Hiperaktivitás és figyelemzavar I.

Tájékoztató szülők részére

Napjainkban gyakran hallunk, olvasunk a „hiperaktivitás”-ról. Sokan a „rossz gyerek” szinonimájaként használják ezt a jelzőt.

 

Aminek nem volna szabad megtörténnie
Kristóf

8éves, másodikos. Óvodás kora óta észlelhető volt sajátos hirtelen temperamentuma, hamar kiakadt, nyugtalanná vált. Nem viselte a kudarcot. Öntörvényű volt, gyakran alkudozott. A játékszabályokat gyakran megszegte, ami számtalan esetben komoly konfliktusok forrásává vált. Iskolaérettségi vizsgálaton intellektuálisan  érettnek véleményezték, megjegyezték, hogy szabálytartása, feladattudata gyengébb, szociálisan kissé éretlen. Nyelvi tagozatos normál iskolába íratták, ez volt a legközelebbi iskola.

Iskolai pályafutása rémálommá vált szinte az első naptól fogva. Vágott az esze, de ha nem őt szólították fel, vagy nem az ő füzetét nézték meg először, indulatossá vált, durcás lett. Képtelen volt a tanítási órákat nyugton végig ülni. Folyton izgett-mozgott, babrált, valamije mindig lepottyant, kidőlt, vagy éppen a társa holmiját borította le. Állandóan minden mozdulatát hangosan kommentálta. Minden mellékes eseményt azonnal észrevételezett, mindenből viccet csinált, az osztály bohóca lett.

Az iskola kezdetben toleránsnak tűnt, noha jelezték a nehézségeket, de bíztatták a szülőket, hogy majd csak belerázódik a gyerek az iskolás életbe. 1. osztály végén váratlanul érte a családot a gyermekről kapott gyenge bizonyítvány, s a javaslat, hogy viselkedése, éretlensége miatt ne menjen felsőbb osztályba. Szülők kérésére folytatta tanulmányait az osztályában. Következő tanévtől azonban problémák súlyosbodtak. K. nyíltan megtagadta a tanulást, állandóan zavarta a tanítást, provokálta a tanítóját. A tanító egyre eszköztelenebbé vált, míg végül büntetésből kiküldte az osztályból. Ezután K. már maga is mintha provokálta volna a büntetést, s szinte az egész napját a folyosón töltötte, a hivatalsegédnek segítve a takarításnál, kertészkedésnél. A szülők gyermekpszichiáterhez fordultak, megtörtént a
kivizsgálás: a figyelemzavar-hiperaktivitás igazolódott. Gyógyszeres kezelés mellett kognitív viselkedésterápiában részesült. A szülők együttműködően, igen kreatívan, lelkesen vettek részt a szülőtréningen. Mindeközben azonban az osztálytársak szüleinek, a tanítóknak elfogyott a türelme. Kristófot a tanév közepén - szülői kérésre - magántanulói státuszba tették, és kérték a szülőket, hogy másik intézményt keressenek a gyermekük számára. A gyermek két hónapja nem járhat iskolába, de ő nem akar máshova menni. Minden reggel fogadkozik, hogy jó lesz, szót fogad. Anyukája újra gyermekápolási segélyt kért, feladta az állását. Az apa is beteg, a család egzisztenciálisan igen súlyos helyzetbe került. Az iskola, az önkormányzat, az Oktatási Minisztérium, és a TKVSZRB között élénk levelezés folyik, s egyik hét telik a másik
után. KRISTÓF ISKOLÁBA SZERETNE JÁRNI!!

Csilla

5 éves, középső csoportos ovis, de csak 8-tól 10-ig lehet a csoportban „kezelhetetlen” agresszivitása, nyugtalansága miatt. Társai nem szívesen játszanak vele. Gyakran bosszantja a gyerekeket, úgy próbál kapcsolatot teremteni, hogy megzavarja játékukat, lerombolja a többiek által épített várat, tornyot stb. Nagy mozgásigénye van, gyakran szaladgálva közlekedik. Önállótlan. Nem tud nyugodtan étkezni, mert nem tud elég ideig ülni az asztalnál.

Szinte soha nem tudták hosszasabban feladathelyzetben tartani. Édesanyja GYES mellett otthoni munkát vállal, ruhákat javít. Egy percre sem hagyhatja Csillát magára, mivel a gyermek folyamatos mozgásban van, mindenhova felmászik, leugrik. Mindenre kíváncsi. Semmivel nem tudja magát lefoglalni, gyakran segítséggel sem. Nem lehet mesét olvasni neki, esténként apa fejből mesél neki, azt 3-4 percig képes hallgatni. Mindig mást csinál, mintha nem is hallaná, amit mondanak neki. Rendkívül nyugtalan csecsemő volt, anya szinte 2 évig nem aludt. Csilla állandóan sírt, rosszul evett.

Anyuka egy idő után már nem is tudta mivel tudná megnyugtatni. Úgy érezte, nem tud jó anyja lenni a kislányának, talán nem szereti őt a gyermeke. Apai nagymama nem is rejtette véka alá lesújtó véleményét, az anyukát okolta a kislány nyugtalan természetéért. Az anyuka szinte lopva járt a gyermekéért az óvodába, minden alkalommal történt valami galiba. A szülők úgy érezték, elveszítették minden kapcsolatukat, elmaradtak a barátaik. Kislányuk felügyeletét már egyetlen nagyszülő sem vállalta. Ismerősük ajánlására fordultak szakemberhez.

A kivizsgálást követően figyelemzavar-hiperaktivitás mellett súlyos beszédértésbeli zavart állapítottak meg. Gyógyszeres kezelés mellett megfelelő gyógypedagógiai-logopédiai fejlesztésben részesül. A szülők képzésben, tréningen vettek részt, hozzáállásuk változott, felszabadultabban, határozottabban, pozitívan igyekeznek szabályozni kislányuk viselkedését.

Mi a hiperaktivitás?

Napjainkban gyakran hallunk, olvasunk a „hiperaktivitás”-ról. Sokan a „rossz gyerek”

szinonimájaként használják ezt a jelzőt.
  • Fokozott mozgás igény, mozgás késztetés a normál fejlődés sajátossága kisgyermek korban.
  • Hiperaktivitás alatt olyan fokozott, túlzott motoros aktivitást értünk, mely az adott gyermek fejlettségének nem megfelelő, mindennapi viselkedésének szembetűnő sajátossága.
  • Hiperaktivitás lehet valamely gyermekpszichiátriai zavar (pl. depresszió, mánia, szorongás, pszichózis) tünete.
  • A hiperaktivitás a gyermekkorban induló figyelemzavar-hiperaktivitás (angolul: Attention Deficit and Hyperactivity Disorder, röv. ADHD, magyarul Hiperkinetikus zavar röv. HKZ) egyik fő tünete a figyelemzavar és az impulzivitás mellett. Hazai nyelvhasználatban gyakran ezeket a fogalmakat szinonimaként is használják.
A figyelemzavar-hiperaktivitás valóban létező jellegzetes tünet együttes. Olyan krónikus eltérés, melynek bizonyos tünetei, részjelenségei már 7 éves kor előtt szembetűnők. A diagnózis felállításához a figyelmetlenség, a hiperaktivitás-impulzivitás tünetei közül kellő számú tünet együttes fennállása szükséges az elmúlt 6 hónapban. Hiperkinetikus zavarról akkor beszélhetünk, ha a tünetek jelenléte kifejezett funkciókárosodást (nehézségeket, konfliktusokat) okoz egynél több helyzetben is (a gyermek mindennapjaiban: az iskolában, a kortárskapcsolatokban, a családban). A diagnózis fontos pillére, hogy kizáró kritériumokat is alkalmaz: a tünetek nem magyarázhatók meg valamely más egészségi állapot, betegség, gyógyszerhatás, vagy egyéb gyermekpszichiátriai zavar tüneteként, következményeként.
Figyelemzavar tünetei:
1. Nem figyel a részletekre, gondatlan hibákat vét

2. Nehézsége van a figyelem megtartásában egy feladat-, vagy játékhelyzetben

3. Úgy tűnik, nem figyel, ha hozzá szólnak

4. Nem követi az instrukciókat, elmarad a kötelességek teljesítése

5. Nehézsége van a tevékenységek szervezésében

6. Elkerüli, nem szereti a tartós mentális erőfeszítést igénylő helyzeteket

7. Elveszít dolgokat
8. Elvonják figyelmét külső ingerek
9. Mindennapokban feledékeny
Hiperaktivitás tünetei:
1. Babrál, kézzel-lábbal fészkelődik
2. Elhagyja a helyét, amikor ülve maradást várnak el
3. Rohangál, ugrál olyankor, amikor az nem helyén való
4. Nehézsége van az önálló, nyugodt játéktevékenységgel, vagy az abban való részvétellel
5. Izeg-mozog, mint akit felhúztak
6. Túl sokat beszél
Impulzivitás tünetei:
1. Kimondja a választ, mielőtt a kérdést befejezték volna
2. Nehézsége van a várakozással
3. Félbeszakít másokat (beszélgetés, játék)

Mi okozza?

A figyelemzavar-hiperaktivitás hátterének tisztázása napjainkban is folyik. Nagy számú vizsgálat zajlik szerte a világban, melyek egyre közelebb visznek a probléma gyökereihez.

Család, iker és adopciós (örökbefogadási) vizsgálatok egyértelműen alátámasztják a genetikai hajlam jelentőségét.
Molekuláris genetikai vizsgálatok egy bizonyos agyi ingerület átvivő anyag, a dopamin transzporter gén sajátosságaira irányították a figyelmet, de specifikus gén (alél) eltérést igazolni mindezidáig nem sikerült.
Az agy anatómiai és funkcionális eltérését vizsgáló eljárások   (képalkotó eljárások, funkcionális vizsgálatok) eltérő sajátosságokat találtak a hiperaktivitással küzdő egyének agyában. Ezek a rendkívül költséges, számos módszertani problémát felvető vizsgálatok elsősorban azt támasztják alá, hogy az idegrendszer fejlődési folyamatában található valamilyen eltérés, de ennek ellenére még specifikus, minden ilyen problémával küzdő egyénre jellemző eltérést igazolni nem sikerült.
Neuropszichológiai kutatások a homloklebeny elülső részének (prefrontális kéreg) sajátos működésére irányították a figyelmet, mely elsősorban a homloklebenyhez köthető ún. végrehajtó funkciók (tervezés, szervezés, gátlás, motoros kivitelezés) gyengeségében, a motivációs rendszer (késleltetett jutalom) működési zavarában nyilvánul meg.
Számos vizsgálat felhívja a figyelmet a magzati, csecsemő-kisdedkori fejlődés jelentőségére. A fejlődést megzavaró tényezők (pl. magzat fejlődési rendellenességei, szülés körüli oxigén hiányos állapot, intenzív ellátást igénylő állapotok, későbbi idegrendszert érintő betegségek, traumák,     stb.)     nagymértékben     hozzájárulhatnak     a     genetikai     hajlam megjelenéséhez.
Későbbiekben egyre nagyobb szerepe van a pszichés, szociális tényezőknek (család működése, veszteségek, válás, szülők mentális-fizikai egészsége, kortárskapcsolati nehézségek, iskolai problémák, konfliktusok, tanulási nehézségek, stb.), melyek jelentősen befolyásolják a tünetek intenzitását, az általuk okozott funkcióromlás mértékét.
Milyen tünetek jellemzőek a hiperkinetikus zavarra?
Magzati élet

Számos anyuka számol be arról, hogy később hiperaktiv tüneteket mutató gyermeke már méhen belül rendkívül mozgékony, „nyugtalan” volt, esetleges másik terhességgel összevetve markáns sajátosságként jelölik meg.

Csecsemőkor

Az egyénre jellemző temperamentum bizonyos sajátosságai már újszülött, kora csecsemőkorban megnyilvánulnak. Az ún. „nehéz temperamentumú” csecsemők gyakran sírnak, nehezen megnyugtathatók, hasfájósak, rossz étvágyúak, szabálytalan bioritmus jellemzi őket. Sok esetben az anya-gyerek kapcsolat diszharmonikussá válik, az anya eszköztelennek, kudarcosnak érzi magát a gyermek feltűnő nyugtalansága miatt. A hiperaktív gyermekek szülei gyakran számolnak be hasonló nehézségekről, ugyanakkor nem állítható, hogy a csecsemőkori ún. „nehéz temperamentum” sajátosság a későbbi hiperaktivitás korai megnyilvánulása lenne.

Gyakori a pszichomotoros fejlődés szokatlan üteme, vagy menete. Az esetek jelentős részében a mozgás, beszéd fejlődés igen gyorsan zajlik, a gyermek akár már 8 hónaposan szalad, és 9 hónaposan beszél, ügyesen kommunikál. A járás kezdetétől szinte futva közlekedik, igen ügyesen felmászik a bútorokra. Állandóan tevékenykedik, mindig akcióban van, sokat és szívesen beszél. Érthető módon gyakran elbűvöli környezetét.
Máskor a fejlődés a szokásosnál lassabb ütemben zajlik, vagy szokványos fejlődési sorrendet nem követi, pl. kimarad a mászás, vagy az ülés. Előfordulhat a beszédfejlődés késése, furcsasága, de a gyermek ügyesen kommunikál, megérti környezete jelzéseit. Sokat mozog, mozgása lehet akár diszharmonikus is, számtalan apró baleset éri.
Kisdedkor

Néhány esetben előfordul, hogy a gyermek mozgásos aktivitása igen feltűnő, és már 2-3 éves korban akadályozza a gyermeket az elmélyült játékban, a különböző tevékenységekben, akár az étkezésben. Gyakran számolnak be a szülők gyermekük szokatlan dacosságáról, nem tudnak vele szót érteni, mindig a saját feje után megy. Számtalan esetben korlátozásra, fegyelmezésre, várakozásra kifejezett nyugtalansággal, alkalmanként sírással, veszekedéssel, tiltakozással reagál.

Az esetek többségében azonban a kisdedkorra egyébként is jellemző fokozott mozgás- és beszédkésztetés miatt a később hiperaktivitás tüneteit mutató gyerekek  akár teljesen problémamentesnek is tűnhetnek.
Óvodáskor

A gyermekek számára az óvodai élet számtalan kihívást tartogat. A szülők távolléte, új felnőttekkel, gyerekekkel való kapcsolat kialakítása, a szabályok betartása nehéz feladat számukra. A figyelemzavarral, hiperaktivitással küszködő kisgyermek készségeit gyakran meghaladja a társaihoz való alkalmazkodás, a közös játék, a felnőttekkel való együttműködés, a csoport helyzet, a feladathelyzet, a felnőtt figyelmén való osztozkodás. Az alkalmazkodás nehézségei már kezdettől fogva észlelhetők. Gyakran váratlan érzelmi, indulati reakciókat mutathatnak, mely miatt társaik nem szívesen barátkoznak velük. Játékban nem tudnak veszíteni, a kudarctól kiakadnak. Konfliktus helyzetben gyakran váratlan agresszív megnyilvánulásaik lehetnek. Igen mozgékonyak, gyakran akaratlanul borítanak fel dolgokat, rombolják le társaik által épített játékokat, zavarják a többieket.

Különösen fokozódhatnak a nehézségek a nagycsoportban, az iskolára való felkészülés időszakában, amikor a gyermekeknek már tényleges feladathelyzetben követelményeknek kell megfelelniük. Ekkor a feladatok jelentős része már „kötelező”. Ha gyermekük ilyen helyzetben minduntalan kicsúszik a feladathelyzetből, félbe hagyja a tevékenységét, fokozottan nyugtalanná válik, feltűnően izeg-mozog, hintázik a széken, babrál, fecseg, vagy dacosan szembeszegül a felnőtt kérésének jogosan merül fel a figyelemzavar-hiperaktivitás gyanúja. A viselkedés szabályozás zavara annál feltűnőbb, minél nagyobb csoportban próbálnak a gyermekkel együtt dolgozni.

Kisiskolás kor

Az addig akár jól együttműködő, kiegyensúlyozott gyerekek nem találják helyüket az iskolában. A viszonylag nagy létszámmal működő osztályokban nagy erőfeszítésükbe kerül folyamatosan 45 percig nyugton ülni, csendben lenni, betartani a szabályokat, figyelni a tanítóra. Az első hetek újdonsága hamar megfakul, s ők elkezdik próbálgatni a határaikat, a szabályokat. Figyelmetlenségük miatt könnyen elveszítik a fonalat, s gyakran keresik a módját annak, hogyan tudnák magukra irányítani a figyelmet. Egyre kifejezettebben mutatják hiperaktiv tüneteiket. Folyton babrálnak, izegnek-mozognak, beszélgetnek, vagy hangosan kommentálják tevékenységüket. Többnyire vicces, jópofa gyerekek, akik kezdetben nagy tetszést aratnak társaik körében. Vélt, vagy valós sérelemre azonnal, gyakran eltúlzott hévvel reagálnak. Ők az igazság bajnokai akkor is, ha valaki bajba kerül. Társaik között vezető típusú gyerekek, akik többnyire nem veszik figyelembe mások szempontjait. Állandó nyüzsgésükkel zavaró lehet jelenlétük az osztályban, szünetekben gyakran keverednek konfliktusba, vagy csapódnak „rossz” gyerekekhez, mivel nagyon befolyásolhatóak.

Gyakran okosak, éles eszűek, akik unatkoznak, és unalmukban válogatott csínyeket követnek el. Máskor a figyelemzavarhoz részképesség zavar, tanulási nehézség társul, mely fokozza a gyermek alkalmatlanság érzését, diszharmonikus viselkedését.
Sajnálatos módon a gyermekek önértékelése, önbizalma igen törékeny, az iskolai kudarcok következtében gyorsan sérül, kudarcosnak, ügyetlennek érzik magukat. Mindez jelentősen csökkenti hajlandóságukat, motivációjukat a tanulásra, az együttműködésre.
Serdülőkor

A korábban nem diagnosztizált, figyelemzavarral-hiperaktivitással küzdő serdülők jelentős hányadában következményes hangulati labilitás, negatív önértékelés, kifejezett teljesítményszorongás, ellenkező, ún. oppozíciós magatartászavar, nem ritkán deviáns megnyilvánulási sajátosságokat mutató viselkedészavar tüneteit észleljük. Az ilyen gondokkal küzdő fiatalok ebben az életkorban már nem akarnak megfelelni az elvárásoknak, szélsőségesen lázadó típusú gyerekek, akik gyakran deviáns magatartást mutató csoportokban találnak elfogadásra. Vakmerő, meggondolatlan, befolyásolható fiatalok, akik gyakran kísérleteznek illegális szerekkel, jelentős lehet az alkohol, drog kipróbálásának veszélye.

Megfelelő, eredményes kezelésben részesülő, korábban (időben) diagnosztizált serdülők esetében számtalan maradványtünet fellelhető, mint a szórakozottság, az időpontok nehéz betartása, a szervezetlenség érzése, megmagyarázhatatlan belső feszültség, mozgáskésztetés, extrém sportágak előnyben részesítése, továbbtanulási, pályaorientációs nehézségek.
Többnyire lázadóbb, dacos serdülők, akik számára nehézséget jelent megtalálni az utat az önállóság felé, s a szülők számára nagy kihívást jelent megtalálni a középutat az elvárások, szabályok és az adott életkornak megfelelő majdnem felnőtt szabadság között.
Folytatás következik!
Készítette Dr. Farkas Margit
Vadaskert Kórház és Szakambulancia, Budapest

Forrás: fejlesztok.hu

Adnow banner

loading...

Ciráda zenekar - Hazám hazám

 

Facebook diákmeló - Box Middle

Online Toborzás hírek
Új lap - 1