Örkény István (érettségi tételek)

Örkény István (érettségi tételek)

Örkény István•    Budapesten született jómódú, zsidó származású gyógyszerészcsaládban
•    A Piarista Gimnázium után vegyészmérnöki és gyógyszerészi oklevelet szerzett

•    1930-as években kezdett írni, a Szép Szó köréhez tartozott, jól ismeri József Attilát
•    1938-39 London, Párizs
•    1942-ben behívják munkaszolgálatra, élményeit a Lágerek népe regényben örökítette meg
•    A2. magyar hadsereggel gyalogolt a Donig, majd Voronyezsnél fogságba esett
•    1946-1956 az MKP tagja
•    Újságoknál dolgozik: Magyarok, Újhold, Csillag
•    Házastársak című regénye sikeres, Lila tinta című elbeszélése nagy port kavart
•    1956-ban részt vett a forradalomban, ezért 5 évre betiltják
•    A60-as években születtek legnagyobb művei: Macskajáték, Tóték, Egyperces novellák
•    Utolsó éveinek egyik legsikeresebb drámája a Pisti a vérzivatarban
•    Életrajzát a Párbeszéd a groteszkről című interjúregény tartalmazza
Örkény István művészetének sajátosságai

Az abszurdról elsősorban Karinthy Frigyes művei jutnak eszünkbe. A "minden másképp van" Karinthy egyik nagy felfedezése. Gondolkodásmódja, világlátása, humora szokatlan volt a magyar prózában. Ma pedig már lehetetlen eldönteni, hogy Karinthyra mennyiben hatott a budapesti vicc, a nagyvárossá fejlődő hely hangulata, s mennyiben formálta ezt ő maga. Örkény István (1912 - 1979) írásaiban a Karinthy-örökség is tovább él. Az egyperces novellák új műfajt teremtettek a hatvanas években, akárcsak Karinthy az irodalmi paródiáival, az Így írtok tivel. Az egypercesek logikája is abszurd, a viccekre emlékeztetnek. A vicc a XX. század különös "népművészeti" terméke: szájhagyomány útján terjednek, s közérdekű történéseket, viszonyokat villantanak fel.

Egypercesek
Maga a műfaj és elnevezése is Örkény Istvántól származik. Az ’egyperces’ jelző a mű terjedelmére utal: egyetlen perc alatt elolvasható. Terjedelme néhány sorostól a 2-3 oldal hosszúságúig változhat. Ezek a művek parabolisztikus, ironikus és groteszk jelleggel bírnak. A Használati utasítás arra is felhívja a figyelmet, hogy e művek, rövidségük ellenére is teljes értékű írások, amelyeknél fontos a címadás. Az egypercesekben több jelentésréteg épül egymásra, s ezáltal nem biztos, hogy az olvasó könnyen vagy egyből megérti a mű mondanivalóját. Ekkor ajánlott újraolvasni a művet. Az egyperces novella műfajának lényegi vonása, hogy az író csak a legszükségesebbet közli, így a mű értelmezése az olvasó képzeletének maximumát várja el. Megjegyzés: Az egyperces nem vicc, ahogy a többiek sem anekdoták, de e műfajok hatottak az új típus kialakulására.

Groteszk: az olasz grotte (barlang) szóból származik. A komikum egyik formája. Szélsőségesen össze nem illő elemeket társít, nevetséges és borzongató hatást elérve.Diszharmónia áll fenn a groteszk művekben. A groteszk sosem merev, mindig nyitott.
Abszurd: a latin absurdus (süket) szóból származik. Különbözik a groteszktől. Itt is szélsőségesen össze nem illő elemek társulnak, de az abszurd a világot tagadja amit bemutat, az emberi lét kilátástalanságát mutatja.

(Olyan uralkodó, a XX. századot átható "tünet" az abszurd, mint amilyen a romantika idején a melankólia volt. Az abszurd azonban nem irodalmi irányzat, áramlat, inkább szemléletmód, a világra való rálátás "szögét" jellemzi, stíluselemként létezik.A groteszk ugyanakkor esztétikai minőség és stílusárnyalat egyszerre. Mint esztétikai minőség: általában valamilyen torz, rút tulajdonság kifejezője. Stílusárnyalatként: félelmet keltő; komikus és tragikus elemeket ötvöző ábrázolási mód (pl.: Gogol, Karinthy, Hašek). Az abszurd a latin absurdus szóból származik, amely kellemetlent, ésszerűtlent jelent. Az abszurd ábrázolásban "hihetetlen" jelenségek tanúi leszünk, felborul a hétköznapi logika, de a logikai konvenciók kicsorbulásával párhuzamosan új, más logikai rend épül.

Örkény István néhány fontosabb egyperces novellája: Használati utasítás; Arról, hogy mi a groteszk; In memoriam dr. K. H. G.; Mindig van remény; Legmerészebb álmaink is megvalósíthatók!; Apróhirdetés; Az autóvezető; Mi mindent kell tudni; Nászutasok a légypapíron; Tanuljunk idegen nyelveket!; Budapest; Az élet értelme.

Az Arról, hogy mi a groteszk című egypercesében maga Örkény írja le, hogy mi az abszurd. Szimbolikus jelentése van. A történetek abszurdak lesznek, mert más nézőpontból látja a hétköznapi világot, mint mi (- fejreállás). Ha más nézőpontból nézzük a világot, akkor a felszín mögött sok mindent észrevehetünk, amit addig nem. Igy lényegi dolgokra is rámutathat. Kifordítja a mindennapi eseményeket, keveri a valóságosat az irracionálissal. A temetést nevetséges eseménnyé ferdíti - groteszk. A burleszk eszközeivel él (komikum - szomorúság). Megmutatja, hogy a világot másképp is lehet nézni.
Mindenkinek van egy álarca, ami mögé elbújik, Örkény ezt akarja levenni. Ha az ember képmutató, akkor legalább lássa be ezt. Nem akarja sokkolni a közönségét, a humor mindig ott van a sorokban. Örkény csak azt akarja megmutatni, hogy milyenek vagyunk. A hétköznapi dolgok között csodák is lehetnek - csak meg kell találni.
A Hogylétemről című egypercese vicc-technikával készült. A beszédfordulatok párbeszédeink hamisságát leplezi le - a végletekig túlozva. A kommunikáció nem működik, a 2. kérdésnek logikailag nincs semmi értelme. A kérdező nem figyel a válaszra, őszintétlenség, elhidegülés figyelhető meg az emberek között - mutat rá. Az abszurd dolog az egypercesben: jól érzi magát az illető, noha lógnak a belei.
A Legmerészebb álmaink is megvalósulhatnak című egypercesének már a címe is ironikusnak tűnik a történetet elolvasva. Azt próbálja megideologizálni a főhős, hogy fél az álmai megvalósításától (valószínűleg nincsenek is). Mindemellett öntelt, gyávasága ellenére. Nem meri vállalni a kockázatot. (- A rendszer demagógiája, túlbiztosítás, teljesítményv.fogás.)

A Sátán Füreden c. elbeszélésben az ördög egy tréfás kedvű utazó képében kísérti meg a szállítómunkásokat,állami  tulajdon  eladására biztatva ôket. Váratlan  "szürrealista"  ötlete kizökkenti világuk tengelyét a maga megszokott, mindennapi körforgásából. A békés fürdôhely egyik utcájában,  a rekkenô  nyári melegben megpillant egy teherautó pótkocsiján egy  soktonnás belvízszivattyút. Utazni készül, de van még egy fél órája a vonat indulásáig.  Odamegy a vasszörnyeteghez, megkopogtatja, elismerôen  bólint, majd megkérdi az egyik rakodómunkástól: "Eladó?" Derült égbôl  villámcsapás sem  lenne  olyan meglepô, mint ez az udvarias kérdés.  Miért  kellhet  egy
"maszeknak" húsztonnás belvízszivattyú?
Ekkora  gépet  nem  szokás mindennap csak úgy az utcán  eladni.  A  szegény munkásnak még az álla is leesik az ámulattól. Társai sietnek a segítségére, hogy helyére tegyék vagy elzavarják ezt a furcsa idegent; ám látva  higgadt komolyságát  és határozott vételi szándékát, fokozatosan  kicsúszik  talpuk
alól  a  föld,  megrendül mindennapi  biztonságérzetük,  betör  életükbe  a szokatlan,a képtelen,  a soha nem volt, az érthetetlen, a megmagyarázhatatlan. Még  föl se  ocsúdnak  zavarukból, a kísértés épp csak megszédíti ôket,  mikor:  "Ha rászánják  magukat - szól az utas, s int be egy kertbe -, csak  tegyék  oda le,  a  fa alá", majd sarkon fordul, s eltűnik az  állomás  épületében.  ők pedig  csak  állnak  ott  -  az fel sem  merült  bennük,  hogy  az  ajánlat erkölcstelen, törvénybe ütközô-, s rámerednek a fára meg a fa alatti hűvös árnyékra.
Nem tudják, mi történt velük, csak valami olyasfélét érezhetnek, hogy valami kizökkentette ôket megszokott,mindennapi  világukból,  ahol  mindennek megvolt  a  maga  rendje,  kerete, értelme.

Az  egyik  legremekebb novella a munkaszolgálat  élményébôl  merített  In memoriam  dr. K. H. G., amely abszurd, fekete humorral a történelmet  idézi meg:  "Hölderlin ist ihnen unbekannt? - kérdezte dr. K. H. G.,  miközben  a lódögnek  a  gödröt  ásta. "A munkaszolgálatos  beszélgetni  akar  a  német kultúráról a német ôrrel, de ezzel csak felbosszantja tudatlan rabtartóját, aki dühében lelövi. A rövid jelenetben benne van az egész kor groteszk tragikuma.

Örkény   egypercesei  a  képtelenséget  gunyorosan,   magától   értetôdô, tárgyilagos hangnemben mutatják be, ettôl válnak abszurddá.

Tóték (1964; 1967)

A Tóték c. regényét 1962-ben írta, majd 1967-ben dolgozta át tragikomédiává, mellyel az egész világon nagy sikert aratott.
A történet egy tábori lappal indul. Tót Gyula magyar katona ír a szüleinek és a húgának, s "örömmel" közli, hogy parancsnoka Tóték házában tölti el szabadságát. Az öröm oka: a parancsnok kegye megmentheti Gyula életét- tudja ezt a család, az egész község. Tóték óriási izgalommal, sürgés-forgással várják a nagyszerűnek képzelt őrnagyot, de a fogadás pillanatától kezdve minden mellé megy. Hagyományos helyzetkomikum (pl.: a két tiszt összekeverése) és jellemkomikum (pl.: az őrnagy alacsonysága) építi a találkozási jelenetet. S aztán megcsillan az abszurd is: Tóték sorozatosan félreértik az őrnagy mondatait, az őrnagy padig Tót tekintetét követve minduntalan a saját háta mögé néz. A félrehallások visszatérnek a regényben később is: mindennapi kijelentésekben olyan sértéseket hall az őrnagy, amilyeneket valójában kaphatna. Az őrnagy ugyanis felborítja a család mindennapi életét, s nem merül fel benne, hogy ezek az emberek kiszolgáltatottak neki. A játék kétoldalú: Tóték nem csupán tűrik az őrnagy zsarnokságát,hanem kezdetben - főleg a nők - szeretik, bámulják is Varrót (az őrnagyot).
A Tót család szerkezete egyszerű: apa, anya, egy lány és egy fiú. Szokásaik pedig nevetségesen közönségesek, életük bárgyúan tunya, de természetes élet (Tót pipára gyújt, nagyokat ásít, nyújtózkodik s közben nagyokat nyög). A községben tiszteletet élvez, de ami a község határain kívül történik, abban nem vesznek részt. Jóindulatúak és közönyösek. Jellemző Tótné sűrűn ismételgetett "bölcsessége": "Látod, látod, édes, jó Lajosom, egy kis jóindulattal csodát lehet művelni."
Az őrnagy - mert félelmet kelt bennük - felfokozza nevetségességüket, s megfosztja őket még attól a kevés természetességtől, emberségtől is, ami ebben az ostoba életben van. Abszurd a regény befejezése is: Tót mikor már újból érzékeli a régi rendet, és megkönnyebbülten felsóhajt az őrnagy távozásakor, s amikor ráeszmél ,hogy mégsem sikerült a "szabadulás": feldarabolja a kedves vendéget. Ez a cselekvése azonban nem felszabadító, megváltó tett: Tót nem születik általa új emberré - a régi korlátolt életvédelme és annak szelleme vezeti.
Az indító tábori lapot még több is követi: egy értesítés például Gyula haláláról, melyet a postás - aki szereti Tótékat - nem kézbesít. A félhülye Gyuri - a postás - a sorsokat kézben tartó mindenható abszurd változatává nő. Az olvasó persze tudja, hogy Gyula már halott, amikor a család minden remény még az ő jobb körülményei körül kering. Az őrnagy érkezése utáni első este összebújva boldogságban ülnek elégedetten gondolnak arra, hogy az őrnagy "kétszer is vett a töltött csirkéből", s hogy Gyula ennek bizonyára hasznát látja. De az őrnagy hirtelen megjelenik és összezúzza a szép pillanatot: ekkor kezdődik a dobozolás. A nappali alvástól pihenten tevékenységre vágyik az őrnagy, s rákényszeríti a családot, hogy pirkadatig dobozokat készítsenek. "Dobozolni a legjobb a világon" - állítja Varró, s Tót csak helyesel. Az őrnagy töprengésében a fasiszta demagógia jelenik meg: "Az volna a jó, ha még több, sokkal több ember foglalkozhatna dobozcsinálással. Egyszer (...) rávehető lesz az egész emberiség."
Egyfajta történelmi látásmódot is felvillant Tót végső tettében: a magyar nép szenvedései során beletörődött mindenbe, vagy ha nem, akkor is rosszkor vagy túl későn lázadt.
Az abszurd látásmód Örkénynél is formálja a nyelvet. Pl.: Az őrnagy egyik megsértődésének pillanatában elhallgattak Tóték. "Erre csönd lett - olvassuk -, olyan csönd, hogy ezt nem is lehet leírni. Ilyen csönd lehet abban a sírban, ahol egy süketnéma van eltemetve." A sírhasonlat stílusparódiája a ráduplázással együtt ellenállhatatlanul humoros és emlékezetes. Az író rendkívül érzékletes, és a dolgokra rápillantva ábrázol, ítél.

Adnow banner

loading...

Ciráda zenekar - Hazám hazám

 

Facebook diákmeló - Box Middle

Online Toborzás hírek
Új lap - 1