Deutsch Zoltán, Faragó Csaba, Perényi Balázs
által készített ünnepi forgatókönyv
– szerkesztett játék Márai Sándor ’56-os jegyzeteiből, amelyek a Szabad Európa Rádióban hangzottak el –
A különböző szövegeket a nyugati fogyasztói világ karakteres figurái mondják el, az ötvenes években kialakuló fogyasztói világ jellegzetes helyzeteiben. A szimultán térben egymás mellett vásárol parfümöt egy német hölgy, főz egy olasz háziasszony, teázva albumot rakosgat egy angol úrinő, ugrik egy német síugró, motorozik egy olasz szerelmespár, asztalnál egy üveg bor mellett udvarol egy francia gavallér szerelmének, teniszezik két angol kisasszony. Élik a világukat. Zöldséget szeletelnek, péntárcában kotorásznak, bukósisakot igazítanak, bort töltenek stb. Mikor szövegüket mondják, megelevenednek, fény vetül rájuk. A szövegek hangozhatnak frivolan, cinikusan részvétlenül, megjátszott szomorúsággal… Ellenpontozhatják vagy megerősíthetik a szöveg hangulatát és a szöveghez rendelt cselekvést.
A játék elején felhangzik egy-egy embelematikus – angol, német, olasz, francia – zene a korszakból (Edit Piaff, Marlene Dietrich stb.), és a szereplők a helyükre vonulnak.
Angol úrinő: A magyarság úgy érezte, hogy sorsával egyedül maradt a világban. Lesz majd néhány szép gyászbeszéd, aztán otthon elföldelik a szabadságharc halottait, a gazdaságilag paralizált, hitében és reményeiben hüdőtt ország az orosz a szuronyok felügyelete alatt él tovább, ahogy tud.
Olasz háziasszony: A nagy tragédia pillanata elmúlt, a nemzet hiába vállalta a szabadságért a félelmes áldozatokat, a világ másról beszél.
Siúgró: Így képzelik sokan, de nem így lesz.
Francia gavallér: A magyar ügy most, az első nyugodtabb nemzetközi pillanatban, elsőszámú világügy.
Francia nő: Az amerikai diplomaták tegnap nem jelentek meg a moszkvai hivatalos ünnepségeken. Ez a tiltakozás nem üres demonstráció.
Német hölgy: A müncheni utcákon nem ok nélkül lógtak félárbocon tegnap a német zászlók, amikor ötvenezer ember tüntetett a magyarság mellett.
Angol úrinő: Nyugat-Európában soha nem hallott hangon tiltakoznak tudósok, írók, s felhívják az egész világ főiskoláinak tanárait és diákjait, hogy a szovjet gyilkossági kísérletéből vonják le a végső következtetést, helyezzék szellemi bojkott alá azt a rendszert, amely ezt a gaztettet elkövette.
Olasz srác: És most megszólaltak az írók, és ez olyan erővel szólalt meg, mint egy szellemi atomrobbanás. Tegnap Sartre a francia egzisztencialista. Ma Camus. Minden országban minden nyelven, olyan könyörtelen nyíltsággal, ahogy csak végveszélyben, az utolsó szó jogán beszél az ember.
Olasz lány: Silone és Moravia, Jules Romain, Breton, Maurois szenvedélyes felszólalásai első jelei csak annak, hogy egy szellemi arcvonal van kialakulóban az egész világon a Magyarság védelmében.
Síúgró: E pillanatban hozza a posta a görög Kazantakisz, görög író táviratát. „Görög vagyok, aki Ciprus szabadságának véres elfojtása miatt szenvedek és ezért mindenkinél közvetlenebbül megértem a magyar nép hősies harcát a szabadságért.
Olasz lány: Gyávák vagyunk, gyávák vagyunk. Megérdemeljük sorsunkat, ez Camus kiáltványának igazi értelme. Mit csinál az Egyesült Nemzetek, kérdi csaknem hörögve.
Teniszező 1: Ez a felhívás a Világszellem ultimátuma az emberi lelkiismerethez.
Teniszező 2.: Ha most lehet halogatni a cselekvést, akkor író nyugodt lelkiismerettel nem vehet többé tollat a kezébe.
Teniszező 1.: A finom szellemi tornák és parádék ideje elmúlt.
Síugró: Picasso békegalambja halálos sebet kapott,
Német hölgy: Amikor a szovjet tank az első golyót egy magyar gyermek testébe célozta e napokban Budapest utcáin.
Francia nő: Nem igaz, hogy mindennek vége, hogy minden áldozat hiábavaló.
Francia gavallér: A magyarság sorsügyét most kezdi minden következményével megérteni a világ.
Angol úrinő: Minden szabad nép mély bűntudattal fordul a magyar tragédia felé, egy bűntudattal, melynek lelki kihatásait nem is lehet igazán felmérni.
Olasz háziasszony: Izlandtól Indiáig, öt kontinens fővárosaiban hangzott fel a követelés, amely a Szovjet csapatok azonnali kivonását, a magyarországi szovjet merénylet megbélyegzését, a magyarság függetlenségének és szabadságának helyreállítását követeli.
Francia gavallér: Az Egyesült Nemzetek közgyűlésén most már a lengyel, a jugoszláv, az indonéziai követek is csatlakoztak az amerikai javaslathoz, amely a szovjet csapatok kivonását követeli,
Francia nő: és elhangzott egy nagyjelentőségű olasz javaslat, amely most már nem csak megfigyelők, hanem egy nemzetközi rendőri erő kiküldését követeli.
Teniszező 1.: Az olimpiai játékok megtartása kétséges, mert a résztvevő államok kezdik sorban lemondani a nevezést, a Szovjettel nem hajlandóak versenyezni.
Mindenki szerepből kilépve gunyorosan, a hozzá közel ülő nézőkhöz fordulva
—- A november 22.-től, december 8.-áig tartó Melbeurne-i olimpián az amerikai Bobby Morrow a legnagyobb csillag, győz 100-on és kétszázon, és tagja az aranyérmes 4×100-as váltónak. A lovaglásban Hans Günter Vinkler Halla nevű kancája lesz a nap hőse: a második futambana megsérült német versenyzőt a ló hibátlan teljesítményével a dobogó élére repíti.
A magyarok tíz aranyérmet nyernek.
Angol úrinő: A magyar tragédia minden vonatkozásban döntést követel a világtól. Ez a követelés az elmúlt napokban a nemzetközi élet gyúpontjába került.
Olasz háziasszony: A parancsuralmi rendszerek lebecsülik közvéleményt, afféle demokratikus papolásnak minősítik. A magyarországi merénylet visszhangja a világban kényszeríti a szovjet diktatúrát, hogy felfogását revideálja.
Német hölgy: Az elmúlt héten, amíg a magyarok haltak meg a szabadságért és szovjet tankok, mongol hadoszlopok gyilkoltak Európa közepén ártatlan polgárokat, asszonyokat és gyermeket, nemcsak emberek haltak meg.
Angol úrinő: Nyolc nap előtt, mikor fegyverszüneti tárgyalások komédiája közben, a Szovjet Európa közepén, hadosztályaival körülállt és ágyúzni kezdett egy európai nagyvárost.
Olasz lány: Megsemmisült a békés együttélés legendája.
Olasz srác: Súlyos sebeket kapott az Egyesült Nemzetek hitele és tekintélye.
Síugró: A Szovjet is olyan sebeket kapott, amelyeket többé nem tud kiheverni.
Francia lány: Nyolc nappal ezelőtt, három nappal azután, hogy elismerte az október 23.-i magyar forradalom minden követelését, ez a nagyhatalom megszegte szavát és eltépett minden szerződést.
Német hölgy: A budapesti rádió jelenti, hogy a nyugati társadalmi szervezetek által felajánlott élelmiszer- és gyógyszerküldeményeket a Kádár kormány most már beengedi.
Olasz nő: Ez a segítség égetően szükséges. Élelmiszer kell gyógyszer, ruhanemű, minden elképzelhető anyagszerűség, amely a súlyosan éhező és fázó, nagybeteg Magyarország első ínségét csillapíthatja.
Teniszező 1: A magyar nép egyedül harcolt a szabadságért, a Nyugat nem adott, nem adhatott fegyvert ehhez a harchoz.
Teniszező 2: Ez a tény, amely súlyos lelki válságot idézett elő mindenütt a világban, azokban az emberekben, akik hisznek a szabadságban.
Teniszező 1: Ez a szellemi Vörös Kereszt, amely most végre szervezkedni kezd, hatalmas segítő erőket tud mozgatni a világban.
Olasz srác: A számvetésnek, a számonkérésnek és a helytállásnak különös szellemi karavánja indult útra, hogy a magyar szellemi határokon bebocsátást kérjen.
Olasz lány: Elég a vérből, kiáltja ez a szellemi Vörös Kereszt.
Angol úrinő: A szemtanuk, akik a helyszínen, a megtámadott és védekező országban élték át az elmúlt napokat, egy hangúan csodálattal beszéltek a magyar nép magatartásáról.
Síugró: Akik otthon harcoltak és harcolnak, fegyvert vártak a Nyugattól és most érzik a Nyugat a legnagyobb próbán, cserbenhagyta őket.
Francia gavallér: Egy orvos meséli. Az első vöröskeresztes konvojt vitte Budapestre. November elsején, halottak napján érkezett karavánja Budapest elővárosaiba.
Francia nő: A temetőkben, mindenütt az út mentén mécsek égtek, és a falvak városok házainak ablakában gyertyafények lobogtak.
Síugró: Az ország lakossága ezekben, a napokban másféle segítséget is várt a nyugattól.
Francia gavallér: Az orvos elmondja, hogy talált egy osztálynélküliséget, amelynek őszinteségéről, bensőségességéről külföldön nem is tudnak. Az értelmiségit csak beszédmodora különböztette meg a munkástól és a paraszttól.
Francia nő: Viseletben, magatartásban mindenki egyforma volt.
Teniszező 1: Budapesten e napokban a szabadsághősökkel egy időben eltemettek egy fantomot. Ez a fantom a kommunizmus volt.
Angol úrinő: New Yorkban és Moszkvában épen úgy, mint Delhiben és Pekingben elkezdődött a kommunizmus új értelmezése. A magyar nép akaratából elkezdődött egy per. A vádlottak padján egy eszme foglalt helyet.
Német hölgy: Ez az eszme a kommunizmus, melyet lehet liberálisan megvalósítani, lehet konzervatívan, de lényege mindig az, hogy tartósan csak fegyverrel és terrorral alkalmazható, mert hiányzik belőle minden emberi ösztönzés.
Olasz háziasszony: Sokféle kommunizmus volt a moszkvai mellett. Volt nyugati kávéházi, sőt espresso-kommunizmus. Volt szalonkommunizmus. Volt jóhiszemű emberek utópista kommunizmusa.
Angol úrinő: A magyar nép önvédelmi harcokkal,
Síugró: sztrájkokkal,
Teniszező 1.: fájdalmas emberi áldozatokkal,
Teniszező 2.: téli szükséggel,
Olasz srác: fázással és nyomorúsággal,
Olasz lány: mondotta el a világnak, hogy mit képtelen elviselni azért, mert megtagadott valamit, ami válságba jutott.
Mind elgondolkodva, egy kicsit kizökkenve
Orosz katonák állongtak a magyar városok és falvak utkeresztezéseinél és látták, hogy az, aminek védelmére nevelték és képezték őket: a kommunizmus, a tankok közepette elbukott.
Angol úrinő: Magyarországon igazából nincs többé kommunizmus, és igazában nincs többé kommunista párt. Csak orosz tankok vannak, melyek egy fantom tetemét állják körül.
Olasz háziasszony: Az ország nyugati határán már olyan készletek gyűltek fel az éhező magyarság azonnali megsegítésére, amelyek országos viszonylatban megszüntetnék az ínséget, mihelyst a szovjet engedélyt ad szállításukra.
Német hölgy: Talán liberálisabb lesz a szovjet merénylete után hivatalba iktatott új kormány.
Angol úrinő: A nemzetközi Jogász Szövetség francia tagozata megállapította, ahogy a Kádár-különítmény a nemzetközi jog értelmében nem tekinthető kormánynak, mert nélkülöz minden jogalapot.
Francia gavallér: Magyar embere napokban nem jár moziba, sem szórakozóhelyekre. De amikor híre futott, hogy a külföldi híradó moziban az első filmszalagot mutatják, megtelt a mozi sötét helyisége néhány sápadt magyarral. Mit látnak? A magyar nép áll a koporsók előtt. Magyaróvári asszonyok és emberek állnak a hevenyészett koporsók előtt, melyekben az ÁVÓ-s tömeggyilkosság hetvenöt áldozata pihen. Ez az első mozgókép, mely a magyarországi eseményekről készült, és átjutott a vasfüggönyön.
Mindenki egy-egy mondatot mond, miközben lassan régi kopott télikabátokat, ócska sapkákat, kötött kendőket, lyukas kesztyűket, vesznek fel fáradtan szomorúan. A szöveg végére középen csoportba rendeződve ők lesznek a magyar emberek, akikről eddig csak beszéltek.
Fejkendős öreg és fiatal asszonyok, fedetlen fejű férfiak állnak a késő őszcsapzott, hervadt temetőkerti fasorának lombozata alatt.
Az idő esős, a frissen ásott sírok földje agyagos, sáros.
Papok hajolnak a koporsók fölé, beszentelik a halottakat.
A nép hallgat. Azt, amiről hallgat, kevesen értik csak, a külföldi moziban. Csak mi értjük, magyarok, akik sápadtan ülünk a széksorokban.
Mi is hallgatunk.
A képen sovány, beesett arcokat, karikás szemeket látni. A ruházat viseltes. A magyar nép áll itt, a világ és a koporsók előtt.
Kórusként kánonba mondják a szöveget, megrendülten szépen, méltósággal.
Mit hazudtak ennek a népnek, és mit hazudtak felőle. Ellenségei elhíresztelték barbárnak, ázsiai jövevénynek. Azt kertelték, hogy műveletlen, maradi, majd azt, hogy fasiszta, később, hogy kommunista. A nép hallgatott. Most is hallgat, amikor az apját, fiát temetik.
Hallgatott, amíg a világ szüntelen zsongott, ígért és beszélt. Hallgatott, amikor a nagyhatalmi konferenciák híreit hallotta, amelyek jobb jövőt, szabadulást ígértek. Hallgatott, amikor a régi urak elmentek és az új urak, a kommunisták, kényszermunkára fogták a földön, melyet ezer éve hallgatagon túr. Némán készült a kemény télre, egy kifosztott országban, ahol az ínség már mindenkit kifosztott az utolsó tartalékaiból, ahol a bánya sem adott többé már elég szenet és le kellett állítani ősz elején a vonatszállítmányokat, ahol az olajforrásokat elvizezte a kommunista gazdálkodás, ahol a termés szűkös volt és a ruha, cipő, minden, ami az élethez kell csak nagy áldozatok árán és silány minőségben akadt. A nép hallgatott és készült a télre.
Annyit hazudtak más ennek a népnek. Hazudott a politikus, amikor a pillanat jelmezében, valamely hordó tetejéről szabadságot és kenyeret ígért. Hazudtak az írók, amikor évtizedeken át rigmusban énekelték a fülében, hogy valamely csodálatos új világ van készülőben.
Hazudtak a sorából való, megtévedt, politikai ugorkafára felkapaszkodott sorstársai, amikor a szemináriumban, kultúrkörben, az idegeket, eszméletet elsorvasztó propaganda minden eszközével segítették pépessé őrölni a lelkében a hitet, hogy ez a nyomorúság és szerencsétlenség lehet másként is. Mindenki hazudott ennek a népnek. Néha nemzetiszínű papírba csomagolták, néha vörös rongyokkal cicomázták fel, de mindig hazudtak. Miben bízott senkiben és semmiben. A fiát elvitték a kommunisták katonának és a nép hallgatott, mint aki tud valamit. És a nép, amelynek és amelyről annyit hazudtak a világban , történelmének legfájdalmasabb pillanatában kezébe vette a sorsát. A kétszázmilliós lélekszámú Szovjetunió tankjainak sortüze közben, egyedül, fegyver nélkül, körülnézett egy országban, amelynek határain belül teljesen egyedül volt a sorsával.
Suttogva mind.
Hallotta e pillanatban, hogy ma is hazudnak felőle, amikor a Szovjetunióban azt állítják, hogy a reakció erői lázadtak fel Magyarországon, mert meg akarják semmisíteni egy forradalom vívmányait. A nép hallgat és tudja, hogy ez is hazugságmert az elmúlt napokban Magyarországon nem a reakció lázadt fel egy forradalom ellen, hanem egy forradalom lázadt fel egy reakció, a kommunizmusnak álcázott államfeudalizmus ellen.
Üvöltve közösen
A nép hallgat a koporsók előtt és ez a hallgatás olyan félelemes, hogy a világ lúdbőrző eszmélkedéssel kezdi megérteni ennek a hallgatásnak igazi értelmét.
A középütt összetömörülő emberek riadtan figyelnek az éterbe, ahonnan a Szabad Európa recsegő hangjaival a menekültek üzeneteit halljuk. Közben az elsötétülő színpadra régi nagyrádiót hoznak be vállukon, mint egy ravatalt. Tetején rengeteg mécses, ezt állják körbe az emberek. Hallgatják a híreket.
AKI HALLJA, ADJA ÁT!
Átértünk, nincs baj, Erika velünk van. Tibike Karcagról
AKI HALLJA, ADJA ÁT!
Anyukám ne aggódj, jól vagyunk, a kicsik egészségesek, jól bánnak velünk. Tímárék
AKI HALLJA, ADJA ÁT!
Bécsben vagyunk, megyünk tovább az USÁ-ba. Patikárius Kareszék
AKI HALLJA, ADJA ÁT!
Kornél köhögött, de már kezelik, maradunk Bécsben. Nagyon hiányoztok. Jelige: A kisbolttól balra
AKI HALLJA, ADJA ÁT!
Miért nem jöttél Krisztikém. Nagyon szeretlek. Mikor láthatjuk egymást? Jelige: Séta a Ligetben
AKI HALLJA, ADJA ÁT!
A váciak átértek, megyünk tovább, talán Angliába. Vigyázzatok Apára, nyugtassátok meg.
AKI HALLJA, ADJA ÁT!
Mi jól vagyunk, bevárjuk Évát, és megyünk tovább. Jelige: Mufti a puli
AKI HALLJA, ADJA ÁT!
Timikém, ne haragudj rám, el kellett jönnöm. Mikor látom a gyerekeket? Jelige: Kistelek
A recsegő-ropogó hangok közül elhallgatnak… A kis csoport a nézők felé fordulva némán elénekli a Himnuszt. Csendes méltósággal, szomorúan… Az elnémított ajkakról leolvashatóak a jól ismert szavak.
Vége
Forrás: fkfk.hu