„A lehető legnagyobb hatást elérni a lehető legkevesebb eszközzel” – vallja Nik Bärtsch, a zürichi zongorista-zeneszerző, aki Ronin formációjával lép fel december 7-én a Művészetek Palotájában. A szólók nélküli dzsesszt játszó együttes két és félórás koncerttel készül a magyar rajongóknak.

 

Bärtsch elfoglalt művész, aki jelenleg több projektben is érintett: szólistaként saját szerzeményeit adja elő preparált zongorán és ütőhangszereken, Mobile nevű zenekarával akusztikus zenét játszik, olykor másfél napos rituálék formájában, ám távol áll tőle, hogy csupán a zenei formák és hangszerek öncélú variálásával operáljon. Számára a lényeg mindig ugyanaz: a lehető legnagyobb hatást elérni a lehető legkevesebb eszközzel. A Ronin rugalmasabb és ritmikailag változatosabb, a dzsessz, a funk, az elektronika, a japán rituális zenék és az akusztikus rock legkülönbözőbb elemeiből építkező stílusával minden bizonnyal a legnépszerűbb és a legkönnyebben befogadható Nik Bärtsch párhuzamosan futó zeneprojektjei közül. „Moduloknak” nevezi erősen repetitív kompozícióit, melyek általában minimalista eszköztelenséggel, csupán néhány hangnyi patternek ismételgetésével kezdődnek a zongorán, vagy Kaspar Rast dobos speciális fém vagy bőr hangszeregyüttesén, és épp a már említett műfaji elemek visszatérő jelenléte az, ami megóvja a zenekart a repetitív minimalizmusba való beleszürküléstől.

 

A Ronin abba a szegmensbe tartozik, amellyel kapcsolatban joggal teszik fel a kérdést: dzsessz ez még? A százéves műfaj korábbi definíciói bajosan illenek Nik Bärtsch zenekarára. A legfeltűnőbb „dzsesszidegen” vonás zenéjükben kétségtelenül a világosan körvonalazott szólók szinte teljes hiánya. Ezeket szigorúan strukturált zenei tömbök helyettesítik, ám a megkomponáltság érzetét keltő szerzemények lezáratlanok, nyitott végűek maradnak.

 

Az együttesnek kezdetben saját kiadóján, a Ronin Rhythm Recordson keresztül jelentek meg a felvételei, de 2006 óta már a tekintélyes müncheni kultúrvállalkozás, az ECM adja ki a csapat lemezeit. Ezek közül sorban a legutolsó a 2012-es Live című koncertalbum volt; a zenekar talán megfogadta a Something else! kritikusa tanácsát, aki úgy vélte, a Roninnak minden lemezét élőben kellene fölvennie. A kiadó bizalmát jól mutatja az is, hogy a Ronin jegyezte az ECM-műhely legendás alapítójáról, Manfred Eicherről szóló életrajzi film, a Sounds and Silence zenéjét is.

 

A zen-funk szamurájok zenéje által nyújtott élmény élőben teljesedik ki igazán, ahol az egybegyűltek megtapasztalhatják, hogy milyen jelentős számukra a rögtönzés varázsa, és a megtervezett hangfolyamok váltakozásait mindig a pillanat szüli – ez az egyszeri és megismételhetetlen alkalom december 7-én lesz a Müpában!

Forrás: kultura.hu