Jókai Mór Fekete gyémántok című romantikus regénye a kis bányaüzem tisztességes igazgatója és a nagy részvénytársaság erkölcstelen vezetője közötti harcra épül.
A főszereplő, Berend Iván, a tisztesség és a becsület mintaképe – bár a biztos elbukás várna rá – egy romantikus véletlen folytán megmenekül, és „jutalmul” a gyönyörű munkáslány kezét is elnyeri.
Szereplők:
Berend Iván: a Bonda-völgyi kőszénbánya tulajdonosa, természettudós; Evila (később Eveline): kezdetben kőszénhordó munkáslány Berend Iván bányájában; Jánoska: Evila nyomorék öccse; Szaffrán Peti: kezdetben Evila vőlegénye; Kaulman Félix: külföldi bankár; Rauné Gusztáv: Félix embere, bányamérnök; Theudelinda grófnő: Bondavár úrnője; Mahók tiszteletes: Bondavár katolikus papja; Sámuel apát; Tibald gróf: Bondavár ura; Angela grófnő: Tibald gróf unokája; Ödön gróf: Theudelinda grófnő unokaöccse; Salista őrgróf: Ödön gróf barátja; Belényi Árpád: Berend Iván fogadott fia, zongoraművész; Csanta uram: görög kereskedő; Waldemar herceg: kezdetben Angela grófnő jegyese.
Helyszínek:
Bonda-völgyi bánya, Bondavár, Bécs, Pest, Párizs,
A rövid tartalom:
A regény egy hosszabbacska elmélkedéssel kezdődik arról, hogy milyen lehetett a világ, mielőtt ember élt a Földön. Képzelt jelenetek az őstörténetből. Az akkor élt élőlények maradványai mind itt vannak a lábunk alatt, kőszénné válva. Ez a világ az ember miatt pusztult el.
Ősünk Jókai szerint nem a majomból fejlődött ki. Ősember volt, amely barlangokban lakott és kannibál volt. Hány ezredév kellett addig, míg az ember tudománya révén a Föld urává vált!
Itt kezdődik el a regény cselekménye. A főhőssel, Berend Ivánnal a Bonda-völgyi bánya mélyén találkozunk. Megtudjuk, hogy 30 év körüli, s annak ellenére, hogy ő a bánya tulajdonosa (és mindenese), a munkásokkal együtt dolgozik. Munkából hazatérve egy szívhez szóló tót népdalt hall, amit az egyik munkáslány énekel gyönyörű hangon.
Berend Ivánról megtudjuk, hogy magányosan él, és szabad idejében vegytani kísérletekkel foglalkozik. Azt kutatja, hogyan lehet leküzdeni a szénbányák rémeit, a zuhatart és a vihedert (ezek lobbanékony bányagázok), amik könnyen lángba borítják a tárnákat. Csak a munkájának él.
Iván nem tudja kiverni a fejéből az aznap hallott népdalt, még a munka sem megy így neki. Másnap felkutatja, hogy ki énekelte. Így ismeri meg Evilát, a gyönyörű, nagy fekete szemű, 16 éves munkáslányt, akibe első pillantásra beleszeret. Iván utánajár, hogy ki is ez a lány: árva, aki nyomorék öccsét egyedül neveli. Ezért a bér kifizetésekor kétszeres fizetést akar neki adni, de a lány nem fogadja el, nehogy emiatt Iván szeretőjének tartsák. Iván azonban menthetetlenül szerelmes, és egy hét múlva azzal áll a lány elé, hogy feleségül akarja venni. De Evila visszautasítja, hiszen már van vőlegénye.
Iván kilesi, ki Evila vőlegénye. Az egyik legszorgalmasabb munkása, Szaffrán Peti az, akinek „emberevő” a gúnyneve. Szóba elegyedik vele, s Péter elmondja neki, miért nevezik emberevőnek: évekkel ezelőtt hajótörést szenvedett, s hogy életben maradjon, egy gyereket ettek meg a társaival együtt. Azóta nyomasztja ez az élmény. Iván azt tanácsolja neki, hogy házasodjon meg, ha meg akar szabadulni ettől a rémálomtól. Biztosítja őt, hogy amint megházasodik, tárnalegénnyé lépteti elő, és házat is kap hozzá. Azért teszi ezt Iván, mert így akarja magát végképp lebeszélni Eviláról. Hogy ne kelljen a lánnyal nap mint nap találkoznia, hirdetést ad fel tárnafelügyelői állásra, így nem kell közvetlenül érintkeznie a munkásaival.
Erre a hirdetésre érkezik meg Kaumann Félix, Iván régi ismerőse és Rauné Gusztáv. Rauné az állásra jelentkezik, Iván el is fogadja, Félix pedig üzleti ajánlattal áll elő: meg akarja vásárolni egész Bonda-völgyet, hogy egy hatalmas konglomerátumot hozzon létre. Ivánt főigazgatóvá tenné, így mindketten jól járnának. Iván azonban határozottan elutasítja az ajánlatot. Félix figyelmezteti, hogy ő ennek ellenére el fogja érni, amit akar. Félix Iván ablakából szemügyre veszi a fizetésért gyülekező munkásokat, és kiszúrja magának Evilát.
Iván megmutatja Félixnek és Raunének a telepet. Séta közben épp látják, hogy Szaffrán Peti veri Evilát. Iván nem akar közbeavatkozni, de Félix igen: annyit kér csak Ivántól, hogy mikor jelez neki, szólítsa doktor úrnak. Félix odalép, és faggatni kezdi Szaffrán Petit, nem katonaköteles-e. Szaffrán Peti fegyverképtelennek vallja magát. Félix ekkor int Ivánnak, aki „Doktor úr!”-t kiabál utána. Félix megfenyegeti Petit, hogy mint doktor megvizsgálja: vajon tényleg fegyverképtelen-e. Szaffrán Peti erre megijed, és a közeli erdőbe menekül. Félix beszélgetésbe elegyedik Evilával. A lány elmondja, hogy azért verte őt Peti, mert ki nem állhatja az ő nyomorék testvérét. Félix erre azzal kecsegteti a lányt, hogy Bécsben ismer egy intézetet, ahol meg lehetne gyógyítani az öccsét. Evila elhatározza, hogy Félixszel tart Bécsbe. Az erdőben fel akarja keresni vőlegényét, hogy elbúcsúzzon tőle, de meglátja, amint az mulatozás közben egy másik lánnyal csókolózik. Iván másnap a felháborodott Szaffrán Petitől tudja meg, hogy Félix elszöktette magával Evilát.
Mindeközben Bondavár úrnőjét, az 58 éves Theudelinda grófnőt éjjelente elhúnyt rokonai kísértik várának kriptájában: éjszaka hallja, amint hangosan mulatoznak.
A grófnő segítségül hívja Mahók tiszteletest, aki azonban megijed és elmenekül ahelyett, hogy papi hatalmával megtisztítaná a házat. Inkább Sámuel apáthoz fordulnak, akinek a grófnő titokban nagy rajongója: külön albumot vezet azoknak a férfiaknak a fényképeivel, akik sima arcúak (nem viselnek sem szakállat, sem bajuszt). Sámuel apát megérkezik, és fényt derít arra, hogy valójában nem kísértetek, csak a cselédség és a szeretőik mulatoznak éjszakánként a kriptában. A lebukás után az összes cseléd elmenekül, a grófnő magára marad kastélyában. Az apát azt javasolja neki, hogy költözzön fel Pestre, és lakásában tartson társas összejöveteleket, mintegy megszervezvén a hazai értelmiség és előkelőségek társas életét. A grófnő rajongva elfogadja az ötletet.
Berend Iván a grófnő segítségére siet költözéskor, a grófnő azonban „kellemetlen ember”-nek tartja őt, amiért ateista és amiért természettudománnyal foglalkozik.
Ebben a részben világosodik meg az olvasó számára, hogy valójában Kaulmann Félix és Sámuel apát egy nagy közös összeesküvésen dolgoznak: az apát ügyesen eltávolította a grófnőt Bondavárról, így Félix meg tudja vásárolni a grófnő bondavári birtokát. Félix önálló terve pedig, hogy Evilát művésznővé tegye és feleségül vegye, hogy női bájait az üzletkötései során kamatoztathassa. Az apát azt javasolja Félixnek, hogy ha már nem lesz többet Evilára szüksége, költözzön Párizsba, ott ugyanis nem ismerik el a házasságot törvényesnek, csak ha Párizsban is polgári szerződést kötnek. Sámuel apát azért segíti Félixet, mert üzleti sikeréből ő is részesül, s ezáltal egyre magasabbra emelkedhet az egyházi ranglépcsőn.
Berend Iván váratlanul levelet kap az Akadémiától, hogy az intézmény levelező tagjainak sorába vette őt, felkérik, hogy tartson székfoglaló beszédet Pesten. Nem egészen érti, hogyan történhetett ez, de megtudja, hogy Sámuel apát keze van a dologban. Ezt azonban ő ekkor jóindulatnak veszi. Megtartja a felolvasását, és készül hazatérni, ám Sámuel apát Pesten akarja marasztalni. Már épp készül kibújni a meghívás alól, mikor levelet kap. Még nem tudjuk meg, mi állt a levélben, csak azt tudjuk, hogy elolvasása után Iván mégis elfogadja az apát invitálását Theudelinda grófnő estélyére.
Itt szintén költői felolvasást tart a delejességről. A társaságban megismerkedik a gyönyörű, de hiú Angela grófnővel, aki rögtön rokonszenvet mutat iránta. Angela grófnő Tibald gróf egyetlen unokája, mégsem él vele Bécsben. Pesti rokonaihoz menekült az elől a házasság elől, amire nagyapja kényszeríteni akarja. Kijelölt jegyesét, Waldemar grófot ugyanis szívből gyűlöli.
Iván egyre jobban elmerül a pesti társasági életben, ahol nagy tiszteletet vív ki magának, és a „mágneses lovag” becenevet kapja. Angela Iván iránt érzett érzelmeit kezdik mások is észrevenni. Egy társalgás alkalmával azonban Iván magára haragítja a hölgyet, mert arra akarja rábeszélni, hogy béküljön ki nagyapjával. Angela Ödön tudtára adja, hogy már terhes számára Iván társasága. Ödön felajánlja, hogy ügyesen megpróbálja eltávolítani Ivánt, Angela beleegyezik. Ödön különböző programokkal próbálja nevetségessé tenni Ivánt, aki azonban mindig győztesen kerül ki a helyzetből. Egy alkalommal rókavadászatra hívják (remélik, hogy nem tud jól lovagolni). A vadászaton Angelát lovasbaleset éri, és Iván menti meg a biztos haláltól. A lány érzi, hogy így teljesen lekötelezettjévé vált Ivánnak, s mindinkább szabadulni akar tőle, pedig nyilvánvalóan szerelmes belé.
Ödönék elhatározzák, hogy egy megrendezett párbaj révén fogják Ivánt távozásra kényszeríteni. A terv azonban rosszul sül el: mikor Iván előtt Angela erkölcseire tesznek megjegyzéseket, ő maga vállalja a párbajt, pedig neki csak a segéd szerepét szánták. (azt gondolták, hogy tudós ember lévén vissza fogja utasítani a felkérést, s így kellemetlen helyzetbe kerül). A párbajra Iván és Salista őrgrőf között kerül sor, a pisztolyos párbajból Iván kerül ki győztesen és sértetlenül.
Megtudjuk Iván pesti tartózkodásának okát. Ez pedig nem más, mint a levél, amit Pestre érkezésekor kapott. Belényi Árpádtól, fogadott fiától érkezett, aki Bécsben zongoraművész. Ebben a fiú beszámol véletlen találkozásáról Evelinnel (a korábbi Evilával), aki Kaumann Félix felesége. Beszámol Eveline bécsi életéről, akit férje arra akar használni, hogy előnyös üzleteket köthessen. Iván megtudja, hogy Eveline nagy rajongója Waldemar herceg és Tibald gróf. Az öregedő gróf valószínűleg Evelinnek fogja ajándékozni unokájának, Angelának díszes bécsi palotáját, ha a lány nem békül ki vele és nem tér haza. Hát ezért maradt Iván Pesten: hogy Angelát rávegye a békülésre: nehogy titkos szerelme, Evila, akit nem tudott megóvni attól, hogy más felesége legyen, most egy harmadiknak a szeretőjévé váljon.
Sor kerül a párbaj második, karddal vívott részére, amelyből Iván ismét győztesen kerül ki, s bevallja, hogy valaha huszárhadnagy volt. Angela ezt hallva még nagyobb szerelemre lobban Iván iránt.
Iván ezután búcsút vesz a pesti társaságtól. Theudelinda grófnő könnyes szemekkel búcsúztatja, Angela pedig kijelelenti: ha Iván megy, akkor ő is megy. A félreérthetetlen szerelmi vallomást azonban Iván szándékosan félreérti: helyesli, hogy Angela grófnő meggondolta magát, és visszatér nagyapjához Bécsbe. Angela teljesen megsemmisül. Levelet ír nagyapjának, melyben csak ennyi áll: „Adieu!”
Tibald gróf megkapja unokája levelét, s ez csak megerősíti abbéli elhatározásában, hogy nagyapai szeretetét Eveline-re fordítsa. Eveline boldogan fogadja el a grófot nagyapjának. A gróf Eveline részére bocsátja Angela palotáját, s állást szerez neki az Operánál. Egyben jóvá is hagyja a Theudelinda grófnő és Kaulmann kötött szerződést, így a bondavári birtok Kaulmann kezére jut.
A bondavári uralom megszerzése után Kaulmann hozzálát, hogy összeszedje a beruházási tőkét. Ezért egy hamis tudományos hírrel nagy reklámot csinál a bondavári szénnek.( Dr Felicius néven publikál egy tudományos lapba, miszerint a bondavári szénben madárlábnyom-lenyomat található). Felkeresi a görög kereskedőt, Csanta Ferencet, akivel részvényeket vásároltat. Ez a Csanta volt az, aki annak idején a Belényi család feje fölül elvitte a házat, ekkor fogadta Iván fiává Árpádot, és támogatta a tanulásban. A bondavári részvények ára folyamatosan nő.
Iván munkásai sorra szegődnek át az új bányához, mert ott nagyobb fizetést kapnak, a szenet nem tudja eladni – kezd lassan tönkremenni. Iván rájön, hogy ebben nagy szerepe van Raunénak, aki belelát Iván üzleti ügyeibe, és az információkat átadja Félixnek. Az új bánya megnyitási ünnepségére Bondavárba érkezik Kaumann és üzlettársai, s vele jön Eveline is. Eveline egyrészt meg akarta mutatni egykori társainak, meddig jutott, másrészt mindenkivel tenni is akart valami jót, pénzt osztogat. Szaffrán Peti megismeri egykori menyasszonyát. Eveline kieszközli Félixnél, hogy Szaffrán Petit vegyék fel tárnafelügyelőnek, így ő is elhagyja Ivánt.
Az ünneplés Bécsben folytatódik. A társasággal tart Szaffrán Peti is, aki ezúttal láthatja Eveline-t a színpadon.
Eveline meghívja magához Szaffrán Petit, hogy kibéküljenek egymással. Még puliszkát is főz neki, mert az Peti kedvence. Péter azonban megbékélés helyett keserűséggel és bosszúval távozott Evilától.
Eveline-nek nem sikerül az exellenciás úrral aláíratni a bondavári vasút engedélyezését, ezért Kaulmann nagyon dühös.
A vasút engedélyezését mégis sikerült elérni Tibald gróf révén. Waldemar ezért kikel ellene, ebből tudja meg, hogy Angela Salista őrgrófhoz ment feleségül. Kaulmann, miután elérte, hogy Bondavárban vasút épülhessen, többé nem tart igényt Eveline-re, és meg akar tőle szabadulni. Eveline is el akarja hagyni Bécset, ami esedékessé is vált, hiszen Angela grófnő házassága miatt Tibald grófot már nem illeti meg az anyagi önállóság, és nem tudja Eveline-nek fenntartani a palotát. Eközben Iván egyre inkább közel kerül a csődhöz. Mikor egy reggel munkába tart, látja Szaffrán Petit kiszédelegni a kocsmából, dühösen. Pedig Peti megfogadta Evila eltűnésének napján, hogy soha többé nem fog inni, és ezt eleddig be is tartotta.
Eveline búcsút vesz Tibald gróftól, eljátssza, hogy nem is szerette, hogy az öregnek ne legyen olyan fájdalmas az elválás. Párizsba költözik férjével együtt.
Iván egy éjjel hatalmas dörrenésre ébred. Kirohan, s látja, hogy a szomszéd tárna felrobbant. Azonnal a bent rekedtek segítségére siet. A tulajdonosk bezzeg a kisujjukat sem nyújtják, hogy kimentsék a munkásokat. Iván vállalja, hogy lemászik a mérges gázokkal teli nyílásba, hogy levezesse a tömlőt, amivel ki lehet szivattyúzni a mérges levegőt, hogy be tudjanak menni menteni. Sikerül neki. A mentőcsapat a bányában sok-sok holttestet talál. Többek között Szaffrán Péterét, akinek hullája nyitott Davy-lámpát tartott a kezében: Ez a láng okozta a robbanást! A kutatás során mintegy 200 élő embert is találnak, kimentik őket. A baj azonban tetéződik: Ivánék észreveszik, hogy az egész keleti tárna belobbant és ég. Az ilyen bányatüzeket pedig lehetetlenség eloltani.
A robbanás miatt minden részvényes tönkremegy, beleértve Kaulmannt is. Kaulmann Eveline-t akarja felhasználni, hogy anyagi támogatást kapjon Waldemar gróftól. A grófot azonban Eveline szívből gyűlöli.
Időközben meghalt Eveline nyomorék öccse, Jánoska, egy rosszul sikerült műtét miatt. Eveline úgy érzi, így már nincs is miért élnie. Szomorkodása közben látogatja meg Árpád, akinek nagyon megörül, a fiú felvidítja egy kicsit.
Sámuel apát rá akarja beszélni Eveline-t, hogy üzleti okokból fogadja Waldemar grófot a kegyeibe. Eveleine ellenáll. Mikor a pap értetlenkedik, bevallja neki, hogy még szűz. Sámuel apátot mélyen megdöbbenti a lány kijelentése, elszégyelli magát, és örökre eltűnik: visszahúzódik egy kolostorba.
Félix így maga próbálkozik Waldemarnál. A herceg hajlik rá, hogy megsegítse Félixet anyagilag, ha megkapja Eveline-t. A két férfi megállapodik.
Félix meglátogatja feleségét az öltözőben, s figyelmezteti Eveline-t, hogy ha nem működik vele együtt, nem tud neki megélhetést biztosítani. Eveline azonban öntudatosan kijelenti, hogy tudomása szerint itt, Párizsban nem is számítanak férj-feleségnek, így Félixnek semmi joga rendelkezni vele. Félix megdöbben, honnan tudja ezt a lány: Sámuel apát mondta el neki. Kaulmann felismeri, hogy végleg elveszett, ezért összeszedi maradék pénzét és menekülőre fogja.
Eveline úgy érzi, végre újjászületett, szabad. Keresi azt, aki hozzá a legközelebb áll, és elmondhatja, mennyire boldog. Árpádot keresi fel, és burkoltan elébe tárja, hogy olyan férjet szeretne, mint amilyen ő. Árpád azonban elutasítja Eveline-t, és felvilágosítja arról is, hogy semmi esélye egyedül talpon maradnia a művészek világában, mert valójában nem elég tehetséges, csak jómódú pártolóinak köszönheti eddigi sikereit. Eveline kénytelen belátni, hogy ez igaz.
Eveline ennek ellenére elhatározza, hogy művésznővé képzi ki magát. Másnap indul próbálni, ám közlik vele az operában, hogy szerepét másra osztották, rá nem tartanak igényt. Hazatérve otthonában végső csapás éri: ott találja Waldemar grófot, aki közli vele, hogy semmije sincs, minden vagyonát elárverezték a férje adóssága miatt, s hogy Félix a rendőrség elől menekülve meghalt, mikor kiugrott a vonatból. Waldemar ajánlatot tesz neki: ha elfogadja udvarlását, mindent visszakap tőle. Eveline elutasítja az ajánlatot. Eladja utolsó ékszerét, hogy megbízhasson valakit, aki gondoskodik öccse sírjáról. Másnap a Szajna partján találják meg ruháscsomagját. Waldemar azonban keresteti a holttestét, de hiába.
Csanta uram is tönkrement, s ebbéli fájdalmába bele is halt. Halálának köszönhetően Belényi Árpád és édesapja visszakapja egykori házukat.
Iván némi hasznot húz a szomszédos tárna tragédiája miatt: most tőle akarnak szenet venni. A keleti tárna égése azonban már Iván bányáját is veszélyezteti.
Belényi Árpád és édesanyja visszaköltöznek régi otthonukba.
Iván Árpád leveléből értesül a Párizsban történtekről, Eveline haláláról. Kiüresedik a szíve. Véletlenül sikerül feltalálnia az ellenszert a bányaégésre.
Iván jelentkezik a tőzsdén, hogy részvényeket akar venni, hiszen el tudja oltani a tüzet. Óriási rajongással veszi erre körül a többi részvényes.
Iván vezetésével sikerül eloltani a tárnában égő szenet.
E tettéért óriási elismerésben részesül: nemcsak pénzt, de hírnevet és közbecsülést is nyert vele.
Az üdvözlő levelek között Iván egyszer Angela levelét találja, aki semmi mást nem kér tőle, csak hogy bocsásson meg neki. Váltanak néhány levelet, s Iván biztosítja, hogy semmi oka nincs, amiért haragudhatna rá. Angela azonban kitart kérése mellett: csak egy sort küldjön, neki, amiben azt írja, hogy megbocsát. Iván megteszi. Hamarosan váratlan látogatója érkezik: Theudelinda grófné, aki betérve közli vele, hogy Angelát hozta magával, akinek az a kérése, hogy örökre itt maradhasson. Iván nem érti a helyzetet: hamarosan behozzák Angelát: koporsóban. A grófnő elmeséli, hogy esett a halála: véletlenül túl közel állt a kandallóhoz, és meggyulladt a ruhája. Halálos égési sérülései vitték el néhány nap szenvedés után. Utolsó kívánsága az volt, hogy Bondavárban temessék el.
Iván megsiratja mindkét nőt, akihez valaha köze volt vagy lehetett volna az életben: Angelát és Eveline-t is. Elérkezik azonban a tárnaégés eloltásának évfordulója, amire nagy ünnepséget terveznek.
Az ünnep alkalmából elhatározzák, hogy az arra legalkalmasabb munkást jutalomban részesítik. Azt javasolják Ivánnak, hogy egy fiatal lányt jutalmazzon meg, aki épp egy éve dolgozik itt, szorgalmasan, vidáman, senkinek egy rossz szava nincs róla, annyira derék lány. Iván kimegy megnézni a munkásokat, s egyszer csak hallja, hogy felcsendül az a régi, szomorkás tót népdal, amit egykor Evila énekelt. Ekkor a szénhalom tetején megpillantja a lányt, aki énekli: Evilára ismer benne! Odarohan hozzá, boldogan megöleli, és feleségül kéri. Evila nagy boldogságában úgy érzi, meghal, pedig csak elájul.
Forrás: sulinet.hu