Kell-e tanár az internetes oktatáshoz? Ha kell, akkor mi legyen a szerepe? Egyáltalán: milyen változásokat idézhet elő az iskolai internet-program megvalósítása? Fehér Péter írása nyomán készült cikkünk a feltett kérdésekre adandó lehetséges válaszokat is tartalmazza.
Hosszú időn keresztül a tanár elsősorban ismeretközlőként, a diák pedig a készen kapott ismeretek passzív befogadójaként szerepelt az oktatásban. Ezen csak a XX. század elején kezdődött reformpedagógiai kísérletek próbáltak változtatni. A konstruktív pedagógia célja a tanulók eddigi passzív szerepének megváltoztatása, ami által a tanár feladata és funkciója is változáson megy át – hasonló szerepváltoztató hatást idézhet elő az Internet széles körben való elterjedése is.
A valamilyen szinten szabad és független internet egy olyan hálózat, amely lerombolja az emberek egymástól való távolságának korlátait, az információkhoz való jutás korlátait, amely megváltoztatja az egész társadalmat, és ennek részeként az oktatást is.
Fontos azonban definiálni, hogy ki számít internet-pedagógusnak, és mit is takar ez a fogalom.
Elfogadható az a meghatározás, miszerint az internet-pedagógus olyan tanár, aki képes az internetet mint eszközt úgy beépíteni a tanítási-tanulási folyamatba, hogy ezzel minőségi változást idézzen elő. De vajon alkalmasak-e a jelenlegi iskolai tanárok az új módszerek használatára? Ha nem, hogyan képezhetők ki erre?
Milyen továbbképzési formák hatékonyak? Egyáltalán miként határozható meg, hogy milyen minőségi változásról lehet szó? A motivációs bázis kiépítésée a tanuló számára, az egyetemes szemléletet nyújtása, az értékközvetítés és a társadalmi-szociális különbségek áthidalásának lehetősége az internet kapcsán csak abban az esetben juthat érvényre, ha új oktatási modellt építünk fel.
A tanárral szembeni elvárások listája sem rövid: rendelkezzen kritikai érzékkel, jó angol nyelvtudással, magas szintű számítástechnikai ismeretekkel, elemzőképességgel, az információ rendszerezésének képességével, magas általános műveltséggel, toleranciával, igényességgel, érdekelje a szaktárgya, ismerje is azt, és ne csupán tárgyi tudást adjon át tanítványainak, hanem fejlessze gondolkodási készségüket is. A könyvtár, nyelv- és informatika szakosok kétségtelen előnye ellenére bármely szakos tanár alkalmas lehet erre, de ehhez nagyobb hangsúlyt kell helyezni a tanárképzésben az informatikára – minden szakon.
Fehér Péter, a Baranya Megyei Pedagógiai Intézet vezető szaktanácsadójának írása nyomán
Kép forrása: it-edu.persianblog.com/