A mocsári teknős a Kárpát- medence egyetlen őshonos teknős faja. Egykor az ország szinte minden mocsarában előfordult. Mára területe csupán 10%-a a réginek.
Szinkron Demeter László természetvédelmi tájegység vezető
„ Védettségét valószínűleg az indokolja, hogy élőhelyei napjainkra egészen megfogyatkoztak, hiszen a vízrendezések során a mocsaras, lápos élhelyek jelentős részét lecsapolták.”
N.: A mocsári teknősök egyik utolsó mentsvára itt, a Naplás tavon, a Duna-Ipoly Nemzeti park területén van. A kutatók úgy becsülik, hogy így is csupán 100 mocsári teknős maradt ebben a térségben.
Ez a hüllő könnyen felismerhető sárga pöttyös páncélzatáról. A hímek és a nőstények megkülönböztetése sem túl nehéz. Ennek titka többek közt alakjukban rejlik.
Szinkron Kovács Tibor zoológus
„ A két nemet úgy lehet elkülöníteni, a hímek mindig kisebbek, lényegesen kisebbek, mint a nőstények. Alakra valahogy úgy laposabbak, tehát ha egymás mellé vagy egymás fölé tesszük a két állatot, akkor jól látszik, hogy a hím lényegesen lapítottabb, mint a nőstény.”
N.: Ha a teknősök haspáncélját megfigyeljük, akkor az is látszik rajta, hogy a hímeké homorú, míg a nőstényé vízszintes vagy kissé domború. Ez azért van így, hogy a hím teknős könnyebben maradjon a nőstény hátán párzáskor. A hímek karmai is éppen ezért hosszabbak és görbültebbek. Emellett szemük színe is különböző. A hímeké barnás- vörös színű, amíg a nőstény teknősöké sárga.
A mocsári teknős a hüllők családjába tartozik. Azaz változó testhőmérsékletű állat. Ennek köszönhetően a nap nagy részét a vízben tölti, csak nagyon ritkán jön ki a partra. Azt is csak akkor teszi, ha teste 15 celsiusfok alá hűl és melegednie kell. Vagy, ha éppen tojásait akarja lerakni. A kis páncélosok 10- 12 éves korukra válnak ivaréretté, és akár 30 évig is elélnek. Az állatok súlya 700- 800 gramm, de találtak már egy kilós példányt is.
Honfoglaló őseink előszeretettel ették a mocsári teknős húsát. Ám az egykor elterjedt páncélost ma más veszélyek fenyegetik. Főleg ősszel és tavasszal sok helyről visznek be sérült mocsári teknősöket a debreceni állatkertbe. Évente körülbelül 25- 30 teknős érkezik oda, különböző sebesülésekkel.
Szinkron Somogyiné Veres Ildikó Debreceni Kultúrpark gyűjteményvezető
„Kutya vagy róka harapás nyomok vannak rajtuk. Ennek a páncélján jól láthatók a lyukak, amelyek valamilyen ragadozó állatnak a fogától származnak. A másik állatnak a farka van leharapva, fején vannak sérülések. Jelenleg malachit zölddel fertőtlenítjük a gombás felülfertőződés megakadályozására.”
N.: Az állatkertben ma már nem csak ezeket a kisebb sérüléseket tudják kezelni.
Szinkron Nagy Sándor Tibor, a Debreceni Kultúrpark igazgatója
„ Megoldottuk a teknőspáncél pótlását is, műanyaggal és különböző tapaszokkal. Hát nyilván ezekre hosszabb időt kell szánni, tehát az új kikerülésük éveket vesz igénybe, de nagyon aktívak itt bent a területen is. Úgy tűnik, hogy ez a tavaszi időszak a legjobb a visszatelepítésükre.”
N.: A 15- 20 centiméter nagyságú négylábúakat a tóhoz szállítják. Ez a víztározó kiváló élőhelyet nyújt számukra, hiszen itt minden megvan, ami az életben maradásukhoz kell. A tóban ugyanis a teknősök eleségei, a csigák, apró halak és békák bőségesen előfordulnak. Ez azonban nem jelenti azt, hogy könnyen el tudnak szaporodni. Fennmaradásukat az a körülmény is nehezíti, hogy egyre kevesebb a számukra alkalmas, nyílt, de zavartalan fészkelőhely, ahová a nőstények évente egyszer ovális tojásaikat lerakhatják.
Ezen kis páncélosok megmentése érdekében a Természetvédelmi Világalap a WWF is programot dolgozott ki. A szakemberek arra törekednek, hogy csökkentsék a mocsári teknősökre leselkedő veszélyeket és segítsék a veszélyeztetett faj újbóli elterjedését.
-freepress-