December 10-én van az emberi Jogok Világnapja, annak emlékére, hogy 1948-ban e napon fogadták el az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát.Az ENSZ 1950. december 4-i közgyűlése december 10-ét az emberi jogok napjává nyilvánította.
„Minden emberi lény szabadon születik és egyenlő méltósága és joga van. Az emberek, ésszel és lelkiismerettel bírván, egymással szemben testvéri szellemben kell hogy viseltessenek” – mondja ki az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 1. cikke, amit az Egyesült Nemzetek Szervezete deklarált 1948. december 10-én. Az ENSZ közgyűlése ezt a napot 1954-ben az Emberi Jogok Nemzetközi Napjává nyilvánította.
A Nyilatkozat összefoglalja az ENSZ álláspontját a minden embert megillető alapvető jogokról.
Az első jogok biztosítása először az 1215-ben kiadott Magna charta libertatum, illetve az 1225-ös megújítása következtében jelent meg. Négy évszázaddal később, az 1628-ban megjelent Petition of Rights a kényszerintézkedések ellen tiltakozva követelte annak biztosítását, hogy törvényes ítélet nélkül senkit ne lehessen letartóztatni, illetve bebörtönözni. Az 1689-es Bill of Rights a parlament jogainak biztosítását tartalmazta. 1689 a Jognyilatkozat megszületésének éve, mely máig érvényben van Nagy-Britanniában.
Az Egyesült Államok jogrendjében kezdetektől, vagyis az 1776-ban elfogadott Függetlenségi Nyilatkozattól fogva jelen volt az alapvető szabadságjogok biztosítása és az egyenlőség elve.
Franciaországban a francia forradalom után, 1789 augusztusában létrejött Emberi és polgári jogok nyilatkozata deklarálta először (és azóta is maradandóan) az emberi jogok sérthetetlenségét. A dokumentum a következő alapvetéssel kezdődik:
„Minden ember szabadnak és jogokban egyenlőnek születik és marad; a társadalmi különbségek csakis a közösség szempontjából való hasznosságon alapulnak.”
Magyarországon a Kiegyezés után lendült fel az emberi jogok védelme. 1878-ban a Büntető törvénykönyv módosításával bevezették a személyes szabadság és sérthetetlenség elvét. 1895-ben törvény született a vallásszabadságról, 1914-ben pedig a sajtószabadságról. A II. világháború után az 1946. évi I. törvény, a köztársasági törvény foglalkozik az emberi jogok védelmével. Az 1949-ben elfogadott szovjet típusú alkotmány általánosítva tartalmazta a legfontosabb szabadságjogokat.
Eredetileg a nemzetek saját maguk számára próbálták deklarálni az emberi jogokat, később azonban megjelent a törekvés a nemzetköziségre. Ez a törekvés a világháborúk miatt ugyan visszaesett, azok befejeztével azonban még erőteljesebben folytatódott. Ezen folyamat legfontosabb pontja az ENSZ 1945-ös alapokmánya illetve az 1950. november 4-én aláírt Római egyezmény.