A mozgás örömét sokféle sportban megtalálhatja a kisgyermek. Ha a szülő jól választja meg számára a sportágat, valószínűleg egész életében kitart majd mellette.

Mozogni jó, ezt minden gyerek magától is érzi. Mégis másféle mozgás, és másféle fáradtság szerez örömet az egyiknek és a másiknak. A szülőnek sokszor a saját kedvence felé hajlik a választása, esetleg a térbeli (közelben van az edzés) vagy anyagi vonzata milyen dönt valamilyen sportág mellett. Ha szerencséje van, a kicsi is élvezi majd a dolgot. De mi van, ha mégsem tetszik neki, vagy nem megy neki igazán? És két-három év után abbahagyja, netán a többitől is elmegy a kedve?

Sportválasztó

Elsődleges szempont, hogyha a gyerek kifejezetten vágyik valamilyen sportra, akkor hagyatkozzunk nyugodtan az ösztöneire. Így biztosan több öröme telik majd benne. Ha azonban nincs egyértelmű kedvenc, akkor figyelembe kell a gyermek vérmérsékletét, kitartását, mozgásigényét és mindenekelőtt a fizikai adottságait.

A csapatjátékoknál (foci, kosárlabda, kézilabda) több a pillanatnyi élvezet, a játék, nem kell közben annyira méricskélni a másodperceket vagy a centimétereket. Ugyanakkor önfegyelemre, alkalmazkodásra, helyzetfelismerésre és térkihasználásra szoktat, fejleszti az általános koordinációs készséget.

Megtanulja a csapattársakkal való együttműködést, az ellenféllel szemben alkalmazandó taktikát, és a szabályok betartását. Bármelyik csapatsport hasznos lehet a harciasabb, élénkebb gyerekeknek, kevésbé ajánlott viszont annak, ki befelé forduló, félénkebb, és nem olyan erős az önérvényesítő képessége. Lehet, hogy a csapatban elnyomják, míg valamelyik egyéni sportágban jobban ki tud bontakozni a tehetsége.

Az egyéni labdajátékok, a tenisz, az asztalitenisz vagy a tollaslabda megadják a labdakezelés örömét, a csapathoz való alkalmazkodás kényszere nélkül. Fejlesztik az összpontosítást, a fürgeséget, a gyors reakciót.

Az úszás az egyik legalkalmasabb mozgásforma hát- és egyéb izmok fejlesztésére a gerinc megterhelése nélkül, a testtartás javítására, a légzésritmus szabályozására. Asztmás gyereknek is ajánlott. Nem érdemes erőltetni, ha a gyermek kimondottan fél a víztől, vagy a téli időszakban rendszeresen van középfül- vagy arcüreggyulladása.

A judo (cselgáncs) nemcsak sport, hanem külön életszemlélet. Összetett mozgáskultúrára, önfegyelemre szoktat, és nagy figyelmet szentel az ellenfél viselkedésének kiismerésére. Aki tisztában van a saját képességeivel és a másik gyengéivel, le tudja győzni az esetleg súlyban és tudásban fölötte álló társát is. Sok szülő veszélyesnek tartja ezt a sportot annak alapján, amit az akciófilmekben lát. Tapasztalt edzővel ez sem veszélyesebb a többi sportágnál, a fojtó, szorító technikákat akkor tanulják, amikor már erőben és észben is alkalmasak a megfelelő alkalmazására.

A torna és a klasszikus balett fejleszti az önbizalmat, az egészséges testtudatot, a mozgáskoordinációt, az egyensúlyérzéket, a pontosságot, a fegyelmet.

A víváshoz pontosságra, türelemre van szükség, és ügyességre, jó reflexekre. Kitartás is kell hozzá, ugyanakkor a támadásoknál gyors helyzetfelismerő készség. A félénkebb gyerekeknek is jó sportág lehet, mert szorgalmuk és kitartásuk meghozhatja gyümölcsét. A vívómaszk alatt viszont rosszul érezheti magát az asztmás vagy szemüveges gyermek.

Ha a szülő nem tudja eldönteni, milyen sport lenne a legjobb a gyerekének, segítséget kérhet a testnevelő tanártól. A jó szemű tornatanár könnyebben meglátja benne az atlétát vagy a kosarast. Ennél tudományosabb módszer is van az optimális sportág kiválasztására. A tehetségkutató program keretében, a pszichológia felmérés során megállapítják a gyermek stressz- és monotóniatűrő képességét, helyzetfelismerő készségét.
Az antropometriai felméréssel 8-12 éves korban megtudható a gyermek várható testmagassága és testalkata. A mozgásszervi vizsgálatok pedig fényt derítenek a rejtett hibákra, ízületi problémákra. Ennek tükrében javasolja a szakember a hosszú távon is megfelelőnek és örömszerzőnek tartott sportágat. A vizsgálatokésrt 25 000 forintot kell fizetni.

zhelga

Forrás: nana.hu