Mindegy, hogy csecsemőről vagy tiniről van szó, a probléma mindig ugyanaz: a szülők általában nem tudják, mikor viszik túlzásba a gyerek kényeztetését. Összeállításunk segít megtalálni a középutat.

Egyéves kor előtt

Tényleg helytelen, ha az anyuka azonnal ugrik, amikor csecsemője sírni kezd? Erről minden szakértő mást mond. Abban viszont egyetértenek, hogy nem tesz rosszat az a szülő, aki ilyenkor foglalkozni kezd a gyerekkel. A baba ugyanis nem tudatosan használja eszközként a sírást – alapigényeit (éhes vagyok, fázom, gyengédségre vágyom) akarja vele kifejezni. Egészséges személyiségfejlődéséhez pedig szükséges, hogy újból és újból megtapasztalja: szülei észreveszik jelzéseit.

2–5 éves kor között

A gyerekek tele vannak felesleges energiával. Mindent szeretnének kipróbálni, és nehezen viselik, ha valaki ellentmond. Megkezdődik a hatalmi harc a családban. A csemeték vágyainak egy részét a szülő nyugodtan teljesítse, persze csak akkor, ha egyetért vele. Ne engedjen a sírással párosuló erőszaknak. Minél gyakrabban érzi ugyanis a gyerek, hogy akaratát mindenen keresztülviheti, annál önzőbbé válik.

6–10 éves kor között

A kicsi már nem igényli annyira a testi közelséget. Kellemetlennek tartja, ha édesanyja az osztálytársak előtt puszilja meg. Kapcsolatukban a beszélgetésnek egyre nagyobb jelentősége lesz. Szeretetét, elismerését fejezze ki szavakkal, ezzel erősítheti a gyerek önbizalmát.

10–17 éves kor között

A tinik nagyon önzők tudnak lenni. Tőlük összedőlhet a világ, a lényeg: hallgathassák a zenét, legyenek bálványaik és menő ruháik. Nagyon fontos, hogy a szülő minél több dolgot tudjon a gyerekéről, beszélgessen vele, amennyit csak lehet!

Forrás: nana.hu