Íme néhány nemes gondolat ballagás alkalmából
Mentovics Éva – Köszöntő
Előadja: Varga Mária – Déva – 2020
Donászy Magda – Ma szívünk ünnepel
Előadja: Varga Mária – Déva – 2020
Ady Endre: Üzenet egykori iskolámba
Előadja: Varga Mária – Déva – 2020
„Azért vagy itt, hogy mindent láss
Hogy érts a szó, olvasd az írást.
Azért vagy itt, hogy mindent megtanulj,
hogy az égbe szállj, nehogy a porba hullj.”
(Ákos)
„Hass, alkoss, gyarapíts, s a haza fényre derül”
(Kölcsey Ferenc)
„Mert az égi útnak elve:.
kúszva, vérzőn énekelve,
portól, sártól piszkosan,
menni mindig, biztosan”
(Dsida Jenő)
„Barátom, ez nem volt álom
Minden dal igazat szólt,
És ha később valaki kérdez,
hát feledd el azt, ami volt”
(Ákos)
Ne tartsd fontosnak, hogy fontosnak tartsanak! Egyszerűen szeress, és fontos leszel!
Távol már a kezdet,
De távol még a vég,
Elértem a labirintus közepét.
Csalódások, gyönyörű emlékek
Velem vannak,
Megőrzöm őket.
Túl vagyunk egy hosszú filmen,
Nem volt unalmas, de túl komoly.
Hiányzott belőle valami,
Talán egy fintor vagy mosoly.
Hinni a szépet, a lehetetlent,
Hogy egyszer valóra válik.
Hinni a világban, akaratunkban,
Ha kell hinni mindhalálig.
A zene szült meg engem s a nemzedékem
A zene az utolsó menedékem.
Tudom, hogy egyszer a zene öl meg,
A zenével adjatok vissza a földnek.
Nehéz volt a szavakkal játszani,
Nehéz volt olyat mondani,
Ami kell, ami szép s amit szabad,
Valamit, ami örökre megmarad benned,
S talán bennem is. (Nagy Z. László)
A búcsúzónak minden emlék drága,
Egy száraz lomb, egy moha, egy kis kavics,
Hogy emlékezzék a távolban is
A helyre, melyre visszavonja vágya,
Tanú lesz az érzéseiről halálig,
S egy semmi így legdrágább kincsé válik. (Goethe)
Nem elég a jóra vágyni,
A jót akarni kell.
De nem elég akarni,
Tenni, tenni kell. (Váci Mihály)
Remény, csalódás, küzdés, bukás
Egy sírig tartó versenyfutás.
Keresni a jót, nemest, a szépet
S meg nem találni, ez az élet.
Az emlék olyan virág, amely nem hervad el soha,
Eső nem tépi el, szél nem hordja tova,
Gyűjtsél tehát csokorba, amennyit csak lehet,
A csokor közt őrizd meg örök emlékemet.
Nézz vissza most egy percre, nézz az útra
Nézd meg, mit tett, mit alkotott a munka,
Nézz vissza…aztán ismét csak előre,
S indulj tovább az alkotó jövőbe. (Kiss Jenő)
Régi arcok, régi kopott könyvek
Mosoly, derű néha fájó könnyek,
Múlik minden, rohannak az évek,
Búcsút intünk múló diákévek.
Nekünk nem elég a kékség, nekünk az egész ég kell. (goethe)
Keresd az életben mindig a szépet
Ragadd meg azt, amit más észre sem vesz,
S hidd el, ha sokszor durva is az élet,
Mindig találni benne kellemest és szépet.(goethe)
Ha megtalálod azt a szívet,
Aki téged igazán szeret,
Becsüld meg, mert a szeretet
Teszi boldoggá életed.
Az élet szép, csak küzdeni kell érte,
Boldog az, ki célját elérte
Akarni kell és minden sikerül,
Akarni és bízni rendületlenül.
Egy életcélt követni nemes gondolat,
S mi kell hozzá, csupán akarat.
Mely minden ifjú szívében él,
Küzdeni bátran egy új életért. (Tóth Árpád)
A szárny megnőtt, üresen maradt a fészek,
Csak álom volt a diákvilág,
S mint a fecske az alkonyati szélnek,
Szárnyat bont egy sereg diák.
Gondoljatok az emberi erőre:
Nem születtetek tengeni, mint az állat,
Hanem tudni és haladni előre. (Dante)
18 éves csodálatosságom
Nem ezt, nem amazt – mindent akar -…
Nem erre szerződtem?
Nem.
Jobbra szerződtünk mindannyian. (Szilágyi Domokos)
Előre föl, miénk az élet,
E széles földnek kerekén,
Szemünkbe csillog az ígéret
És bennünk virág a jó remény. (Juhász Gyula)
Ha majd egyszer fájni fog az élet
S a szemedben a bánat könnye gyűl,
Ne sírj, hisz mindig az a legszebb álom, mely sohasem teljesül.
Indulni vígan és remélve,
A boldog szebb jövő elébe.
Miénk a hely a nap alatt,
Míg szívünk bátor és szabad.
Olyan furcsák vagyunk mi emberek
A lelkünk sír, az ajkunk nevet.
A másikról azt hisszük, boldog talán,
S irigykedünk egy vidámabb mosolyán. (Dante)
Megcélozni a legszebb álmot,
Komolyan venni a világot,
Mindig hinni és remélni,
Így érdemes a földön élni. (Shakespeare)
Nem azt kell sajnálni, ami volt és elmúlt, hanem azt, ami nem volt.
A legszebb emlék a szeretett, amelyet mások szívében hagyunk magunk után.
Nem kívánom senkitől,
hogy csodás dolgot tegyen,
de joggal elvárom mindenkitől,
hogy mindig ember legyen.”
( Ady)
„Nem hal meg az, ki milliókra költi
Dús élete kincsét, ámbár napja múl,
Hanem lezárva ami benne földi,
Egy éltető eszmévé finomul,
Mely fennmarad és nőttön nő tiszta fénye,
Amint időben, térben távozik,
Melyhez tekint fel az utód erénye:
óhajt, remél, hisz és imádkozik.”
(Arany János)
Nemes önbizalom, de ne az önhittség
Rugói lelkedet nagy célra feszítsék,
Legnagyobb cél pedig, itt, e földi létben,
Ember lenni mindég,
minden körülményben.”
(Arany János)
„Útjaink százfelé válnak,
De szívünk egy célért dobog,
Nekivágunk a küzdelmes mának,
És épít karunk egy szebb holnapot…”
(Arany János)
„Senkinek sem kötelessége
Hogy nagy ember legyen
már az is nagyon szép,
Ha valaki ember tud lenni.”
(Alfred Capus)
„Hinnünk kell, hogy tehetségesek vagyunk
valamiben és, hogy ezt a valamit
bármiáron el kell érnünk.”
(Curie)
„Találkozás és búcsúzás
az élet annyi csak,
Valaki jön, valaki megy,
S az emlék megmarad.”
(Leonard Da Ung)
„A boldogsághoz semmi sem
szükségesebb, mint, hogy
életünk egy meghatározott
célja legyen”
(Eötvös József)
„Ott hol mondhatja: szabad vagyok,
ott hazáját fogja találni minden ember”
(Eötvös József)
„Az élet, a munka tárt karokkal vár
Hogy szép lehetsz-e? csupán csak rajtunk áll.”
(Fagyejev)
„Régi harcok, régi kopott könyvek
Derű, mosoly, néha fájó könnyek
Múlik minden, suhannak az évek
Búcsút intünk fájó diákévek.”
(Hemingway)
„Régi harcok,
régi kopott könyvek.
Mosoly, derű
néha fájó könnyek.
Múlik minden,
rohannak az évek.
Búcsút intünk
múló diákévek.”
(Hemingway)
„Minden nap megszűnik valami,
Amiért az ember szomorkodik,
De mindig születik valami új,
Amiért érdemes élni és küzdeni.”
(Herakleitosz)
„Ne légy ma ez
holnap emez
s jövőre ismét
mást szemezz.
Érc légy mely
mindig egy marad
ne törmelék – dirib – darab.
(Ibsen)
„Ám, úgy kell lennie:
A végtelen felé halad az út,
Amely a végtelenből érkezik.”
(Illyés Gyula)
„Az igaz ember hitét, meggyőződéseit
nagy katasztrófák sem képesek
sarkaiból kifordítani.”
(Jókai Mór)
Mennyi szín és furcsaság
és élet mindez és mennyi
emlék és mennyi remény”
(Karinthy)
„Ha az egész órát
úgy betöltöd,
hogy benne érték
hatvan percnyi van
minden kincsének
bírod ezt a földet,
S ami még több,
ember vagy, fiam”
(Kipling)
„Életed útját magad választod,
Válassz hát úgy, ha egyszer
Elindulsz, nincs már visszaút.”
(Kodály Zoltán)
„…őrizd az embert magadban,
hogy jogod legyen a szóhoz,
hogy súlya lehessen a szavaidnak,
hogy méltó maradj a munkához….”
(Kósa Ferenc)
„Soha le nem mondani
Soha el nem csüggedni
Ha kell mindig újra kezdeni”
(Kossuth)
„Jegyezd meg jól, de ne csüggedj soha,
remény, csalódás, küzdelem, bukás,
Sírig tartó nagy versenyfutás.
Keresni mindig a jót, a szépet,
S meg nem találni, – ez az élet.”
(Madách)
„Karod erős – szíved emelkedett:
Végtelen a tér, mely munkára hív.”
(Madách Imre)
„Szabadon bűn és erény közt
Választani mily nagy eszme,
S tudni mégis, hogy felettünk
Pajzsul áll Isten kegyelme
Tégy bátran hát … ”
(Madách Imre)
„A világi méltóság,
aranyfüst és játékpénz,
de az emberi méltóság valóság,
színarany miért játszol hamis pénzért, mikor
Isten megtömte zsebed színarannyal?”
(Márai Sándor)
„Önmagunk megismerése
a legnagyobb utazás,
a legfélelmetesebb felfedezés,
a legtanulságosabb találkozás.”
(Márai Sándor)
„Az elszakadás áll előttünk,
Világi lárma csalogat,
Az útra néz mindenki köztünk,
Kigyúl az ifjú gondolat.”
(Puskin)
„Ember vigyázz, figyeld meg jól világod,
ez volt a múlt, emez a vad jelen. – …
és mindig tudd, hogy mit kell tenned érte,
hogy más legyen”
(Radnóti Miklós)
„Ah vége, vége! Vagy ki tudja?
Diák marad az ember, amíg él,
Leckéjét a sírig tanulja:
Nehezebbet folyvást a réginél!”
(Reviczky Gyula)
„Jól csak a szívével lát az ember,
ami igazán lényeges
az a szemnek láthatatlan”
(Saint-Exupéry)
„A lehetetlent is
Szabad lesz remélni!
Meglátod, hogy milyen
Érdekes lesz élni.”
(Szép Ernő)
„Nehéz, vagy könnyű? Beleroskadok?
Csak annyit érek, amennyit vállalok,
Mert szívemben a jövőt hordozom,
és alkuba már nem bocsátkozom!”
(Tamási László)
„Előre, föl, miénk az élet,
A széles földnek kerekén
Szemünkben csillog az igéret
És bennünk ring a jó remény!”
(Tóth Árpád)
„Fény vagy te is, lobogj hát,
Melegíts és égess,
Hinned kell, hogy a világ
Teveled is ékes.”
(Tóth Árpád)
„És érezzék egy kézfogásról rólad,
hogy jót akarsz és te is tiszta , s jó vagy
Egy tekintetük elhitesse véled
Szép dolgokért élsz, és érdemes élned.”
(Váci Mihály)
„Nem elég jóra vágyni:
a jót akarni kell!
És nem elég akarni:
de tenni, tenni kell.”
(Váci Mihály)
„Ami fél, azt el ne fogadd,
Egészet akarj és egészet adj!”
(Ady)
„Úgy élj a jelenben, hogy
megbánás nélkül
gondolhass a múltra.”
(Ady)
„Mi mindig,
mindenrõl elkésünk.
Késõ az álmunk,
a sikerünk
szívünk, nyugalmunk, ölelésünk
Mi mindig mindenrõl elkésünk.”
(Ady)
„Bár zord a harc,
megéri a világ
Ha az ember
az marad, ami volt;
Nemes, küzdõ, szabadlelkû diák.”
(Ady)
„A szárny megnõtt üresen áll a fészek
Csak álom volt a szép diákvilág
S mint a fecske alkonyati szélben
Ma szárnyat bont egy sereg diák.”
(Ady)
„Nem kívánom senkitõl,
hogy csodás dolgot tegyen,
de joggal elvárom mindenkitõl,
hogy mindig ember legyen.”
( Ady)
„Nem hal meg az, ki milliókra költi
Dús élete kincsét, ámbár napja múl,
Hanem lezárva ami benne földi,
Egy éltetõ eszmévé finomul,
Mely fennmarad és nõttön nõ tiszta fénye,
Amint idõben, térben távozik,
Melyhez tekint fel az utód erénye:
óhajt, remél, hisz és imádkozik.”
(Arany János)
„Nemes önbizalom, de ne az önhittség
Rugói lelkedet nagy célra feszítsék,
Legnagyobb cél pedig, itt, e földi létben,
Ember lenni mindég, minden körülményben.”
(Arany János)
„Útjaink százfelé válnak,
De szívünk egy célért dobog,
Nekivágunk a küzdelmes mának,
És épít karunk egy szebb holnapot…”
(Arany János)
„Legnagyobb cél pedig itt-e földi létben
Ember lenni mindig, minden körülményben.”
(Arany János)
„Mindenik embernek
a lelkében dal van
És a saját lelkét
hallja minden dalban
És akinek a lelkében az ének
Az hallja a mások énekét is szépnek”
(Babits Mihály)
„Holnappal ne törõdj, messze ne álmodozz,
Légy víg, légy te okos, míg lehet, élj és örülj.
Míg szólunk, az idõ hirtelen elrepül,
Mint a nyíl s zuhogó patak.”
(Berzsenyi Dániel)
„Életünk termése szolgálja hazánk dicsõségét!
Mi vagyunk azaranyló, hullámzó búzatábla,
mi vagyunk az eljövendõ ország magvetése.
S szeretnénk részeseivé lenni annak a világnak,
amelyet betölt nemzetünk dicsõsége.”
(Meditáció a 72. zsoltárhoz)
„Vigyázz nagyon, hogy ember maradj
holnapra törve a mából,
és túl ne lobbanj
holnapután
a tegnapi
lángolástól”
(Boór András)
„Senkinek sem kötelessége
Hogy nagy ember legyen
Már az is nagyon szép,
Ha valaki ember tud lenni.”
(Alfred Capus)
„Hinnünk kell, hogy tehetségesek vagyunk
valamiben és, hogy ezt a valamit
bármiáron el kell érnünk.”
(Curie)
„Találkozás és búcsúzás
az élet annyi csak,
Valaki jön, valaki megy,
S az emlék megmarad.”
(Leonard Da Ung)
„A boldogsághoz semmi sem
szükségesebb,
mint, hogy
életünk egy meghatározott
célja legyen”
(Eötvös József)
„Ott hol mondhatja: szabad vagyok,
ott hazáját fogja találni minden ember”
(Eötvös József)
„Az élet, a munka tárt karokkal vár
Hogy szép lehetsz-e? csupán csak rajtunk áll.”
(Fagyejev)
„Ne csüggedj,
hisz ifjú vagy,
S minden elérhetõ,
Ha van benned
bátorság,
Remény, s szeretni
erõ …
(Goethe)
„Tetteidnek tudjál örülni,
más tetteit tudd megbecsülni,
fõként ne gyûlölj egy embert se,
s a többit hagyd az Úristenre!”
(Goethe)
„… Élni való minden élet,
Csak magadnak hû maradj
Veszteség nem érhet téged,
Hogyha az lész, ami vagy.”
(Goethe)
„Emberi törvény kibirni mindent
S menni mindig tovább,
Még akkor is ha nem élnek már benned
Remények és csodák.”
(Hemingway)
„Régi harcok, régi kopott könyvek
Derû, mosoly, néha fájó könnyek
Múlik minden, suhannak az évek
Búcsút intünk fájó diákévek.”
(Hemingway)
„Régi harcok,
régi kopott könyvek.
Mosoly, derû
néha fájó könnyek.
Múlik minden,
rohannak az évek.
Búcsút intünk
múló diákévek.”
(Hemingway)
„Minden nap megszûnik valami,
Amiért az ember szomorkodik,
De mindig születik valami új,
Amiért érdemes élni és küzdeni.”
(Herakleitosz)
„Ne légy ma ez
holnap emez
s jövõre ismét
mást szemezz.
Érc légy mely
mindig egy marad
ne törmelék – dirib – darab.
(Ibsen)
„Ám, úgy kell lennie:
A végtelen felé halad az út,
Amely a végtelenbõl érkezik.”
(Illyés Gyula)
„Az igaz ember hitét, meggyõzõdéseit
nagy katasztrófák sem képesek
sarkaiból kifordítani.”
(Jókai Mór)
„Én mondom
Még nem nagy az ember
De képzeli, hát szertelen
Kísérje két szülõje szemmel
a szellem és a szerelem.
(József Attila)
„Igazi lelkünket akárcsak az
ünneplõ
ruhánkat
gondosan õrizzük meg,
hogy tiszta legyen az ünnepekre.”
(József Attila)
„Hiába fürösztöd önmagadban,
Csak másban moshatod meg arcodat.
Légy egy fûszálon pici él
S nagyobb leszel a világ tengelyénél.”
(József Attila)
„Én mondom: Még namnagy az ember
De képzeli hát szertelen
Kísérje két szülõje szemmel:
A szellem és a szerelem.”
(József Attila)
„Lehet, hogy gyenge még a hangunk
Lehet, hogy léptünk még bizonytalan,
De indulunk a szépet, jót akarjuk,
Érezzük, hogy hitünknek szárnya van.”
(Juhász Gyula)
„Mennyi szín és furcsaság
és élet mindez és mennyi
emlék és mennyi remény”
(Karinthy)
„Ha az egész órát
úgy betöltöd,
hogy benne érték
hatvan percnyi van
minden kincsének
bírod ezt a földet,
S ami még több,
ember vagy, fiam”
(Kipling)
„Életed útját magad választod,
Válassz hát úgy, ha egyszer
Elindulsz, nincs már visszaút.”
(Kodály Zoltán)
„…õrizd az embert magadban,
hogy jogod legyen a szóhoz,
hogy súlya lehessen a szavaidnak,
hogy méltó maradj a munkához….”
(Kósa Ferenc)
„Soha le nem mondani
Soha el nem csüggedni
Ha kell mindig újra kezdeni”
(Kossuth)
„A haza örök, s nemcsak az iránt tartozunk kötelességgel,
amely van, hanem az iránt is, amely lehet, s lesz.”
(Kossuth)
„… nincsen szebb kora az emberiségnek
mint az elsõ ifjúság évei. Azon láncok,
melyek akkor köttetnek, nem szakadnak
el örökké, mert nem a világban kerestünk
még akkor barátokat, hanem a barátjainkban
leltük fel az egész világot”
(Kölcsey)
„20 éves lesz lassan
már a gyermek,
álmainak fénye
szakadt már,
De hiszi még, hogy
új álmai lesznek
s álmaiért újra
síkra száll.”
(John Lennon)
„Mi dolgunk a világon?
Küzdeni erõnk szerint
A legnemesebbekért”
(Madách)
„Jegyezd meg jól,
de ne csüggedj soha,
remény, csalódás,
küzdelem, bukás,
sírig tartó nagy
versenyfutás.
Keresni mindig a jót,
a szépet,
s meg nem találni, –
ez az élet.”
(Madách)
„Jegyezd meg jól, de ne csüggedj soha,
Remény, csalódás, küzdelem, bukás,
Sírig tartó nagy versenyfutás.
Keresni mindig a jót, a szépet,
S meg nem találni, – ez az élet.”
(Madách)
„Karod erõs – szíved emelkedett:
Végtelen a tér, mely munkára hív.”
(Madách Imre)
„Szabadon bûn és erény közt
Választani mily nagy eszme,
S tudni mégis, hogy felettünk
Pajzsul áll Isten kegyelme
Tégy bátran hát … ”
(Madách Imre)
„A világi méltóság,
aranyfüst és játékpénz,
de az emberi méltóság valóság,
színarany
miért játszol hamis pénzért, mikor
Isten
megtömte zsebed színarannyal?”
(Márai Sándor)
„Önmagunk megismerése
a legnagyobb utazás,
a legfélelmetesebb felfedezés,
a legtanulságosabb találkozás.”
(Márai Sándor)
„Ne gondold, hogy ami neked nehezedre esik,
az emberileg lehetetlen. Inkább úgy fogd fel,
hogy ami emberileg lehetséges
és megszokott, azt te is elérheted.”
(Marcus Aurelius)
„Töröld le könnyedet
Kisírt szemedben mosoly
legyen és derû,
Minden nap kezdõdik valami
valami nagyszerû,
valami gyönyörû.”
(Nagy László)
„Megcélozni a legszebb
álmot
Komolyan venni a
világot
Mindig szeretni és
remélni
Úgy érdemes a földön
élni”
(Papp Lajos)
„Nemes szép élethez
nem kellenek nagy cselekedetek
Csupán tiszta szív
és sok, sok szeretet.”
(Pázmány Péter)
„Bármily erõvel, bármily áldozattal
Hazát kell nektek is teremteni!
Egy új hazát, mely szebb a réginél,
És tartósabb is, kell akarnotok.”
(Petõfi Sándor)
„Haza és szabadság,
Ez a két szó, melyet
Elõször tanuljon
Dajkától a gyermek”
(Petõfi Sándor)
„Légy tölgyfa, mit a fergeteg
ki képes dönteni,
De méltóságos derekát
Meg nem görbítheti”
(Petõfi Sándor)
„Az elszakadás áll elõttünk,
Világi lárma csalogat,
Az útra néz mindenki köztünk,
Kigyúl az ifjú gondolat.”
(Puskin)
„Ember vigyázz, figyeld meg jól világod,
ez volt a múlt, emez a vad jelen. – …
és mindig tudd, hogy mit kell tenned érte,
hogy más legyen”
(Radnóti Miklós)
„Ah vége, vége! Vagy ki tudja?
Diák marad az ember, amíg él,
Leckéjét a sírig tanulja:
Nehezebbet folyvást a réginél!”
(Reviczky Gyula)
„Jól csak a szívével lát az ember,
ami igazán lényeges
az a szemnek láthatatlan”
(Saint-Exupéry)
„…Mindenek fölött
Légy hû magadhoz: így, mint napra éj,
Következik, hogy ál máshoz se léssz.
Isten veled: áldásom benned ezt
Érlelje meg majd!”
(Shakespere: Hamlet)
„Hinni a szépet,
lehetetlent,
Hogy egyszer valóra válik.
Hinni a vágyban,
akaratunkban.
Ha kell hát bízni halálig.”
(Szabó Lõrinc)
„Hinni a szépet, lehetetlent,
Hogy egyszer valóra válik.
Hinni a vágyban, akaratunkban.
Ha kell hát bízni halálig.”
(Szabó Lõrinc)
„Eddig csak álmodtunk, terveztünk még,
most valóra válhat minden ami szép.
Az élet, a munka tárt karokkal vár,
S hogy szép lesz-e, csak rajtunk áll.”
(Szabó Pál)
„Most valóra válik minden , ami szép,
Az élet, a munka tárt karokkal vár,
s hogy szép lesz-e, csak rajtunk áll”
(Szabó Pál)
„Az ember csak annyit ér, amennyi
hasznot hajt embertársainak, hazájának
s ezáltal az egész emberiségnek”
(Széchenyi István)
„A lehetetlent is
Szabad lesz remélni!
Meglátod, hogy milyen
Érdekes lesz élni.”
(Szép Ernõ)
„Nehéz, vagy könnyû? Beleroskadok?
Csak annyit érek, amennyit vállalok,
Mert szívemben a jövõt hordozom,
és alkuba már nem bocsátkozom!”
(Tamási László)
„Elõre, föl, miénk az élet,
A széles földnek kerekén
Szemünkben csillog az igéret
És bennünk ring a jó remény!”
(Tóth Árpád)
„Fény vagy te is, lobogj hát,
Melegíts és égess,
Hinned kell, hogy a világ
Teveled is ékes.”
(Tóth Árpád)
„És érezzék egy kézfogásról rólad,
hogy jót akarsz és te is tiszta , s jó vagy
Egy tekintetük elhitesse véled
Szép dolgokért élsz, és érdemes élned.”
(Váci Mihály)
„Nem elég jóra vágyni:
a jót akarni kell!
És nem elég akarni:
de tenni, tenni kell.”
(Váci Mihály)
„Ha van mihez bízhatnod a jelenben,
Ha van mit érezz, gondolj és szeress,
Maradj az élvvel kínáló közelben
S tán szebb, de csalfább távolt ne keress.”
(Vörösmarty Mihály)
„Ne nézz, ne nézz hát vágyaid távolába:
Egy egész világ nem a birtokunk,
Amennyit a szív felfoghat magába,
Sajátunknak csak annyit mondhatunk.”
(Vörösmarty Mihály)
„20 éves lesz lassan már a gyermek,
álmainak fénye veszett már,
de hiszi még, hogy új álmai lesznek
és álmaiért újra harcba száll.”
(Neil Young)
„Az élet rögös és nehéz
Te mindig csak elõre nézz!”
„Induljunk vígan és remélve,
A boldog szép jövõ elébe
Miénk a föld a nap alatt,
Míg szívünk bátor és szabad”
„Ha kilépsz az életbe,
Élj sok boldog évet,
Szeress te is úgy bennünket
Mint ahogy mi téged.”
„Kísérjen az öröm
Kerüljön a bánat
Siker koronázza
További munkádat.”
„Nem csend! Csak Fáradság
Szerezheti meg szívednek
Nyugalmát , használni akarok
Ez emberi hivatásunk.”
„Elmúló mind, ami csillog a fényben
Halhatatlan mind, mi ég a szívben”
„Tiszteld az embert
Szeresd a szépet
Tanulj küzdeni
Mert ez az élet”
„Bármerre vezessen sorsod
légy mindig szerencsés és boldog”
„Minden nehéz utat
Legyõz az akarat”
„Folytasd dolgod, képezd magad,
Komolyan vedd minden nap terhét
Szerencse aztán jön majd magától
Nyer bõ okulást tapasztalásból”
„Vidd ezt a virágot csillogó szemekkel,
Õrizd emléküket igaz szeretettel.”
„Az élet rögös és nehéz
Te mindig csak elõre nézz!”
Forrás: www.szatmar.ro
www.vers.hu