Az alábbi cikkünkben a farsanggal kapcsolatos fontos információk találhatók meg. Megtudhatjuk, hogy mettől meddig tart a farsang, milyen népszokások kapcsolódnak ehhez az ünnephez és hogy miért hívjuk a farsangot farsangnak, honnan ered a karnevál elnevezése, és egyáltalán mi köze a kettőnek egymáshoz.

A farsang hossza évről-évre változik, mivel zárónapja a húsvét időpontjához kötődik.A farsang a vízkereszttől (január 6.) hamvazószerdáig, a nagyböjt kezdetéig tartó időszak elnevezése, amelyet hagyományosan a vidám lakomák, bálok, mulatságok, népünnepélyek jellemeznek. A farsang jellegzetessége, hogy a keresztény liturgikus naptárban nem kötődik hozzá jelentős vallási ünnep, alapvetően a gazdag néphagyományokra épül.

A farsang utolsó napját jelölő húshagyó elnevezés a böjt, a böjti étkezés kezdetét jelenti. A farsangi napoknak is vannak a magyar nyelvben jellegzetes táji megnevezései. A böjt kezdetének elnevezései: hamvazószerda, szárazszerda, böjtfogadószerda.

Farsang ünnepéhez kötődik Magyarországon a népi színjátszás kialakulása. A különféle maszkos alakoskodásokból nőttek aztán ki a különféle dramatikus játékok, amelyekben tipikus alakokat személyesítettek meg. Ilyenek voltak a cigány, a betyár, a koldus, a vándorárus, a menyasszony, vőlegény. Kedvelt volt a férfi-női szerep- és ruhacsere. Szívesen alkalmaztak állatmaszkokat is, gyakran feltűnik a játékokban a kecske, a ló, a medve.

Már a XVI. századtól vannak adataink az egyik legnépszerűbb alakoskodó játékról, az ún. Cibere vajda – Konc király párviadaláról. Az egyik szereplő a böjti ételeket (cibere), a másik a húsételt személyesíti meg, az ő viszálykodásukról szól a játék.

A legismertebb alakoskodó szokás magyar nyelvterületen a mohácsi busójárás.

 

Maszkos alakoskodások

Magyarországon már Mátyás korában divatban voltak bizonyos itáliai mintákat követő álarcos mulatságok, sőt II. Lajos udvarában harci játékokat is rendeztek. Az egyház kezdetben rossz szemmel nézte a fékevesztett mulatozást, az ördög művének tartotta és üldözte is. Temesvári Pelbárt ferences szerzetes 1502-ben született prédikációjában a következőképp ír: ” Ó jaj, ezekben a napokban hány keresztény ember fordul a kegyelem világosságából a sötétség cselekedeteihez, vagyis a torkossághoz, az iszákossághoz, a bujálkodáshoz. Az efféle emberek a farsangban az istenüknek választják az ördögöt, amit álarcos mulatsággal, fajtalan énekekkel dicsőitenek megvetvén a Krisztust.”

 

A carneval szó eredete

A carneval szó a carne=hús szóból vezethető le, hiszen a karnevál időszaka a böjt előtti időszak. Eredetileg maga a fogalom húshagyó keddet jelölte. A „carne vale” jelentése: ég veled hús. A hús szó azonban nem csak a keresztény ünnep böjtmegelőző jellegére utal, hanem a farsangi eszem-iszomra is. Ilyenkor ugyanis rengeteg hús (disznó, marha, csirke) fogyott. A carneval szó eredete más nézetek szerint a „carrus navalis”-ra vezethető vissza, ami hajókocsit jelent. Ezt a Dionüszosz ünnepekkel hozták kapcsolatba, hiszen az istenség ünnepein a főszereplőt egy hajó formájú kocsin húzták végig a városon, mint a termékenység, s bőség szimbólumát. Ez az eredetmagyarázat valószínűleg téves, ugyanis a „carrus”=kocsi szó az olasz nyelvben minden esetben megőrizte a két „r”-es alakot, a carneval szót pedig egyik későbbi változatában sem írják két r-rel.

 

Dionüszosz ünnepek az ókori Görögországban

A karneválnak a Dionüszosz ünnepekkel való rokonítása nem teljesen alaptalan, ugyanis az ókori Görögországban volt egy olyan Dionüszosz ünnep, ami éppen a mai farsangi időszakkal esik egybe. Ez az ún. kis Dionüszia, a falvakban december-januárban ünnepelték. Az ekkor rendezett vidám mulatságokat hangos, álarcos felvonulások kísérték. Ezekből alakult ki később az athéni vígjáték. Ezeket az ünnepeket főleg a falvakban tartották. /Az ún. nagy Dionüszosz ünnepek tavaszra estek, ilyenkor, március-áprilisban az újbort, a szőlő új virágzását ünnepelték elsősorban a városokban. Ezen ünnepeken drámai versenyeket is rendeztek, s a folyamatos fejlődés során kialakult az athéni tragédia./

 

A farsang szó eredete

A Magyarországon közismert farsang elnevezés a bajor-osztrák Fasching szóból ered. Ez a fogalom -akárcsak a karnevál- a középkorban a böjttel függött össze, a böjt napját megelőző éjszaka elnevezése volt. Ezt jól mutatja a Fasching irodalmi formája, a Fastnacht (Fasten=Böjtölés; Nacht=Éjjel). Az idők folyamán a fogalom már a böjti napokat megelőző egész időszak jelölésére szolgált.

 

 

A velencei karnevál

Dél-Európában a farsang az év egyik legnagyobb ünnepe volt, olyan kivételes időszak, amikor viszonylag büntetlenül, nyíltan is ki lehetett mondani dolgokat. A farsangi időszak januárban kezdődött és a nagyböjthöz közeledve nőttön nőtt az izgalom. A farsangot a városközpontban, szabad ég alatt rendezték. Velencében a Szent Márk téren. A velencei karnevál hatalmas színjátékhoz volt hasonló, ahol az utcák alkották a színteret, a városlakók voltak a színészek, s egyben a nézők is. A közönség az erkélyekről nézhette az eseményeket. Tulajdonképpen nem volt éles határ a színészek és a nézők között, hiszen a bámészkodó hölgyek például az erkélyekről tojással dobálhatták meg a felvonulókat, az álarcosoknak pedig gyakran megengedték, hogy magánházakba büntetlenül berontsanak. A velencei karneváli maszkok egyébként nagyon népszerűek voltak Európa többi országában is. Magyarországra Mátyás király korában Olaszországból hozatták az álarcokat, és ruhákat. A velencei karnevál mára idegenforgalmi látványossággá nőtte ki magát.

 

A bazeli karnevál

Bázel híres volt karneváljáról, de protestáns város lévén még ez a féktelen ünnep is sokkal puritánabb keretek között zajlott, mint máshol. A konzervatív svájciak elítélték a közönségességet és a paráznaságot, gúnyt inkább a politikából, és a bázeli furcsa tájszólásból űztek ezeken a nagy városi ünnepeken. visszafogott magatartás ellenére is előfordult olyan eset, amikor az indulatok elszabadultak. 1376-ban a bázeli karneválkor tört ki az uralkodó osztrákok elleni felkelés. Álarcosok hatoltak be a bázeli székesegyházba és a városi tanács csarnokaiba, arra kényszerítve a kormányt, hogy törvényeit tovább demokratizálja. A bázeli karneválokon a farsangi időszakra jellemző játékok egészen modern formáját alakították ki. Egy bizottság (zsűri) előtt kellett bemutatkozniuk az egymással vetélkedő csoportoknak (cliqueknek), akik teljesítményüktől függően pénzjutalomban részesülhettek.