A családi élet megtervezése

Semmi sem jön létre magától, sem a családokban, sem máshol.

… A családtagok rengeteg képessége marad parlagon – különösen a gyerekeké.
… Te hogyan használod gyermeked tulajdonságait a házimunkában?
… s fel kell hagynod a tökéletesség elvárásával.

Ebben a részben a családi élet megtervezéséről írok, ami nem különbözik túlságosan más tervezéstől. Egy családban ugyanúgy, mint az üzleti életben, a munka elvégzése megkívánja, hogy jól bánjunk az idővel, térrel, felszereléssel, energiával, és az emberekkel.

A családi élet tervezése

Mielőtt tervezni kezdesz, tudnod kell, milyen erőforrásaid vannak, ezeket egyeztetned kell a szükségleteiddel, és ezután megtalálnod a legjobb módszert, hogy elérd, mit szeretnél.  Ha feltérképezed erőforrásaidat, akkor az is kiderül, hogy mi hiányzik, s ki kell találnod, hogyan pótold. Ez a folyamat a családi élet tervezése.

Ez Veled is így van?

Az egyik leggyakoribb problémám nekem is, mint sok szülő társamnak, hogy állandóan úgy érzem, túl sok dolgot kell tennem, túl sok az elvárás, és túl kevés az idő. A megterhelésed kissé csökkenhet, ha a család hatékonyabb módszereket dolgoz ki a feladatok megoldására. Nézzük meg, hogy hogyan lehet ezt megtenni?

Újra és újra vizsgáld meg, hogy az egyes családtagok mivel járulhatnak hozzá a család működéséhez. Képes a gyermeked már arra, hogy felakassza a kimosott ruhát, felmossa a padlót, berakja a piszkos edényeket a mosogatóba? A legtöbb ember szeret segíteni, csak azt nem szeretik, ha uralkodnak rajtuk.

Mi, felnőttek különösen arról szoktunk megfeledkezni, hogy a gyerekek hatalmas segítséget jelenthetnek. Minél jobban részt vállal mindenki a család életében, annál inkább a családhoz tartozónak érzi magát, s annál kevésbé leszel akár Te, akár bárki is túlterhelve.

Hány éves vagy?

Ha hét éves vagy, akkor valószínű, hogy tudsz segíteni apunak a garázsban. Ha öt éves vagy, talán még túl kicsi vagy ehhez, de az evőeszközöket be tudod hozni az asztalra. Másrészt viszont előfordulhat, hogy az öt éves Brunó ügyesebb, mint a hét éves Anti. Továbbá, vannak családok, ahol a segítést is korlátozzák a következő megjegyzésekkel:
„A férfiak nem szoktak…”
„A nők nem elég erősek ahhoz, hogy …”

Ha jól végiggondoljuk, akkor könnyen felfedezhetjük, hogy nagyon kevés olyan munka van a családban, ami nemhez kötött.  A családtagok rengeteg képessége marad parlagon – különösen a gyerekeké. A gyerekektől kevesebbet várnak el, tehát az ő képességeiket nem fedezik fel igazán. Te is így vagy ezzel? Ha igen, akkor ez egyrészt megnehezíti a családi feladatok megoldását, másrészt meg is fosztja a gyerekeket fontos készségek megtanulásától.

A felejthetetlen kávé sztorija

Soha nem ismertem volna meg a világ legfinomabb kávéját, ha nem hagyom és mutatom meg Kristóf fiamnak, hogyan kell kávét főzni. Csak most értettem meg igazán, hogy a baristának nevezett kávékészítőknek milyen jelentős szerepük van abban, hogy milyen a kávé íze.

Néhány hónappal ezelőtt alig 10 éves Kristóf fiam nagy érdeklődést mutatott a kávéfőzés és a sütés-főzés tudománya irányt. Mindent egyedül akart csinálni. Hagytam, hadd próbálja ki képességeit ezen a területen is.  „A profi szakács mindig tisztán hagyja ott a konyhát!” felkiáltással még a főzés utáni „csatatér” eltakarítását is gyönyörűen végezte. (Ebben is mennyi apró trükk rejlik! Ezekre nincs más mód: el kell sajátítani).

Még nem árultam el magamról, hogy szenvedélyem a kávé, és ezért különösen fontos nekem, hogy a kávé jó legyen. Minden kávéfőzés előtt frissen őrlöm meg a kávészemeket.  Ezért nagy várakozással tekintettem Kristófom első kávéfőzete elé.

A tálalása azonnal lenyűgözött. Gondoltam „Egy életem egy halálom, megiszom, akármilyen íze is van, ezzel fogom erőfeszítését megerősíteni. ” Az első korty után kellemes érzés fogott el. Éreztem, ahogyan a kávé igazi aromája áthatja egész lényemet. Szinte elolvadtam a gyönyörűségtől. Soha, de soha nem éreztem még ilyet előtte. Kristóf mellettem állt, és izgatottam várta „szakértő” véleményemet.  Arcomról azonnal leolvasta, hogy élete első kávéja bevonul a „kávéfőzés történelmébe” nálunk.

Azóta is próbálom ellesni, hogyan csinálja, bár magam sem főzök rossz kávét. Sajátos technikát fejlesztett ki rá, amelyet lépésről lépésre elmagyarázott nekem már nem egyszer. Mégsem tudom soha elérni azt az ízhatást, amit ő. Azt hiszem, ezt nevezik „született érzéknek”. Ha igazán jó kávéra vágyom, mindig őt kérem meg, hogy készítsen nekem egy csésze kávét. Mert a kávéja mindig elvarázsol…

Ezt a képességét örömmel és szívesen kamatoztatja családi összejövetelek alkalmával, így mindenkinek egyedülálló kávé élményt szerez, nekem pedig nagy segítséget jelent a vendégek kiszolgálásában.

Azt hiszem sokkal kevesebb meggyötört apa és anya lenne, ha nemcsak megengednék, hanem még bátorítanák is a gyerekeket, hogy használják képességeiket már egész kiskorukban is. Minden ember számára az egyik legjutalmazóbb élmény, ha hasznos és eredményes tud lenni. Sosem fogod megtudni, milyen kávét tud főzni gyermeked – akarom mondani, milyen ügyesek a kisgyerekeid, hacsak nem adsz nekik lehetőséget, hogy megmutassák, mit tudnak.


Te hogyan használod gyermeked tulajdonságait?

Hogyan hasznosíthatod a négyéves Karcsinak azt a tulajdonságát, hogy gyors mozgású? Lehet ő a küldönc, amikor a szerszámos kamrában dolgozol. Hogyan hasznosíthatod a hétéves Annának azt a képességét, hogy gyorsan tud összeadni? Engedhetnéd, hogy segítsen Neked rendben tartani a háztartási számlákat. Valószínűleg több olyan dolgot is ki tudsz találni, amiben gyermeked eredeti módon segíthet.

Te is és én is tudom, hogy a családok különböző körülmények között élnek. Vannak, akik nagy házban laknak, vannak, akik kicsiben, néhányan sok berendezési tárggyal, mások nagyon kevéssel. A havi bevétel a 100 ezer forinttól a több millió forintig is terjedhet, s a családtagok száma is változhat háromtól akár tizenhét-tizennyolcig is.

Ha megvizsgálnánk olyan családokat, akik ugyanolyan házban élnek, ugyanannyi családtaggal, jövedelemmel, ugyanolyan háztartási gépekkel, akkor azt látnánk, hogy néhány ember elégedettnek érzi magát, mások pedig nem. Lehetőségeink kihasználása összefügg azzal, hogy milyen érzéseid vannak magaddal, és a veled együtt élőkkel kapcsolatban.

Másképp mondva, a családok sorsa legalább annyira függ az egyének önértékelésétől, a családi szabályoktól, a kommunikációtól és a családi rendszertől, mint maguktól a tervektől és a megtervezett dolgoktól.

„Valakinek meg kell csinálni!” helyzetek

A család munkája a mindennapos házimunka. S bár ez szükséges munka, mégis negatív „valakinek meg kell csinálni”  dologként szoktál rágondolni. A helyzet az, hogy ezek a mindennapos házimunkák teszik ki a család közös dolgainak nagy részét, s így fontosak is. Ezért különleges figyelmet érdemelnek azok, akik elvégzik.

Feladat #1 - Ezt talán még sosem vizsgáltátok meg!

Üljetek le, és készítsetek egy listát mindazokról a munkákról, amelyeket el kell végezni, hogy a család működni tudjon. A listán olyan dolgok fognak szerepelni, mint mosás, vasalás, bevásárlás, takarítás, kiadások könyvelése (vagy ezt Ti nem csináljátok? – pedig ez fontos a költségek kordában tartásához!), számlák kifizetése, házon kívüli munkák, és így tovább. Ha vannak háziállatok, vagy kert, gyep, akkor ezeket is be kell írnotok. Ezek olyan alapvető munkák, amelyeket rendszeresen, némelyiket naponta kell végezni. Most beszéljétek meg a listát, és nézzétek meg, hogyan végzi el ezeket a feladatokat a család. Biztosan tanulságos lesz. Talán még sohasem vizsgáltátok meg így ezt a kérdést.


Mit fedeztetek fel? Lehet, hogy kiderült, hogy nem végeztetek el minden szükséges feladatot. Vagy esetleg rájöttetek, hogy bizonyos dolgokat nem megfelelően végeztek el, vagy túl sok feladat jut az egyik embernek, és túl kevés a többieknek. Ha ezek közül valamelyik igaz, akkor valószínűleg valaki a családban becsapottnak vagy frusztráltnak érzi magát.

Ha ezt az egyszerű gyakorlatot háromhavonta elvégzitek, az lehetővé teszi, hogy lássátok, hogy hol tartotok a terveitekhez képest.  

Ha már ismeritek az elvégzendő feladatokat, akkor jöhet a következő lépés, ami gyakran a legnehezebb: ki kell választanotok a legalkalmasabb embert az adott munkára, és a legmegfelelőbb tervet kell elkészítenetek.

Hogyan döntitek el, hogy ki, mit tud elvégezni, kinek mit kell elvégezni és mikor?

Parancsoló módszer: amikor a vezetői hatalmadat használod, és egyszerűen megparancsolod, hogy mit kell tenni. „Így lesz és punktum!” Nekem ez a módszer nem jött be, és azt hiszem végérvényesen sikerült lányommal a felakasztás nagyszerű feladatát megutáltatnom.  Azt javaslom ezért, hogy mértékletesen használd ezt a módszert. Ha mégis alkalmazod, ügyelj arra, hogy hiteles legyél, mert különben lázadás tör ki. (Nálunk is ez történt: lázadás).  Persze ilyenkor átérezheted, hogy mennyire nem értenek meg, nem segítenek Neked a családtagjaid. Ennél sokkal nagyobb „nyereséggel” azonban ne számolj, ha elkötelezted magad emellett a módszer mellett.

Néha jobb a szavazás módszerét, a demokratikus utat választani, amikor a többség dönt. „Hányan akarjátok, hogy így csináljuk?”  Előfordulhat azonban, amikor az a legjobb megoldás, ha mindenki elmondja, hogy ő mit gondol, majd ezeket kipróbáljátok a valóságban is, hogy kiderüljön melyik megoldás a legmegfelelőbb.

Az a fontos, hogy azt a módszert válasszátok ki, amelyik az adott helyzethez a legjobban illik. Előfordulhat olyan szituáció is, amikor az a célravezető, hogy aki jelen van, azt kell befogni a feladatok elvégzésére.

Indulj ki abból, hogy mindenki be fogja tartani az ígéretét!
Kitűnő tréning ez a felelősség megtanulására.

„Mindig”

A mindig szóra vigyáznotok kell! Ha a mindig szó ott lappang a családi munkamegosztásban, akkor valaki fuldokolni fog. Így az a jól ismert, de nem irigylésre méltó helyzet áll elő, amelyben rejtett vagy nyílt lázadás zajlik a kulisszák mögött.

Neked, mint szülőnek tudnod kell határozott „igen”-t vagy „nem”-et mondani. Arra a készségre is szükséged van, hogy időnként megkérdezd: „Nos, mit szeretnétek csinálni?” Fel kell ismerned azt is, hogy milyen helyzetben kell ezt mondanod: „Ezt neked magadnak kell kitalálnod.”

Vannak olyan családok, ahol a szülők sohasem döntenek semmiben – mindent a gyerekekre hagynak. Vannak családok, amelyekben egyáltalán nincs semmilyen vezetés. Hosszú órákat ülnek együtt mindenféle döntésnél, még olyanoknál is, hogy az apa fehér ingbe menjen-e az irodába.

Aztán vannak családok, ahol kizárólag szülői parancsokkal szabályoznak. Persze szó sincs arról, hogy ezek közül valamelyik is könnyű lenne. A józan ítélőképességünkre kell hagyatkoznunk, hogy tudjuk, mit mikor tegyünk.

Ha váltogatjuk egymás között a munkákat, akkor az csökkenti a családi működés „unalmas házimunka” jellegét. Neked mint felnőttnek azonban el kell fogadnod, hogy gyermeked a saját szintjén végzi el a munkát, s fel kell hagynod a tökéletesség elvárásával.

Az egyik csapda: „Mindent tökéletes legyen, de legalább olyan jó, mint ahogyan én szoktam elvégezni!”

Ha gyermekeid ilyen megjegyzéseket hallanak: „Ez felületes munka volt!” „Ezt nem jól csináltad, ezt nem így kell!”, akkor nem kapnak támogatást az önértékelésükben, és el fog menni a kedvük annak a munkának az elvégzésétől. (Ez történt lányommal is a ruhaakasztás ügyében.)

A másik csapda: örökérvényű terv

A másik csapda, ha azt várod a családi tervtől, hogy örökkön-örökké jó legyen. Ennek egy példája, ha azt várod a gyermekedtől, hogy 8:30-ra ágyban legyen, függetlenül attól, hogy négy vagy tizennégy éves. A tizennégy éves számára ez már egy elavult szabály. Tudom, hogy nagy a kísértés, hogy megkeresd az „egyetlen helyes utat”, s amikor megtaláltad és működik, akkor azt kívánod, örökké működjön így.

A család életének a kezdetén, amikor a baba még nem tud járni, valamelyik felnőttnek kell vinni őt.  Amint tud már egyedül járni, Neked, a szülőnek bátorítanod kell ebben. Az okos szülő a gyerek növekedésének minden megnyilvánulását felhasználja a biztatásra. Ettől lesz képes a gyerek egyedül elvégezni a dolgokat, és még segíthet is a felnőttnek.

Fontos figyelned arra, hogy a növekedés jeleit ne nyomd el. Amikor a gyermeked járni kezd, valószínűleg lassabban jár, mint amit a szülő hajlandó elviselni. A felnőttnek nagy lehet a kísértés, hogy felkapja a gyereket, mint egy csecsemőt, és nagy léptekkel tovább menjen, annak ellenére, hogy a gyerek már egyedül is tudna menni.

Használd fel az összes rendelkezésre álló összes kezet, lábat, agyat!

A gyerek tíz éves korára (de nagyon valószínű, hogy hamarabb is), minden bizonnyal ki tudja vasalni a ruháját. A mosásban is biztosan tud segíteni. A mai mosógépeket talán már egy négy éves gyerek is tudja működtetni. A kreatív család felhasználja a rendelkezésre álló összes kezet, lábat, agyat, s ez a család és a gyerekek érdekeit egyaránt szolgálja.

Gyerekeim többször mondták már nekem, hogy szerintük én minden piszkos munkát nekik akarok adni, magamnak meg megtartom a kellemesebb részt. Lehet, hogy van ebben valami, ezért azt mondtam, hogy én nem zárkózóm el az elől, hogy ők bármilyen házimunkát is elvégezzenek.

Végül is mindegy, hogy ki csinálja a nehéz munkát, kreativitással, humorral, könnyedséggel örömöt is lehet lelni benne. S az unalmas munkát végzőktől nem kell elvárni, hogy boldogok legyenek, amíg dolgoznak.

A család életének megtervezettsége segíthet abban, hogy minden családtag megkapja értékességének konkrét bizonyítékát. Minden embernek szüksége van arra az érzésre, hogy számít valamit, s hogy ő is hozzájárul ahhoz, ami történik.  Az a gyerek, aki érzi, hogy fontos, az azt is érzékeli, hogy közreműködését őszintén értékelik, figyelembe veszik, és segítségét kérik, ha valakinek szüksége van rá.


A családi élet mikor válik megterhelővé?

Vannak olyan családok, akik olyan sok időt töltenek el a családi kötelezettségekkel, hogy nem marad idejük élvezni egymás társaságát. Ahol ez történik, ott a családtagok gyakran úgy érzik, hogy a családi élet megterhelő. Ez romboló hatású.

Feladat #2
Ennek elkerülésére vegyétek végig a családi munkák listáját, és tegyétek fel magatoknak a kérdést: Valóban fontos ez a munka? Ha igen, el lehet végezni hatékonyabban vagy örömmel?

Ha könyörtelenül végignézitek ezt a listát, és mindegyik tételnél felteszitek a kérdést, hogy miért csináljátok az adott munkát, lehet, hogy sokszor az lesz a válasz, hogy „mert így szoktuk”, és más értelme nincs. Ha így van, hallhassatok a józan eszetekre, és hagyjátok abba azt a tevékenységet.

Na és mi a fontossági sorrend?

Ezzel elérkeztünk a fontossági sorrend kérdéséhez. Ha az a probléma Nálatok, hogy a családi munka kiszorítja az egymással töltött időt, akkor át kell gondolnotok, mi a fontosabb!

Mennyi idő van a Ti családotokban arra, hogy kapcsolatba kerüljetek egy-egy családtaggal? -  Erről a márciusi számban olvashatsz.

Forrás: Virginia Satir: A család együttélésének művészete

Alkér Orsolya
Idomított helyett nevelj inkább életrevaló gyereket!
www.eletrevalogyerek.hu/blog 

 

Adnow banner

loading...

Ciráda zenekar - Hazám hazám

 

Facebook diákmeló - Box Middle

Online Toborzás hírek
Új lap - 1