Számos vélemény szerint a mai iskola neurotizál, stresszel, szélsőértéken idegbajossá tesz. Sajnos van ebben sok igazság is.
Gondolkodom ezen már egy darab ideje, most erről néhány szösszenet, még rendszer nélkül.
– A szülő neurotizál, azzal amikor extrán gyakoroltat, amikor kitépi a füzetlapot, mert nem elég szép, amikor az iskolávak vagy a tanárral fenyegeti otthon a gyereket. (Fiam kedvenc tanítója mondta, amikor a gyerek írásképéről kérdeztem, hogy "ha a szülőt nem zavarja, hogy csúnya, akkor rendben, mert őt egyáltalán nem zavarja.")
– Az iskola neutorizál, amikor olyan követelményeket követel meg, amiről úgy véli, hogy a felsőbb iskolaszint elvárja tőle.
– Az alkalmatlan és/vagy túlterhelt és/vagy kiégett pedagógus neurotizál a puszta jelenlétével.
– Az okatásirányítás neurotizálja az örökös átgondolatlan reformnak nevezet változtatással a rendszert,és ez szépen lefelé futva eljut a gyerekekig.
Hogy mit lehetne tenni? Mindennek az ellenkezőjét. De talán a legfontosabb az lenne, ha helyre állíttatna a pedagógus és az iskola becsülete, tiszletele, szakmaisága. Mert így most az van, hogy a szülők egyik fele azon kesereg/dühöng, hogy az iskola keveset követel, ugyanazon intézményhez kapcsolódó többi szülő meg azon, hogy szegény gyerek nem bírja ezt a sok terhet. Az iskola meg bármit csinál csak rossz lehet. Mert egymásnak ellentmondó szempontoknak egyszerre nem lehet megfelelni.
Régebben a szülők, a társadalom elfogadta, hogy az iskola olyan, amilyen, és abban segítették a gyerekeket, hogy minél jobban meg tudjanak küzdeni vele. Most meg az van, hogy a gyerek a legkisebb nehézség esetén is megtalálja a szülőt, aki rögtön az iskolára ront, hogy mit képzel. A gyereknek meg sose kell megküzdenie, sose kell felelősséget vállalnia, hiszen nem ő hibázott, ő csak az iskola áldozata.
Másként meg létezhet stresszmentes iskola? A válaszom egyértelműen nem. A tanulás munka, fárasztó, a szabadidőtől veszi el az időt, fárasztó tevékenység, a dolgozat előtt bizony izgul az emebr (még jó, ha nem szorongana, akkor már közelítene a pszichopátiához). Szóval eleve irreális elvárás. Amúgy meg nem elkerülni kell a stresszt, hanem megküzdeni vele. Az mondjuk nem ártana, ha az iskola is fel tudna kínálni néhány problémaközpontú copingot.
Forrás: tanárblog