A lelki fájdalmak gyakorta testi szinten hívják fel magukra a figyelmet. A tapasztalatok szerint a női daganatok hátterében elsősorban a megbántottság feldolgozatlan érzése állhat.

– Bármiről is legyen szó, a lényeg, hogy a lelki problémák abban az esetben fizikalizálódnak, azaz jelennek meg testi tünetekként, ha a bajokat nem sikerült megoldani, és hosszú távon, vagy időről időre visszatérően nehézséget okoznak, nyomasztanak, tudhattuk meg Fleisz Kingától.
A daganat keletkezése általánosságban a sejtek lázadását szimbolizálja, amikor azok kikerülnek a központi irányítás alól, és a szervezet ezt nem képes kontrollálni. A folyamat hasonló egy puccshelyzethez, amikor is a probléma kezd elhatalmasodni, és az embert folyamatosan fenyegeti. Kiharcolja magának, hogy foglalkozzanak vele, és az érintettet letéríti központi gondolati síkjáról. A daganatos sejtek önálló életre kelnek, és amennyiben nem sikerül megoldani a kiváltó okot, elburjánozhatnak, legrosszabb esetben átvehetik a hatalmat akár az egész szervezet felett. A probléma súlyossága a lelki fájdalommal arányosan komolyodik, tehát az elváltozás mérete, típusa ciszta, myoma, jó- vagy rosszindulatú daganat, komplikáltsága ennek függvényében alakul ki. A műtéti beavatkozások mindig lehetőséget jelentenek a betegnek, hogy újragondolja életét, bizonyos élethelyzeteit, és sokat segítenek az okozat, azaz a fizikai tünetek megszüntetésében.
– Ám az okot a lélekben kell megoldani, annak érdekében, hogy a gyógyulás tartós legyen, és újra a központi irányítás kerüljön hatalomra, magyarázta Fleisz Kinga. A mell lágy szöveteiben keletkezett kemény becsomósodások jelzik a felszín alatti sérelmeket.
Gyakran tapasztalható, hogy a nehézségek megoldása, kibeszélése és az ezzel járó megkönnyebbülés következtében a kialakult elváltozás elmeszesedik szimbolizálva, hogy a probléma idejétmúlttá vált, megszűnik a vérellátása, és nem okoz több gondot. Ezeket, az elváltozásokat gyakran már csak utólagos mammográfiai vagy ultrahangos vizsgálaton lehet észrevenni.

 – A pszichoszomatika szerint a női daganatok kialakulása elsősorban a megbántottság, a sértettség állandósult vagy visszatérő érzésével van összefüggésben. Az pedig, hogy az elváltozás az emlőben vagy a medencetájéki női szervek melyikében alakul ki, attól függ, hogy milyen típusú sérelem éri az illetőt. A női mell elsősorban az anyai táplálás képességének és a nőiességen belül az érzékiségnek a szimbóluma. Ezért aztán megbetegedése többnyire gyermekünktől, akit szoptattunk, szülőnktől, akinek az emlőin felnőttünk, vagy társunktól, akivel az érzékiséget megélhetjük, illetve a rajtuk keresztül elszenvedett vélt vagy valós lelki fájdalommal lehet összefüggésben.
A mellben elváltozást idézhet elő például, ha valaki tudat alatt teherként éli meg az anyaságot, vagy túlságosan megviseli, amikor a gyermeke kirepül otthonról, illetve házasságot köt, és saját családot alapít.
Ugyanilyen problémát okozhat egy folyamatosan fennálló, megoldhatatlannak tűnő nehézség, ami lehet akár betegség vagy kapcsolati gond valamelyik szülővel, mondta Kinga.
Hasonló helyzetet teremthet az is, ha egy nőt a partnere részéről konkrét sérelem ér a mellével kapcsolatban. Például: ha a férj gyakran hangoztatja, hogy a nagy mellű nőket szereti, az illetőnek pedig kicsi a melle.
Az önvád is eredményezhet bonyodalmakat, például olyan esetben, ha a nő nem tudja elfogadni, hogy a menopausa következtében megereszkednek a mellei, és ezért képes ostorozni, adott esetben megbetegíteni magát.
Aki a keblén dédelget egy problémát, és azt nem sikerül megoldania, szimbolikusan kifejezve kígyót melenget a keblén, ami előbb-utóbb meg is marhatja! Minden olyan probléma, amit túlságosan mellre szívunk, általában mell körüli betegségekben emlő, tüdő, szív mutatkozik meg.


 Amikor egy daganatos betegség felüti a fejét, nehéz elhinni, hogy egyfajta baráti figyelmeztetésről van szó, melyre, ha kellőképpen odafigyelünk, pontosan megtudhatjuk, min kell változtatnunk az életünkben.
A változtatás nem könnyű feladat, hiszen gyakran már azt is nehezen ismerjük be önmagunk előtt is, hogy lelki fájdalmaink vannak, nemhogy másokkal, adott esetben az érintett felekkel beszéljünk azokról. Sokszor büszkeségből hogy úgy tűnjön, erősek vagyunk, máskor félelemből fojtjuk el érzelmeinket, sérüléseinket.

A nehézségekkel való szembenézésben, majd azok feldolgozásában a környezetünkben élők szeretetén és nyitottságán kívül sokat segíthetnek a különféle pszichológiai módszerek: a pszichodráma, melyben eljátszhatjuk, a tánc- és zeneterápia, melyben kimozoghatjuk, a dobolás és az önfeledt éneklés, melynek során, ha úgy tetszik, kiordíthatjuk fájdalmainkat és felszabadulhatunk, ami elengedhetetlenül fontos ahhoz, hogy a gyógyulás útjára lépjünk.

Forrás: szatmar.ro