A fenntarthatóságra való nevelést nem egy-egy pedagógusnak kell véghezvinnie, hanem magának az oktatási intézménynek a szellemiségéből kell áradnia, ezért annyira fontos a tanítóképzők szerepe – vallja Bihariné Krekó Ilona és Mészárosné Darvay Sarolta.
Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Tanító- és Óvóképző Kar főiskolai docenseivel a környezettudatos nevelés új módszereiről és lehetőségeiről beszélgettünk.
Hol tartunk a fenntarthatóságra való nevelés folyamatában?
Darvay Sarolta: A fenntarthatóságra való nevelés bevezetésének első évtizedén lassan túl vagyunk, reményeink szerint a különböző fórumokon már eredményekről is be tudunk számolni. A TÓK által rendezett konferencia középpontjába olyan, a fenntarthatósággal kapcsolatos átfogó témákat állítottunk, melyek a tanító- és óvóképzés területeit érintik.
Bihariné Krekó Ilona: A fenntarthatóságra való nevelésnek koránt sincs vége. Sok feladat van még, amit a felsőoktatásban, azon belül is a pedagógusképző intézményekben meg kell valósítani. Maga a fogalom is rendkívül komplex, ugyanúgy beletartozik az egészségtudatosság, mint a vásárlói és környezettudatosság. Ebből kifolyólag a fenntarthatóság gazdasági vonatkozásai mellett társadalmi aspektusokkal is rendelkezik.
Mikor kell elkezdeni a fenntarthatóságra való nevelést? Mennyire valósul meg sikeresen ez?
Darvay Sarolta: Úgy gondolom, a jövő generációjának fenntarthatóságra való nevelése óvodai szinten nagyon jól megvalósul, azonban mintha az iskolákban elveszne a fonal. Nem érzek folytonosságot a folyamatban, keveslem azokat a mozgalmakat és összefogásokat, melyek a fenntarthatóságra való nevelés fontosságára hívják fel a figyelmet. Ez a program nemcsak a gyerekekről szól, hanem a gyerekeken keresztül a felnőttek neveléséről is – valami elindult az elmúlt tíz évben, azt azonban nem merném állítani, hogy mindent megtettünk a sikeresség érdekében. Meglátásom szerint már az sem mindegy, hogy a bölcsődékben milyen a szemlélet: használják-e a veszélyes hulladéknak számító pelenkát akkor is, ha már a gyereknek szobatisztának kellene lennie, vagy időt szánnak rá, hogy szobatisztaságra neveljék. Ha még távolabbról indulunk, akkor a szülőknél lyukadunk ki, akiket az óvodásokon, iskolásokon keresztül igyekszünk megcélozni, a szemléletüket formálni. Ezzel lehetne ugyanis elérni, hogy a gyerekek már családjukban találkozzanak a fenntarthatóság fogalmával, a környezet- és egészségtudatos szemlélettel.
A fenntarthatóságra való nevelés mennyire van jelen az oktatási intézményekben? Hogyan lehetne egyre több intézménybe beengedni?
Bihariné Krekó Ilona: Nem beengedni kell ezt a fajta szemléletmódot az intézményekbe, hanem sajátunkénak tekinteni és úgy közvetíteni a felnövekvő generáció felé. A pedagógusokból kell áradnia, akkor lesz hiteles a nevelés és akkor fog eredményhez vezetni a jövőben. Ezért annyira fontos a képző szerepe, az, hogy milyen pedagógusjelölteket bocsátunk ki.
Ha már szóba kerültek a pedagógusjelöltek: a felsőoktatásban milyen szempontból más a fenntarthatóságra való nevelés?
Darvay Sarolta: Nagyon vegyes a kép arra vonatkozóan, hogy a fiatalok hol tartanak a fenntarthatóság szemléletének elsajátításában, mire a felsőoktatásba kerülnek. Vannak nagyon jó és elrettentő példák is. A feladatunk, hogy pótoljuk, ami eddig kimaradt és ezen túllépve vegyünk részt a fiatalok szemléletformálásában – ez nem egy-egy pedagógus, vagy tanszék feladata, hanem egységesen, az egész intézmény szellemiségének, tanítási légkörének kell tükröznie. A fenntarthatóságnak az oktatási intézmény mindennapjaiban kell megjelennie, nem pedig egy-egy konferencia alkalmával.
Bihariné Krekó Ilona: A huszonévesek esetében nem elég, ha a felsőoktatásban elsajátítható tartalmakkal próbáljuk meggyőzni őket a fenntarthatóság fontosságáról, a legjobb ugyanis, ha személyes példákkal hatunk az érzelmeikre. Sokszor rámenősnek, de mindenképp hitelesnek kell lenni, mert a mai fiatalok nehezebben, hosszabb folyamat eredményeképpen teszik magukévá az új szemléleteket, tovább tart meggyőzni őket.
Mennyire lehet sikeres az oktatási intézményekben zajló fenntarthatóságra-nevelés, ha otthon nem fektetnek rá hangsúlyt, a családban nem jelenik meg ez a fajta szemlélet?
Darvay Sarolta: A gyerekek képesek rá, hogy szüleiket neveljék, épp ahogyan azt az óvodában, vagy iskolában mutatták nekik.
Bihariné Krekó Ilona: A szemléletformálás rendkívül hosszú és nehéz folyamat, hiszen azt kell elérni, hogy az adott dolog ne csak egy dogma legyen, hanem az egyén belső meggyőződésévé váljon. A fenntarthatóságra való nevelést már kisgyermekkorban el kell kezdeni, hogy egy olyan generációt neveljünk ki, akik a már emlegetett szemléletet a kezdetektől magukban hordozzák – nekik lesz ugyanis esélyük arra, hogy össztársadalmi szinten is eredményeket érhessenek el.
{module Forrás: edupress|none}