Mit tehet a tudomány a jövő nemzedékéért, és hogyan építhető be az oktatás szintjeibe?

Ezekre a kérdésekre kereste a választ a Magyar Tudomány Ünnepe keretében megrendezett konferencia november 10-én a Magyar Tudományos Akadémián (MTA). A délelőtti szekciók Kertész András, az MTA rendes tagjának szavaival élve „húsbavágó, lényeges, a jövő nemzedékét érintő problémákat” vetettek fel. Többek között azt, hogy melyek a közoktatás legégetőbb problémái, miért nem szeretik a diákok a nyelvtanórát, és hogyan lehet egyszerre élményközpontú és értelmező is a műelemzés? A válaszok között szerepelt, hogy az oktatás fejlődéséhez hozzáértésre és pénzre van szükség, a nyelvtanoktatásban időszerűvé vált a szemléletváltás. Az irodalomoktatásban pedig élményközpontúságra és kritikai értelmezésre egyformán szükség van.

Ami néhány éve még evidensnek számított, az mára megkérdőjeleződött – kezdte előadását Csapó Benő, az MTA doktora. Kiemelte, hogy ma már magyarázatot kell adni arra, miért fontos a gyerekeknek minél tovább iskolába járni, és miért elengedhetetlen az élethosszig tartó tanulás. Hozzátette: meg kell mutatni, hogy sok más területen is alkalmazható a tudás, amelyet az iskolában szerezhetünk.

Rosszul teljesítenek a magyar diákok a felmérések alapján

Csapó Benő arra kereste a választ, melyek a magyar közoktatás problémái az adatok tükrében. A TIMSS, a PIRLS és a PISA eredményei is egyöntetűen azt mutatják, hogy a diákok tudása és képességei egyre gyengébbek, és az elmúlt években csökkentek eredményeik mind matematikából, mind szövegértésből, mind természettudományokból. A 2012-es szövegértési eredmények alapján Magyarország a fejlett országok utolsó harmadában szerepel, matematikából pedig – amelyből a hetvenes években még nemzetközi szinten a legkiemelkedőbb helyen végeztünk a felméréseken – most a fejlett országok rangsorának legvégén kullogunk. A digitális szövegértés még rosszabb képet mutat, ezen a téren a magyar gyerekek csak néhány fejletlen ország, többek között Szaúd-Arábia és Chile diákjait előzik meg. Az eredmények fényében az MTA doktora hangsúlyozta: a szövegértési felmérésben részt vett fiatalok 19,7 százaléka funkcionális analfabéta, és a tanulók 28,1 százaléka nem tud egy egyszerű matematikai műveletet elvégezni.

Az eredmények javulásához hozzáértésre és pénzre van szükség

A probléma egyik gyökere, hogy a tanulási stratégiák nagyon elmaradottak a magyar oktatásban. A változáshoz és az eredmények javításához pedig elsősorban hozzáértés, másodsorban pénz kell. A kettő pedig nem is választható el élesen egymástól, hiszen ahhoz, hogy hozzáértő, elhivatott pedagógusok tanítsák a jövő nemzedékét, a duplájára kellene emelni a tanári fizetéseket, hogy vonzóbb legyen a szakma – mondta el Csapó Benő, állítását alátámasztva különböző felmérésekkel, ahol az egyes országok általános iskolai tanári fizetéseit hasonlították össze. Eszerint a diplomás átlagfizetések tekintetében Magyarországon a második legalacsonyabb az általános iskolai tanári fizetés a többi nemzethez képest, míg az egy főre jutó tanári fizetés arányát nézve a vizsgált országok között hazánk a legutolsó.

Miért nem szeretik a magyar diákok a nyelvtanórát?

Mi köze van a diáknak a nyelvtanhoz? – tette fel a kérdést előadásának címében Tolcsvai Nagy Gábor, az MTA levelező tagja, aki arról beszélt, hogy sok tankönyvíró és tankönyv a nyelvi rendszert és a nyelvhasználatot szétválasztja, az emberi kommunikációt pedig a jakobsoni modellel szemlélteti, melyben a kommunikáció egyirányú, a címzett passzív, aki készen kapja az üzenetet. Mindez eszközzé fokozza, tárggyá teszi a nyelvet, amely valójában aktív tudás. Ez a statikus kommunikációs modell pedig gyakori az oktatásban, ahol a diák készen kapja az információt a tanártól, ahelyett, hogy aktív cselekvő lenne a folyamatban – mondta el Tolcsvai Nagy Gábor. Kiemelte: ezzel szemben a funkcionális kommunikációs modell szerint a résztvevők közösen hozzák létre az információt, így a kommunikáció közös cselekvés.

Tolcsvai Nagy Gábor figyelmeztetett: a mai strukturalista eredetű iskolai tankönyvek és a funkcionális nyelvtudomány értelmezései igen távol állnak egymástól, pedig a funkcionális értelmezés össze tudja kapcsolni a diákok személyes nyelvi tudását és tapasztalatait a nyelv elvont leírásával. Tolcsvai Nagy Gábor kiemelte: ez a szemlélet sem bonyolultabb, mint a korábbiak, viszont lehetőséget ad arra, hogy visszahumanizáljuk a tárggyá tett nyelvet, azaz a diák lássa: van köze a nyelvtanhoz.

Kugler Nóra, az ELTE BTK Mai Magyar Nyelvi tanszékének egyetemi docense is a szemléletváltás fontosságát és időszerűségét emelte ki előadásában. Felmérésekkel támasztotta alá, hogy a magyar diákoknak a nyelvtannal kapcsolatos attitűdje nagyon negatív. Amellett, hogy nem teljesítenek jól nyelvtanból, az egyik legkevésbé kedvelt tárgyként jelölik meg. Az elidegenedés hátterében pedig a nyelv tárgyiasítása áll. Az előadó kiemelte: olyan nyelvszemléleti háttérre van szükség, amely figyelembe veszi a beszélőt. Fontos a kommunikáció-központúság az anyanyelvi kompetencia fejlesztésében.

Kugler Nóra elmondta: az oktatás sikertelensége abban is gyökerezik, hogy a magyar tanórán még mindig a pedagógusvezérelt frontális oktatás van előtérben, melyben a tanári beszéd és kezdeményezés a domináns. Kevés a differenciálás és a kooperatív módszerek alkalmazása is. A nyelvtanoktatással kapcsolatban pedig kiemelte: a nyelvtan akkor lesz érthető és érdekes, ha a nyelvet tevékenységként értelmezi.

Az élményközpontúság és a műértelmezés is fontos

Az irodalomoktatással kapcsolatban Molnár Gábor Tamás, az ELTE BTK Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszékének egyetemi adjunktusa az élményközpontúság és értelmezés fontosságáról beszélt. Kiemelte: élmény és értelmezés nem áll egymástól távol. Az élményszerű, elmerülő olvasás és a reflektáló, kritikai olvasás fejleszti egymást, és nincs szükség a kettő merev elválasztására. Az előadó szerint mindkettőnek jelen kell lennie a műértelmezésben. Egyszerre kell megteremteni az irodalomórán a diákok személyes részvételét és a mű értelmezését, valamint elindítani a kritikai távlatait is. Ehhez pedig egyik eszközként a drámapedagógiát említette Molnár Gábor Tamás, hozzátéve: a folyamat úgy is lehetséges, ha a diák a megértésélményét teszi saját élményének forrásává.