Az 56-os megemlékezéshez

Kis Bálint Általános Iskola által összeállított műsor (Gyomaendrőd)

IRODALMI ÖSSZEÁLLÍTÁS

AZ 1956. OKTÓBER 23-I MEGEMLÉKEZÉSHEZ



Szereplők: szavalók: 5 fő; próza – bevezető: 1 fő; énekkar: 15-20 fő; gitárkíséret: 1 fő
Technika: hangosítás
Helyszín: szabad tér

Bevezető:
Pilinszky János írása
„Hétköznap és ünnep: kölcsönös megtermékenyítői egymásnak. Az egyik nemcsak mértéke a másiknak, de emelője is. […] Szürkesége a hétköznapoknak: talán legméltóbb színe az igazi áldozatnak. Az út pora a vándorok palástja. Isten a legszürkébbért adja majd a legszebb ünneplőt cserébe.”
Időtartam: fél perc

Vers:
Tóth Bálint: Vigyázzatok az éjszakára

    Vigyázzatok az éjszakára!
öldöklő karddal jár az angyal,
s jaj a háznak, mit megjelöltek
véres sávval, véres csillaggal!

Jaj, akinek ma szíve néma,
s nem koldul fájón fel a vészre,
kiben a perc lármája él csak,
nem századok harangverése.

Jaj, ki kaján örömben gázol,
fegyvert fogva önvére ellen,
s hahotás szájjal lakomázik
az országot rejtő tetemben.

S ezerszer jaj vezéreinknek,
villám ver rájuk bosszuló fényt,
viharban zajduló falkájuk
tépi szét őket farkasokként.

S elmúlnak, mint tábortűz füstje,
mint őszi lombok vörössége,
elszélednek, ponyváról pelyva,
a szétmarkoló nyári szélben.
Vigyázzatok! Nagy öldöklés lesz!
Nem én teszem és nem a másik.
A bosszúálló angyal kardja
Űzi őket a pusztulásig.
In: Ünnepeink. Bp. Hét krajcár Kiadó, 1997, 157 p.
Időtartam: 2 perc

Dal:
Énekkar:
Kányádi Sándor-Dinnyés József: Holtomiglan ismeretlen
In: Dinnyés József: Dalaim könyve [h. n.], [év n] 93 p.
Időtartam: 2 perc

Vers:
Pilinszky János: Vesztőhely télen
Két versmondó, az egyik a kérdéseket mondja, a másik a válaszokat. Egymással szemben állnak.
Kik fölvezetnek?            Nem tudom.
Kik fölvezetik?            Nem tudom.
Vágóhíd vagy vesztőhely?        Nem tudom.
Ki és kit öl? Ember öl állatot
vagy állat embert?            Nem tudom.
S a zuhanás, a félreérthetetlen,
s a csönd utána?            Nem tudom.
S a hó, a téli hó?            Talán
száműzött tenger,            Isten hallgatása.

Vesztőhely télen.            Semmit sem tudunk.
In: Pilinszky János összegyűjtött versei. szerk. Jelenits István
 Bp: Századvég K. 2000 Könyvek, 1992, 96 p.
Időtartam: 1 perc

Dal:
Énekkar:
Leonard Cohen-Zorán Sztevanovity: Hófehér hajó
Időtartam: 4 perc

Vers:
    Márai Sándor: Mennyből az angyal…

    Mennyből az angyal
    menj sietve
Az üszkös, fagyos Budapestre.
Oda, ahol az orosz tankok
Között hallgatnak a harangok.
Ahol nem csillog a karácsony,
Nincsen aranydió a fákon,
Nincs más, csak fagy, didergés, éhség.
Mondd el nekik úgy, hogy megértsék.
Szólj hangosan az éjszakából:
Angyal, vigyél hírt a csodáról.
Csattogtasd szaporán a szárnyad,
Repülj, suhogj, mert nagyon várnak.
Ne beszélj nekik a világról,
Ahol most gyertyafény világol,
Meleg házakban terül asztal,
A pap ékes szóval vigasztal,
Selyempapír zizeg, ajándék,
Bölcs szó fontolgat, okos szándék.
Csillagszóró villog a fákról:
Angyal, te beszélj a csodáról.

Mondd el, mert ez világcsodája:
Egy szegény nép karácsonyfája
A Csendes Éjben égni kezdett –
És sokan vetnem most keresztet.
Földrészek nép nézi, nézi,
Egyik érti, másik nem érti.
Fejük csóválják, sok ez, soknak,
Imádkoznak vagy iszonyodnak,
Mert más lóg a fán, nem cukorkák:
Népek Krisztusa, Magyarország!

És elmegy sok ember előtte:
A Katona, ki szíven döfte,
A Farizeus, ki eladta,
Aki háromszor megtagadta.
Vele mártott kezet a tálba,
Harminc ezüstpénzért kínálta,
S amíg gyalázta, vert, szidta:
Testét ette és vérét itt –
Most áll és bámul a sok ember,
De szólni Hozzá senki nem mer.

Mert Ő sem szól már, nem is vádol,
Néz, mint Krisztus a keresztfáról.
Különös ez a karácsonyfa,
Ördög hozta, vagy Angyal hozta –
Kik köntösére kockát vetnek,
Nem tudják, mit is cselekszenek,
Csak orrontják, nyínak, gyanítják
Ennek az éjszakának titkát,
Mert ez nagyon furcsa karácsony:
A magyar nép lóg most a fákon.

És a világ beszél csodáról,
Papok papolnak bátorságról.
Az államférfi parentálja,
Megáldja a szentséges pápa.
És minden rendű népek, rendek
Kérdik, hogy ez mivégre kellett.
Miért nem pusztul ki, ahogy kérték?
Mért nem várta csendben a végét?
Mért, hogy meghasadt az égbolt,
Mert egy nép azt mondta: „Elég volt”.

Nem érti meg ezt az a sok ember
Mi áradt itt meg, mint a tenger?
Miért remegtek világrendek?
Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.
De most sokan kérdik, egyre többen kérdik
Hebegve, mert végképp nem értik –
Ők, akik örökségbe kapták -:
Ilyen nagy dolog a Szabadság?…

Angyal vidd meg a hírt az égből,
Mindig új élet lesz a vérből.
Találkoztak ők már néhányszor
– a gyermek, a szamár, a pásztor –
Az alomban, a jászol mellett,
Ha az élet elevent ellett,
A csodát most is ők vigyázzák,
Leheletükkel állnak strázsát,
Mert Csillag ég, hasad a hajnal,
Mondd meg nekik –
        mennyből az angyal.
In: Gyárfásné Kincses Edit – Gyárfás Endre: Iskolások műsoros könyve
Bp: Krónika Nova Kiadó, 1999, 42-44 p.
Időtartam: 3 perc

Dal:
Énekkar:
Ismeretlen szerző; ének Marlene Dietrich: „Hová tűnt a sok virág…” kezdetű dal
Időtartam: 3 perc

Záróvers:
Tollas Tibor: Túlélők


Az 1956-os forradalom és szabadságharc 30. évfordulójára    

Legyen csendes az álmuk,
mert nem haltak hiába.
– Letarolt erő fái –
úgy fekszenek vigyázzba’.

Földtömte szájuk némán
kiált időtlen esküt.
Elvetett mag a rögben
a csontmeztelen testük.

Feldúlt sírjukon mécses,
október tűzvirága,
a holtak jogán kérdez,
választ már mit se várva.

Múltunkat elrabolták,
a sivár jelen hallgat.
Ők élik túl, - a holtak,
A győztes forradalmat.

In. Ünnepeljünk együtt!: válogatott strófák jeles napokra
Szerk. Nemes Jánosné, Pamukné Szirányi Ilona, Szeged, 2000, 322 p.
Időtartam: 1 perc

Összes időtartam: 16,5 perc

 

Forrás: http://www.kisb-gyomae.sulinet.hu 

IRODALMI ÖSSZEÁLLÍTÁS

AZ 1956. OKTÓBER 23-I MEGEMLÉKEZÉSHEZ



Szereplők: szavalók: 5 fő; próza – bevezető: 1 fő; énekkar: 15-20 fő; gitárkíséret: 1 fő
Technika: hangosítás
Helyszín: szabad tér

Bevezető:
Pilinszky János írása
„Hétköznap és ünnep: kölcsönös megtermékenyítői egymásnak. Az egyik nemcsak mértéke a másiknak, de emelője is. […] Szürkesége a hétköznapoknak: talán legméltóbb színe az igazi áldozatnak. Az út pora a vándorok palástja. Isten a legszürkébbért adja majd a legszebb ünneplőt cserébe.”
Időtartam: fél perc

Vers:
Tóth Bálint: Vigyázzatok az éjszakára

    Vigyázzatok az éjszakára!
öldöklő karddal jár az angyal,
s jaj a háznak, mit megjelöltek
véres sávval, véres csillaggal!

Jaj, akinek ma szíve néma,
s nem koldul fájón fel a vészre,
kiben a perc lármája él csak,
nem századok harangverése.

Jaj, ki kaján örömben gázol,
fegyvert fogva önvére ellen,
s hahotás szájjal lakomázik
az országot rejtő tetemben.

S ezerszer jaj vezéreinknek,
villám ver rájuk bosszuló fényt,
viharban zajduló falkájuk
tépi szét őket farkasokként.

S elmúlnak, mint tábortűz füstje,
mint őszi lombok vörössége,
elszélednek, ponyváról pelyva,
a szétmarkoló nyári szélben.
Vigyázzatok! Nagy öldöklés lesz!
Nem én teszem és nem a másik.
A bosszúálló angyal kardja
Űzi őket a pusztulásig.
In: Ünnepeink. Bp. Hét krajcár Kiadó, 1997, 157 p.
Időtartam: 2 perc

Dal:
Énekkar:
Kányádi Sándor-Dinnyés József: Holtomiglan ismeretlen
In: Dinnyés József: Dalaim könyve [h. n.], [év n] 93 p.
Időtartam: 2 perc

Vers:
Pilinszky János: Vesztőhely télen
Két versmondó, az egyik a kérdéseket mondja, a másik a válaszokat. Egymással szemben állnak.
Kik fölvezetnek?            Nem tudom.
Kik fölvezetik?            Nem tudom.
Vágóhíd vagy vesztőhely?        Nem tudom.
Ki és kit öl? Ember öl állatot
vagy állat embert?            Nem tudom.
S a zuhanás, a félreérthetetlen,
s a csönd utána?            Nem tudom.
S a hó, a téli hó?            Talán
száműzött tenger,            Isten hallgatása.

Vesztőhely télen.            Semmit sem tudunk.
In: Pilinszky János összegyűjtött versei. szerk. Jelenits István
 Bp: Századvég K. 2000 Könyvek, 1992, 96 p.
Időtartam: 1 perc

Dal:
Énekkar:
Leonard Cohen-Zorán Sztevanovity: Hófehér hajó
Időtartam: 4 perc

Vers:
    Márai Sándor: Mennyből az angyal…

    Mennyből az angyal
    menj sietve
Az üszkös, fagyos Budapestre.
Oda, ahol az orosz tankok
Között hallgatnak a harangok.
Ahol nem csillog a karácsony,
Nincsen aranydió a fákon,
Nincs más, csak fagy, didergés, éhség.
Mondd el nekik úgy, hogy megértsék.
Szólj hangosan az éjszakából:
Angyal, vigyél hírt a csodáról.
Csattogtasd szaporán a szárnyad,
Repülj, suhogj, mert nagyon várnak.
Ne beszélj nekik a világról,
Ahol most gyertyafény világol,
Meleg házakban terül asztal,
A pap ékes szóval vigasztal,
Selyempapír zizeg, ajándék,
Bölcs szó fontolgat, okos szándék.
Csillagszóró villog a fákról:
Angyal, te beszélj a csodáról.

Mondd el, mert ez világcsodája:
Egy szegény nép karácsonyfája
A Csendes Éjben égni kezdett –
És sokan vetnem most keresztet.
Földrészek nép nézi, nézi,
Egyik érti, másik nem érti.
Fejük csóválják, sok ez, soknak,
Imádkoznak vagy iszonyodnak,
Mert más lóg a fán, nem cukorkák:
Népek Krisztusa, Magyarország!

És elmegy sok ember előtte:
A Katona, ki szíven döfte,
A Farizeus, ki eladta,
Aki háromszor megtagadta.
Vele mártott kezet a tálba,
Harminc ezüstpénzért kínálta,
S amíg gyalázta, vert, szidta:
Testét ette és vérét itt –
Most áll és bámul a sok ember,
De szólni Hozzá senki nem mer.

Mert Ő sem szól már, nem is vádol,
Néz, mint Krisztus a keresztfáról.
Különös ez a karácsonyfa,
Ördög hozta, vagy Angyal hozta –
Kik köntösére kockát vetnek,
Nem tudják, mit is cselekszenek,
Csak orrontják, nyínak, gyanítják
Ennek az éjszakának titkát,
Mert ez nagyon furcsa karácsony:
A magyar nép lóg most a fákon.

És a világ beszél csodáról,
Papok papolnak bátorságról.
Az államférfi parentálja,
Megáldja a szentséges pápa.
És minden rendű népek, rendek
Kérdik, hogy ez mivégre kellett.
Miért nem pusztul ki, ahogy kérték?
Mért nem várta csendben a végét?
Mért, hogy meghasadt az égbolt,
Mert egy nép azt mondta: „Elég volt”.

Nem érti meg ezt az a sok ember
Mi áradt itt meg, mint a tenger?
Miért remegtek világrendek?
Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.
De most sokan kérdik, egyre többen kérdik
Hebegve, mert végképp nem értik –
Ők, akik örökségbe kapták -:
Ilyen nagy dolog a Szabadság?…

Angyal vidd meg a hírt az égből,
Mindig új élet lesz a vérből.
Találkoztak ők már néhányszor
– a gyermek, a szamár, a pásztor –
Az alomban, a jászol mellett,
Ha az élet elevent ellett,
A csodát most is ők vigyázzák,
Leheletükkel állnak strázsát,
Mert Csillag ég, hasad a hajnal,
Mondd meg nekik –
        mennyből az angyal.
In: Gyárfásné Kincses Edit – Gyárfás Endre: Iskolások műsoros könyve
Bp: Krónika Nova Kiadó, 1999, 42-44 p.
Időtartam: 3 perc

Dal:
Énekkar:
Ismeretlen szerző; ének Marlene Dietrich: „Hová tűnt a sok virág…” kezdetű dal
Időtartam: 3 perc

Záróvers:
Tollas Tibor: Túlélők


Az 1956-os forradalom és szabadságharc 30. évfordulójára    

Legyen csendes az álmuk,
mert nem haltak hiába.
– Letarolt erő fái –
úgy fekszenek vigyázzba’.

Földtömte szájuk némán
kiált időtlen esküt.
Elvetett mag a rögben
a csontmeztelen testük.

Feldúlt sírjukon mécses,
október tűzvirága,
a holtak jogán kérdez,
választ már mit se várva.

Múltunkat elrabolták,
a sivár jelen hallgat.
Ők élik túl, - a holtak,
A győztes forradalmat.

In. Ünnepeljünk együtt!: válogatott strófák jeles napokra
Szerk. Nemes Jánosné, Pamukné Szirányi Ilona, Szeged, 2000, 322 p.
Időtartam: 1 perc

Összes időtartam: 16,5 perc

Adnow banner

loading...

Ciráda zenekar - Hazám hazám

 

Facebook diákmeló - Box Middle

Online Toborzás hírek
Új lap - 1