Az anyanyelv sokoldalú és árnyalt ismerete minden nevelés, oktatás, tanulás, ismeretszerzés alapja. A nyelv kultúrát közvetít, lehetővé teszi értékek megismerését, az értelmi képességek fejlődését, a társas kapcsolatok kialakulását, az emberek közötti kommunikációt. A gondolkodás- és a személyiségfejlesztés fontos eszköze és a társadalomba való beilleszkedés elengedhetetlen feltétele. A társadalom kisebb-nagyobb közösségeiben való részvétel és együttműködés is az anyanyelv biztos tudását feltételezi.

 

 A nyelv az önkifejezésnek, az önálló vélemény kialakításának és kifejezésének legfőbb eszköze, jelentős szerepe van a felelősségérzet kialakulásában, a szocializációban. Az állampolgárok megfelelő szintű anyanyelvi tudása a társadalom belső kohéziójának, a demokrácia működésének, a demokratikus jogok gyakorlásának sarkköve. Az anyanyelvi készségek birtoklásának meghatározó szerepe van a társadalom értékeinek megismerésében, gyakorlásában és védelmében.

Az anyanyelvi képzés befolyásolja a többi műveltségi terület tanítását, elsajátítását, fejlesztése minden műveltségi terület feladata. A nyelv a tanulás legfőbb eszköze és előfeltétele.

Az anyanyelvi nevelés alapvető feladata az anyanyelvi kompetencia fejlesztése oly módon, hogy a tanulók életkoruknak megfelelő szinten birtokolják a szóbeli és írásbeli kommunikáció képességét, tudjanak önállóan és másokkal együttműködve ismereteket szerezni különböző információhordozók üzeneteinek megértése révén (e tekintetben az anyanyelvi nevelés céljai találkoznak az Informatika műveltségi terület célkitűzéseivel). Képesek legyenek az üzenetek tartalmi és nyelvi aspektusát kritikailag egymástól elválasztani, az üzenet lényegét megérteni, értelmezni és véleményt formálni annak igazságtartalmáról. Képesek legyenek maguk is adekvát üzeneteket megfogalmazni, figyelembe véve a beszédhelyzetet és a hallgatóság igényeit. Ismerjék meg anyanyelvüket mint rendszert, annak jelenét és múltját.

Az anyanyelv és irodalom elválaszthatatlan egységet alkot. Az irodalom megismerése összeköti a múltat a jelennel, biztosítja a kultúra folytonosságát, segíti az egyént kulturális önazonosságának kialakításában, meghatározó szerepe van az érzelmi élet, a kreativitás, az esztétikai érzék fejlesztésében, az emberi és társadalmi problémák megértésében, átélésében, a saját és mások kultúrájának megismerésében és tiszteletében. Mindebben szoros szálak fűzik a Művészetek és az Ember és társadalom műveltségi területek tartalmához és céljaihoz.

Az irodalmi nevelésnek a fenti célokon túl feladata az olvasási kedv felkeltése, az irodalomnak mint művészetnek, mint az emberi kommunikáció sajátos formájának, közlésformáinak, kifejezési módjainak a megismertetése, megszerettetése. Az irodalom tanulása képessé teszi a tanulókat az értékek felismerésére, megtapasztaltatja az esztétikai élményt, fejleszti az érzelmi életet, az empátiát, segít megérteni az emberi, társadalmi problémákat, felismerni az egyedi élményekben, tapasztalatokban az általános emberit. Lehetőséget teremt az ön- és emberismeret, a képzelet, a kreativitás és a kritikai gondolkodás fejlesztésére.

(Megjegyzés: a kisebbségi iskolákban a diákok a nemzetiségi anyanyelvet és irodalmat tanulják külön program szerint.)

Fejlesztési követelmények

1–6. évfolyam 7–12. évfolyam
Beszédkészség, szóbeli szövegek alkotása és megértése

A társas-társadalmi együttműködéshez szükséges szóbeli nyelvi képességek fejlesztése. A beszédhelyzetnek megfelelő, kulturált nyelvi magatartás kialakítása. A nem nyelvi kommunikáció, valamint a másik ember megértését és az önkifejezést elősegítő kommunikáció formálása, továbbfejlesztése. A beszédkészség fejlesztése és a szóbeli szövegek megértése egyúttal az önismeret, az önbecsülés és mások személyiségének, véleményének megbecsülésére is nevel.

Gondolatok, információk, vélemények egyszerű, érthető és magabiztos közlése a beszédhelyzetnek megfelelően. A beszédhelyzet összetevőinek pontos felismerése, alkalmazkodás a szituációhoz, a beszélgetőpartnerhez, a témához. Önismereten alapuló magabiztos fellépés.
A nyelvhelyességi és nyelvtani ismeretek alkalmazása a beszédben.  
A szóhasználat, a kiejtés és a gesztusok (testbeszéd) összehangolása a beszédhelyzettel. A szóhasználat, az intonáció és a gesztusok összehangolt alkalmazása a kommunikációs helyzetben. Ezek megértése (dekódolása) a tömegkommunikáció, a film, a színház területén.
Figyelem a kortárs és a felnőtt beszélgető-társra. Az üzenet lényegének, érzelmi tartalmának megértése, rövid, szóbeli összefoglalása. A másik ember közléseinek egyre pontosabb felfogása a mindennapi élethelyze­tekben, illetve látott, hallott, megjelenített dialógusokban.
Kérdések, válaszok határozott és egyér­telmű megfogalmazásának képessége, a hallottak kiegészítése. Együttműködés a társakkal a beszélgetésben, a feladat­megoldásban. Beszédpartnerrel való együttműködés, érvelés, cáfolat, érvek felkutatása, rend­szerezése, álláspont, vélemény kialakítása, továbbfejlesztése.
Mindennapi élmények, olvasmányok tartalmának összefüggő elmondása (pl. idő­rendben, logikai rendben, a hallgatósághoz alkalmazkodva, önbizalommal, a jó fellépésre és a megalapozott önértékelésre törekedve). A különböző beszédműfajok kommuniká­ciós technikáinak alkalmazása és érté­kelése (pl. a szándék, a hatáskeltés szempontjából). Ideértve a tömeg­kommunikáció ismert műfajait is.
Részvétel a tanulócsoportban folyó beszélgetésben, vitában. Saját álláspont előadása és megvédésének képessége a témának, helyzetnek megfelelően. Mások vélemé­nyének meghallgatása, megértése, tömör reprodukálása. Önbecsülésen és mások megbecsülésén alapuló együttműködés csoportos beszél­getésben, vitában. Az eltérő vélemény figyelmes és türelmes meghallgatása, tisz­telete; adott esetben rövid rekonstrukciója. A saját vélemény megvédése vagy korrekciója. A kommunikációs zavarok, konf­liktusok feloldásának képessége, a manipulációs szándék és a téves ítéletek felismerése.
Helyes hangképzés, beszédlégzés és hang­súlyozás. A szöveg tartalmát és a beszélő szándékát tükröző kiejtésmód eszközeinek biztonságos alkalmazása (helyes hangképzés, a mondat- és szövegfonetikai eszközök megfelelő alkalmazása).
Ismert szövegek megjelenítése dramatikus játékkal. Memoriter (költemények, prózai szövegek szöveghű ismerete). Memoriter szöveghű tolmácsolása kifejező szövegmondással, megjelenítéssel.
Írásbeli szövegek alkotása, íráskép, helyesírás

Az anyanyelvű írásbeliség normáinak megismerése, az európai és a magyar kultúrában hagyományos alapvető szövegtípusok elsajátítása. A kreatív írás, az önkifejezés, az egyéni stílus kialakítása és fejlesztése, esztétikus íráskép, olvasható betűformák az életkornak megfelelő írássebességgel és az anyanyelvi normákat követő helyesírással.

A tanulási igényeknek megfelelő tempójú és rendezettségű írásmód. Olvasható, esztétikus, jó tempójú egyéni írásmód.
Szövegalkotási képesség különböző szöveg-típusokban és műfajokban. Személyes és olvasmányélmények megfogalmazása a leírás, elbeszélés, jellemzés, vélemény, ismertetés stb. műfajában. Nyelvtani, nyelvhelyességi és helyesírási biztonság az írásbeli szövegalkotásban. A helyesírás értelemtükröző szerepének megértése és tudatos alkalmazása.
Az önkifejezés képessége, kreativitás a különböző műfajokban (pl. rímes játékok, szövegek átírása, dramatizálás). Gondolatok, vélemények, érzelmek, képzetek kifejezése különböző műfajokban és nézőpontokból.
Nyelvtani, nyelvhelyességi és helyesírási ismeretek alkalmazása a fogalmazásokban. Világos szövegalkotás, kifejezőkészség az egyén magánéletének, társas és társadalmi életének minden területén a tájékoztató, ábrázoló, érvelő, kifejtő, összefoglaló, kapcsolatot teremtő és tartó szövegtípus műfajaiban (levél, érvelés, bizonyítás, leírás, jellemzés, kérvény stb.).
  A személyiség és a személyesség kifejezé­sének képessége a szövegformálás kreatív eszközeinek birtokában (pl. szövegek kiegészítése, átírása különböző nézőpontokból, stílus- és hangnemváltással; élményszerű személyes történet elbeszélése).
Olvasás, írott szöveg megértése

Az iskolai képzés szintjének megfelelő szövegértés, olvasási készség, értő olvasás, amely magában foglalja a korosztálynak megfelelően jó tempójú hangos és csendes olvasást, a különböző tartalmú és rendeltetésű (magáncélú, hivatalos, publicisztikai, tudományos, szépirodalmi) szövegek megértését, a szövegekben megformált értékek felfogását, értékelését, kritikáját, illetve befogadását, valamint a korosztálynak megfelelő szinten a művészi szövegek másodlagos, metaforikus jelentésének megértését.

Megfelelő tempójú hangos és néma olvasás. A szöveg minél teljesebb megértését biztosító hangos és néma olvasás.
Ismert tartalmú szövegek biztonságos, értelmes felolvasása. Irodalmi, ismeretterjesztő, publicisztikai szövegek hiteles felolvasása.
A szó szerinti jelentésen túl a művek lehetséges jelentéseinek, üzenetének felfogása. A szó szerinti és a metaforikus jelentések felfogása, megkülönböztetése.
A nyelvi eszközök és a jelentés összefüggésének felismerése szépirodalmi és nem szépirodalmi olvasmányokban. Az aktív szókincs gazdagítása különböző szövegösszefüggésekben. Képesség a különböző műfajú és rendeltetésű szövegek szerkezetének és jelentésrétegeinek feltárására és értelmezésére.
A szövegelemzés néhány alapvető eljárásá­nak alkalmazása (pl. a téma megállapítása, a lényeg kiemelése, adatkeresés, időrend, ok-okozati kapcsolatok). A művekben megjelenített értékek, erkölcsi kérdések, motivációk, magatartásformák felismerése és értelmezése.
Képesség a szövegek műfaji különbségének érzékelésére (pl. mese és dokumentum; lírai költemény és elbeszélés; hír és kommentár megkülönböztetése). A művek műfaji természetének megfelelő szövegfeldolgozási eljárások, megközelítési módok ismerete, használata (pl. a szövegkörnyezet, a téma, a műfaj megállapítása, új és ismert közléselem elkülönítése, logikai összefüggések, jelentésrétegek feltárása).
  Képesség a szövegek kapcsolatának és különbségének felismerésére és értelmezésére (pl. műfaji, tematikus, motivikus kapcsolatok, utalások, nem irodalmi és irodalmi szövegek, tények és vélemények összevetése).
A tanulási képesség fejlesztése

Az alapműveltség elsajátításához szükséges információk megszerzésének és feldolgozásának csoportos és egyéni technikái, e technikák megismerése, használatuk gyakorlása.

Tapasztalatszerzés ismeretek, adatok in­formációk gyűjtésében különböző forrásokból (pl. könyv- és könyvtárhasználat, vizuális és verbális információk feldolgozása). Verbális és vizuális információk célszerű gyűjtése, rendszerezése, felhasználása
  (pl. bizonyításban, érvek rendszerezésében, magyarázatban).
Vázlatkészítés tanári irányítással. Vázlatok önálló bővítése, szűkítése. Vázlatok felhasználása különböző szövegek megalkotásakor. Önálló vázlatkészítés adott feladathoz, témához (pl. beszámolóhoz, ismertetéshez, érveléshez).
Jegyzetkészítés tanári irányítással, fokozatosan önállósulva az adott témában és feladathelyzetben. Önálló jegyzetkészítés a szövegelemzés eljárásaira építve (pl. kulcsszavak kiemelése, szerkezeti tagolás).
Tömörítés, összefoglalás megértése és készítése adott szempont alapján. Az összefoglalás eljárásainak alkalmazása (pl. lényegkiemelés, adatok rendszerezése, álláspontok elkülönítése, időrend követése).
Eligazodás gyermekeknek szóló ismeretterjesztő művekben, lexikonokban, enciklopédiákban, antológiákban. Biztonságos eligazodás, válogatás a tanul­mányokhoz használt forrásokban (pl. lexikonokban, enciklopédiákban, egynyelvű [értelmező] szótárakban, antológiákban, folyóiratokban, tanulmánykötetekben).
Szövegek vizuális környezetének átlátása (tipográfia, ábrák, illusztrációk, múzeumi jelrendszer stb.). Vizuális és verbális információk együttes kezelése, megértése (illusztráció, ábra, tipográfia, szövegek vizuális elrendezése, irodalmi mű szerkezeti modellje, a könyvtárhasználat, könyvtárismeret továbbfejlesztése, múzeumi információk, CD-ROM-ok, internet stb.).
Gyűjtött adatok, ismeretek elrendezése, a kitűzött célnak megfelelő felhasználása. Írott és audiovizuális források széles vá­lasztékának igényességre törekvő rend­szerezése (pl. olvasónaplóban, beszámo­lóban, esszében).
Elemi gyakorlottság az információ felhasználásában, a források megjelölésében. Az információ értékének, jelentőségének felismerése; az információ felhasználásának néhány normája (pl. a forrás megjelölése, a válogatás szükségessége, az idézés formai és etikai normái).
Ismeretek az anyanyelvről

A mai magyar nyelv árnyalt és igényes használatához szükséges ismeretek elsajátítása; grammatikai, szövegtani, stilisztikai, általános nyelvészeti, valamint a magyar nyelv történetére vonatkozó alapismeretek. A nyelvi kultúra fejlesztése, birtoklása jelentős mértékben hozzájárul a tanulók sikeres szocializációjához, önértékelésének megalapozottságához, önbecsülésének fejlesztéséhez, és egyben az igényes önkifejezés eszköze is.

A magyar nyelv rendszerére vonatkozó alapvető ismeretek a felismerés és megnevezés szintjén. A nyelvi egységek szerkezeti, jelentéstani összefüggéseire vonatkozó ismeretek önálló alkalmazása.
A szöveg, a mondat, a szó megkülönböztetése, a szófajok felismerése. Gyakorlottság a szöveg, a mondat, a szóalak elemzésében és helyes használatában.
A magyar nyelvtani ismeretek hasznosítása az idegen nyelv tanulásában. Az anyanyelvi és idegen nyelvi ismeretek összevetésének képessége.
A tanult nyelvtani, helyesírási, stilisztikai, nyelvhelyességi alapismeretek alkalmazása a nyelvhasználatban. Helyesírási és nyelvtani elemzési biztonság, a magyar nyelv helyesírási rendszerének és alapelveinek ismerete és önálló alkalmazása.
Az alapvető nyelvi rétegek különbségének felismerése, különösen a szókincs területén. A beszédhelyzetnek megfelelő nyelvi réteg, szókincs használatára törekvés. Tájékozottság a mindennapi beszéd és az irodalom stílusjelenségei, a szövegtan és az általános nyelvészet körében.
A nyelvi állandóság és változás megfigyelése a szókincsben. A nyelvi állandóság és változás jelensé­geinek felismerése, tájékozottság a magyar nyelv történetének főbb szakaszairól. Ezen ismeretek alkalmazása a nyelvhasználatban, szövegértésben.
Korábbi évszázadokban született szövegek megfigyelése.  
Ismeretek az irodalomról

Az irodalom mint művészet befogadásának megalapozása és fejlesztése. Az olvasás mint műélvezet megtapasztalása, az olvasás iránti igény felkeltése. Felkészítés az irodalmi kifejezési formák felismerésére, megértésére, befogadására. A költői nyelv sajátosságainak megfigyelése, megértésének megalapozása és fejlesztése. Felkészítés az irodalmi műveltséghez tartozó ismeretek elsajátítására. Érzékenység az irodalmi művekben megjelenő értékek, emberi problémák felfedezésére. Megismerkedés a magyar és az európai, valamint a világirodalom kiemelkedő alkotásaival, alkotóival, korszakaival.

Az olvasás iránti érzelmi és gondolati érdeklődés fenntartása a belefeledkezés, a játékosság, a kaland, a képzelet, az önismeret, az emberismeret stb. iránti igénnyel. Annak megtapasztalása és tudatosítása, hogy az irodalomolvasás érzelmi, gondolati, erkölcsi, esztétikai élmények forrása.
Epikai művek: népköltészeti alkotások, elbeszélő művek olvasása, feldolgozása segítséggel. Epikai művek: elbeszélő művek önálló ol­vasása, feldolgozása a klasszikus és a kortárs magyar és világirodalom köréből. A megtapasztalt formák és stilisztikai, nyelvi sajátosságok alkalmazása a mindennapi történetmondásban, a kreatív írásban.
Változatos ritmikai, zenei formálású lírai művek feldolgozása. A líra különböző műfajaiban és hangnemeiben a klasszikus és kortárs magyar és világirodalom köréből válogatott művek olvasása, feldolgozása.
Népi játékok, dramatizált formák, dialógusok, drámarészletek, drámai művek olvasása. Dramatizált formák, dialógusok, drámai művek önálló olvasása, feldolgozása.
Az olvasott művek alapján néhány alapvető irodalmi téma, emberi alaphelyzet felismerése (pl. felnőttek és gyerekek, ember és természet, család, próbatételek, vágyak, emberi kapcsolatok). A magyar irodalom néhány jelentős témá­ja. Az olvasott művekben megjelenített téma, élethelyzet, motívum révén kapcsolódási pontok felismerése különböző világlátású és szemléletű művek között. Kapcsolódási pontok a magyar és a világ­irodalom témái, gondolatai, stíluskorszakai között.
A gyermeki olvasatokra alapozva élményt elmélyítő, megértést segítő szövegelemző műveletek alkalmazása. A költői nyelv és a mindennapi nyelv hasonló és eltérő vonásai. A költői nyelvbe kódolt többletjelentések iránti érzékenység kialakulása, fejlesztése. A művel, a műfajjal, a lehetséges olvasatok összetevőivel összhangban az élményt elmélyítő, a megértést elősegítő, érzelmi, gondolati, erkölcsi, esztétikai következtetéseket lehetővé tevő szövegelemző, műértelmező eljárások használata. A következtetések önálló megfogalmazása.
Tájékozódás egy-egy mű kontextusáról, például egy téma változatairól, a motívumok eredetéről és megjelenéséről más művekben, illetve művészeti ágakban. Tájékozottság az olvasott művek kon­textusában, például a téma hagyománya, változatai, megjelenése más művészeti ágakban, különböző felfogások a mű jelentéséről.
A kifejezésmódok megtapasztalása személyes élmények révén: versmondás, történetmesélés, drámajáték, színházi előadás, kreatív szövegalkotás. Irodalmi kifejezésmódok személyes meg­tapasztalása, színházi előadás, drámajáték, kifejező előadás, kreatív szöveg­alkotás.
A mű szövegére és a mű hatására irányuló figyelem fejlesztése (pl. képzettársítások, érzelmi tapasztalatok, a képzelet mozgósítása). A mű értelmezése az irodalmi mű szövegéből kiindulva, a mű és az olvasó közötti érzelmi, gondolati kapcsolat által. Tudatos figyelem a mű hatásának forrásaira.
A közlésmód sajátosságainak megfigyelése és szerepe az adott műben (pl. szerkezet, képiség, ritmus, ismétlés, ellentét, túlzás). Fogalmak, fogalomkörök alkalmazása adott művet értelmező tevékenység közben (pl. műfaji jellemzők, a közlésmód sajátosságai, a költői nyelv eszközei).
Az esztétikum felfedezése a mindennapokban. Képesség a szövegekben rejlő jelentések feltárására, megértésére (pl. esztétikai elemek, erkölcsi, emberi problémák).
A szóbeli költészet és írásbeliség, a népköltészet és műköltészet különbségeinek ismerete. A szóbeli költészet, a népköltészeti hagyomány hatásainak ismerete.
A mű írójának, egy-egy olvasott mű keletkezésének, néhány jellegzetes körülményének ismerete. Néhány klasszikus magyar író, költő portréja. A világirodalom néhány alkotásának és alkotójának ismerete.
Tájékozódás a magyar irodalom évszázadaiban, nevezetes emlékhelyek ismerete, a lakókörnyezet, régió irodalmi vonatkozásai. Tájékozódás a magyar irodalmi hagyo­mányban, az alapvető műfajok, korstílusok körében. Tájékozódás a magyar és világirodalom néhány jelenségének összefüggéseiben.
Elemi ismeretek a művészet, az irodalom születéséről. Az irodalom folytonosságának és változó jellegének megtapasztalása.
Az ítélőképesség, az erkölcsi és esztétikai érzékenység növelése

Képesség a logikus gondolkodásra, a dolgok racionális megítélésére, az igazságérzet fejlesztésére, fogékonyság az empátiára, mások gondolatainak, problémáinak megértésére, saját kultúránk és mások kultúrájának tisztelete, a demokratikus értékek felismerése és védelme, érzékenység az esztétikum iránt, a művészi szépség felismerése és a műélvezet megtapasztalása, igény az esztétikai értékek befogadására, kölcsönhatásban az esztétika és az ember- és társadalomismeret műveltségi területek fejlesztési célkitűzéseivel.

A logikus gondolkodás lépéseinek meg-ismerése és alkalmazása (pl. szövegek részekre bontása, szövegek felépítése). Képesség a logikus gondolkodásra; az összefüggések és a tagolódás; a párhuzam és az ellentét, az ok-okozati viszonyok felismerése, helyes alkalmazása.
Fogékonyság az együttérzésre; az erkölcsi érzelmek, az igazságérzet tudatosítása, a jó és a rossz megkülönböztetése. Fogékonyság a részvétre, az igazságra, a megértésre mint értékre, a tragikumra, az erkölcsi és érzelmi konfliktusok felfogására, a szépségre, a szépség sokféleségére.
A képzeletvilág folyamatos gazdagodása. A kreatív és reproduktív képzelet fejlődése. Képesség az élmények átélésére, ezek meg­őrzésére és kifejezésére; empátiával figyelni és reagálni mások érzelmeire és azok megnyilvánulásaira.
Képesség látott, hallott, olvasott, elképzelt élmények felidézésére. Alkotott (fiktív) világok elképzelésének gya­korlása, újrateremtése. Látott, olvasott, hallott művészi alkotások átélése, az élmé­nyek feldolgozása, kommunikálása, meg­vitatása, értékelése.
A tetszésnyilvánítás árnyaltabb nyelvi formáinak használata. Képesség az értékek felismerésére, saját értékeinknek és mások értékeinek a tiszte­lete, készség ezek védelmére.
 

Az önálló véleményalkotás és vélemény­nyilvánítás: érvelés, cáfolat, bizonyító pél­dák megfogalmazása, önismereten alapuló önbizalom a vélemény kifejtésében. A ta­pasztalaton, értékfelismerésen és mérle­gelésen alapuló kritikai érzék fejlesztése.

Forrás: www.oki.hu