A kisréce és a kiscsibe.
Együtt: Kibújt a tojásból a kisréce és a kiscsibe. – összekuporodva guggolnak
Kacsa: Megszülettem, háp-háp-háp… – fölállnak
Csibe: Én is, csip-csip-csip
Kacsa: Sétálni megyek, háp-háp-háp… – körbejárja társát
Csibe: Én is, csip-csip-csip
Kacsa: Kapirgálok egy kicsit, háp-háp-háp… – kapirgálás
Csibe: Én is, csip-csip-csip
Kacsa: Gilisztát találtam, háp-háp-háp… – karját előrenyújtja
Csibe: Én is, csip-csip-csip
Kacsa- csibe: együtt hangutánzás – előre-hátra húzzák egymást
Kacsa: Fogtam egy lepkét, háp-háp-háp… – ujjaival lepkét mutat
Csibe: Én is, csip-csip-csip
Kacsa: Fürödni megyek, háp-háp-háp… – leguggol
Csibe: Én is, csip-csip-csip
Kacsa: Már úszom is, háp-háp-háp… – hajlított térdekkel körbejár
Csibe: Én is, csip-csip-csip
Segítség megfulladok! – leguggol
Kacsa: Várj majd én megmentelek, háp-háp-háp… – hóna alá nyúlva kihúzza
Megint fürödni megyek, háp-háp-háp… – hajlított térdekkel körbejár
Csibe: De én nem, csip-csip-csip
Kacsatánc!!!
A buta kisegér
Bevonulás: egérmama elől „farkincájukat” fogva egymás mögött surranva jönnek a szereplők.
2 gyerek karikát tart, ez az egérlyuk bejárata.
Szalma zirren – zörren az udvar szegletén,
Nyolc egér jár körbe, hét ifjú és egy vén.
Mars a lukba hét egér anyátok is belefér,
Mars a lukba hét egér anyátok is belefér. (gyorsan és halkan énekelnek)
Egérmama: Eljött az este, ideje ágyba bújni.
Egerek: Ó, de még mi nem vagyunk álmosak!
Egérmama: Ne ellenkezzetek, tessék gyorsan lefeküdni. Ahhoz, hogy nagyra nőjetek,
szükség van az alvásra.
Egérmama minden második egérkének párnát ad, közben az alábbi megjegyzéseket teszi.
Az egyik kisegér félre áll.
Egérmama: – Megmostad a fogacskádat?
– Jajj, de gyűrött az ágyneműd! Hadd igazítsam csak meg!
– Milyen kócos vagy! Megfésülöm a hajacskádat, hogy szép legyél.
– Vetted föl gyorsan a pizsamádat, még megfázol!
– Vedd le a papucsodat és bújj az ágyba.
– Jajj, hogy te milyen mocskos vagy! Hadd mossam meg az arcocskádat!
– Incifinci mit csinálsz a kamrába? Nyugodj már attól a sajttól, és sipirc az ágyba.
– Most altatót mondok nektek, attól biztosan elálmosodtok:
Hegedül a kisegér…. (Lassan és halkan énekli)
Egerek: Vékonyan cincogsz nagyon, így hát el nem alhatom.
Egérmama: Fejezzétek be a rosszalkodást, és tessék aludni!
Egerek: De mi nem vagyunk álmosak!
Mesélők: Szegény egérmama mit tehet, a kacsához fut, siet.
Egérmama: Gyere, gyere kacsa néne, altasd el a fiaimat.
Kacsa: Tente csitt, csicsijja, csitt: Feküdjetek csendesen, altatót énekelek: Kis kacsa …. Egerek: Csúnyán szól az éneked, kacsa néne elmehetsz!
Kacsa: Ebből elég torkig vagyok! Veletek tovább nem bajlódom!
Egérmama: Fejezzétek be a rosszalkodást, és tessék aludni!
Egerek: De mi nem vagyunk álmosak!
Mesélők: Szegény egérmama mit tehet, a csigához fut, siet.
Egérmama: Gyere, gyere csiga néne, altasd el a fiaimat.
Csiga: Tente csitt, csicsijja, csitt: Feküdjetek csendesen, altatót énekelek: Csiga-biga…. Egerek: Csúnyán szól az éneked, csiga néne elmehetsz!
Csiga: Ebből elég torkig vagyok! Veletek tovább nem bajlódom!
Egérmama: Fejezzétek be a rosszalkodást, és tessék aludni!
Egerek: De mi nem vagyunk álmosak!
Mesélők: Szegény egérmama mit tehet, a nyuszihoz fut, siet.
Egérmama: Gyere, gyere nyuszi bátyó, altasd el a fiaimat.
Nyuszi: Tente csitt, csicsijja, csitt: Feküdjetek csendesen, altatót énekelek: Nyuszi Gy …. Egerek: Csúnyán szól az éneked, nyuszi bátyó elmehetsz!
Nyuszi: Ebből elég torkig vagyok! Veletek tovább nem bajlódom!
Egérmama: Fejezzétek be a rosszalkodást, és tessék aludni!
Egerek: De mi nem vagyunk álmosak!
Mesélők: Szegény egérmama mit tehet, a mackóhoz fut, siet.
Egérmama: Gyere, gyere mackó bátyó, altasd el a fiaimat.
Mackó: Tente csitt, csicsijja, csitt: Feküdjetek csendesen…….: Mackó, mackó ugorjál…
Egerek: Csúnyán szól az éneked, mackó bátyó elmehetsz!
Mackó: Ebből elég torkig vagyok! Veletek tovább nem bajlódom!
Egérmama: Fejezzétek be a rosszalkodást, és tessék aludni!
Egerek: De mi nem vagyunk álmosak!
Mesélők: Szegény egérmama mit tehet, a lovacskához fut, siet.
Egérmama: Gyere, gyere, lovacska, altasd el a fiaimat.
Lovacska: Tente csitt, csicsijja, csitt: Feküdjetek csendesen…….: Gyi, paci paripa…
Egerek: Csúnyán szól az éneked, lovacska elmehetsz!
Lovacska: Ebből elég torkig vagyok! Veletek tovább nem bajlódom!
Egérmama: Fejezzétek be a rosszalkodást, és tessék aludni!
Egerek: De mi nem vagyunk álmosak!
Mesélők: Szegény egérmama mit tehet, a macskához fut, siet.
Egérmama: Gyere, gyere macska néne, altasd el a fiaimat.
Macska: Tente csitt, csicsijja, csitt: Feküdjetek csendesen…….: Cirmos cica haj…
Egerek: Édes hangod van neked, igen szép az éneked.
Macska: Na ti haszontalan kisegerek, most bekaplak és megeszlek benneteket!
Mesélő: A kisegerek, úgy megijedtek a cicától, hogy befutottak az egérlyukba és az anyukájuk ölében elaludtak.
Egérmama: Tente baba tente….
Kivonulás: Hegedül a kisegér… kazettáról
Az eltévedt kiscica
Mesélő: Szabi Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kiscica, aki nagyon szeretett sétálgatni, ugrándozni a kertben. Egy szép verőfényes délután sétálás közben, úgy eltévedt, hogy nem találta a hazafelé vezető utat és bánatában sírni kezdett.
Cica: Szandi Brühühühü! Jó napot!
Gyerekek: Miért sírdogálsz? Mi bajod?
Cica: Szandi Hajhaj! Nagy az én bajom, nem tudom, hogy hol lakom.
Gyerekek: Jön a kakas, kérdezd meg! Talán segít tenéked.
Kakas: Peti Kukoréku! Mi a baj? Mi ez a nagy cica jaj?
Cica: Szandi Haj haj, nagy az én bajom, nem tudom, hogy hol lakom.
Kakas: Peti Félre ború búbánat! Hívd ide a mamádat!
Cica: Szandi Nem tudom, hogy kell hívni.
Kakas: Peti Kiabálj neki, így ni! Kukoréku!
Cica: Szandi (utánozza) Nyiu, nyiu. Kitörik a nyelvem. Az én édes cicamamám másképp mondta szebben.
Kakas: Peti (haragosan) Híres hangom, rontom, bontom legszebb szó a szemétdombon.
Szedtevette teremtette, megtanítlak becsületre!
Gyerekek: Kedves kakas, menj tovább, ne bántsd a pici cicát.
Cica: Szandi Segítsetek gyerekek! Mondjátok meg, mit tegyek?
Gyerekek: Jön a szarka, kérdezd meg! Talán segít tenéked.
Szarka: Judit Csirr-csörr! Csirr-csörr! Mi a baj? Mi ez a nagy cica-jaj?
Cica: Szandi Haj haj, nagy az én bajom, nem tudom, hogy hol lakom.
Szarka: Judit Félre ború búbánat! Hívd ide a mamádat!
Cica: Szandi Nem tudom, hogy kell hívni.
Szarka: Judit Kiabálj neki, így ni! Csirr-csörr! Csirr-csörr!
Cica: Szandi (utánozza) Nyöi, nyöi. Kitörik a nyelvem. Az én édes cicamamám másképp mondta szebben.
Szarka: Judit (haragosan) Híres hangom, rontom, bontom legszebb szó a rigólombon.
Cica: Szandi Recsegő, ropogó, nem finom cicaszó, macskahívogató. Az én mamám hangja puha.
Szarka: Judit Még feleselsz te kis buta? (megfenyegeti)
Kutyaugatás hallatszik.
Cica: Szandi Mi lesz velem? Jön a kutya! Hová bújjak, szaladjak?
Kutya: Adorján Vau, vau, vakk, vakk! Hat lúdnyak! Reggel óta kutatlak! Csavarogni nem való! Mars haza! Te nyávogó!
Cica: Szandi Ne ijesztgess engem! Miaó, miaó. (ijedtében)
Cicamama: Szólj még egyszer! Merre vagy? Hallottam a hangodat!
Cica: Szandi Jött a mamám! Ó miaó! Miaó, miaó.
Cicamama: (megfenyegeti) Miért szöktél el te csavargó, cicamama szomorító? Sírva ríva kerestelek!
Cica: Szandi Miaó! Bocsánatot kérek! Miákolni sem tudtam, ijedtemben megtanultam.
Cicamama: Te kis buta! Mégse járja, hogy a cicát Bodri kutya tanítsa nyávogásra.
Cirmos cica…….-ének
Látogatás
Szín: A babaszobai asztalon 3 baba, az asztal mögött kissé távolabb 3 szék.
Sztella: Énekel- Csícseriborsó bab lencse…., közben rendezgeti a babákat.
Judit Eszter kopogtatnak.
Sztella: Tessék. Ki az?
Lányok: – Én vagyok az Judit. – Én vagyok Eszter.
Sztella: Sziasztok.
-Szia Sztella.
Sztella: Gyertek be. Foglaljatok helyet nálunk.
Judit: Nagy örömmel jöttünk hozzád. Az új babádat szeretnénk látni.
Sztella: Itt van…Nézzétek, milyen helyes, milyen szófogadó, milyen engedelmes. Anyukámtól három babát kaptam egyszerre. Akarjátok, hogy nektek adjam?
Lányok: (örömmel) Igen, jaj , de jó! Sztella odaad nekik egy-egy babát, megköszönik.
Eszter: Milyen jó is a te mamád! Nekünk is vett egy-egy babát.
Judit: Ni, ez szőke, ez meg barna, arca, olyan, mint az alma.
Eszter: Tiszta, rendes a ruhája. Meglátszik, hogy őrzi, vigyázz rája.
Sztella: (ijedten) Halljátok, hogy sír a babám? Megütötte talán magát?
Eszter: Nem látod, itt kék a lába? Nem bír menni óvodába:
Sztella: Péter, Péter….
Pisti: Tessék itt vagyok.
Sztella: Péter hívd gyorsan a doktor bácsit! Gyógyítsa meg a kis Marcsit.
Pisti: Marcsi beteg? Nincs baj semmi. Nem könnyű anyának lenni.
Judit: Tegnap én is épp így jártam. Megütöttem, most kék a lábam.
Pisti: Gyorsan jártam, mint a madár. Itt van már a tudós tanár!
Belép a doktor.
Sztella: Édes drága doktor bácsi. Marcsi babám nem bír járni. Fáj szegénynek a lába. Nem bír menni óvodába.
Tibi: Fáj szegénynek a lába? Nem bír menni óvodába? (vizsgálja) Látom, itt van, megütötte. No azért nem megy tönkre. Ettől lehet még menyasszony. Bőröcskéjét beragasztom. Lefektetjük puha ágyba. Holnap mehet óvodába.
Sztella: Köszönöm drága doktor bácsi. Marcsi babám tud már járni.
Tibi: Most aludjon egy jó nagyot. Jó napot, már itt sem vagyok! Tudjátok rengeteg a beteg. Épp ezért mindig sietek.
Kezet fognak. Viszontlátásra.
Lányok: Altassuk el babáinkat.
Csicsi, beli. csendesen,
Aludj, aludj kedvesem.
Aki nem sír, nem kiáltoz,
Annak angyal kiskertet hoz.
Lesz benne egy szép, de szép fa,
Minden ágán aranyalma.
Hát még ni lesz, mi bizony?
Ha nem sírsz, hát megmondom:
Kis fészek és kismadárka,
Kék a lába, zöld a szárnya,
Azt énekli csengő hangom:
Aludj el hát már, galambom.
Leteszik babáikat az asztalra és kimennek a helyükre.
Szandi jön sietve, kis gazdasszonynak öltözve fakanál, varrótű a kezében.
Szandi: Esztike, Zsuzsika, Pannika mi ez a nagy sírás-rívás? Hát itt vagyok már! Mi a baj? Meghúzták a hajadat? Megütötted magadat? Nagyon éhes a kis pocak? (dédelgeti, vigasztalja őket) Mindjárt, mindjárt várjatok egy kicsit.
Azt sem tudom sokszor már,
Hogy jajj – mihez is fogjak?
Három kényes rossz babám van,
S egyre csak nyafognak.
Esztikének minden percben
eltörik a mécses,
Zsuzsika mindig arra pottyan,
Panni folyton éhes.
Tegnap már a sok dolgomba
belezavarodtam,
Bal kezemben fakanál volt,
varrótű a jobban.
S mikor delet harangoztak,
akkor vettem észre,
A gombócot foltoztam meg,
S zokni lesz ebédre.
Kistestvér születése
Szín: A kislány babát fésülget, a kisfiú autót tologat. Középen bölcső, mögötte négy szék.
Kislány: Úgy izgulok! Már nagyon türelmetlenül várom, hogy apa és anya hazaérjenek a kisbabával. Te is várod őket?
Kisfiú: Aha.
Kislány: Mit gondolsz, milyen lesz a kistestvérkénk?
Kisfiú: Mit tudom én. Kit érdekel.
Szülők: Gyerekek, gyerekek megérkeztünk! Itt van a kistestvérkétek, a kicsi Marcsika.
Kislány: (odaszalad) Hadd nézzem meg! Jajj, de aranyos! De kis cuki!
Anya: Ó de drága!
Apa: Ó de tündér!
Anya: Milyen szép a szemecskéje!
Apa: Épp olyan, mint a tiéd.
Anya: Nézd, milyen aranyosan mosolyog, biztos tündérekkel álmodik.
Apa. Az a pici gyűszű szája! Hol mosolyog, hol sírásra áll!
Anya: Kisfiam gyere te is, nézd meg közelebbről Marcsikát.
Kisfiú: Minek, jól látom én innen is.
Anya: Ne légy már ilyen barátságtalan!
Kislány: Anya, anya a kezembe foghatom Marcsikát? Kérlek, engedd meg!
Anya: Még nem lehet, túl kicsi, nagyon kell rá vigyázni. Majd ha megnő játszhatsz vele, talán még eleged is lesz belőle.
Most beteszem a bölcsőbe, hadd szunyókáljon a kis szentem.
Aranyszárnyú pillangó, Mondj neki egy szép mesét ,
hol vagy, te kis csapongó? Fogd be mind a két szemét,
Minek szállsz oly messzire Ha ő alszik csendesen,
szállj a baba szemire. Anyuka is elpihen.
Nagy az ég ablaka…Dal
Kisfiú: Apa ma hazajött a kórházból
anyával meg egy pólyába csomagolt izével.
Megvan a véleményem róluk,
még egy rendes testvérkét sem tudtak
hozni nekem.
Ez beszélni sem tud,
egészen kopasz,
és egyetlen foga sincs.
igaz majdnem úgy tud nyávogni,
mint a macska,
de azért mégsem tetszik.
Holnapig még várok, hátha megnő,
de ha nem, akkor kicserélem.
Kisfiú: Apa, apa figyelj csak…
Apa: Pszt! Csöndbe légy, még felébreszted!
Kisfiú: Apa focizol velem?
Apa: Jajj, kisfiam, most ne zavarj…!
Kisfiú: (panaszosan, szomorúan mondja)
A kishúgom három hetes mindenki örömtől repes: Milyen, okos, ügyes helyes.
Már kora reggel hallom a mamát:
Anya: Megint hízott vagy tíz dekát!
Mindenki: Milyen ügyes, okos, nahát! (gúnyosan ismételgetik)
Kisfiú: Hogyha lenyel egy kis tejet, mit kap megint dicséretet!
Mindenki: Milyen ügyes, okos, nahát! (gúnyosan ismételgetik)
Kisfiú: Ha elaludt, s nem sírdogál:
Mindenki: Milyen ügyes, okos, nahát! (gúnyosan ismételgetik)
Kisfiú: Mama ringatja:
Anya: Kincsem!
Kisfiú: Becézgeti Marcsikát, és egyéb gondja nincsen: cseréli a pelenkát.
A papa meg ezt kiálltja:
Apa: Nicsak, a baba ásít, de milyen óriásit! (lelkesen)
Kisfiú: Nem ismerek a papára! Színes film van a gépében – Marcsika minden képen.
Én meg bevertem egy szeget, mégse kaptam dicséretet!
Szörnyen bántott ez engem. Merre bújjak, hova menjek?
Az ágyra lehevertem, és bőgtem: Oá, oá!
Mindenki: A papa bámul és nevet.
Apa: Hát teveled mi van? Bömbölsz akár egy vadgyerek, nem való ez fiam!
Kisfiú: Befordultam a falnak én, s csak néztem a falat.
A mama sietett felém:
Anya: Mi baj? Ringassalak?
Kisfiú: Ne! Nem vagyok már kisbaba! Csak ülj mellém egy kicsit mama.
Mesélj anya milyen voltam, amikor még kicsi voltam?
Szandi: Mesélj anya milyen voltam,
amikor még kicsi voltam?
Az öledbe hogyan bújtam?
És tehozzád hogyan szóltam,
amikor nem volt beszédem?
Honnan tudtad mit kívánok?
Megmutattam a kezemmel?
Józsi: Mesélj rólam!
Hogy szerettél?
Engem is a karodba vettél,
meleg tejeddel etettél?
Akárcsak a testvéremet?
Gyönyörködtél akkor bennem,
Úgy neveztél: kicsi lelkem?
Zsuzsi: És amikor még nem voltam,
a hasadba rugdalóztam,
tudtad-e, hogy milyen leszek,
milyen szépen énekelek?
Sejtetted, hogy kislány leszek?
Krisztián: Mesélj anya, mesélj rólam!
Milyen lettem,
amikor már megszülettem?
Sokat sírtam vagy nevettem?
Tényleg nem volt egy fogam sem?
Együtt: Ha én nem én lettem volna,
akkor is szerettél volna?
Anya: Most már ne butáskodj, hiszen mi nagyon szeretünk téged. Gyere, legyen együtt az egész család. Fel a fejjel, pár nap múlva elvisz apa pecázni, sőt, még a nagyit is meglátogatjátok.
Pisti: „Fehér liliomszál,
Nevető tulipán,
Mi van a kezedbe
Aranyos Julikám?”
Zsuzsi: „Hajlós fűzfavessző,
Mogyoró suhogó;
Fényes aranykrajcár;
Mint a nap ragyogó”
Pisti: „Fehér liliomszál,
Nevető tulipán,
Ugye nekem adod,
Aranyos Julikám?”
Zsuzsi: „Se mákos kalácsért,
Se mézes kalácsért,
Oda nem adhatom
Senki szép szaváért:”
Józsi: „Fehér liliomszál,
Nevető tulipán,
Mit csinálsz hát vele,
Aranyos Julikám?”
Zsuzsi: „Kertem közepébe
Aranymagot vetek,
Az aranykrajcárból
Aranyfát nevelek.”
Józsi: „Fehér liliomszál,
Nevető tulipán,
Mi terem majd a fán,
Aranyos Julikám?”
Zsuzsi: „Aranyóra lánccal
Terem apukámnak,
Gyöngyös aranyfüggő
Terem anyukámnak!”
Norbi:
Ha apuval megszökünk,
délig haza se jövünk.
A kezünket zsebre vágva
Kisétálunk a világba.
Még, hogy ő nagy én meg kicsi,
talán ez is valami?
Lábunk előtt fut a labda,
hol én rúgom hol meg apja.
Vivi
: Nagymamához menni
nagyon szeretek,
Habos kávé vár ott
s torta szelet.
kalács is van nála
benne mazsola,
Legédesebb mégis
az ő mosolya.
Tibi:
Nagymamánál lenni
mindig csodaszép,
jó uzsonna után
vár a hintaszék.
Amíg ringatózva
beszélek vele
megsimogat mindig
lágyan a keze.
Zsuzsi:
Én a nagymamámat
nagyon szeretem,
mert csak szépet és jót
ad mindig nekem.
S úgy köszöntöm este,
ha megyek haza,
a viszontlátásra
drága nagymama.
Ádám:
Este jó, este jó
este mégis jó.
Apa mosdik, anya főz,
együtt lenni jó
Ég a tűz, a fazék
víznótát fütyül,
bogárkarika forog
a lámpa körül.
A táncuk karikás,
mint a koszorú,
meg is hal egy kis bogár:
mégse szomorú.
Lassú tánc, lassú tánc
táncol a plafon,
el is érem már talán,
olyan alacsony.
De az ágy meg a szék
messzire szalad,
minta füst elszállnak a
fekete falak.
Nem félek, de azért
sírni akarok,
szállok én is, mint a füst,
mert könnyű vagyok…
Ki emel, ki emel,
ringat engemet?
Kinyitnám még a szemem,
de már nem lehet….
Elolvadt a világ,
de a közepén
anya ül és ott ülök
az ölében én.
Együtt:
Anyák napja szép reggelén
Virágot hoz egy kislegény.
Könnyet csal anyja szemében;
„Milyen pici volt még két éve!”
Drága, drága édesanyám!
Tiéd ez a sok szép virág.
Sárga nárcisz, fehér rózsa,
Neked kötöttem csokorban.
Szeretném én megköszönni,
amit szoktál nekem adni:
Mérhetetlen boldogságot,
Szeretet, vidámságot.