Az óvodásoknak a szabad játék a legfontosabb, a túl sok különóra több hátránnyal jár számukra, mint amennyit nyerhetnek vele – véli egy budapesti óvodavezető.
A fejlesztésre szoruló gyerekeknél ugyanakkor nagyon lényeges a logopédia, a fejlesztő foglalkozások, illetve pszichológus segítsége, ami ideális esetben az óvodán belül, ingyenesen megoldható. Emellett arra kell figyelni, hogy a kicsik megfelelő mennyiségű mozgását biztosítsuk, aminek hasznos formája például az úszás vagy korcsolyázás, de nagyon jót tesz, ráadásul ingyen van a szabad levegőn szaladgálás.
Tapasztalatai szerint mennyire jók az óvodán belüli, illetve kívüli különórák?
Kettősség van bennem ezzel kapcsolatban. Egyrészt, mint óvónő, és mint magánember azt mondanám, hogy „állj, és ne tovább!”, másrészt viszont, a vezetői mivoltomból fakadóan – mivel szolgáltató intézményként működünk – be kell hódolni a szülői kéréseknek. Összességében azt mondom, hogy meg kellene állítani a jelenlegi folyamatot.
Ezek szerint a szülői kérések arra irányulnak, hogy legyen sok különfoglalkozás?
Így van. Külön kell választani azokat a fejlesztő foglalkozásokat, melyeket mindenhol alapszolgáltatásként kellene nyújtani: a pszichológus, a logopédus, a fejlesztőpedagógus segítsége igen fontos az ezt igénylő gyerekeknél. Nagy szerencsénkre mind a négy hozzánk tartozó óvodában részesülnek ezekből a gyerekek. Helyben történik a fejlesztés, rendkívül jó team dolgozik nálunk: a három szakember az óvónőkkel együttműködve hatékonyan nyomon tudja követni a gyerekek fejlődését, fejlesztését.
A probléma ott van, hogy egyre több szülő a szükséges fejlesztő foglalkozásokat háttérbe szorítja, és fontosabbnak gondolja a „különszolgáltatásokat”. Ezek általában pénzes szolgáltatást jelentenek, így az esélyegyenlőség is sérül, hiszen aki nem tudja megtenni, nem fogja küldeni a gyerekét semmi külön tanfolyamra, aki pedig megteheti, az sokszor átesik a ló túloldalára, és nagyon sokat akar.
A gyerekek leterhelése jelenti a gondot az esélyegyenlőség sérülésén kívül?
tanfolyam gyerekekIgen, egyre inkább úgy látjuk, hogy nagyon le vannak terhelve a gyerekek, ráadásul a játéktól veszi el az idejüket a sok különóra, ami pedig ebben az életkorban minden szempontból a legfontosabb lenne. Emellett kicsit az óvodapedagógusok presztízse is sérül. Jó lenne a szülők fejében rendet teremteni; tudományosan is bizonyított, hogy a játék fejlesztő szerepe mennyire fontos – annak a gyereknek, akit hagyunk játszani abban az életkorban, amiben neki erre szüksége van, sokkal kevesebb a tanulási problémája a későbbiekben. Nagyon sok előadás volt erről, vizsgálatokat folytattak pszichológusok, fejlesztőpedagógusok is. Sajnos a szülők mégsem veszik ezt tudomásul, nem hisznek a tényeknek.
Milyen szélsőségeket lát?
Néha úgy érzem, hogy egy-két szülő elvárásai alapján szolgáltatóházzá kellene alakulnunk, és be lenne jelölve, hogy ettől-eddig ez van, stb. Van olyan szülő, aki csak a különfoglalkozásra hozza be a gyerekét. Ez döbbenetes, és ezzel az óvodapedagógiát, illetve az óvodapedagógusok munkáját értékeljük le; néha még meg is jegyzik a szülők, hogy „a különórától fejlődik a gyerek, és nem attól, hogy óvodába jár”.
Mennyire jellemző, hogy óvoda után különórákra viszik a kicsiket?