Ebben a cikkben ballagási búcsúzó és búcsúztató beszédek találhatóak általános iskolásoknak és középiskolásoknak egyaránt.
7. osztályos diák búcsúztató beszéde
Kedves ballagó nyolcadikosok!
8 évet töltöttetek el ebben az iskolában. Eljött az idő, hogy továbblépjetek,
hogy más helyen próbáljatok szerencsét. Itt az ideje a búcsúnak. Búcsúztok
tanáraitoktól, az iskola dolgozóitól, tőlünk, iskolatársaitoktól és a tantermektől.
Búcsút vesztek a titkokkal teleírt iskolapadoktól is.
Nyolc szép évet töltöttetek ezen falak között.
Hat évesen még szorongva léptétek át az iskola küszöbét, valami új, ismeretlen
világba kerültetek. Tanítóitok, sok-sok türelemmel vezettek be titeket a betűk
és számok birodalmába.
Ötödik osztályban már ismerős tanárok fogadtak
titeket. Segítségükkel bővíthettétek ismereteitek körét. De ne feledjétek, nem
csak a tananyagot tanulhattátok meg tőlük, nem csak tanítottak, neveltek is
benneteket.
Sokszor talán nem hittetek nekik, de higgyétek el, ők csak a javatokat
akarták. Mindent, amit tettek értetek tették!
Búcsúzunk
most tőletek mi hetedikesek:
Hát itt hagytok minket. Talán vissza se néztek, amikor kiléptek ezen épület
falainak kapuján, egyenesen a nagybetűs ÉLETBE! Irigyellek és féltelek titeket
egyben, hiszen olyan kihívásokkal fogtok szembenézni, amiknek vagy meg tudtok
felelni, vagy nem. Már nem fog titeket körülvenni szeretett iskolánk
gondoskodása, féltő szeretete…
Üres és csendes lesz az iskola nélkületek. De soha ne feledjétek, hogy a …..Ált. Iskola tanulói voltatok 8 éven át, azért emléketeket sokáig őrizni
fogjuk.
Szomorúan gondolunk arra, hogy vége szakadt az együtt eltöltött időnek. Többet már nem
követünk el együtt diákcsínyeket, nem mesélhetünk egymásnak mulatságos,
tanulságos történeteket. Kívánjuk, hogy mindent, amit el szeretnétek érni,
sikerüljön!
Ady Endre soraival búcsúzunk:
A szárny megnőtt, üresen áll a fészek,
Csak álom volt a szép diákvilág,
S mint a fecske alkonyati szélben,
Ma szárnyat bont egy sereg diák.
(Ady)
8. osztályos diák búcsúzó beszéde
Kedves tanáraink, diáktársaink és kedves vendégeink!
Nyolc évvel ezelőtt amikor először jöttünk az évnyitóra még nem gondoltam, hogy ilyen hamar elrepül ez a nyolc év.
Micsoda szorongással, félelemmel indultunk. A tanító néni szava, amely törvény volt messze hangzóan sokáig kísért bennünket. Ez a hatás persze az évek során veszített erejéből, különösen most a kamaszkorba érve.
Ezért kell köszönetet mondanom a magam és társaim nevében a tanárainknak, a szüleinknek ezért a sok türelemért és segítő fáradozásért, amit értünk tettek.
Nem csak a tanórákon, hanem az együtt átizgult versenyeken, és a pályaválasztás időszakában.
Hiszen ők biztosan tudták, hogy minden szájrándítás és tiszteletlenség idővel megváltozik és a sok szép amiről beszéltek nekünk egyszer a tulajdonságaink közé fog tartozni. Arra kérem őket, hogy maradjanak meg emlékezetükben a szép órák, a közös kirándulások, és ne a csínytevéseinkre emlékezzenek!
Szinte hihetetlen, hogy ma szólt utoljára a csengő szó nekünk. Hogy az új tanévet már egy másik épületben más gyerekek közt az ismeretlenben kezdjük. Eddig talán bele sem gondoltunk, hogy ez mit jelent. Hiszen a gyermek kor a maga gondtalan boldogságával elhagytuk.
Emlék lesz egy-egy helyes fiú/lány valamelyik osztályból, aki egy pillanatra összezavarta az egész világot és oly könnyen feledtette kötelességünket a tanulást.
Búcsúzunk iskolatársainktól, elsősorban tőletek hetedikesek. Ti, most amikor átveszitek iskolánk zászlóját, bizonyára arra gondoltok, hogy végre milyen jó hiszen ti lesztek a nagyok. A nagyok, akikre mindenki felnéz és higgyétek el gyorsan elrepül. Reméljük jó példa voltunk számotokra és az együtt töltött élményeket nem felejtitek el.
Utoljára szüleinkhez szólok. Hogy nekik mennyi mindenért tartozunk köszönettel azt felsorolni lehetetlenség. Igyekszünk szorgalmunkkal és a becsületes életünkkel meghálálni mindazt, amit értünk tettek és tesznek ezután is. Ezt megígérjük.
Mi pedig indulunk megkeresni azt az utat amelyet választottunk!!!
13. osztályos diák búcsúztató beszéde
Kedves Negyedikesek!
Ismét eltelt egy év. Tavaly még ti díszítettétek az osztálytermeket, a folyosókat, ti gyűjtöttétek a rengeteg virágot, és ti vártátok a legjobban mikor mehettek már végre haza. Most itt vagyunk újra, de ti vagytok díszben, virágok, ajándékok között, és mi díszítjük a termeket, gyűjtjük a virágokat. Nektek szól a ballagási dal, értetek öltöztünk fel ünneplő ruhánkba, és megtettünk mindent, hogy ez a ballagás emlékezetes, megható mégis vidám legyen. Reméljük sikerült elérni, most megforduljon a fejetekben „Milyen jó lenne, még csak harmadikosnak lenni”.
Először papír nélkül, spontán akartam beszédet tartani, de aztán a pillanat nagysága úgy elragadott, hogy inkább ezt a beszédet olvasom fel az egész évfolyam nevében.
Mit adtak, mit jelentettek és jelentenek számotokra ezek az évek? Mit kaptatok a négy év során? Hogyan értékeltétek az eddigieket, miképpen látjátok most, s majd az idő távlatából? Milyen emberekké váltatok? Felnőttetek-e a nagy feladatra? Felkészültetek-e kellőképpen az egyre önállóbbá váló életetekben elkövetkezendő, várható nehézségekre és a nem várt eseményekre? Meg tudtok-e majd felelni a kihívásoknak? Kaptatok-e elég hitet, megerősítést, szeretetet ahhoz, hogy mindenkor meg tudjatok állni a helyeteket? Tudjatok helyesen és bölcsen dönteni, amikor az szükséges? Szereztetek-e elegendő tudást, ismeretet, hogy el tudjatok igazodni az útvesztőkben, hogy a bizonytalan, viszontagságos körülmények között is tájékozódni tudjatok a világban, hogy egyáltalán tovább tudjatok indulni a számotokra előkészített úton? Erre a sok-sok kérdésre, mind a saját szívetekben találtok választ, és bíznotok kell abban, hogy a legtöbb kérdésre a felelet egy egyszerű igen lesz.
Most eljött a pillanat mikor itt hagytok minket és kiléptek a nagybetűs életbe, ahogy azt mondani szokás – és talán sosem néztek vissza. Kicsit irigykedve, mégis féltő szemmel nézek most rátok. Mától, egyre inkább csak magatokra kell támaszkodnotok, új akadályokat kell átlépnetek, és lesz nehezebb gondotok is, mint egy kémia dolgozat megírása, legalább kettesre. Mostantól nem vesz körül benneteket iskolánk szeretete, és tanáraink féltő tekintete. Nos, úgy látszik, ez az élet rendje. Mindig máshová kerülünk, és mikor már megszoknánk és megszeretnénk új helyünket – újból mennünk kell Négy éve még kis gólyák voltatok, és nektek kellett a gólyahéten végig csinálni, a kínos ám visszagondolva kacagtató feladatokat. Most ballagtok. Négy év, nem hosszú idő. De remélem, majd csak a szép dolgok maradnak meg emlékezetetekben, és örömmel néztek vissza régi iskolátokra, és sosem felejtitek el, honnan indultatok és mennyi mindent tettetek azért, hogy eljussatok idáig.
Hiányozni fogtok, még ha nem is gondoljátok. Még akkor is, ha néha próbáltunk borsot törni az orrotok alá. Hiányozni fog, hogy ezen túl, könnyű dolgunk lesz a 24 órás kosáron, mert nem lesz itt a nyerő csapat, és hiányozni fog, hogy az emelt szintű órákon nem lesz kire támaszkodni, ha segítségre volna szükségünk. Nehéz lesz jövőre a helyetekbe lépni, de mindent megteszünk az ügy érdekében, és ígérem mi is, megpróbáljuk rendre inteni az új diákokat. Ezúttal évfolyamtársaim nevében is kijelenthetem, emléketeket örökké őrizni fogjuk és a zászlót, amit ti vittetek eddig, mi is büszkén magasra tartjuk majd. Sok sikert, kívánunk nektek, az érettségin és az azt követő időszakban!