés ez!

(Zene: Gryllus: Régtől fogva régi kérdés…)

Apa: - Köszönöm Atyám! Öö… Atyám, nem tudna kölcsön adni egy kis pénzt?

Pap: - Nem fiam, de az ég áldjon meg! Menjél fiam, menjél! És ne felejtsd el, amit mondtam: Béketűrés!

Apa: - Menjünk pacikám!

(felülne a kocsira, de a ló bólint neki, hogy jöjjön előre húzni a kocsit. Apa előre megy.)

Apa: -  Már majdnem elfelejtettem…Ez most már mindig így lesz lovacskám?

(A ló bólogat, és elindulnak)

 

6. jelenet

(Otthon)

Anya: - Na végre, hogy megérkeztél te lókötő!

Apa: - Lókötő? Igazad van Mária, ki is köthetném a lovat a kocsiból és el is adhatnám!

Anya: - A pénzt meghoztad-e a félnótás barátodtól? Tudod, a teknő árát…

Apa: -  Nem… de kaptam egy-két jó tanácsot…

Anya: - Igeeen? Jó tanácsot?

Apa: - Hogy éljek békességben a családommal, hogy közösen húzzuk a szekeret…

Anya: - Mit zagyválsz itt össze-vissza? Tovább képezted magad pappá?

Apa: - …meg hogy legyek béketűrő, hogy erőtlen az asszonynép…

Anya: - Szeretnéd megismerni az erőtlen kezemet?

Apa: - Meg, hogy ne házasodjak újra…

Rita: - Anya, apa! A Janika elment itthonról, sehol sem találom! Csak ezt a levelet hagyta itthon! Olvasd!

Anya: - Mit mondasz lányom? Miről beszélsz? Add ide azt a levelet!

Jaj, homályos a szemem, nem látom…

Édes szüleim és nővérem!

Kérlek, ne haragudjatok rám! Sohasem tudtam szóhoz jutni mellettetek. Olyan sokat vitatkoztatok egymással! Csak annyit szeretnék írásban közölni, hogy elmentem örökre…

Apa: - Mit ír? Elment örökre, miattunk? Istenem ne büntess meg engem! Mindent elviselek inkább, csak Janika jöjjön vissza!

Rita: - Nem fogom többé megsemmisíteni az ebédet! Szegény kacsa! Szegény Janika!

Anya: - Én vagyok az oka mindennek! Mindig, mindenkivel perlekedek…. JANIKAAAAAA, kisfiam!

Apa: - Menjünk, keressük meg! Gyorsan!

Rita: - Janika! Janika!                        (mindenki kiszalad a színről)

 

 

7. jelenet

(Otthon)

(Zene: Gryllus: Isten véletek édes szüleim… A család, a pap, a lókupec, a ló szomorúan ballag be a zenére és leülnek…)

Apa: - Gyere haza kicsi fiam!

Rita: - Janika! Janika!

Anya: - Mi tettünk Atyám? Most mitévők legyünk?

Pap: - Bízzál lányom. A jó kenyér haza hozza!

Rita: - A jó kenyér????  Janika!!!                (sírva kiszalad)

Pap: -  Most mi van? Valami rosszat mondtam?

(kopogás hallatszik, a függöny mögül hangok hallatszódnak)

Janika. – Édes szüleim! Apa, anya! Ide nézzetek mit hoztam!

Anya: - Megkerültél kisfiam? Hadd nézzelek!

Janika: - Mi ez a díszes fogadtatás? Dicsértessék!

Apa: - Hát nem vesztél el? Nem mentél világgá mégsem?

Janika: - Hát persze, hogy nem. Elmentem az erdőbe örökzöldért! Fenyőfáért! Holnap karácsony napja lesz! Nem olvastátok a levélben?

Anya: - Hát akkor rosszul olvastam? Rosszul olvastam!

Pap: - Az asszonyok erőtlenek az olvasásban, tudod fiam…

Apa: - A férfiak, meg legyenek türelmesek… Ugye Atyám? Ha addig nem viszi el őket a szívroham…

Rita: - Hála a papnak, hogy megvan a Janika!

Anya: - Soha nem fogok senkivel sem veszekedni… Hiszen semmi sem lehet fontosabb, a családi békénél! Sem a teknő ára, sem a bejgli, sem a káposzta, sem a szenes liba...

Mindenki: - Kacsa!

Anya: - …sem a fekete kenyér, sem az én aggódásom, hogy mit fog hozni a holnap…

Pap: - Derék lány vagy Mária! Látod fiam! A beismerés igazi női erény! Amit nekünk férfiaknak kell megtanulni…

Apa: - Ebben is van tapasztalata Gábor Atya?

Pap: - Nekem mindenben van tapasztalatom! De hibáimat, azt ne kérdezd! Mert tudod, nincs is!

Marci: - Hát akkor igyunk a tökéletes életünkre! Ne búslakodjunk tovább!  Kezdődjék hát a mulatság!

Rita: - Éljen a pap! Éljenek a kacsák!

Marci: - Éljenek belátó asszonyok!

Pap: - Éljen az élet! (mindenki ránéz)   Valami rosszat mondtam?

Apa: - Az elhangzottakat figyelembe véve, vigyázzon mindenki a boldogságára egész évben! Boldog karácsonyt kívánok mindenkinek!

( Zene: Gryllus:Kis városban kicsiny hajlék… Közös tánc)

 

VÉGE

A zenékkel kapcsolatban kérem írjanak a következő címre: Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.

 

 

Írta: Németh Péter   Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.

blog comments powered by Disqus

< Előző		Következő >