Úgy látszik, a sors fintora, de ezek a „when it’s done” játékok mindig az én kezeim között kötnek ki. Először a ParaWorld, aztán a S.T.A.L.K.E.R., most meg a Crysis… Óriási várakozás, eszelős médiahisztéria, majd csúfos anyagi bukás a játék jelenlegi ismérvei. Mindez mit is takar? Lássuk!
A Crysis talán legelvetemültebb húzása a bejelentésekor közreadott screenshot-tenger volt. Aki látta azokat a képeket, soha többé nem tudott úgy nézni a Half-Life 2-re, vagy a Doom 3-ra, mint „szép” játékokra. Valami ott megszakadt és végre értelmet nyert az a szó, amit már évek óta próbáltak a szánkba rágni, sikertelenül: nextgen! Igen, a Crysis látványa tényleg olyan szédületes és áll leejtős, mint amilyennek a képeken és az évekig csak lassan csöpögtetett videókon már megcsodálhattuk. Részletességében ugyan elmarad az Unreal Engine 3.0 mellett, valamint semmi olyan művésziesség nincs benne, mint a Gears of War-ban, mégis el kell ismerni, hogy az összképében eddig megjelent legrealisztikusabb grafikájú játék címe a Crysis-t illeti. Ennek persze meg is van az ára. Tény ugyan, hogy a remek skálázhatóságnak köszönhetően a gyengébb gépek tulajdonosai is lövöldözhetnek majd a jéggé fagyott dzsungelben, a sok feature kikapcsolása nagyon sokat rombol az élményen. Jó kérdés tehát, hogy a döbbenetes látványt mellőzve is olyan jó játék-e a Crysis, mint amilyen egy csúcskonfiguráció birtokában tűnne?
A nanosuit csodája
Tény és való, hogy a legvonzóbb újítás a játékmenetben a nanosuit bevezetése. Először ugyan nem sok hasznát vesszük, ám későbbiekben – vagy nehezebb fokozaton – már semmi esélyünk sincsen taktika nélkül. Ruházatunknak négy opciója van, melyek közül az egér középső gombjával választhatunk. Ezek a maximum páncélzat, erő, sebesség és álcázás. Az első szinte golyóállóvá varázsol bennünket, egy amolyan visszatöltődő pajzs segítségével, úgy, ahogy azt a Halo-ban láthattuk. A maximum erőtől szuperhősök leszünk, talán a legjobb muri a játékban. Szaladjunk csak oda egy katonához, kapjuk fel és vágjuk a többiek közé! Utánozhatatlan élmény. A sebességtől eszméletlen gyorsan futunk majd, míg az álcázás szinte teljesen láthatatlanná tesz minket. Használhatóságát tekintve személyes kedvencem volt, hisz a lopakodós játékmenet mindig közelebb állt a szívemhez a rambózásnál. Az öltözet korlátozott ideig képes működi, de ügyesen alkalmazva a legszorultabb helyzetből is kimenthet minket. Különösen hasznos lesz a szintén szuperrucit öltött koreaiak ellen.
Aki esetleg attól tartana, hogy emiatt szuperhősként őrjöngve gyilkolhatjuk végig a játékot, azt megnyugtathatom, nem így van. A nehézségi szinttel semmi bajom sem volt, sőt, kifejezetten kellemesre lőtték be a fejlesztők. Nem oly rég volt szerencsém a Call uf Duty 4-hez, ahol a közepes fokozat az égvilágon semmilyen kihívást nem nyújtott. Itt ilyennel nem találkoztam. Akik komoly akciózásra vágynak, nyomják be nyugodtan a hardot, garantálom, hogy megizzad a tenyerük az egéren! Remek ötlet és taktikai lehetőség továbbá a fegyverek modolhatósága. Semmi másra nincs ehhez szükség, mint a „c” betű lenyomására, és máris ott a menü a sok-sok nyalánksággal. Távcső, hangtompító, lámpa, esetleg mind egyszerre? Nem probléma, itt adódik rá lehetőség. A Crysis ilyen téren kiemelkedőt hozott, elég, ha magukat a flintákat megvizsgáljuk. Viselkedésük páratlan (ilyen jól modellezett fegyverekkel legutóbb a S.T.A.L.K.E.R.-ben találkozhattunk), élvezet lőni velük. A repertoár elég klasszikus (kis géppityu, nagy géppityu, rakétavető, stb.), de nem is érezzük hiányát a bonyolításnak, hisz a sok módosítás miatt minden akciónk más és más.
Far Cry 2?
Eddig ez mind szép és jó, ám mivel a játékot a crytekes arcok a Far Cry szellemi folytatásaként szánták, ehhez igazított helyszínt és járműparkot is kapunk a lemezen. A koreai katonáktól hemzsegő dzsungel nem csak grafikailag páratlan élmény, hanem játékmeneti funkciójában is nagyon komoly szerepet tölt be. Míg a Far Cry-ban maximum bujkálni és fedezni volt jó, addig itt előbbi elengedhetetlenné, utóbbi lehetetlenné vált. Komolyabb tömeg ellen kirambózni esélytelen, mint azt már fentebb tárgyaltuk. Hogy fedezéknek miért is nem jó már? Nos, a Crytek csapata végre vette a fáradtságot, hogy észrevegye, a Half-Life 2 Havoc fizikája óta három év telt el, ideje előrukkolni valami hasonló kidolgozottsággal ilyen téren. Nem is tétlenkedtek, összedobták az FPS műfajban valaha látott legrealisztikusabb fizikai modellezést. A fák a lövéseket csak korlátozott ideig képesek elviselni, túl sok találat esetén volt-nincs búvóhely. Hogy ha ez így van, bizonyára felmerül a kedves olvasóban a kérdés, hogy miért állítottam fentebb, hogy a dzsungel szerepe nőtt? Nos, ez a játék egyharmadánál fog beigazolódni. Az idegenek egyik percről a másikra megfagyasztják az egész szigetet, onnantól pedig az addig buja, puha növényzet éles, törékeny szilánktengerré változik. Ajánlom ilyenkor a gránátok aktív használatát, az ellenséggel kibabrálni nem is lehetne mulatságosabb módon.
A Far Cry másik hagyatéka a pálya mérete. A sziget hatalmas, ebből kifolyólag rengetek útvonalon megközelíthetjük célunkat. Legnagyobb segítségünkre ezúttal is a járművek lesznek, melyek száma elég imponzáns ahhoz, hogy fejet hajtsak előtte. A S.T.A.L.K.E.R.-ben épp elég csalódás volt a szállítóeszközök hiánya, rám fért már egy kis kocsikázás. Terepjárók, motorcsónakok, teherautók és egy csapatszállító repülőgép… Szép, nem de? Az irányításuk sokkal kellemesebb, mint anno a Far Cry-ban volt, mégsem nevezném túl arcade-nak. A verdák viselkedése meglepően élethű a szuper fizikának hála, és bár igaz, hogy komoly védelemmel lát el egy ilyen fémkasztni, minden járgánynak van egy gyenge pontja, amivel könnyedén a levegőbe röpíthetjük. A tankot megcélozva a teletömött katonai kamion is percek alatt égő tömegsírrá alakítható, komoly lőszer megtakarítással. A látvány nem semmi, a szanaszét repülő abroncsok és fémdarabok elképesztő balettja megéri a duplamagos processzor izzadtságcseppjeit.
„Tanulj és okosod, kisember!”
Pár hónappal ezelőtt a demótesztben már említést tettem arról az apró nüánszról, hogy a mesterséges intelligencia még hagy némi kívánnivalót maga után. Ott azzal zártam soraimat, hogy majd a végleges verzióban visszatérünk a témára, hátha a Crytek agyasai kiköszörülik az akkori hibákat. Sajnos nem így lett. Sok helyen dícsérték az AI-t, amit én igencsak meglepve vettem tudomásul. Miért? Jó, nem azt mondom, hogy rossz lenne a Cryisis esze, de hogy egy erős közepesnél semmivel sem több, az biztos. A katonák ugyan használják a fedezékeket, de nem túl okosan, összehangolt támadásoknak pedig aligha van nyoma. Ha annak is tűnik, egy kis szaladgálással hamar rájöhetünk, hogy vagy ügyes scriptről, vagy véletlenről van szó. Igaz ugyan, hogy ha bajba esnek, segítséget hívnak, hallanak, látnak és képesek a járművek – egész jó – vezetésére, mindez azonban egy ilyen kategóriájú játéknál alap elvárásnak számít. Nem egyszer bebugzik az AI, ilyenkor pedig hol beragad egy-egy ellenfél, vagy csak szimplán tudomást sem véve rólunk elkezd lőni egy korábbi tartózkodási helyünk felé. Már unom ismételni magam, de a közel két éves F.E.A.R. még mindig a trónon csücsül, a friss Halo 3-mal egyetemben. Kár.
„…hajnalig sztorizgatunk, és reggel sütök palacsintát!”
A történetről mindezidáig egy sort sem írtam, és ennek két oka is van. Az első, hogy már mindenki kívülről fújja, a második pedig, hogy ezt negatívumnak kell értékelnem. Az egész eseménysor elintézhető egy mondatban: A koreaiak találnak egy idegen űrhajót, amire odaküldik az amcsi hősöket, hogy rúgják fenékbe először a komcsikat, később pedig az alieneket. Ennyi. Se több, se kevesebb. Persze próbáltak ide különböző klisékkel élni („kötelező” női szereplő, keménykedő csapattársak és beszólásaik), de mindez annyira gagyi, hogy az már fejfogós kategória. Nem hiszem el, hogy ennél több kreativitás nem szorult a fejlesztőkbe. Mikor anno évekkel ezelőtt Cavet Yerli azt nyilatkozta, hogy „a Crysis játék és nem film lesz”, nem hittem volna, hogy ennyire komolyan elzárkóznak a mozis érzéstől. Nem lett jó. Félreértés ne essék, nem vártam Oscar-díjas forgatókönyvet, de hogy még a Far Cry Dr. Kreigeres, mutánsos butaságát is sikerül alulmúlni, azt rémálmomban sem hittem volna. A Gears of War-nál sem volt komoly a történet, de ott a design és a hangulat ezt meg is követelte. Itt a hiánya csupán ürességet hoz, semmi mást. Ehhez hozzátartozik még, hogy a Crysis nem hosszú játék. 10-12 óra alatt végigjátszható, ha valaki pedig rohan, mint a veszett egér, ezt akár 6 órára (!) is leredukálhatja.
Multiplayer
Mivel a történet elég rövidke, és nem is oly innovatív, hogy hatodszor is nekiugorjunk, vessünk egy pillantást a multira. A Far Cry ilyen tekintetben kész katasztrófa volt, így a fejlesztők már a játék bejelentésekor ígéretet tettek arra, hogy eztán másként lesz. Van ugyan DM, TDM, de ezek ugye azon módok, amik a kutyát sem érdeklik. Kezdettől fogva a Power Struggle köt majd le bennünket, és meg kell hogy mondjam, ez biz tisztes iparos munka. Van két bázis, melyeket ágyúkkal védenek, ergo először ezek semlegesítésére kell koncentrálnunk. Van itt mindenféle fegyver és jármű, melyeket megvásárolhatunk a fragekért járó pénzért, és külön öröm, hogy előbbiek között találunk idegen technológiával megbuherált cuccokat is. A nanosuit itt érthetően picit gyengébb (bár az álcázás szinte használhatatlan), ám még ennek ellenére is mókás dolog barátainkat a tengerbe hajigálni. Nem rossz tehát a multi, ám kizártnak tartom, hogy valaki csak ezért hanyagolná a Battlefield-et, vagy az UT3-at.
Végezetül…
Elérkeztünk hát az értékeléshez, ahol, bár a pontszám abszolút megérdemelt, ki kell térnem kicsit a játék siralmas eladásaira. Egyelőre ugyanis mind a Crysis, mint az UT3 komoly bukásnak lett elkönyvelve, aminek oka az első bekezdésben már feltett kérdés válasza. Sajnos ugyanis az nem. A Crysis eszméletlenül jól néz ki és ezzel együtt hihetetlen játék, de a grafikáról lemondva már egyáltalán nem szól akkorát, mint azt várnánk tőle. Ha az AI és a történet jobbak lettek volna, akkor még így is igazán zseniális programként emlékezhetnénk rá, de sajnos nem ez a helyzet. Ha nincs igazán erős vasatok, a Crysis „csak” egy klassz FPS lesz a sok közül, mely már nem is néz ki olyan jól és még rövid is. Ennek ellenére viszont jár neki a magas pontszám, hiszen egészében nézve ez egy kiváló játék, a 2007-es év egyik legjobb FPS alkotása. Adjatok neki esélyt, de ne mondjátok, hogy nem szóltam előre…