Hazánk törvényben is rögzített madárvédelme 1901-ben vette kezdetét, mert ekkor fogadták el a magyar madárvédelmi törvényt. Ebben az évben jelent meg a tudós „Madarak hasznáról és káráról” szóló munkája, melyet a miniszter adott ki. Az első „Madarak és fák napját” 1902-ben Kőszegen tartották, a helyi Állatvédő Egyesület kezdeményezésére.
Herman Ottó már 1900-ban javaslatot tett a jeles nap orszá¬gos bevezetésére, de indítványa csak 1906 tavaszán került a miniszter aszta-lára. Gróf Apponyi Albert vallás- és közoktatási miniszter 1906. április 27-én hozott rendeletet, mely szerint minden hazai népiskolában iskolai ünnepélyt kell tartani a „Madarak és fák napján”. A zöld mozgalmak erősödése ellenére, csak az 1987-es kazincbarcikai konferencián fogalmazódott meg, hogy valamennyi általános iskolában újra évenként rendezzék meg – tanítás nélküli munkanap keretében – a Madarak és fák napját. A 90-es évek elejétől a környezeti nevelésben élenjáró iskolák és pedagógusok munkájának köszönhetően, újra méltó szerepet kapott az iskolák többségében a Madarak és fák napja. Újabb törvény erősítette meg 1994-ben, miniszteri rendeletben május 10-ét jelölte meg a jeles nap dátumának.
1996 óta egy Németországból indult mozgalom hatására hazánkban is minden évben megrendezésre kerül az év fája és madara választás. A választás célja, hogy a természeti kincsnek számító hazai erdőkben élő gyönyörű fákra, illetve madarakra széles körben felhívja a figyelmet. Ebben az évben az év fája a tiszafa, az év madara pedig a széncinege lett.